Halloweeni jó ha tudod…

img_4417

Nagy izgalomban vannak a gyerekek!! A kicsik a jelmezeket próbálgatják, közben tököt faragnak és arról beszélgetnek, hogy vajon idén több vagy kevesebb cukrot tudnak-e majd összegyűjteni hétfőn, október 31-e este, mint tavaly és az azt megelőző évben.

Ez a kérdés és ez a készülődés otthon, Magyarországon, nem merült fel október utolsó napja környékén. Egyszerűen azért nem, mert nem ünnepeltük Halloweent… – Ez a kérdés a fiúkat március végén, április elején kötötte le, a húsvéti locsolkodás előtt: Vajon mennyi csoki és cukor jön össze majd hétfőn? 🙂

20141031_205417

Idén már rutinosan fogunk útnak indulni, miután beköszönt az este. 🙂 Már nem lesz bennem annyi megválaszolatlan kérdés, mint első alkalommal, amikor igazából nem tudtuk, hogy mire is kell majd számítani.
Persze, a biztonsági intézkedéseket kivéve, mert az iskola erre is odafigyel!
Minden évben tartanak előadást a gyerekeknek és küldenek értesítőt a szülőknek, hogy mit kell szem előtt tartani a biztonságos ünneplés érdekében: viselj fényvisszaverőcsíkot, ne menj be, csak kopogj be az idegen házakba és idén felhívták a figyelmet arra is, hogy óvakodj a “Szomorú bohócoktól”!

Na, de ez azért sokat nem árult el arról, hogy hogyan is fog a halloweeni “trick-or-treat” (csokit vagy csalunk) tényleg zajlani…  Legalábbis Montrealnak azon a környékén, ahova mi megyünk ki ezen az estén.

20151031_193909

1, Már tudni fogom, hogy noha szinte minden amerikai filmben azt láthatjuk, hogy a gyerekek egy szál jelmezben járják este az utcákat, addig itt Kanadában érdemes olyan jelmezt kitalálni, ami alá vastag kabát, vastag nadrág, bundabugyi befér. 🙂
Csak azért, hogy egy óra kinnlét után ne gémberedjen el a gyerekek keze annyira, hogy meg se tudják fogni a kapott cukorkát és bele tudják rakni a külön erre a célra készített csokigyűjtő táskákba. 🙂
Persze, vannak itt nagyon melegvérű fiatalok, akik egy szál lepedőben se fagynak meg, de mi nem tartozunk ebbe a kategóriába. 🙂

20141031_191933

2, Először nem tudtuk, hogy egyátalán kihez lehet bekopogni?! Most tényleg sétáljunk az utcán, és kopogjunk be idegen emberekhez jelmezeket viselve és mondjuk azt, hogy “trick-or-treat” ? És tényleg ennek hatására csokit adnak a gyerekeknek?? – Bevallom, szkeptikus voltam… Mert az még oké, hogy húsvétkor elmennek a fiúk, meglocsolnak ismerős néniket, rokonokat, akik ettől annyira lelkesek, hogy sütivel kínálják őket és kapnak még Kinder tojást is! Na de itt, ahol senkit se ismerünk?!

20151031_201235

De rá kellett jönnöm, hogy ez tényleg így működik!!
Azok a házak, amelyeket már az előző napokban feldíszítettek, kitették a világító töklámpásokat, mondhatom tárt ajtókkal várták az oda érkező gyerekeket: ha ismerték őket, ha nem, (és itt inkább a “ha nem” érvényesült) mindenki kapott ugyanúgy édességet.
A legtöbb esetben a kinyitott ajtóban áll anyuka vagy apuka a gyerekekkel, mellettük hatalmas kosár, tele mindenféle finomsággal. Az utcán sétáló tömeg pedig hömpölyög egyik háztól a másikig. A gyerekek szépen sorban állnak a kapubejárótól az ajtóig a járda jobb oldalán. Mikor eljut a bejárati ajtóig, köszön, váltanak pár szót a házigazdákkal, majd a járda bal oldalán visszasétálnak az utcán várakozó szüleikhez hatalmas mosollyal az arcukon!

20151031_190943

3, Már nem leszünk meglepve, hogy a parkot villogó rendőrautók veszik körbe!
Tudni fogjuk, hogy a központi épületet “elátkozott háznak”  díszítik fel horrorfilmbe illő dekorációval, ahova a rettegni vágyók nyugodtan bemehetnek, ijedezhetnek egy kicsit, azután folytathatják az utcajáró, cukorkakéregető vándorútjukat.

Ezek körül a parkok körül a sok odalátogató miatt lehet találkozni rendőri- és polgárőri felügyelettel, akiknek igazából az a dolguk, hogy megkönnyítsék a közlekedést, ne legyen fennakadás, és hogy biztos mindenki betartsa a közlekedési szabályokat.

20151031_201225

4, De még mindig le fog esni az állunk a a dekorációk vég nélküli ötletességétől!! Mikor meglátjuk a hatalmas palotákat, amiket úgy feldíszítettek, hogy egy pillanatra azt képzelhettük, hogy egy Hollywoodi filmforgatás közepére csöppentünk és nem lepődtünk volna meg, ha megjelent volna egy filmrendező és megkért volna minket, hogy álljunk egy kicsit arrébb, mert mindjárt itt lesz egy amerikai filmsztár!!

img_4412

Rengeteg olyan bolt van, ami direkt erre az alkalomra szakosodott! Eszméletlen dolgokat lehet megvenni, kölcsönözni erre az estére, hogy a legemlékezetesebbé tudják a házukat és partyjukat varázsolni azok, akiknek ez a kedvenc ünnepe! Villogó, mozgó boszorkányok, szörnyek, csontvázak, vámpírok mindenféle méretben! Hang- és színefektek, amelyek még félelmetesebbé teszik a dekorációt! Füstgépek köpik a fehér, gomolygó füstöt!

20151031_195004

Egy alkalommal az egyik háznál elő zenekar játszott egy kidíszített tűzoltóautó tetején állva!! A házigazdák pedig – egy kb. 80 (!) év körüli házaspár – a pincében ülve osztogatta maga mellől a tömérdek csokit…
Igen, én is ezt kérdeztem: Most komolyan??!!

img_4422

Próbálok minél több fényképet feltölteni,- igaz, sajnos a minőségük nem túl tökéletes-  amelyek bizonyítják, hogy nem túlzok: ez az este eszméletlen meglepetést jelentett nekünk, akik először vehettünk részt egy halloweeni csokigyűjtésben! Bár lehet, hogy ezek a fotók se tudják visszaadni azt a hangulatot, amit Halloweenkor át lehet élni!

Azt hiszem, most már egy kicsit mindenki jobban érti, hogy miért is olyan izgatottak a gyerekek és miért is várják annyira, hogy hétfőn, suli és munka után, nyakunkba vegyük a várost és élvezzük mások munkájának a gyümölcsét. 🙂

Tökfaragás profi módra!

img_2316

Faragjuk, faragjuk a tököt Halloweenre készülve, bár nem annyira tehetségesen, mint Upper-Canada Village-ben, ahova október elején látogattunk el. Az internetet böngészve akadtam rá arra a kiállításra, ami  az első számú látnivalója volt ősszel Ontariónak.
A szabadtéri múzeum október hónapban egy 7000 töklámpásból álló kiállítást szervezett Pumpkinferno néven a helyben termelt tököket felhasználva! Mivel mi nem vagyunk túl tehetségesek tökfaragásban, gondoltuk, nézzük meg, mások mire mennek ebben a témában!!
Hát volt meglepetésben részünk!!!

img_2398

Először is szerencsére neten vettünk kis felárért elővételben jegyet, így megúsztuk a kb. 2 órás sorban állást a pénztár előtt este hétkor, nyitáskor. Sejtettük, hogy sokan lesznek, hisz a weboldalon lehetett olvasni, hogy kb. ötezer látogatójuk van egy este!!!
Amint beléptünk a sötétben a kapun, már teljesen más hangulat fogadott bennünket a töklámpásokkal kivilágított múzeum udvaron.

img_2413
Töklámpásokkal díszített boltíves kapun keresztül bejutva faragott tökarcok százai néztek a látogatóra – amiket a kisírtetiesen vibráló fények és halk zene tett még “vendégszeretőbbé”. 🙂

img_2337

Nagyon tetszettek a töklámpásokkal megdíszített fák, alattuk a különböző témákban – csigák, virágok – kifaragott tökös kiskertekkel.

img_2351

Ami külön meglepetés volt, hogy hatalmas nagy szobrokat, szoboregyütteseket is raktak ki faragott tökökből – mint egy 3D-s tökpuzzle nézett ránk a sárkány, a madarakból álló kép, ami gyönyörűen tükröződött egy nyugodt kis tó felszínén.

img_2358

img_2362

Soha nem gondoltam volna, hogy itt viszont fogom látni Elvis Presley-t, korabeli énekeseket, táncosokat, miközben szól a “Jailhouse Rock” és villognak a dekorációk! Igazi show volt, és voltak, akik táncra is perdültek a hűvös estén. 🙂

img_2378

Műalkotásokat is “fordítottak” le töklámpás nyelvezetre, 🙂 Mona Lisa, Van Gogh kivilágítva díszítette a sötét mezőt.

img_2402

Persze, mivel október a Halloween hónapja, volt rengeteg rémísztő alkotás is: boszorkányok, halálfejek.

Ha esetleg valakinek eddig nem volt ötlete, milyen faragással díszítse majd a ( majdnem azt írtam: tökét… :-D) – leendő töklámpását, akkor remélem sikerült egy-pár ötletet adni hozzá 🙂

Kívánok mindenkinek szép Halloweent! 🙂

img_2418

…. mert Québec egyszerűen gyönyörű!

Tegnap reggel, mikor fél cm vastag jég lebegett a felmosóvödörben a teraszon, rá kellett jönnöm egyrészt arra, hogy nem öntöttem ki a vizet… másrészt arra is, hogy milyen hipp-hopp szaladt el a nyár! (igen, jártam fél évet logikára 🙂 🙂 Látszik is, tudom… 🙂
Vagy mondhatjuk azt is, hogy már az ősz is lassan a végéhez közeleg…. De ezt még nem akarom elhinni – reménykedem benne, hogy legalább bő egy hónapig igyekszik még az időjárás kegyes lenni hozzánk és lesznek még szép, napsütéses őszi napjaink, mielőtt beköszönt a hosszú tél!

img_beaver
A harmadik nyarunk ért véget Kanadában…
Az első, ami igazából csak egy fél nyár volt, azzal telt, hogy megismerjük a várost, igyekezzünk minél több dolgot megtudni a montreali életről, albérletet és iskolát keressünk a gyerekeknek. A várost egy jó ideig nem is hagytuk el… magában is nyújtott elég felfedezni valót.

img_montreal

A következő nyáron, mikorra sikerült autót szerezni, arra gondoltunk, hogy igyekezünk megnézni azokat a img_7498nagyobb városokat, látnivalókat, amik még mondhatni könnyedén elérhetőek autóval is 3 gyerekkel a fedélzeten. Így eljutottunk Ottawába, Torontóba, a Niagara-vízeséshez, Québec citybe. Van, amelyik kirándulásról már beszámoltam, de van, amelyikről még nem sikerült mesélni! De sebaj! Mindjárt itt vannak a sötét, hosszú téli esték, amikor erre is jut talán idő. 🙂

Ezen a nyáron még továbbra is az volt a tervünk, hogy ha már Kanadában vagyunk, akkor ismerjük meg minél jobban Kanadát, azon belül is Québecet. Ezért még északabbra indultunk, Québec cityin is túl – nem, az üveghegyig azért sajnos nem jutottunk el :), de mikor 5-6 óra távolságra utazunk, a fenekem már úgy érzi. 😀

Egy kedves ismerősöm mesélte, hogyha szeretjük a természetet, szeretünk túrázni, és igazán egyedi dolgot szeretnénk látni, akkor ne hagyjuk ki a Fjordot Saguenay-ben, a Lac Saint-Jean partján! És milyen igaza volt!!!!

img_fjord_hiking

Saguenay Montrealtól kb. 530 km-re van észak-kelet irányban. Erősen hegyvidéki éghajlattal, amit már az odafele vezető úton is megtapasztaltunk.
Gyönyörű tájon vezetett keresztül az autópálya: hegyek, sziklák között, tavak partján,ahol a tájat az egyre sötétedő fenyőerdők tették még különlegesebbé. De nem csak az erdő színe lett egyre sötétebb, de az ég is, ahogy közeledtünk Chicoutimi városához, ahol a szállásunkat foglaltuk le a 4 napra. Szerintem ez volt életünk egyik legvadregényesebb nyaralása!

img_zivatar

Az utazás során többször is elkapott minket olyan felhőszakadás, hogy alig láttunk ki az autóból!! Egyik alkalommal pár másodpercig NEM is láttunk semmit!! Ez nagyon félelmetes volt, mert igyekeztünk tartani a sebességet, és az úton maradni, de nem lehetett tudni, hogy a többi autós hogyan reagál: lelassít? Esetleg oldalra húzódik?? Úgy éreztük magunkat, mintha egy száguldó dobozban ültünk volna, és igazából nem sejtettük, hogy mi fog következni, mert csak a szélvédőn leomló vizet láttuk!
Na, ekkor még a gyerekeknek is elakadt a szavuk és a lélegzetük!! – talán csak ennyi időre volt csend a kocsiban az 5 és fél óra alatt . 🙂

img_chicoutimi_mill

Chicoutimiben – a név is elárulja, hogy ősi indián településről van szó – először a duzzasztógátra épült Papírpép Gyár Múzeum maradványait néztük meg. (La Pulperie de Chicoutimi). Az egyik épületet renoválással sikerült múzeummá alakítani, de a régi gyárterület nagyobb részét meghagyták romos voltában. Egy sétálásra alkalmas romkertről van szó, aminek a bejáratánál egy múzeumépület helyezkedik el. A múzeum előtt egy több, mint 100 éves montreali gőzmozdony fogadja a látogatókat, amire fel lehet mászni, meg lehet nézni a belsejét.

Az 1890-es években ide is elért a vasútépítkezés, aminek hatására már nem csak egy fűrésztelep működött a városban, de megépítették az egyik legjelentősebb Pép- és Papírgyárat, ami 1910-ig nagy erőkkel dolgozott.

img_chicoutimi_mill2

Elég későn értünk már ide, így rajtunk kívül senki sem sétált az elhagyatott, romos falak között. A gyerekek nagyon élvezték, önfeledten ugra-bugráltak, rohangáltak a hosszú utazás után, és szaladtak fel a rohanó folyó partjára épített magasabb részekre is.
Majd hirtelen feltámadt a szél, teljesen beborult az ég, és ott álltunk szinte kiszolgáltatottan ég és robogó vízesés között a dühös szélben! Mivel az én életemből nem hiányoznak a “nagy kalandok”, gyorsan visszavonulást is fújtam a kocsihoz a kicsiknek.
Szédületes tempóval szedtük a lépcsőket lefele, és utána ahogy erősödött a szél, mi is egyre gyorsabban szaladtunk a kocsi felé. – Érdekes, most nem kellett könyörögni, hogy induljunk már, gyere már, ne maradj le!! 🙂

Az utolsó pillanatban szálltunk be – pár perccel később megérkeztek a többiek is – és hatalmas vihar kapott el bennünket, akkor már a kocsiban ülve. Szakadt az eső, és úgy fújt a szél, hogy a kocsit is meg-meg lökte! Azon a napon, ki tudja, hanyadik felhőszakadással futottunk össze… Vagy csak egy felhő vett minket üldözőbe???!!

Nyaralásunk során Chicoutimiben (a település eredetileg ‘Mély víz vége’ nevet viseli) lehetőségünk volt még meglátogatni a Musée de la Petite Maison Blanche-t. (Kis Fehér Ház Múzeuma)

20160719_174341

A kis házikó 1996 után vált híressé, mikor egy hatalmas árvízhullám mosta el a környező házakat nem csak Chicoutimiben, de más településen is, miután két hétig szakadt az eső. Ez a kis házikó túlélte a megpróbáltatásokat és ennek emlékére egy mini-múzeumot rendeztek be benne. Ez az 1996. júliusi árvíz volt talán a 20. század legnagyobb árvize Kanadában.
Találtam is a neten fényképet erről a természeti katasztrófáról a The Canadian Encyclopedia weboldalán:

An aerial view of an overflooded dam on the Chicoutimi river July 21, 1996; shows a house resisting a major flood in downtown Chicoutimi.Victims of current catastrophes in Canada could spend years battling the painful, psychological effects of losing their wordly possessions, according to post-disaster research. Mental health experts warn that the aftermath of natural disasters - like major floods and fires - can inflict deep, long-lasting psychological injuries for victims. THE CANADIAN PRESS/Jacques Boissinot

Ha már Saguenayben voltuk, nem hagyhattuk ki a kísértetváros néven emlegetett Val-Jalbert falucskát. De hogy is lett az 1900-as évek elején virágzó kistelepülésből kísértetváros a 1920-as évek végére??!!
Nagyon megható, de egyben nagyon tanulságos is volt megismerni a város rövid történetét. Miután megvettük a belépőjegyeket, nyitott kisbusszal szállították fel az ide látogatókat a vízesésig, ahol a valamikori Papírpép Gyár épülete áll.

img_van_jalbert_waterfall

Felvonóval fel lehetett jutni a kisebb vízeséshez, és akinek volt kedve szépen kiépített falépcsős úton lesétálhatott a nagyobb vízesés mentén a gyárépülethez, majd végig a településen.

img_chicoutimi_trail

Miután megérkeztünk a kis városnéző busszal a gyárépület elé, mindenkit betessékeltek a régi épületbe, ahol meglepetésünkre a gépházba kellett lemenni. Majd elsötétedett minden és 4D-s film segítségével keltették életre a város volt lakóit, akik a szoba 3 falára vetítve mesélték el fényképekkel, mozgó filmkockákkal illusztrálva, hogyan regulázták meg a hatalmas vízhozamú folyót. “Betörték” a 35 és 72 méter magas vízeséseket, amiknek az energiáját felhasználva felépítették a kor egyik legjelentősebb papírpép gyárát. Amerikába és Nagy-Britanniába is szállították az előállított papírpép lapokat!

img_van_jalbert_haziko

Munkahelyeket teremtettek, a gyár köré házakat építettek: egy igazi, virágzó települést hoztak létre iskolával, templommal. Olyan házakat nézhettünk meg, amikben már az 1900-as évek elején volt fürdőszoba, öblítős illemhely, elektromos világítás.

img_van_jalbert_bathroom

Az iskola épülete hatalmas volt a település méretéhez képest, mivel otthont adott a tanító apácáknak is.

img_van_jalbert_school

Mindez a Jalbert nevű beruházónak köszönhetően, aki után el is nevezték a települést. Sajnos ő 1904-ben hirtelen meghalt, de a termelés és a fejlődés folytatódott 1919-ig szakadatlanul. Ekkor a lakosságot spanyol nátha tizedelte meg: főleg a gyerekeket, időseket, kismamákat támadta meg a betegség.
Mindez még nem tette volna tönkre a városka életét, de kitört a Gazdasági Világválság is, aminek hatására be kellett zárni azt a gyárat, ami a megélhetést jelentette az ott élőknek. Kénytelenek voltak hátrahagyni az otthonaikat és elvándorolni más megélhetést keresve a környező településeken.

20160719_132553

Talán azért is olyan szívszorító ennek a kis falunak a története, mert nagyon könnyen állíthatunk párhuzamot napjaink eseményeivel: száz év telt el, de ez a történet akár most is megtörténhet… Vagy meg is történt…

A nyaralás programját tervezve reménykedtünk benne, hogy legalább lesz egy olyan nap, amikor szépen kiderül az ég, süt a nap és lehetővé teszi nekünk az időjárás, hogy tényleg pozitív élményekkel gazdagon térjünk majd haza a Fjordtól, miután egy jó kis gyalogtúrával lefárasztottuk – megint – magunkat :).

img_fjord_lake
Szóval mindenki izgatottan kelt útra, hogy meghódítsuk a Fjord környékét, amiről tudni érdemes, hogy ez a fjordok közül az egyik legdélebbre található.
Eddig is tudtuk, hogy Kanadában rengeteg tó van, de Saguenayben el lehet mondani, hogy tó hátán tó! Az egyik kisebb, a másik hatalmas, és van mikor csak pár méternyi szárazföld választja el egyiket a másiktól! És mindnek van neve!! Szépen kitáblázva! – meg kell hagyni, valaki nagyon szeretett “keresztelni”. 🙂

img_fjord_hiking2

Amikor megérkeztünk a Parc National de Saguenaybe, az itteni parkokhoz hasonló fogadtatásban volt részünk. Fizetni kellett minimális belépőt, majd a parkolás után egy nagy faház fogadja a kirándulókat, ahol be lehet szerezni térképet, hasznos információt, lehet szuvenirt vásárolgatni vagy épp harapnivalót. Esetleg túra után leülni a teraszon pihenni egyet. Persze enni-inni kinn a természetben is van lehetőség – sokat írtam már arról, hogy a nemzeti parkok, vagy akár csak a kisebb városi, falusi parkok is tele vannak padokkal, asztalokkal, hogy minél könnyebbé, kultúráltabbá tegyék a kirándulók, túrázók életét.

img_statueMi is beszereztünk egy kis térképet, kiválasztottunk a Szűz Mária útvonalat, ami a Miasszonyunk szoborhoz vezetett a hegy túloldalára, és nekiindultunk azzal a felkiáltással, hogy jutunk, ameddig jutunk, hisz messze is van, magasan is van! Igazi megkönnyebbülés volt, mikor kb.  2,5 óra gyalogolás után megpillantottuk végre a 9 méter magas, 3 tonnás szobrot: mert kemény menet volt, főleg, hogy Tami csak 3,5 éves!
Lehet rövidített és egyszerűsített verzióban éltük át azokat a megpróbáltatásokat, amiket azoknak kellett átélniük, akik segítettek egy kereskedőnek eljutattni és felállítani ezt a fehér szobrot  a Szentháromság Csúcsra.
A kereskedő kb. az 1870-es évek végén szeretett volna átkelni a befagyott Szent-János tavon (Lac Saint-Jean), amikor beszakadt alatta a jég, de csodával határos módon megmenekült. Nagyon megbetegedett, és ígéretet tett a Szűznek, hogyha megmenti az életét, akkor a tiszteletére egy szobrot fog emeltetni.

És mi közel 150 évvel később eljöhettünk, és megcsodálattuk nem csak a Fjordot, de a szobrot is:
– rendben, bevallom, mikor már kezdtünk kimerülni a gyalogolásban, akkor nem épp ez jutott eszembe, hanem pl. olyasmi, hogy mi a fenének kellett a lehető legnehezebben megközelíthető helyre tuszakolni ezt a szobrot??!!!
De mint tudjuk, az emlékek idővel megszépülnek. 🙂 Főleg, ha ilyen kilátás fogadja a fáradt túrázót! 🙂

img_fjord_view

Annyi természeti szépséget rejt ez az ország, hogy jó pár nyarat tölthetnénk még el azzal, hogy megnézzük mindazt, amit szeretnénk…. Igyekszünk maximálisan kihasználni a lehetőségeket, hisz ki tudja, mit hoz a jövő! 🙂
Addig is köszönöm, hogy elolvastad a nyári élményeink egy részét és nagyon örülök, hogy megírhattam ezt a posztot: jó volt feleleveníteni és megosztani Veletek egy kicsit Saguenay szépségét. 🙂

Képes Safari Park

IMG_parksafari

A nyári szünet lassan a végéhez közeleg…. Hétvégente jó pár kilométert toltunk a sportcipőkbe, miközben az erdőket jártuk tavak, vízesések mentén.
Tetszik is ez a szabadidős program mindenkinek a családban!  – Na, jó, nem leszek álszent, van mikor a gyerekek nehezen indulnak neki, de utána már élvezik a friss levegőt, a séta közbeni nagy beszélgetéseket apával internetes játékokról, míg Tami velem beszélget “csajos” dolgokról, de leginkább az utazást… hisz az idő alatt lehet Ipadezni… És ilyenkor én se kapok tőle idegösszeomlást, hisz tudom, hogy a következő 5-6 órában teljesen cyber-mentesek lesznek 🙂  Csak a család és a természet – szinte idilli 🙂
Szóval, mindenki szereti az erdei túrázásokat, de éreztük, hogy valami más programot is ki kellene már találni! Legfőképpen akkor fogalmazódott meg az új útirány bennünk, amikor egyik hétvégén megnéztük a várva-várt mesefilmet: Kiskedvencek titkos életét!

Természetesen mindenkiből kitört az addig elnyomott állatbarát roham – hazafele azon vitatkoztak, hogy cicánk, kutyusunk, hörcsögünk, vagy aggresszív nyulunk legyen-e a pöttömnyi lakásban?!

IMG_2300

Én meg a szemem forgattam csak… megint! És eszembe jutott, hogy piacra fogok dobni egy újfajta gyerekkönyvet!! 🙂 Egy szagoskönyvet!! Nem, nem finom csokitorta és eper -, meg banánillatú dörzsölhető matricával, hanem egy “Szagok a farmon” címűt, amiben ha a különböző állatokat megsimogatják a képen, akkor utána érezhetik a kezükön a természetes “illatfelhőt'”…. Nos, gonosz vagyok? – Nem, csak ismerem a gyerekeim 🙂 és van épp elég dolgom így is…

Így jutottunk arra az elhatározásra, hogyha kisállatot nem is veszünk a következő 5 évben – én tíz évet szerettem volna -, de legalább ellátogatunk a Montreáltól kb. 50 percnyire található Safari Park-ba!!
Tényleg új útirányt találtunk, hisz eddig délre valahogy sose utaztunk – még nem jutottunk el a határig, és nem látogattunk New Yorkba vagy Bostonba.

IMG_2235

Már nyitás előtt odaértünk, de több száz méteres autós sorok kanyarogtak a beléptető kapuk előtt. Tízkor meg is nyitottak négyet a 15 (!)-ből!!! Na, ekkor sejtettük, hogy jó gondolat volt hétköznap menni, nem hétvégén… Nagyon népszerű hely, holott az árai montreáli szinten is nagyon zsebbenyúlósak… Viszont az itt töltött nap után elmondhatom, hogy szerintem a kapott szolgáltatás és élmény abszolute megérte az árát.

IMG_sor

Először a Safarinak abba a részébe látogattunk el, ami autóval kb. egy óra alatt járható körbe. A kiépített kétsávos úton egyértelmű volt merre kell haladni minimális sebességgel a szabadon kóborló, legelésző állatok között.

IMG_2155

Legtöbbjük természetesnek vette, hogy odasétál a lassan közeledő gépjárművekhez, benéz a leengedett ablakon, és ha kap valami finomat, akkor elidőzik egy kicsit, de ha nem, akkor megy tovább a következő lelkes családhoz, akiknél biztos akad egy-két jó falat.

IMG_2141

Na, ezt azért nem mertem volna bevállalni!!! 🙂

IMG_2107

Mi is előre készültünk: előző este férjem elszaladt a boltba egy hatalmas csomag sárgarépáért – és ezt már induláskor az utastérben helyeztük el, hogy kéznél legyen, ki ne kelljen szállni a városi embernek ezek közé a vad növényevők közé 🙂 .. soha nem lehet tudni, mikor fanyalodnak finom, koleszterinszegény magyar húsra a Kanadában élő afrikai szavanna állatai!!!

IMG_2085

Alig vártuk, hogy jöjjön egy-egy állat, bedugja a fejét, meg lehessen simogatni, és lássuk, hogy jóízűen rágcsálja el a szájába adott zöldséget! Na, jó, bevallom, én néha inkább felhúztam az ablakot – tehetek én arról, hogy határozottan elbizonytalanít, ha egy állat nagyobb nálam?! Mármint magasabb pl… 🙂 Ha meg fél-fél méter szarv kilóg oldalt a fejéről, akkor kétségbe is esek….

IMG_2111

IMG_2165

Leginkább férjem bizonyult rettentő bátornak és a két fiú. Tami először az ablak mellé ült, majd biztonságba vonult a középső ülésre…

IMG_2100

A szarvas egyszerűen lenyűgöző volt a hatalmas agancsával, a méltóságteljes járásával, tartásával. A szőre csillogott és meglepően puha volt. Büszkén vonult az autók között. Na, de nem is regélek több csodát erről a szarvasról, a kép beszél helyettem 🙂

IMG_2177

Sajnos nem mindenkinek adatott meg ilyen vonzó külső! Gondolok itt tapír barátunkra… 🙂

IMG_2150

Minden szépen ment, amíg ki nem derült, hogy ezeknek az állatoknak nyála is van és előszeretettel nyalják meg a kocsi ablakát, vagy épp miközben bedugják a fejüket az autóba és esznek, egy adag nyálat becsurgatnak … ahova sikerül… pl. Norbi rövidnadrágján hatalmas bivalynyálnyom éktelenkedett ma 🙂 🙂 🙂

IMG_2109

Tudom, hogy lassan képes bloggá megy át ez a poszt, de egyszerűen olyan csodaszép állatokat láttunk ma olyan közelről, hogy fel kell őket töltenem!!!

IMG_2098

Voltak viszont olyanok is, akik nem voltak hajlandók közelebb jönni – inkább legeltek a répa, karfiol és más jutifalatok helyett.

IMG_2122

IMG_2136

Természetesen nincs kanadai kirándulás piknik nélkül!

A Parkban gondoltak az éhes látogatókra is! Rengeteg étterem működik a központi téren, de ami nekünk sokkal szimpatikusabb, hogy 3-4 hatalmas fás-bokros-füves rész be van rendezve piknik területnek rengeteg asztallal és paddal.

IMG_piknik

Az autót az egyik parkolóban hátrahagyva folytattuk az utunkat az Afrika Terasz felé.

IMG_2227

Hatamas területen bekerítve él több fajta szavannai állat ezen a részen, aminek a közepén kiemelkedik egy Afrika kontinens alakú terasz, ahonnan a látogatók jól belátják a környéket.

IMG_2195

Az állatok, zsiráf, zebra, orrszarvú, antilop odajöhetnek megnézni a rács mögötti embereket és boldoggá tehetik őket, ha elfogadnak egy-egy gyümölcsöt, vagy épp kedvük van egy közös fényképhez!

IMG_2211

IMG_2185

Ha a teraszról induló fa felüljárón végigsétálunk, láthattunk még elkülönítve persze gepárdokat is, ahogy a 26 fokos melegben a fák árnyékában hűsöltek.

IMG_2231

A központi téren keresztül közelíthető meg az üvegfolyosós oroszlán negyed. Hogy közelről és lehessen látni az állatokat, egy hosszú üvegfolyosót építettek az oroszlánok és a tigrisek lakhelyén keresztül, ami néha azt is lehetővé teszi, hogy alulról lássuk a ragadozókat, ha épp ennek a folyosónak a tetején alszanak, vagy sétálnak keresztül.

IMG_2273

Lélegzetelállítóan szép volt a tigris és a fehér oroszlán úgyszintén!!!

IMG_2256

Az üvegfolyosóból kiérve lépcsők vezetnek fel a fa felüljáróra, amin ha végigsétálunk, és szerencsések is vagyunk, láthatunk jobbra és balra újabb kedvenceket: majmokat, medvéket – ha csak nem bújnak el nagyon a szemünk elől a nyári melegben.

IMG_2284

IMG_2287

Az utolsó szektor az állatkertben az Öt kontinens farmjai nevet viseli. Ide belépve tipikus háziállatokat láthatunk a világ minden tájáról. Volt ott baromfi, vietnámi malac, nyúl, mara, alpaka, vízidisznó és még sorolhatnám.

IMG_2307

IMG_2309

Ennyi séta és kanyargás után megint vissza jutunk a Safari közepére, ahol meglepő módon hatalmas helyet foglal el az aquapark. A mai napon sajnos épp nem nyitott ki a medencés része, de a vízijátszóteres, pancsolós rész igen! Hatalmas tömeg élvezte a hűs vizet, gondolom ugyanolyan hullafáradtan a túra végén, mint mi.

IMG_2295

IMG_2310

Akinek nem volt kedve pancsolni, de még érzett magában egy kis energiát, az elmehetett a Nairobi nevű játszótérre, kötélpályára, minigolfozhatott, vagy ha csak szeretett volna valamilyen szuvenirt hazavinni, de nem butikban vásárolni, akkor a vidámpark részben költhette el a zsebpénzét például a céllövöldében.

IMG_2241

A Park még más szolgáltatásokkal is szórakoztatja a gyerekeket: meghatározott időpontban szabadtéri színpadon lehet kisebb előadásokat megnézni, lehet lovagolni, tevén és pónin, a kisebb vidámparkban körhintázni, a vízes részen pedig a hatalmas csúszdákon csúszdázni. Sajnos nekünk ez már nem fért bele a mai napba… végkimerülés határán jártunk a nap végére – ismét. 🙂

IMG_zsirafesen

Back to the nature – vissza a természetbe :)

Rawdon_folyoka

Laktál már olyan helyen, ahol, miközben a nyári kirándulásaidat szervezed és beírod a Google keresőbe a számodra két legfontosabb kulcsszót, akkor annyi találatot ad ki az internet, hogy magad is meglepődsz? Majd két óra olvasgatás, kép nézegetés után rájössz, hogy a nagyon hosszúnak tűnő vakáció se lesz elég ezeket a csodálatos helyeket bejárni?
Mert a kanadai Québec ilyen….
És mi az a két szó, amiről az idei kiruccanások szólnak? – gyalogtúra, vízesés 🙂

Rawdon_fa_folyoAz egyik csodálatos hely, amire ilyen módszerrel sikerült ráakadni, Rawdon, ami egy kisebb település kb. egy órányira északra Montreáltól.
Körülbelül 10.000 ember lakik ebben a hangulatosnak mondható kisvárosban, olyan gyönyörű természeti környezetben, ahol egymástól pár kilométerre találsz vízesést túraösvénnyel, napozásra és lubickolásra alkalmas sziklás vízfolyamot és a kettő közt valahol fél úton egy városi szabadstrandot, csakhogy a folyóban úszás se maradjon ki a nyári elfogalaltságok listájáról!

Ezek a terészeti csodák a SEPAQ, azaz a Québeci Nemzeti Park fennhatósága alá tartoznak. Meg kell jegyeznem, rengeteg ilyen nemzeti park van! Jelenleg még majdnem mindegyikbe kell fizetni belépődíjat, ami kb. 20- 25 dollárt jelent egy családnak, de szóba került, hogy 2017-től több is ingyenes lesz, figyelembe véve a helyi magas adókat. Lehet természetesen bérletet is venni, ami azok számára kedvező, akik igazán szeretik a szabadban tölteni az időt.
Jellemzőjük még, hogy mikor megérkezünk, gyönyörűen kialakított parkoló várja a látogatót, ami mellett hangulatos fűtött-hűtött faépületben cafétéria, szuvenir bolt, rossz idő esetén mindenki számára szabadon használható kisebb ebédlő, és tiszta, rendezett mosdó kap helyet.

Az ott dolgozók térképekkel, jó tanácsokkal látják el angolul és franciául az oda érkezőket.

Rawdon_fustospiknik

Az épület közelében szoktak elhelyezkedni a piknikasztalok padokkal, nem egyszer állandó jelleggel felállított faszenes grillekkel. Szemetesekkel, szelektív kukákkal és hamu gyűjtő edényekkel igyekeznek tisztán tartani- tartatni a környezetet.
Mivel a gyerekekre is gondolnak, nem csak az ebédet készítő felnőttekre, így biztonságos játszótér is található a piknikre kijelőlt részben: homokozó, csúszda, hinta, mászóka… a szokásos játékokkal tudják fárasztani magukat az aprónépek, ha esetleg nem fáradtak el a megelőző gyaloglásban. 🙂

rawdon_vizeses

A gyerekek energia- és hangulatkészletét felmérve terveztem meg a rawdoni kirándulást is: először gondoltam, körbejárjuk a vízesést, hisz ott gyalogolni kell kb. 2-3 km-t, ami néha roppant fárasztó tud lenni. 🙂
Az emített vízeséshez kiépített gyalogút vezet. Már többször látogattunk el vízeséshez ezen a nyáron is, tavaly is, de mindig lenyűgöz a rohanó víz hatalmas ereje! Egyszerre kelt félelmet és tiszteletet az emberben, miközben a sötétzöld fák között felbukkanó víz zúgása meg is nyugtatja.

Hogy minél tovább lehessen élvezni a kilátást, a folyó parton több falépcsőkkel megközelíthető kilátót is építettek ahova a kitáblázott erdei ösvényeken sétálva lehetett eljutni.

Rawdon_nyugi

Mindenki nagyon élvezte azt a részt, amikor a köveken ugrálva be lehetett sétálni a vízbe és a már enyhébb sodrású vízben le tudtuk kicsit hűteni a lábainkat, majd kiültünk a kövekre és végre kb. egy perc erejéig mindenki csöndbe is maradt… 🙂
Ezeken a kirándulásokon mindig kitör a gyerekekből az addig se rejtett egyéniségük: a kamasz fiam a tiltások ellenére a legsebesebb rész környékén ugrál, azt várva, hátha végre elviszi már az ár és történik vele valami izgalmas; a középső, aki szuperhősnek képzeli magát az esetek többségében, igyekszik akrobatikusan repülve ugrani egyik helyről a másikra, miközben hasznos tanácsokkal látja el a hugát, mit hogy csináljon, hogy nehogy vízbe essen és belefulladjon, de alig várja, hogy történjen vele valami és megmenthesse; míg a kislányunk minden szabályt és tanácsot betartva fogja a kezünket, kapaszkodik és igyekszik túlélni ezeket a ‘rettenetesen veszélyes’ helyzeteket. 🙂

Mivel az esetek többségében szerencsére semmi kalanddal ússzuk meg ezeket a helyeket – hisz igyekeznek a lehető legbiztonságosabbá tenni, sokszor figyelve arra, hogy babakocsival is például megközelíthetőek legyenek tóparti ösvények, a gyerekek kissé talán csalódottan is veszik tudomásul, hogy azért ez nem felfedező túra a dzsungel mélyén…

Rawdon_jegtabla

Miután kigyalogoltuk magunkat, gondoltam, következő állomásnak nagyon is megfelelő lesz a Cascades (kaszkédsz), a sziklás rész a folyóban, ahol kisebb vízesések teszik izgalmassá a víz folyását.
Itt igazán meglepetésként ért bennünket, hogy szintén gyönyörű piknikrész helyezkedett el az úttal párhuzamosan a folyó mellett, hatalmas fenyőfák árnyékában. Szerencsére a már megvásárolt belépőjegy ide is érvényes, így csak fel kellett mutatnunk a vízesésnél kapott karszalagunkat és mehettünk is a parkolóba, miután szép napot kívántak az ott dolgozó fiatalok.

rawdon_pancsi

Igazából szájtátva mentünk a Cascades fele a parkolóból, mert a látvány lélegzetelállító volt: a fenyők alól a korlát mentén már lehetett látni a vízből kiálló hatalmas sziklatömböket, köveket, amiket teljesen körbeölelt a víz, de a sebes folyása miatt sok helyen vízesésszerűen zubogott keresztül rajta, míg máshol a szintkülönbségek miatt megült a természetesen kialakult fürdőkád-szerű mélyedésekben.

Rawdon_cascade_csalad

 

Könnyen rájöttünk, hogy ez egy turistaparadicsom, hisz a hatalmas köveket rajtuk napozó, a vízben pancsoló emberek százai tettek színessé. Olyan volt a látvány, mint a hatalmas vízen úszó jégtáblák zsúfolásig telve pingvinekkel …. csak kicsit színesebb és melegebb (32C volt akkor épp) kivitelezésben.
Mi is gyorsan ledobáltuk a ruhákat és már mentünk is le a lépcsőn a kis hídhoz, hogy valahol találjunk még magunknak helyet, hisz ilyen fürdőzésben még nem volt részünk! De nem eszik ám olyan forrón a kását!! Nem könnyű ezeken a köveken közlekedni: papucsban bénázik az ember, mezítláb égeti a talpát a kő, ha meg nedves a talaj a lábunk alatt, akkor meg jókat lehet csúszkálni és esni a vizes részeken. 🙂

Rawdon_gyerekek

De sikerült elhelyezkedni, hogy mindenkinek megfelelő legyen: láb belógatva, apuka elterülve a vízben mintha jacuzziban ülne, hisz a víz kellemesen langyos volt, gyerekek kis kavicsokat keresnek térdig érő vízben. 🙂 És lehetett szemlélődni – néha titkon jókat röhögni a többieken, ahogy jönnek be és ugyanúgy bénáznak, mint mi. Volt, aki elcsúszott, és először egy seggest dobott a bokáig érő vízben, majd mikor felált, utána meg arccal bele 🙂 – bevallom, én is a popsissal kezdem és igyekeztem Tamit felemelni, nehogy belefulladjon a bokáig érő vízbe. 🙂 🙂

Rawdon_hajokAzután jött egy busznyi ázsiai, akik persze nem vetköztek le – a tűző nap miatt – csak órákon keresztül pózoltak a forró sziklákon a rájuk jellemző Viktória jelet mutogatva. 🙂
De voltak, akik nagyon megleptek, mert írtam, milyen nehéz itt a közlekdés, de ennek ellenére hatalmas hűtőtáskákat cipeltek a vállukon, napernyőt, kempingszékeket! Csak csodálkoztam, hogy egyesek mire képesek a kényelemért!!! Azután észrevettem a sziklák közepén egy piknikasztalt padokkal! Nahogy az hogy került oda??!!
De már tudom, hogya québeci franciák előtt nincs lehetetlen! 🙂

Rawdon_pizzaAkik jobban ismerték a vizet, le mertek mászni erről a védett helyről a folyóba, hagyták, hogy az ár elsodorja őket és visszaúsztak, ha már megunták a mókát. A folyó csendesebb szakaszán több jacht is megjelent, motorcsónakok, vízisíelők élvezték a nyarat.

Miután itt is kinézelődtük magunkat és kellőképpen megéhezett mindenki, kivételesen nem grilleztünk, hanem a neten talált helyi Dino pizzériában rendeltünk egy pizzát. Mindenkinek csak ajánlani tudom a Deluxe pizzájukat, ami nagyon fincsi volt, ráadásul 7 perc alatt elkészült. 🙂

Már meg se volt a férjem lepődve, hogy angolul próbált rendelni, – kevesebb sikerrel -, mert ugye Montreálon kívül kevesen beszélnek mást, mint a franciát, annak is a québeci változatát.

Majd élelemmel felszerelve mentünk vissza a vízesés melletti piknik részre, ahol a gyerekek utána játszóterezni is tudtak.

A pizza szuper volt, a gyerekek kiugrálták magukat, és gondoltuk, akkor irány a helyi beach, ha már oda is érvényes a karszalag, akkor legalább nézzük meg!

Érdemes volt! Homokos tópart várt ránk, hideg, de úszásra alkalmas vizével. 🙂 Nem tudom, hogy a gyerekek alapvetőleg honnan ‘szívják’ az energiájukat, – néha azt hiszem, hogy tőlem el… – de itt még volt erejük kipancsizni magukat és szép lassan megkezdhettük a hazafele utat- végre lenyugodva. 🙂Rawdon_plage

… és ami elmaradhatatlan: a kanadai mókus! 🙂  Az eddig látott rengeteg közül ez mindenkinek emlékezetes marad, mert igyekeztem lencse végre kapni, de mint kiderült nem kellett sietnem, mert perceken keresztül nézett minket és szabályosan pózolt a fényképezéshez. 🙂 Cuki volt!!

Rawdon_mokus

Hazalátogattunk :)

Hazalátogattunk. Majdnem két év után két hétre.

Nagyon izgatottan készülődtünk az utazásra. Talán majdnem annyi kérdéssel magunkban, mint amikor ide, az ismeretlenbe indultunk. Csak akkor nem volt bennünk különösebben megfogalmazott elvárás, hisz nem ismertünk itt semmit és senkit!

Viszont haza menni, az más!
Vajon hogy fogadnak majd minket otthon? Milyen lesz a viszontlátás? Hogyan fogunk mi viszonyulni a “régi” életünkhöz?

IMG_8899

Az indulást megelőző hetek szervezkedéssel, pakolással teltek. Még a csütörtök délután is, amikor a változatosság kedvéért elkezdett szakadni a hó.
Igaz, hogy előtte nap már foglaltunk taxit interneten, de az időjárás miatt előbbre hoztuk az indulást. Hóban tapogva és kiskabátban dideregve pakoltuk be a bőröndöket a majdnem kisbusz méretű taxiba és mivel a Nagypéntek Montreálban munkaszüneti nap (a Húsvét hétfő nem), plusz a havazás csak nem maradt abba, lassú csigaként vánszorogtunk ki a reptérre este vacsora után.

Persze egy órás késéssel tudtunk felszállni, mert a mínusz 12 miatt a szárnyak is lefagytak. Boldogan és kissé félve, de megkezdtük az utazást London felé!!

20160324_204607

Azt hiszem az éjszakai repülés gyerekekkel sokkal kényelmesebb, hisz a kezdeti izgalmak után másfél órával kidőltek és legalább a legkisebbek végig aludták a maradék 5 órás utat.

Természetesen én nem: mert mindenegyes köhintésre felkaptam a fejem – mi van a gyerekekkel? Senki nem csinál esetleg valami “gyanúsat”? Nem kell-e bevetnem az online repülővezetési tanfolyamon megszerzett tudásomat? 🙂 🙂

Megkönnyebbülve szálltunk fel a Heathrow reptéren 5 óra várakozás után a budapesti csatlakozásra: hisz ez már csak két és fél óra!!!

Miután elhelyezkedtünk a 7 éves kisfiam meglepetten, örömtől sugárzó arccal suttogta apukájának: Apa, MAGYAROK ülnek mögöttünk!!!! Megismerkedjünk velük? 🙂 – ugyanis Montreálban nem kerestünk magyar kapcsolatokat, hisz először csak egy évre terveztük az itt tartózkodást, aminek az a fő célja, hogy megtanuljunk jól angolul, franciául… Így inkább az ezirányú barátságokat preferáltuk.

De még a 12 éves nagyfiam is megnézte a reptéri munkásokat, akik magyarul beszéltek 🙂

Szóval 2 év elég volt ahhoz, hogy míg odafele a franciául, angolul beszélőket nézték meg a gyerekek, most a magyar szóra csodálkozzanak rá. De az is teljesen természetes volt számunkra, hogy a londoni reptéren csücsülve mindenféle nyelvet hallhattunk magunk körül. Már nem éreztük ettől egy cseppet sem idegennek magunkat.

20160325_124300

Az első utunk férjem szüleihez vezetett, akik szépen megterített asztallal és nagyon finom frissen készült vacsival vártak bennünket 🙂 Ez nagyon jól esett!! Hisz elmondhatjuk, hogy leginkább talán a gondoskodásból, törődésből kapunk itt (sokkal) kevesebbet, mint otthon. Sokkal kevesebb az olyan ismerős, akikkel közös programot szerveznénk. Ennek is persze, mint mindennek, megvan a jó és a rossz oldala: sokkal több szabadidőnk van, amit csak a család, azaz mi öten, együtt töltünk el, viszont mi mindannyian szeretünk barátokkal lenni, így jobban hiányoznak a közös programok, amikor a gyerekek eljátszanak, elszaladgálnak, mi meg csak beszélgetünk és közben valami harapnivalót gyártunk (bográcsozás, grillezés stb.) a gyerekeknek és magunknak.

IMG_8787

Természetesen vannak már barátaink, ismerőseink, de még nem lehet összehasonlítani a családi vagy a családias szintre emelkedett barátságokkal!!

Arról nem beszélve, hogy van egy nagyon-nagyon nagy különbség a magyar és a kanadai társadalom között. Míg szerintem a magyarokra jellemző a röghöz kötöttség – miután elkezd valaki dolgozni, igyekszik lakást venni, letelepedni egy városban, és nagy eséllyel ott szeretné leélni az életét a kialakult kis környezetében, barátaival. (talán elkezdődött már valami változás ezen a téren…) Addig Kanadában – mégha valakinek már van is nagyon jó állása, lakhatása, családja -, de kap valami jobb munkalehetőséget, már szedi is a cókmókját és köd előttem, köd utánam, el is költözött vagy a város teljesen másik felébe, vagy épp Kanada másik végébe (akár azt is mondhatjuk, hogy a kontinens másik felére).

Ezt már nagyon jól megtapasztaltuk ezalatt a viszonylag rövid idő alatt is – összebarátkoznánk valakikkel, vagy épp a gyerekek az iskolában, bölcsiben, és egyik napról a másikra mennek el a friss barátok….
Egy újabb kapcsolathoz pedig szimpatikus emberekre, sok időre, türelemre, közös programokra van szükség….

20160407_121121

Egy eredetileg marokkói ismerősöm úgy fogalmazott: itt mindig elégedetlenek az emberek és ha adódik valami lehetőség, már mennek is utána…. (ezen elgondolkodtam… Nálunk is mindig elégedetlen mindenki, csak az a különbség, hogy mi magyarok a legtöbb esetben sajnos megragadunk a panaszkodás szintjén… Még a nagyon elégedetlenek is… És minden megy a régiben…Bár lehet, hogy a fiatalabb generáció gondolkodásában már elkezdődött valami változás.)

Jellemzőbbek a rövid-távú dolgok: tanárok nagy része évente váltódik, a költözködés miatt az osztálytársak se töltenek 8 évet együtt, mint otthon sok esetben. (pl. az elsős kisfiam a nem egész tanév alatt az első szintű olvasás csoportból eljutott a 3-as szintre. Azaz a harmadik olvasás tanárnénije és asszisztens tanító tanítja. Plusz minden évfolyamnak új osztályfőnöke van minden tanév elején. Az elmúlt 3 évben 3 igazgató váltotta egymást – mindenki kapott jobb ajánlatot tanév végén, így “mentek tovább”.)
Az albérletek sűrűn cserélnek gazdát, a munkahelyek se hosszú távban gondolkodnak. Minden mozgásban van.
Lehet ezért is ilyen kedvesek általában véve a kanadaiak: egy emberöltő alatt lehet tízszer több alkalommal kell beilleszkedniük egy közösségbe, mint pl. egy átlag magyarnak.

20160403_063438

Visszatérve kicsit szorosabban a hazaéréshez, amin igazán meglepődtem, és egyátalán nem ezt az érzést vártam, hogy amint úton voltunk már hazafele autóval OTTHON éreztem magam. Mikor megláttam a nagyszülőket és elkezdtünk beszélgetni, vacsizni, nem éreztem, hogy kimaradt volna két év!! Olyan volt – nem csak velük, hanem a többi rokonnal, baráttal való találkozás is, mintha max. csak 2 hétre mentünk volna el. Teljesen ott tudtuk folytatni a kapcsolatot, ahol abba maradt. Igazából nem is maradtak abba, hisz telefonon, mailben, viberen Fb-n tudtunk egymás hétköznapjairól is és talán ennek köszönhetően nem voltak nagy hallgatások, mit-is -kezdjünk-egymással érzés szerintem senkiben sem.

20160326_033840

Tehát zavartalanul folytak a beszélgetések a megterített asztal mellett 🙂
Hiszen ők már olyan barátok, akikkel évek, évtizdek óta ismerjük egymást, rengeteg közös emlék és együtt töltött idő áll mögöttünk! Így lehet feszélyezettség nélkül nevetgélni, viccelődni – lazán élvezni az életet!!!!
Ismerjük már egymás rigolyáit, és nem kell azon agyalni beszélgetés közben, – egyrészt, hogy hogyan is fejezzem ki magam a lehető legjobban, hisz csak tanult nyelv az angol és a francia is – ráadásul, hogy vajon, amit viccből mondani akarok, az esetleg nem sértő-e pl. a korei barátomnak vagy a kanadainak… Arról nem is beszélve, hogy valakivel viccelődni, nevetgélni lehessen idegen nyelven is, mind a két beszélgetőnek olyan nyelvi szinten kell lennie, hogy megértse, ha a másik “csak” ugratja….

A legnagyobb meglepetéseket a legkisebbnek kellett így átélnie, aki másfél éves volt kiutazáskor. Hiába meséltünk neki arról, hogy ki kicsoda, hogy mi fogja majd várni Magyarországon, neki minden és mindenki új volt!
Szerencsére könnyen ismerkedik, barátkozik, így kezdeti 10-15 perc visszahúzódzkodás után szépen kibontakozott és otthon is érezte magát bárkinél – persze mindenki meg is tett érte mindent, hogy jól érezze, érezzük magunkat 🙂

20160331_094637

A legnagyobb élményt a nyelv használata jelentette számára. Tami itt több mint egy éve jár francia bölcsibe, és tanulgat angolul is. Mindkettő nyelven megérti már az egyszerűbb utasításokat, tud röviden válaszolni, de ugye hosszabban beszélgetni, elmesélni dolgokat csak magyarul képes. Hát teljes felszabadulást jelentett neki felfedezni, hogy milyen hatása lehet annak, ha beszél emberekhez és azok teljesen meg is értik!!! (bevallom, néha feszegette is a határokat, igyekezett MINDENHOGY a középpontba kerülni és ha kellett, akkor nem riadt vissza akár “olyan” kifejezéseket is használni, csakhogy rá figyeljenek…)

Ezt a két hetet mi csak a családnak és a barátoknak szenteltük, és ők nekünk. Nagyon jó érzés volt, hogy majdnem 2 év távollét ellenére se sajnálták ránk áldozni az idejüket és mindenki annyit készült, hogy tényleg “magyaros legyen a fogadtatás” 🙂 🙂
Természetesen, mikor búcsúzásra került a sor, mindenki megkérdezte: mikor is lesz a viszontlátás és mennyi időre??!!!
Hát ez az, amire nagyon nehéz lenne válaszolni! Ha csak arra gondolok, hogy 2 évvel ezelőtt Húsvétkor, még nem hittem volna, hogy a következő locsolkodást kihagyjuk, és helyette szakadó hóesésben koreai gyerekeknek szervezek tojáskereső versenyt Montreál egyik kicsi parkjában.

IMG_0895

Mint ahogy akkor ott azt sem sejtettem, hogy egy évvel később pedig a kislányommal a papákat és a barátokat várjuk tojáskával, szendvicsekkel, virággal a verőfényes tavaszi napsütésben, hogy meg tudjuk ajándékozni majd Őket a locsolásért cserébe…. Bár a kislányom nem szívesen adta a csokitojást… arra hívatkozva, hogy meg bírja azt Ő is enni 🙂 🙂 🙂

IMG_8771

Ami biztos, az talán az, hogy két hét kevésnek bizonyult. Egy tipikusan olyan nyaralás lett, amikor egy szusszanásnyi időnk se maradt pihenni vagy esetleg egy kicsit kettesben elmenni valahova a férjemmel.
Egyrészt, ez nagyon jó!! Hiszen ez azt jelenti, hogy annyi barátunk és akkora családunk van, hogy két hétig ebédről jártunk vacsorára és alig győztünk eleget tenni az evési elvárásoknak :)!
Mondhatni két hét alatt szívtunk magunkba két évnyi szeretetkupacot … és magunkra pár kiló felesleget  🙂
Viszont igen, ez is tud kimerítő lenni….
Tehát legközelebb, ha esetleg nem is “örökre” megyünk haza, de biztos, hogy legalább a dupláját szeretnénk otthon tölteni a most rendelkezésre állt időnek.

Úgyhogy mamák, papák készüljetek!! Mennek még az unokák nyaralni hozzátok 🙂

Cabane à sucre

Beköszöntött március! Az időjárás napról napra szebb, már lassan itt is lehet érezni, hogy jön a tavasz: olvad a hó, már pluszban van a hőmérő napok óta, és szinte hihetetlen, hogy nagykabát, nagysapka és sínadrág nélkül is ki lehet menni a lakásból!!

Mivel ilyenkor már végképp senkinek sincs kedve benn maradni a négy fal között, az első utunk egy félig benti, félig szabadtéri programra vezetett!

juharkezdo

Március és április a juharfa-ültetvények látogatásáról szól Québecben.
Sok olyan, főleg családi vállalkozás hirdeti magát a neten Cabane à sucre (kábán á szükr) / Sugar shack (Cukor kunyhó) néven, ami kimondottan az év ezen időszakában látogatható. A legtöbbször egy étteremre kell gondolni, ahol a helyi juharszirup felhasználásával készült ételeket lehet megkóstólni, különböző juharszirupból készült termékeket vásárolni. Persze, mivel Québec adja a világ juharszirup termelésének közel 80%-át, így nagy a verseny, és igyekeznek valami plusz szolgáltatást is nyújtani, hogy minél több látogatót sikerüljön becsalogatniuk.

juharka

Az étteremben ebédelés a gyerekek számára nem jelent valami nagy programot,- örülnek, ha túlélik bealvás nélkül – pláne nem a szirup, kekszecske stb. vásárolgatás utána, ezért mi is olyan helyet kerestünk, ahol az egész család jól tudja érezni magát. Így akadtunk rá a Constantin család Cabane à Sucre-rére, ahol gyerekprogramok mellett kicsit betekintést nyerhetünk abba is, hogyan készül a világhírű juharszirup!

Mivel már nagyon ügyesen kitapasztaltuk, hogy a rendezvényekre nem nyitáskor érkezik a legtöbb ember, hanem inkább délután, így ma is inkább reggeli után keltünk útra. Na nem kell túl korainak gondolni minket, mert tíz előtt nem nyit ki semmi…

A Costantin család juharfa erdeje csak fél órára van Montreáltól. Ahogy megérkeztünk, már voltak akik ott reggeliztek. Mi megvettük az ebédjegyeinket, majd gondoltam gyorsan veszünk pár dolgot a boltocskában, ahol akkor még nem voltak vásárlók. Hogy milyen jó ötlet volt, ez kb. 2 óra múlva derült ki, amikor már hatalmas sor kacskaringózott a bolt előtt 🙂 – bevallom, ma is rácsodálkoztunk arra, hogy milyen türelemmel képesek itt az emberek sorban állni!! Mintha ez lenne a világ legjobb elfoglaltsága hétvégén!! Nincs tolakodás, nincs egy rossz szó se!

juharbolt
Mikor a boltban dolgozó néninek elmeséltem, hogy életünkben először vagyunk ilyen helyen, úgy nézett ránk, mint a marslakókra… De nagyon készséges volt, egyből tanácsokkal látott el, hogy ebéd előtt nézzünk körbe kint, ahol vannak ingyenes és belépőjegyes programok, a jegyről letéphető kisebb jeggyel pedig mehetünk juharszirup-nyalókát készíteni.
Érdekesség, hogy csak 40km-re voltunk a kétnyelvű Montreáltól, de errefele már sokkal több csak québeci zászlót lehetett látni és az angol nyelvű kiszolgálás se ment olyan zökkenőmentesen, mint a “városban”, ahol ez teljesen természetes… Viszont itt is nagyon kedvesek voltak hozzánk a franciául beszélők is.

juharlo

A juharfa erdőben lehetett sétálni egy nagyot, játszóterezni, ami nagyon jól esett a kellemes 10 fokos melegben, de lovaskocsikkal is körbe lehetett járni a birtokot. Ezeket a juharfákat megcsapolják, hogy tavasszal kifolyjon belőlük a nedv. Régebben csak egyszerűen vödörbe fogták fel a folyadékot, de ma már műanyag vezeték-rendszeren szivattyú segítségével vezetik el hatalmas tartályokba.

juharfa
A fák 45 éves koruk előtt nem alkalmasak arra, hogy megcsapolják őket. Viszont egy-egy fa akár a 300 évet is megérheti. Miután összegyűlt a víz színű folyadék, akkor forralással, szűréssel sűrűre főzik. Kb. 40 liter folyadékból lesz egy liter juharszirup. Ez általában egy fa éves termése….

juharvodor

Québecben a juharszirup általános étrendkiegészítőnek számít – egészségesebb, mint a cukor, így használják teába, kávéba, sütikbe, de sós ételek ízesítsére is. (juharszirup pálinkáról viszont még nem hallottunk… hm… lehet a jövő biznisze lenne??!!)

Ezt ma különösen megtapasztaltuk, ugyanis az ebéd szinte minden fogásában visszaköszönt a juharszirup.
Előételnek káposzta saláta volt.
A borsóleves után – ami otthon inkább a borsófőzelék nevet viselte volna, főfogásként kaptunk: juharszirupba forgatott minivirsliket, sonkás-szalonnás omlettet juharsziruppal meglocsolva, vörösbabot juharszirupban és főtt krumplit. Érdekes volt a sós és az enyhe karamellás íz keveredése!

juharebed
Desszertnek amerikai palacsinta volt – juharsziruppal, juharszirup-pite vanilia jégkrémmel 🙂
Bevallom, mire az ebéd végére értünk, úgy éreztem, hogy cukor-sokkot kaptam…

juharpite

Ez után pedig mehettünk juharszirup nyalókát készíteni! (tire d’érable / taffy)
Felforrósítják a juharszirupot, majd egy-egy kis merőkanálnyit kiöntenek a hóra. Várni kell kb. 15 másodpercet, amíg megdermed, és utána egy fapálcika segítségével fel lehet tekerni.

juhartaffika

Majd pont időben érkeztünk a bábszínház előadására, amit a baba-múzeum egyik termében tartottak fél óránként egész délután.

juharszinhaz

A baba-múzeumban nagyon megtettszett az egyik polc, mert találtunk magyar Matyó babát is : )

juharbaba

Az étterem mögötti részen ekkora már elolvadt a maradék hó is, hatalmas sár és pocsolyák keletkeztek, de senkit nem zavart abban, hogy épp a kibérelt kis quadjával vagy pedálos mini-gokartjával rohangáljon, vagy leüljön a kültéri kiskemence mellé beszélgetni, juharszirupos fánkot majszolgatni vagy a gyerekekre vigyázni az ugráló vár mellett.

juhartaffy

Összességében mindannyian pozitív tapasztalatokkal tértünk haza. Igaz, az ebéd kétszer olyan drága volt, mint akármelyik belvárosi gyorsétkezdében, de megnyugodtunk, mert lehet kalóriában is kétszer annyit kaptunk köszönhetően a sok juharszirupnak 🙂 🙂 🙂