Laktál már olyan helyen, ahol, miközben a nyári kirándulásaidat szervezed és beírod a Google keresőbe a számodra két legfontosabb kulcsszót, akkor annyi találatot ad ki az internet, hogy magad is meglepődsz? Majd két óra olvasgatás, kép nézegetés után rájössz, hogy a nagyon hosszúnak tűnő vakáció se lesz elég ezeket a csodálatos helyeket bejárni?
Mert a kanadai Québec ilyen….
És mi az a két szó, amiről az idei kiruccanások szólnak? – gyalogtúra, vízesés 🙂

Az egyik csodálatos hely, amire ilyen módszerrel sikerült ráakadni, Rawdon, ami egy kisebb település kb. egy órányira északra Montreáltól.
Körülbelül 10.000 ember lakik ebben a hangulatosnak mondható kisvárosban, olyan gyönyörű természeti környezetben, ahol egymástól pár kilométerre találsz vízesést túraösvénnyel, napozásra és lubickolásra alkalmas sziklás vízfolyamot és a kettő közt valahol fél úton egy városi szabadstrandot, csakhogy a folyóban úszás se maradjon ki a nyári elfogalaltságok listájáról!

Ezek a terészeti csodák a SEPAQ, azaz a Québeci Nemzeti Park fennhatósága alá tartoznak. Meg kell jegyeznem, rengeteg ilyen nemzeti park van! Jelenleg még majdnem mindegyikbe kell fizetni belépődíjat, ami kb. 20- 25 dollárt jelent egy családnak, de szóba került, hogy 2017-től több is ingyenes lesz, figyelembe véve a helyi magas adókat. Lehet természetesen bérletet is venni, ami azok számára kedvező, akik igazán szeretik a szabadban tölteni az időt.
Jellemzőjük még, hogy mikor megérkezünk, gyönyörűen kialakított parkoló várja a látogatót, ami mellett hangulatos fűtött-hűtött faépületben cafétéria, szuvenir bolt, rossz idő esetén mindenki számára szabadon használható kisebb ebédlő, és tiszta, rendezett mosdó kap helyet.

Az ott dolgozók térképekkel, jó tanácsokkal látják el angolul és franciául az oda érkezőket.

Az épület közelében szoktak elhelyezkedni a piknikasztalok padokkal, nem egyszer állandó jelleggel felállított faszenes grillekkel. Szemetesekkel, szelektív kukákkal és hamu gyűjtő edényekkel igyekeznek tisztán tartani- tartatni a környezetet.
Mivel a gyerekekre is gondolnak, nem csak az ebédet készítő felnőttekre, így biztonságos játszótér is található a piknikre kijelőlt részben: homokozó, csúszda, hinta, mászóka… a szokásos játékokkal tudják fárasztani magukat az aprónépek, ha esetleg nem fáradtak el a megelőző gyaloglásban. 🙂

A gyerekek energia- és hangulatkészletét felmérve terveztem meg a rawdoni kirándulást is: először gondoltam, körbejárjuk a vízesést, hisz ott gyalogolni kell kb. 2-3 km-t, ami néha roppant fárasztó tud lenni. 🙂
Az emített vízeséshez kiépített gyalogút vezet. Már többször látogattunk el vízeséshez ezen a nyáron is, tavaly is, de mindig lenyűgöz a rohanó víz hatalmas ereje! Egyszerre kelt félelmet és tiszteletet az emberben, miközben a sötétzöld fák között felbukkanó víz zúgása meg is nyugtatja.

Hogy minél tovább lehessen élvezni a kilátást, a folyó parton több falépcsőkkel megközelíthető kilátót is építettek ahova a kitáblázott erdei ösvényeken sétálva lehetett eljutni.

Mindenki nagyon élvezte azt a részt, amikor a köveken ugrálva be lehetett sétálni a vízbe és a már enyhébb sodrású vízben le tudtuk kicsit hűteni a lábainkat, majd kiültünk a kövekre és végre kb. egy perc erejéig mindenki csöndbe is maradt… 🙂
Ezeken a kirándulásokon mindig kitör a gyerekekből az addig se rejtett egyéniségük: a kamasz fiam a tiltások ellenére a legsebesebb rész környékén ugrál, azt várva, hátha végre elviszi már az ár és történik vele valami izgalmas; a középső, aki szuperhősnek képzeli magát az esetek többségében, igyekszik akrobatikusan repülve ugrani egyik helyről a másikra, miközben hasznos tanácsokkal látja el a hugát, mit hogy csináljon, hogy nehogy vízbe essen és belefulladjon, de alig várja, hogy történjen vele valami és megmenthesse; míg a kislányunk minden szabályt és tanácsot betartva fogja a kezünket, kapaszkodik és igyekszik túlélni ezeket a ‘rettenetesen veszélyes’ helyzeteket. 🙂

Mivel az esetek többségében szerencsére semmi kalanddal ússzuk meg ezeket a helyeket – hisz igyekeznek a lehető legbiztonságosabbá tenni, sokszor figyelve arra, hogy babakocsival is például megközelíthetőek legyenek tóparti ösvények, a gyerekek kissé talán csalódottan is veszik tudomásul, hogy azért ez nem felfedező túra a dzsungel mélyén…

Miután kigyalogoltuk magunkat, gondoltam, következő állomásnak nagyon is megfelelő lesz a Cascades (kaszkédsz), a sziklás rész a folyóban, ahol kisebb vízesések teszik izgalmassá a víz folyását.
Itt igazán meglepetésként ért bennünket, hogy szintén gyönyörű piknikrész helyezkedett el az úttal párhuzamosan a folyó mellett, hatalmas fenyőfák árnyékában. Szerencsére a már megvásárolt belépőjegy ide is érvényes, így csak fel kellett mutatnunk a vízesésnél kapott karszalagunkat és mehettünk is a parkolóba, miután szép napot kívántak az ott dolgozó fiatalok.

Igazából szájtátva mentünk a Cascades fele a parkolóból, mert a látvány lélegzetelállító volt: a fenyők alól a korlát mentén már lehetett látni a vízből kiálló hatalmas sziklatömböket, köveket, amiket teljesen körbeölelt a víz, de a sebes folyása miatt sok helyen vízesésszerűen zubogott keresztül rajta, míg máshol a szintkülönbségek miatt megült a természetesen kialakult fürdőkád-szerű mélyedésekben.

 

Könnyen rájöttünk, hogy ez egy turistaparadicsom, hisz a hatalmas köveket rajtuk napozó, a vízben pancsoló emberek százai tettek színessé. Olyan volt a látvány, mint a hatalmas vízen úszó jégtáblák zsúfolásig telve pingvinekkel …. csak kicsit színesebb és melegebb (32C volt akkor épp) kivitelezésben.
Mi is gyorsan ledobáltuk a ruhákat és már mentünk is le a lépcsőn a kis hídhoz, hogy valahol találjunk még magunknak helyet, hisz ilyen fürdőzésben még nem volt részünk! De nem eszik ám olyan forrón a kását!! Nem könnyű ezeken a köveken közlekedni: papucsban bénázik az ember, mezítláb égeti a talpát a kő, ha meg nedves a talaj a lábunk alatt, akkor meg jókat lehet csúszkálni és esni a vizes részeken. 🙂

De sikerült elhelyezkedni, hogy mindenkinek megfelelő legyen: láb belógatva, apuka elterülve a vízben mintha jacuzziban ülne, hisz a víz kellemesen langyos volt, gyerekek kis kavicsokat keresnek térdig érő vízben. 🙂 És lehetett szemlélődni – néha titkon jókat röhögni a többieken, ahogy jönnek be és ugyanúgy bénáznak, mint mi. Volt, aki elcsúszott, és először egy seggest dobott a bokáig érő vízben, majd mikor felált, utána meg arccal bele 🙂 – bevallom, én is a popsissal kezdem és igyekeztem Tamit felemelni, nehogy belefulladjon a bokáig érő vízbe. 🙂 🙂

Azután jött egy busznyi ázsiai, akik persze nem vetköztek le – a tűző nap miatt – csak órákon keresztül pózoltak a forró sziklákon a rájuk jellemző Viktória jelet mutogatva. 🙂
De voltak, akik nagyon megleptek, mert írtam, milyen nehéz itt a közlekdés, de ennek ellenére hatalmas hűtőtáskákat cipeltek a vállukon, napernyőt, kempingszékeket! Csak csodálkoztam, hogy egyesek mire képesek a kényelemért!!! Azután észrevettem a sziklák közepén egy piknikasztalt padokkal! Nahogy az hogy került oda??!!
De már tudom, hogya québeci franciák előtt nincs lehetetlen! 🙂

Akik jobban ismerték a vizet, le mertek mászni erről a védett helyről a folyóba, hagyták, hogy az ár elsodorja őket és visszaúsztak, ha már megunták a mókát. A folyó csendesebb szakaszán több jacht is megjelent, motorcsónakok, vízisíelők élvezték a nyarat.

Miután itt is kinézelődtük magunkat és kellőképpen megéhezett mindenki, kivételesen nem grilleztünk, hanem a neten talált helyi Dino pizzériában rendeltünk egy pizzát. Mindenkinek csak ajánlani tudom a Deluxe pizzájukat, ami nagyon fincsi volt, ráadásul 7 perc alatt elkészült. 🙂

Már meg se volt a férjem lepődve, hogy angolul próbált rendelni, – kevesebb sikerrel -, mert ugye Montreálon kívül kevesen beszélnek mást, mint a franciát, annak is a québeci változatát.

Majd élelemmel felszerelve mentünk vissza a vízesés melletti piknik részre, ahol a gyerekek utána játszóterezni is tudtak.

A pizza szuper volt, a gyerekek kiugrálták magukat, és gondoltuk, akkor irány a helyi beach, ha már oda is érvényes a karszalag, akkor legalább nézzük meg!

Érdemes volt! Homokos tópart várt ránk, hideg, de úszásra alkalmas vizével. 🙂 Nem tudom, hogy a gyerekek alapvetőleg honnan ‘szívják’ az energiájukat, – néha azt hiszem, hogy tőlem el… – de itt még volt erejük kipancsizni magukat és szép lassan megkezdhettük a hazafele utat- végre lenyugodva. 🙂

… és ami elmaradhatatlan: a kanadai mókus! 🙂  Az eddig látott rengeteg közül ez mindenkinek emlékezetes marad, mert igyekeztem lencse végre kapni, de mint kiderült nem kellett sietnem, mert perceken keresztül nézett minket és szabályosan pózolt a fényképezéshez. 🙂 Cuki volt!!