Meglepő, igaz? De ha Kanadába érkezel, akkor fél év itt tartózkodás és vezetés után muszáj vizsgát tenni kreszből és vezetésből is!!! Hát nem vicces?! Mivel nincs megállapodás Kanada és Magyarország között, ezért az országba érkezés után fél évig érvényes a magyar jogosítványunk, de azután egyik napról a másikra már nem! Hát hol ebben a logika?!

Elméleti vizsgát kell tenni angolul vagy franciául valamint forgalmi vizsgát is….

Hát ez nem hiányzott!

Mint kiderült, szerencsére tanfolyamra nem kötelező járni, se gyakorlati órát venni vizsga előtt! Tehát minimális kiadással és időbefektetéssel is meg lehet ezt úszni!
– már annak, aki tehetségesebb mint én! 🙂

Elmesélem, hogy is esett, mert fél év távlatból már csak mosolygok ezen is…

Sikerült tankönyvet szerezni angolul beszélő ismerősöktől és lelkesen bele is vetettem magam a tanulásba! Lehet egy kicsit nem is ártott átnézni a szabályokat, mert annak ellenére, hogy aktívan vezetek , azért a KRESZ ismereteimet már kicsit belepte a por….

Volt egy–két szabály, amin jókat derültem. Mint például, hogy Kanadában lehet jobbra kanyarodni piros lámpánál, de ez alól kivétel Montreál! Na, nem elég, hogy Québec olyan kivételes tartomány Kanadában, de ezen belül még vannak szabályok, amik csak egy városra vonatkoznak?! Hm..

Tanultam, mint egy kisangyal, az online kitölthető teszteket 90% fölöttire töltöttem ki!

Telefonon kellett időpontot kérni a vizsgára az illetékes hivataltól (SAAQ) – véleményem szerint itt sokkal jobban szeretnek telefonon keresztül ügyet intézni, mint pl. online.

Rengetegen jelentkeztek vizsgára, de az ügyintézés gyorsan és megszervezetten történik. Egy időpontra kb. 20-30 embert hívnak. Percre pontosan szólított minket a biztonsági őr: gyorsan sorbaálltunk, mindenkit regisztráltak és adtak egy sorszámot. A következő teremben a digitális kijelző mutatta, hogy melyik sorszámmal melyik ablakhoz kell fáradni a majdnem 70 közül. Ellenőrizték az iratokat, befizettük, amit be kellett. Majd egy újabb sorszámot adtak. A következő ablaknál fényképet készítetenek a vizsgázóról, mert ha sikeres az elméleti vizsgája, akkor kap egy ideiglenes jogosítványt, amivel vezethet olyan felnőtt mellett, akinek legalább 2 éve van érvényes jogsija.

Mindezek után jöhetett a teszt írás – számítógépen.

Előre kijelölték, hogy melyik géphez ki ül, mert azon a gépen már meg is voltak az adataink.

Három részből állt a teszt, nem is volt olyan nehéz. Én személy szerint egyszerűen szétestem, mire a vizsgára került a sor: nem tudtam koncentrálni.

Azután egyik hiba jött a másik után, amit egyből kijelzett a gép. Na, ettől meg beparáztam! Jaj, a következőt már jól kell megválaszolni! Nagyon végig kell gondolni! – és ennek eredményeképpen jól meg is buktam. 🙂

Szerencsére a helyszínen egyből adtak is új időpontot! Így legközelebb már rutinosan álltam sorba, és még gyorsabban ment az ügyintézés!!

A gyakorlati része se alakult ám úgy, ahogy szerettem volna! Nem, az túl egyszerű lenne! 🙂

A sikeres második teszt után kaptam időpontot a forgalmi vizsgára. Mivel nem muszáj előtte órát venni, se kapcsolatba kerülni bármiféle autósiskolával, lehet a saját autóval vizsgázni, vagy akinek nincs, az ott helyben 50 dollárért bérelhet egyet 1 órára. Én inkább a sajátunkat választottam, mert azon már volt gyakorlatom, hisz az ideiglenes jogsival vezettem a városban.

Amúgy ez volt az a kuriózum reggel, mikor az addig szuperül működő autónk egyik pillanatról a másikra nem indult – akkumulátor miatt!! Így gyalog rohanhattam először egyik irányba a bölcsibe a kislányommal, és utána még messzebb a másik irányba a nyári táborba a fiúkkal, míg a férjem „elszaladt” a szomszéddal új aksit venni.
Így nem vetett rám jó fényt, hogy elkéstünk… Az sem, hogy mikor a vizsgáztató mondott valamit, megkértem, hogy beszéljünk angolul, mert eddig angolul tanultam a kreszt és lehet az így most egyszerűbb lenne. Erre közölte, hogy Ő angolul beszél… Na, ez már kínos volt…. Utána is csak rettentő nehezen értettem meg a dél-amerikai angolját… Mindezek után megkérdezte, hogy SUV– unk van-e és fogalmam se volt mi az. Igazából, akkor azt se tudtam volna megmondani, milyen kocsink van. 🙂 Most már tudom, hogy a SUV  terepjárót jelent..
Mindezek után közölte fél óra vezetgetés után, hogy megbuktam, mert nem álltam meg elég hosszú időre a Stop táblánál – amiből itt Dunát lehet rekeszteni, annyi van…

Na, el is keseredtem, úgy becsületesen!

Utána ismerősök próbáltak vigasztalni, hogy ne aggódjak, szinte senkinek sem sikerül elsőre.. és ez a tendencia lehet nem is a véletlen műve…

Befizettem a következő vizsgát – egy másik helyszínre, mert csak ott volt közeli időpont (azt hiszem egy hónapig nem is lehetett utána próbálkozni), és milyen boldog voltam, mikor sikerült és mehettem újabb fotót készíttetni ott a helyszínen, de már az első, igazi kanadai jogosítványomhoz !!! 🙂 Valamint akkor kellett kifizetni a jogosítvány éves díját is, amit minden születésnapomkor újból át is utalhatok!