Québec cityben minden télen megrendezik a kb. egyhónapig tartó Téli Karnevált. Gondoltuk, idén már mi is ellátogatunk és örömködünk egy kicsit, hogy van hó, jég, kutyahideg, azaz tényleg van igazi TÉL!

Mikor Montreálból elindultunk, szinte tavaszias volt az idő plusz hat fokkal, szántóföldekről elolvadt hóval. (tavaly télen, az első telünkkor nem így volt: leesett a hó december közepén és el se olvadt március legvégéig, sőt húsvétkor is szakadt. Nagyon kemény fagyok voltak. Idén kegyesebb az időjárás – eddig.)

Viszont ahogy közeledtünk az északabbra lévő város felé, a táj úgy lett egyre fehérebb és a hőmérőn a számok úgy mentek szépen lefele, de szerencsére nem csapott át minuszba.

Az út kb. 3 óra hosszát vesz igénybe az autópályán, ahol lehet gyönyörködni a tájban, vagy a településeket jelző táblákban, amelyeken vagy valamilyen szent neve szerepel, vagy valami bazi hosszú név legalább 2-3 kötőjellel megtűzdelve!! A legtöbb települést errefele valamilyen szentről nevezték el anno a betelepülő katolikus franciák: megnéztem a Wikipédiát és kb. negyven Szent-…. településnevet találtam!

Mikor megérkeztünk a városközpontba, a Parlamenttel szemben már lehetett látni a jégből készült kis múzeumot, kertjében a hóból készült kisebb szobrokat. Sajnos a havaseső is elkezdett esni, így ezek a szobrok kicsit megviselt állapotba kerültek, és a kis múzeum jégtéglái is csöpögtek. (de nem kell megijedni, másnapra már minusz 10-re ébredtünk, utána pedig minusz 18-ra… így a tél hamar visszatért Québecbe)
Már itt is lehetett találkozni a karnevál kabalájával, a Bonhomme-mal (bonhom, azaz hóember). Belépőnek ilyen alakú kis kitűzőt adnak, valamint amelyik bolt kirakatában látható, ott különböző kedvezményeket adnak a rendezvény ideje alatt.

A Téli Karnevált a nem messze található Plains of Abraham–on rendezték be, ami eredetileg egy történelmi emlékhely: a franciák és britek közötti egyik csata itt zajlott 1759-ben.
Jelenleg különböző sport– és szabadidős rendezvényeknek ad otthont a hatalmas mező.

Egyszerűen fogalmazva ez a karnevál olyan, mint egy hóvidámpark: van lehetőség enni, inni, vásárolgatni, nézelődni és különböző játékokat kipróbálni, csak nem plusz 25 fokban és rövidnadrágban, hanem hóban, jégben és síoverálban. 🙂

Építettek bobpályát jégből, iglukat, lehetett óriáskerekezni, falat mászni, körhintázni, jégcsúszdázni, célbadobni, életnagyságú csocsózni.

Meg lehetett nézni a nemzetközi hószobrász verseny folyamatát, ahogy épp egy–egy hatalmas hókupacból igyekeztek valami szépet faragni a francia, argentín, mexikói, kanadai, amerikai versenyzők. Ki mivel: baltával, lapáttal, simítóval!

A tér egyik vége pedig kutyaszán pályának volt berendezve. Három szán is felsorakozott 6-6 kutyával, hogy fusson egy kört azokkal, akik ki akarták próbálni ezt a mókát esetleg. (ha volt türelmük sorba állni, mert rengetegen voltak mindenhol)
Nemcsak kutyák voltak a karneválon, de volt állatsimogató is nyuszikkal, birkákkal, szamarakkal, alpakával. Tami nagyon élvezte!

Mint minden szabadtéri ünnepség, ez sem múlhat el evés-ivás nélkül: lehetett készíteni forró juharszirupból nyalókát (sugar shack) a hideg, tiszta hó tetején feltekerve egy fapálcikára. A gyerekek ezt különösen élvezték – azt már nem, mikor mindenük ragadt utána!

Vettünk a helyi különlegességnek számító hódfarkat (beavertail) is, ami iagzából nagyon vékonyra nyújtott fánk, amit hódfarok alakúra szaggatnak ki, majd sütés után különböző krémet és gyümölcsöt lehet rá tenni.

Akinek kedve volt, még táncolhatott is, mert egy kis zenekar húzta a talpalávalót egy üvegkalitkába bújva – ahol gondolom nekik jó meleget tartott a kis hősugárzójuk.

Igazából senkit nem zavart a hideg, se a hó, se a jég! Ha meg igen, akkor voltak melegedőhelyek asztalokkal, padokkal, ahova be lehetett ülni egy kicsit kiengedni, aztán folytatni a nézelődést tovább!

Mi ezek után a Montmorency-vízeséshez autóztunk el, ami a város szélén található. Nyáron, mikor itt voltunk, tele volt turistával, parkolni is alig lehetett. Most viszont szellősebb volt a parkoló – nem csak azért, mert alig volt autó, hanem mert a folyó partján kicsit összekuszálta a sapkánk bojtját a fagyos északi szél.

Most is gyönyörű volt a vízesés, ahogy a széle meg volt fagyva, de a víz nagy része a hatalmas nyomás miatt még küzdött a faggyal.

A legnagyobb élményt azonban a Jéghotel okozta! Nem láttunk előtte képeket róla, így mindannyian csak elképzeltük, milyen is lehet. Egy egyszintes, hosszúkás hó- és jégépületet kell elképzelni, ahol tényleg minden csak hó és jég.

Rengeteg munka lehetett megépíteni, hisz vagy 40 kibérelhető szoba van egymás mellett. Mindegyikben jégből készült az ágy, és ami igazán egyedivé teszi a szobákat a különböző jégágyak mellett, az a hófalba vésett dekoráció: mint valami egyszínű festmények díszítették a falakat a különböző hóképek.

A szobák mellett még bár is működött, ahol ízlésesen jégből készült pohárból lehetett inni koktélokat, vagy épp sört… már akinek kedve támadt a hidegben jeges italokat fogyasztani… Én inkább forralt bort kértem volna…

Mikor beléptünk, egy kisebb hallba érkeztünk, ahol jégből készült pingvin zenekar volt kiállítva, a falat egy hatalmas hómamut díszítette és még egy díszes, már majdnem csicsás jégcsúszdát is építettek a szoba körül, ahol le lehetett csúszni mindenkinek.

A hosszúkás épület mellett található egy hókápolna, jégpadokkal, ahol istentiszeletet is szoktak tartani.

Tényleg feledhetetlen élmény volt ez a hotel! Viszont arra soha nem tudnának rávenni, hogy még én fizessek egy halom pénzt azért, hogy egy éjszakát ott tölthessek el!! Bő két óra alatt is szétfagytunk, pedig mozogtunk eleget. Pedig mikor a belépőjegyet vettük, voltak, akik éjszakai szállásjegyért álltak sorba…
Ezek a québekiek??!! Mikor fogom megérteni őket??