Upper Canada Village kontra la Plage d’Oka

20150919_111506

Egy napos kirándulás keretében látogattuk meg az Ontárió tartományban található Upper Canada Village –et is. Ez már kicsit messzebb van, 144 km, de kevesebb, mint 2 óra alatt meg lehet tenni az utat a nagyon jó Trans Canadian Highwaynek köszönhetően, mégha 100 is a maximum sebesség, amivel hivatalosan haladni lehet.
Az autópályát igyekeztek a lehető legbiztonságosabbra tervezni – mint annyi mindent itt- , ezért a szembe jövő két sávot legtöbbször csak 20-30 méterrel arrébb lehet észrevenni a füves, bokros sáv túloldalán.

Upper Canada Village egy szabadtéri múzeum, ami büszkén emlékezik meg az 1860-as évek mindennapi életéről, szokásairól, foglalkozásairól, életkörülményeiről. (hasonló Ópusztaszerhez…)

20150919_112030
Az ott dolgozók korhű ruhákat viselnek és a programot gazdagítja, hogy bizonyos időpontokban különböző műsorokat lehet megnézni: korabeli country zenekar adott egy rövid koncertet, majd bűvész show volt kicsit később, végül egy állatszépségversenyt is megnézhettünk. Gyerekeknek sorversenyt rendeztek, de sajnos ezt késő délután már elmosta az eső. (csak zárójelesen jegyzem meg, hogy amikor francia nyelvterületen csöppentünk egy francia előadó show-műsorába, akkor Ő kicsit csipkelődve beszélt az angolokról, majd mikor itt az angol műsort hallgattuk, akkor ugyanez történt a franciákkal kapcsolatban.. Mi meg jót somolyogtunk mind a kettő helyen.)  🙂

A műsorok alatt lehetett venni ott készült almalevet, kenyér -és sajtszeletet rágcsálni, kis desszerttel.

20150919_125756

Közben pedig be lehetett bandukolni a hatalmas területet, ahol egy-egy épületet berendeztek iskolának, szövőszobának, sajtüzemnek, pékségnek, parókiának vagy egyszerűen csak hétköznapi lakóházaknak istállókkal. De láttunk vízi meghajtású fűrészmalmot is, templomot valamint nyomdát is.
Az épületeket úgy szállították ide az országból több helyéről, hogy ezen a helyen megőrizzék a múltat az érdeklődők számára!!

20150919_132627

Mivel a nyári szezon legvégén érkeztünk, szeptember közepén, a központi helyen felállított sátorban épp az ott termelt legszebb gyümölcsök és zöldségek voltak kiállítva. Igaz, a gyerekek sokkal jobban élvezték azt, hogy az állatokat meg lehetett simogatni: Tami össze is barátkozott egy kismalaccal. 🙂

Nagy élmény ez a „lakótelepi városi” gyereknek 🙂 🙂

20150919_141021

A bejáratot biztosító főépületet elhagyva, a parkolóval szemben kisvasút várja az utasokat, ami egy kb. 25 perces út során körbevisz a környéken. A kisvonat feladata nem az előbb bemutatott szabadtéri múzeum körbelátogatása, hanem az épp ellenkező oldalon található mezők történelmének megismertetése. Ugyanis 1812-ben csaták dúltak ezen a helyen és a park többi része ezekről a csatákról emlékezik meg.

vonat

 

Tom Sawyer kalandjairól készült filmet 1973-ban  Upper Canada Villageben forgatták.

* * *

Igaz, hogy Kanadáról szinte mindenkinek a hó és a hideg jut eszébe, de szerencsére vannak itt is nagyon kellemes nyári hónapok! Igaz, nem hetekig tartó kánikulával, hanem Montreálban csak egy-két nap van 30 fok felett a hőmérséklet tartósan. – igaz, már ilyenkor hőségriadóról beszélnek…
Sokkal csapadékosabb a nyár – nem meglepő, ha egy-egy héten minden nap van egy fél órás kis zápor. Így a fű még augusztusban is szép zöld, de a meleg elég ahhoz, hogy a tavak sekély partján felmelegítse a vizet. Bár, ahogy megfigyeltem a québecieket, nagyon kemény fából faragták őket, mert olyan hideg vízben tudnak jó ízűen lubickolni, ami nálam a fakír kategóriába esik!

okapark

Kellemes meglepetés volt ellátogatni a la Plage d’Oka-ra (láplázs doká), ami az Oka Nemzeti Park közepén elterülő tóparti strand.
Mikor megérkeztünk a parkolóba, nem akartuk elhinni, hogy itt fürödni lehet: ugyanis egy fenyőerdő közepén voltunk és a fáktól nem is látszott a tó.
Közelebb menve, keresztül a keskeny erdősávon lehetett csak megpillantani a homokos partot és mögötte a kék tavat.

Csodálatos hely gyerekes családoknak: nagyon sekély a tó víze vagy 100 méterig, így kellőképpen fel tud melegedni.
A part tökéletes napozásra, homokvárak építésére. Nagyon biztonságos, mert kb. 100 méterenként úszómesterek ülnek kilátókban és onnan irányítják az életet!

okahomok

Montreálban sokkal több úszómesterrel lehet találkozni egy-egy uszoda vagy strand látogatáskor, mint Magyarországon. A tőlünk nem messze lévő strandon, ahol egy medence van és egy kis pancsoló gyerekeknek, legalább 5 úszómester vigyáz a fürdőzőkre és teszik ezt nagyon komolyan!!

A tónál, aminek szerintem gyönyörűen hangzó francia neve van: Lac des Deux Montagnes (lákdédőmontány) nem csak strandolásra alkalmas: lehet vizibiciklit is bérelni, csodaszép játszótér van kiépítve a fák alatt a gyerekeknek.  Itt is padok, asztalok várják a piknikezőket és felállított grillezők is a sütögetni vágyókat. Persze emelett is rengetegen hozzák a boltban kapható kis egyszer használatos mini grilleket, amiket begyújtanak, megsütik a finom falatokat rajta – miközben nekem a tóparton napozva majd kifolyik a nyálam a finom illatoktól- majd eldobják.

okakaja

Hogy mekkora hagyománya van itt a piknikezésnek, az is mutatja, hogy nagyon sok ember úgy felszerelkezve jön a parkba vagy épp a tó partra, hogy öröm nézni!
Kiskocsin húzzák maguk után a csomagot, amiben van szélfogó sátor, kinyitható napozó székek, de ebből hátizsák alakúakat is láttunk már, napernyők, hatalmas hűtőládák, amiben nem jégakkuk vannak, hanem zacsis jégkockák, amit sokan a boltban vesznek meg, grill felszerelés mindenféle kajával megpakolva!

Van itt egy fantasztikus fagyizó is! Mivel ismerem a fagyi evő képességemet, megkértem a férjem, hogy csak kis adagot hozzon. Erre egy kb. 3 gombócnak megfelelő fagyimennyiséggel jött vissza- mivel itt ez a kis adag… (sajnos az egészségtelen ételekből hatalmas adagokat tudnak adni. Pl. a Mekiben is a shake akkora, hogy azt szerintem családi adagként is forgalmazhatnák)
Legközelebb már csak bébi-adagot kértünk 🙂

A strand használata nem volt ingyenes. Pár kilométerrel a tó partjától négy beléptető kapu van felállítva, ahol az autókkal tovább lehet folytatni a parkolóig az utat, ha megvettük a nem drága belépőjegyeket. Viszont elmondhatjuk, hogy nagyon rendbentartott, tiszta, békés helyen tölthetjük cserében a napot este nyolcig.

20150725_144347

Hurrá! Utazunk!!!

IMG_6095Miután sikerült megvenni az autót, – hangsúlyozom, tíz hónapig nem kocsikáztunk – úgy ült be a család a kocsiba egy egynapos kirándulásra készülve, mintha még életünkben nem ültünk volna autóban! – csak beülsz és az adott címen – pontosan ott, nem kilométerrekkel arrébb -, lazán kiszállsz belőle és tudod, hogy mikor már elfáradtál a sok nézelődésben, gyaloglásban, akkor nem kell még életet csiholni a gyerekekbe, hogy na, még a buszmegállóig sétáljunk el, hanem csak beülsz és irány haza!!!

És milyen jó, mikor hulla fáradtan hazaérsz, de Te nem pihenhetsz, mert a kicsik az úton teljesen kialudták magukat, még akkor is, ha csak 20 percük volt rá és tele energiával ébrednek fel… miközben Te legszívesebben csak bedőlnél az ágyba…. 🙂

Az első utunk egy közeli állatkertbe vezetett, ami nem is csak állatkert a szó hagyományos értelmében: Zoo Ecomuseum.

IMG_6159

Érdekessége, hogy a megnézhető állatállománya mindig változik, ugyanis a természetben talált megsebesült állatokat befogadják, gyógyítgatják, és mikor felerősödtek, akkor visszaengedik a természetbe – vagy ott töltik életük többi részét, mert már nem lennének képesek megélni magukra maradva.
Arról is olvashattunk angolul és franciául is, hogy a fogságban született kölyköket pedig próbálják megtanítani, hogyan boldoguljanak a természetes lakókörnyezetükben, majd mikor már önállónak tűnnek, akkor szabadon engedik őket.
Tehát az itt látható állatok sebesülten, betegen kerültek az Ecomuseumba, ahol gondoskodnak róluk, mivel a saját élőhelyükön elpusztultak volna.

IMG_6177

Az igaz, hogy sok állatot csak a kihelyezett táblán láthattunk, vagy hosszabb várakozás után bújtak elő – de azért, mert nappal a hirtelen jött tavaszi napsütésben inkább aludtak, és szerencsére nem csak kis ketrecekben vannak elhelyezve, hanem nagyobb életteret biztosítanak nekik, amivel együtt jár az, hogy van lehetőségük elrejtőzni a kíváncsi szemek elől.
Ez néha olyan vicces szituációkat is okoz, mint ami velünk történt: elolvastuk a táblát, hogy ezen a bekerített területen lehet látni a mosómedvéket – rájuk nagyon kíváncsiak voltunk! Már vagy tíz perce nyújtogattuk a nyakunkat hogy melyik tereptárgy mögött bújkálhatnak, amikor egy ismeretlen megütögette a vállamat és felfelé mutatott a hatalmas fára. A mosó macik pedig kényelmesen mászkáltak szerteszét az ágakon! 🙂

IMG_6210

Az épületbe belépve több időszakos kiállítás várja a látogatókat, és az alagsorban pedig akváriumok.  Utána kint meg lehet nézni az állatokat is. Kinézetre a hely nagyon hasonlít pl. egy hazai vadasparkhoz.
Rááadásul a park egy része mindig átalakítás, felújítás alatt áll, ami nem is csoda. Amikor megnéztük a bejáratnál az adományok táblát, mi is megdöbbentünk, nem volt ritka a 100.000 dolláros adományozó sem! 😮

farkaska

Amit én nagyon szeretek a kanadai kirándulóhelyeken, hogy tényleg arról szólnak, hogy a család érezze jól magát, töltsön el ott egy napot és mindemellett ne is kelljen csődbe mennie: az egész napos séta alatt megéhezünk. Van lehetőség büfében vásárolni, de ezt nagyon kevesen teszik. Ugyanis a legtöbb hely úgy van felszerelve, hogy alkalmas kinti és benti piknikre is! Jelen esetben is a büfé egy hatalmas ebédlő egyik sarkában állt, és az ebédlő többi része pedig szabadon használható padokkal és asztalsorokkal volt berendezve. Sőt! Még mikrohullámú sütőt is biztosítottak a látogatóknak….

IMG_6214

Akinek pedig kinn volt kedve elfogyasztani a kis harapnivalóját, az beülhetett egy fedett “ebédlőbe”, ami pont a játszótér mellett volt felállítva, vagy megtehette ezt távolabb is a szabad ég alatt, a fák között elhelyezett asztaloknál kultúrált, tiszta környezetben.

Ugyanezt mondhatom el a kanadai mosdóhasználatról is: még nem találkoztam olyan turistalátványossággal, ahol a mosdóért fizetni kellett volna, és meglepően tiszta, jó állapotban vannak, felszerelve a szükséges dolgokkal.

IMG_1311

Mivel Kanadáról nekünk mindig a kék tavak, a zöld erdők jutnak eszünkbe, alig vártuk már, hogy olyan helyre is eljussunk, ahol azt mondjuk: Na, igen! Ez Kanada!

Nagyon jó kirándulóhely és csak kb. fél óra távolságra van Montreáltól Terrebonne városka, melynek az öreg része nagyon hangulatos kis városközpont, és egy hídon átsétálva már kinn is vagyunk egy parkon keresztül a tó partjánál. Ezt a részét pedig Island of Mills, azaz a malmok szigetének nevezték el.

IMG_1380

A régi városrész sétálóutcáján boltocskák, éttermek, kávézók várták az ide látogatókat – nem, nem minket, mert a gyerekekkel leülni kávézni nem egy nagy móka. 🙂 A történelmi városrészen pedig lehetett kérni idegenvezetést, és egy kisebb, belső tavon pedig sétahajózni, idegenvezetéssel.
Itt először szembesültünk azzal, hogy elhagytuk Montreált és Jé, nem is mindenki tud angolul! Felszálltunk mi is a kis sétahajóra és az idegenvezető csak franciául mesélte el a mondandóját nekünk és a másik 5 utasnak. Ezen a helyen már sokkal több francia szót lehetett hallani és jóval kevesebb angolt.

IMG_1382

A duzzasztó feletti hídon átsétálva megérkeztünk az Island of Mills-re, azaz eljutottunk egy erdős parkba, ahol szintén lehet játszani, piknikezni és le lehetett menni a tó partjára is.

Táblák figyelmeztettek a kajakéregető erőszakos sirályokra, amiket levegőágyúval igyekeznek elijeszteni, de szerintem rajtam kívül senki se rezzent össze, amikor megszólalt egy… Pláne nem a sirályok!
Nagyon sok kanadai lúd sétálgatott a parkban, össze-össze veszve… Így kezdtem rájönni, hogy tud ez a Kanada veszélyes is lenni!! 🙂

IMG_1342

Bevallom, mivel vízről van szó és malomról, én azt hittem, hogy egy olyan szigetet kell elképzelni, ahol több vízimalom is épült a történelem folyamán. Ám rá kellett jönnöm, hogy nem a malmok maradtak meg – nincsenek nagy vízilapátok- , hanem a duzzasztók és a malmok régi kőépületei.

IMG_1321

Itt a parkban mi is egy jót piknikeztünk, frizbiztünk. Jó érzés, hogy ennyi nemzetiség békésen tud egymás mellett így játszani, biciklizni, eszegetni.

 

Vezetnél? – Fél év után már nem…

Meglepő, igaz? De ha Kanadába érkezel, akkor fél év itt tartózkodás és vezetés után muszáj vizsgát tenni kreszből és vezetésből is!!! Hát nem vicces?! Mivel nincs megállapodás Kanada és Magyarország között, ezért az országba érkezés után fél évig érvényes a magyar jogosítványunk, de azután egyik napról a másikra már nem! Hát hol ebben a logika?!

Elméleti vizsgát kell tenni angolul vagy franciául valamint forgalmi vizsgát is….

Hát ez nem hiányzott!

autoecoleMint kiderült, szerencsére tanfolyamra nem kötelező járni, se gyakorlati órát venni vizsga előtt! Tehát minimális kiadással és időbefektetéssel is meg lehet ezt úszni!
– már annak, aki tehetségesebb mint én! 🙂

Elmesélem, hogy is esett, mert fél év távlatból már csak mosolygok ezen is…

Sikerült tankönyvet szerezni angolul beszélő ismerősöktől és lelkesen bele is vetettem magam a tanulásba! Lehet egy kicsit nem is ártott átnézni a szabályokat, mert annak ellenére, hogy aktívan vezetek , azért a KRESZ ismereteimet már kicsit belepte a por….

Volt egy–két szabály, amin jókat derültem. Mint például, hogy Kanadában lehet jobbra kanyarodni piros lámpánál, de ez alól kivétel Montreál! Na, nem elég, hogy Québec olyan kivételes tartomány Kanadában, de ezen belül még vannak szabályok, amik csak egy városra vonatkoznak?! Hm..

turnright

Tanultam, mint egy kisangyal, az online kitölthető teszteket 90% fölöttire töltöttem ki!

Telefonon kellett időpontot kérni a vizsgára az illetékes hivataltól (SAAQ) – véleményem szerint itt sokkal jobban szeretnek telefonon keresztül ügyet intézni, mint pl. online.

saaqRengetegen jelentkeztek vizsgára, de az ügyintézés gyorsan és megszervezetten történik. Egy időpontra kb. 20-30 embert hívnak. Percre pontosan szólított minket a biztonsági őr: gyorsan sorbaálltunk, mindenkit regisztráltak és adtak egy sorszámot. A következő teremben a digitális kijelző mutatta, hogy melyik sorszámmal melyik ablakhoz kell fáradni a majdnem 70 közül. Ellenőrizték az iratokat, befizettük, amit be kellett. Majd egy újabb sorszámot adtak. A következő ablaknál fényképet készítetenek a vizsgázóról, mert ha sikeres az elméleti vizsgája, akkor kap egy ideiglenes jogosítványt, amivel vezethet olyan felnőtt mellett, akinek legalább 2 éve van érvényes jogsija.

Mindezek után jöhetett a teszt írás – számítógépen.

Előre kijelölték, hogy melyik géphez ki ül, mert azon a gépen már meg is voltak az adataink.

saaq1Három részből állt a teszt, nem is volt olyan nehéz. Én személy szerint egyszerűen szétestem, mire a vizsgára került a sor: nem tudtam koncentrálni.

Azután egyik hiba jött a másik után, amit egyből kijelzett a gép. Na, ettől meg beparáztam! Jaj, a következőt már jól kell megválaszolni! Nagyon végig kell gondolni! – és ennek eredményeképpen jól meg is buktam. 🙂

Szerencsére a helyszínen egyből adtak is új időpontot! Így legközelebb már rutinosan álltam sorba, és még gyorsabban ment az ügyintézés!!

keepA gyakorlati része se alakult ám úgy, ahogy szerettem volna! Nem, az túl egyszerű lenne! 🙂

A sikeres második teszt után kaptam időpontot a forgalmi vizsgára. Mivel nem muszáj előtte órát venni, se kapcsolatba kerülni bármiféle autósiskolával, lehet a saját autóval vizsgázni, vagy akinek nincs, az ott helyben 50 dollárért bérelhet egyet 1 órára. Én inkább a sajátunkat választottam, mert azon már volt gyakorlatom, hisz az ideiglenes jogsival vezettem a városban.

Amúgy ez volt az a kuriózum reggel, mikor az addig szuperül működő autónk egyik pillanatról a másikra nem indult – akkumulátor miatt!! Így gyalog rohanhattam először egyik irányba a bölcsibe a kislányommal, és utána még messzebb a másik irányba a nyári táborba a fiúkkal, míg a férjem „elszaladt” a szomszéddal új aksit venni.
Így nem vetett rám jó fényt, hogy elkéstünk… Az sem, hogy mikor a vizsgáztató mondott valamit, megkértem, hogy beszéljünk angolul, mert eddig angolul tanultam a kreszt és lehet az így most egyszerűbb lenne. Erre közölte, hogy Ő angolul beszél… Na, ez már kínos volt…. Utána is csak rettentő nehezen értettem meg a dél-amerikai angolját… Mindezek után megkérdezte, hogy SUV– unk van-e és fogalmam se volt mi az. Igazából, akkor azt se tudtam volna megmondani, milyen kocsink van. 🙂 Most már tudom, hogy a SUV  terepjárót jelent..
Mindezek után közölte fél óra vezetgetés után, hogy megbuktam, mert nem álltam meg elég hosszú időre a Stop táblánál – amiből itt Dunát lehet rekeszteni, annyi van…

Na, el is keseredtem, úgy becsületesen!

Utána ismerősök próbáltak vigasztalni, hogy ne aggódjak, szinte senkinek sem sikerül elsőre.. és ez a tendencia lehet nem is a véletlen műve…

jogsiBefizettem a következő vizsgát – egy másik helyszínre, mert csak ott volt közeli időpont (azt hiszem egy hónapig nem is lehetett utána próbálkozni), és milyen boldog voltam, mikor sikerült és mehettem újabb fotót készíttetni ott a helyszínen, de már az első, igazi kanadai jogosítványomhoz !!! 🙂 Valamint akkor kellett kifizetni a jogosítvány éves díját is, amit minden születésnapomkor újból át is utalhatok!