Túlélési tanácsok, ha esetleg Montreálba tévedsz…

blog_montreal_night

A “mindenki-tudja-hogy-ne-etesd-a-mókust” tanulságán elgondolkodva jutott eszembe, hogy lehet a repülőtérre érkezve mindenki kezébe – de főleg a más kontinensről érkezőkébe -adhatnának egy kis szórólapot, amelyen a könnyebb beilleszkedést segítő szabályok vagy inkább tanácsok szerepelnének.

Én ezt a kis brossúrát állítanám össze magunknak, ha megint először érnénk földet a Montréal–Pierre Elliott Trudeau International Airport-on:

 

 Mindig mosolyogj!

 Legyél lelkes és kedves, ha hozzád szólnak, ha meghallasz egy új hírt valakitől vagy egyszerűen akkor is, ha valaki azt mondja,” Szép ma az idő.” !! (lehet nekünk magyaroknak ehhez a kettő viselkedési normához nehezebb alkalmazkodnunk, mint a mínusz 30 fokhoz másfél méteres hóval…)

Mindent szép hangosan köszönj meg, fülig érő mosollyal és extra hangsúlyt a Thank you-ban a you-ra helyezve! “Thank you! – No, I thank Youuuuu!”

A köszönés csak Hi, how are you? – Good, and how are you doing? 🙂 Vagy vmi ilyesmi, de az iskolában tanult Good Morning stb. felejthető minden korosztálynál. Javasolt a Hi guys! gyakori használata is. Elbúcsúzás: Bye, see you soon!

Annak ellenére, hogy franciául beszélgetsz mondjuk, a végén nem úgy köszönünk el, hogy Au revoir, csak Bye és Bonne journée! A társalgást pedig kezdd Allô-val! Ez a helyi Szia!

Ne lepődj meg, ha vad idegenek megdicsérik a nekik tetsző bicajodat, vagy bármiféle pozitív megjegyzést tesznek rád, csak úgy.. Nem akarnak semmi “extrát” cserébe!

Ha belépsz egy boltba, akkor tuti, hogy Bonjour, Hi! -jal üdvözölnek az alkalmazottak! Válaszd ki a neked tetsző nyelvet és már mehet is a vásárlás!

A boltban ne akard elpakolni a megvett dolgokat – megteszik neked, ezért alkalmaznak plusz embereket a pénztárnál az élmiszerboltokban.

A boltok később nyitnak és zárnak.

Soha nem kell kiadnod a saját kezedből a bankkártyádat!

Szendvicset inkább ebédre egyél, ne reggelire! Meleg kaját pedig vacsorára!

Feltétlenül kóstold meg a hazai Poutint, ami sült krumpli sajttal és barnamártással.

Nyugodtan vegyél fél literes kávét és sétálj vele az utcán, menj vele szülőire, bárhova! – egyrészt nem kapsz szívinfarktus, mert olyan gyenge…, másrészt sok ember keze összenőtt a kávésbögréjével már 🙂

Igen, itt a valóságban is a gyalogosnak van elsőbbsége! Az autós megáll, és addig nem megy tovább, amíg át nem mész az úton! Kimondottan, ha kisgyerekkel vagy! Akkor is menj át, ha nem is akarsz – így megnyugszanak és mennek tovább 🙂

Az utak sokkal szélesebbek, az autók nagyobbak és erősebbek – az egyetlen dolog, ami sokkal olcsóbb itt pedig a benzin… És Québecben csak a járművek hátulján van rendszámtábla… , mert ez Québec 🙂

Találkozni fogsz nagyon sok gyönyörű autóval, és emellett néhány szó szerint ronccsal, mivel nincs műszaki vizsga.

Minden második utcasarkon All Stop van, azaz mind a négy irányból érkezőnek Stop táblája van.. (olyan helyeken is, ahol mondjuk egy zsákutcából jöhet ki 2 autó, mert 2 ház van összesen benne… és négysávoson is teljesen természetes… Na, ehhez érdemes otthon előre logikai feladatokat végezni…)

Magyar jogosítvánnyal fél évig vezethetsz az országba érkezésed után. Azután tehetsz elméleti vizsgát, majd forgalmi vizsgát is, ha továbbra is vezetni szeretnél.

Ha a tömegközlekedést választod, akkor mindig állj libasorba a buszmegállóban és csak az első ajtón szállj fel!

Nem fogják bemondani, hogy melyik buszmegálló következik.

Tanuld meg a telefonszámodat nagyon, mert az az egyik legfontosabb személyazonosítód!

Az irányítószámod a másik, mert itt blokkonként, háztömbönként más-más az irányítószám.

Piknikezz kedvedre – ez egy életforma ! A parkok tele vannak jó állapotban lévő padokkal, asztalokkal, a boltok pedig félig kész, grillezhető harapnivalóval. Még olyan parkot is találsz majd, ahol grilleket is helyeztek ki közhasználatra.

Ha április végén érkezel esetleg és már 8-10 fok körül van a hőmérséklet , akkor elég miniszoknyát és kis balerina cipőt csomagolni, hogy ne lógj ki a sorból 🙂 (pasik persze maradhatnak farmerben…)

Cigizhetsz az utcán – de ezt inkább ne tedd, a kedvemért 🙂

Legalább a napokat tanuld meg franciául a repülőút alatt– ellenkező esetben annyi parkolási bírságot kapsz a bonyolult táblák miatt, hogy elmegy a havi megélhetésre szánt pénzed hamar…

Ja és: Ne etesd a mókusokat és óvakodj a sirálytól!

IMG_1753

Mint a mókus … lá-lá-lá :)

Ilyen az, amikor nem a szülőhazádban vagy és így nem ismerheted a „szokásjogot” vagy azokat a szabályokat, amik nincsenek kitáblázva!!

IMG_5240A héten élményekkel teli meséltem az egyik kanadai szomszédunknak, hogy milyen jót kirándultunk hétvégén a Mont-Royalra (város központjában lévő erdős, dombos park) : nulla fok körüli hőmérséklet, szakadó hóesés, hófehér erdő. Nagyon sok kiránduló sílécen, szánkóval, hócipővel, bicajjal járta az erdőt és élvezte velünk együtt a friss levegőt, a csendet és nyugalmat.

Mi ezt még érdekesebbé akartuk tenni a gyerekek számára: itthon 3 kis dobozkába készítettünk natur mandulát, hisz a hegyen vannak mókus– és madáretető állomások, és a gyerekek még most is odáig vannak a mókusokért! Kellett valami motiváció, mert az nem volt elég nekik, hogy igen, anya kilómétereket akar sétálni dombra fel és le….

A legegyszerűbb megtudnod, hogy milyen régóta van valaki Kanadában, ha beveted a mókus-tesztet!!
Ha a család az utcán sétálva minden 10. fánál megáll, és lelkesen kiabál, hogy: Nézd, mókus!! De aranyos!! – akkor tuti elég frissek még 🙂 . De ha olyan közönbösen sétálnak el mellettük, mint ahogy mi otthon nem foglalkozunk a galambok repkedésével a kisvárosunkban, akkor tuti “őslakosokkal” van dolgunk!

20141025_112621Épp javában meséltem, hogy micsoda élmény volt a gyerekeknek, hogy odamentek hozzájuk a mókusok és a kezükből kapták ki a magvakat, mikor kiderült, hogy MINDENKI tudja, hogy mókust etteni tilos és elég borsos árat is lehet érte fizetni!!!

Hát honnan tudjuk ezt??!!
Miért nem közölte ezt velünk senki, mikor leszálltunk a repülőtéren??!! Ráadásul
 eddig nem láttam ilyen táblákat még!! Azt igen, hogy a játszótérre tilos kutyát bevinni, mert megbüntetnek, vagy járva hagyni a kocsi motorját, mert azért is ticket (büntetés) jár…
(azt hiszem a facen jobb lesz házinyúlra photoshoppolni a képeket. 🙂

mokusfeszekAmúgy ha etetik a mókusokat, ha nem, Montreálban rengeteg van belőlük: Kanadai vörös mókust és Keleti szürkemókust láthatunk a leggyakrabban. Tavaly télen meglepetés volt számunkra, hogy a nagy hóban is kinn szaladgáltak a kemény mínuszok ellenére! Ráadásul én mindig azt hittem, hogy a mókus odúban él, de itt rá kellett jönnöm, hogy ezek fészket raknak a fákon és oda vackolják be magukat… Lehet helyhiány miatt? 🙂

Többször találkoztunk már chipmunkkal, amerikai mókussal is, de nem Montreál területén. Ezek sokkal apróbbak, és nagyon gyorsan szaladgálnak. Imádják a kaját betömni a pofazacskójukba és úgy elrohanni vele. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy mi etettük őket, akkor ki kell jelentenem, hogy ááá, dehogy! Csak láttuk. 🙂

 

Példaként hoztam fel a galambokat, de mondhatnám a verebeket is, hogy milyen sok van Magyarországon, itt szerintem jóval kevesebb.


Sirály
ból viszont sok, és jó mókának tartják a piknikezést nem csak zavarni, de szinte zaklatni az erőszakos kaja utáni sóvárgásukkal! Nem vicc, tudnak nagyon rámenősek lenni ezek a nem is olyan kicsi testű madarak! Még a napozókat se hagyják pihenni, ha valamit élelemnek néznek a pléden, oda-oda repülnek, és igyekeznek elragadni! (tiszta Hitchcock–feeling!! ) De mi erős idegzetűek vagyunk, és azért is megyünk jövő nyáron is a beachre!!
(ez a készülék kb. negyed óránként erőteljes pukkanó hangot ad ki a sirályok elkergetése végett)

Mivel magyar vidékről költöztünk kanadai nagyvárosba valahogy mindig azt gondoltuk, hogy igazán jó sora nagy, kertes házban van a különböző méretű kutyáknak.
dogTalán még azt mondhatom, hogy kutyával találkozunk sokat, ahogy sétáltatják az utcán őket, az időjárásnak megfelelő ruhában: télen kabátkában és némelyiken csizmácska is van, egyrészt biztos a minusz 20-30 fok miatt valamint az utak tisztítására, jég olvasztására használt sok só miatt…
Ünnepekkor persze Halloween-jelmezbe és karácsonykor télapó vagy épp rénszarvas ruhácskába is szívesen öltöztetik őket.

Ebből is kiderül, hogy más szerepük van: nem kinn laknak az udvaron, hanem benn a lakásban és családtagként vannak számon tartva.

Mi is lakásban lakunk, több szomszédunknak van kutyája, és gyakran azon tűnődöm, hogy ezek a kutyák miért nem szoktak ugatni? De még a szintünkön lévő doggy-daycareben sem.

A doggy-daycare magyar megfelelője a kutya napközi. Mivel családtagnak számítanak és nem őrzés-védés a feladatuk, így reggel, mikor a gazdi elmegy dolgozni, beadja a daycarebe a kutyust, ahol gondoskodnak róla, programot biztosítanak neki, – sétáltatás, kimennek a kutya-játszótérre – és délután munka után meg felveszi a “tulajdonos” és együtt mennek haza.

doggyd

Igen, én sem akartam elhinni, hogy ilyet is lehet működtetni egy kis, ötödik emeleti lakásban!

Mivel sok a kutyus, a boltoknál is gondolnak rájuk: biztosítanak olyan helyet, ahova ki lehet addig kötni, amíg vásárol a gazdájuk és ide itató edényeket is tesznek ki a számukra.
Csak érdekességképp mesélem el, hogy a sétáltató gazdik fekete kis zacsiba szokták összeszedni a kutyusok után a “szemetet”. Ki gondolta volna, hogy az a montreáli férfi, aki feltalálta a környezetbarát kutyakaki-gyűjtő zacsit, ma dollár milliomos…

A cica kedvelőket se akarom elkedvteleníteni, hisz nagyon ritkán látunk egy-két cicát is – amin nagyon meglepődnek a gyerekek –, de mivel bent élnek a lakásban, róluk nem tudok sajnos többet mesélni.

Még el nem felejtem! Itt tartózkodásunk alatt csak egyszer találkoztunk össze bűzös borzzal: estefele sétáltam haza, mikor egy férfi rámszólt, hogyha jót akarok magamnak, akkor inkább menjek át az utca túl oldalára és mutatta a ház előtt szaladgáló borzot.
Hát amilyen bátor én vagyok, nem kellett kétszer mondani, gyorsan el is siettem! 🙂

skunk

Bonjour, hi! – Montreál a kétnyelvű város

montreal

Bonjour, hi! – Nagyon meglepődtem, mikor először beléptem egy boltba és ezzel a köszönéssel fogadtak! – Na, ez most mit jelent? Akkor franciául vagy angolul fogunk beszélni a pénztárnál?!

Utazásunk előtt olvastam több helyen is, hogy mivel Montreálba nagyon sok bevándorló, turista érkezik, annak ellenére, hogy a francia Québec legnagyobb városa Kanadán belül, azért a kétnyelvűség jellemzi. Vannak olyan kerületek, amik inkább francia és vannak olyanok, amik inkább az angol nyelvet preferálják!
Igazából ezt akkor nem nagyon értettem….

bonjourhi

Így másfél év elteltével kezd körvonalazódni a dolog! Viszont előre elmondom, hogy ismételten csak a saját tapasztalataimat tudom leírni a nyelvhasználattal kapcsolatban is!

Tehát, mikor Montreálban a kasszához érünk, akkor tuti, hogy Bonjour, Hi-jal köszönnek, és ezután azon a nyelven folyik a társalgás, amelyiken a vásárló válaszol. A legtöbb kereskedelmi egységben igyekeznek olyan alkalmazottakat felvenni, akik valamilyen szinten beszélnek angolul és franciául is. Na ne tökéletes nyelvtudást képzeljünk el!! – itt nem él az emberekben az a belenevelt maximalizmus és feszélyezettség, hogy csak akkor szólalok meg angolul, ha legalább Shakespearet tudok olvasni eredetiben!! Sokkal magabiztosabbak, és kevésbé gátlásosak! Igyekeznek érvényesülni akár minimális nyelvtudással is!

Én ennek a kétnyelvűségnek rettenetesen megörültem, mivel beszélem mind a kettőt!

english

Azután jött pár kisebb csalódás! Az angollal nincs is semmi baj, mondhatom, hogy amerikai angolt használnak legtöbben. (persze a sok bevándorló miatt az az angol néha koreainak, néha indiainak vagy épp pakisztáninak hallatszik… De hosszabb vagy rövidebb idő alatt hozzászokik a fül és elég jól megérti a különböző kiejtéseket. – Erre példának hagy meséljem el, hogy férjem jól beszél angolul, viszont franciául nem, ezért ha valamit nem ért, akkor egyből megkéri az illetőt, hogy legyen szíves angolul beszélni. Ezt kérte egy eredeti québeci vizsgáztatótól is, aki azt válaszolta erre, hogy Igen, ez angol volt 🙂  Ez megadta a vizsga alaphangulatát, de ennek ellenére sikeresen letette Norbi a forgalmi vizsgát!)

Viszont a francia eléggé távol áll attól, amit Franciaországban, Párizsban beszélnek. Mikor először szóltak hozzám hosszabban québeci franciául, nem tudtam eldönteni, hogy az illető most angolul beszél vagy franciául vagy mi ez??!!! Teljesen magamba zuhantam!!
Azután másokkal is beszélgetve rájöttem, hogy semmi baj, ha az eredeti franciáknak is nehézséget okoz az eredeti québeciekkel a társalgás, akkor mit aggódjak én?!
Az igazat megvallva ezért is mentem el egy fogászati titkárnőképző tanfolyamra, hogy több eredeti, itteni kiejtést halljak. Hát volt mit fülelni!!
Szerencsére itt Montreálban, azért igyekeznek a helyiek is úgy beszélni a nyelvet, hogy mások is megértsék: hivatalban, üzletekben stb.

parlezA bolt után a következő hely, ahova az első nyáron is sokat jártunk mielőtt még lettek ismerőseink, a játszótér!
Montreálban a játszótér egy nyelvi kavalkád!
A legtöbben használják a saját anyanyelvüket: orosz, héber, kínai, koreai, lengyel, spanyol stb. plusz emelett vagy az angolt vagy a franciát…
A helyiek legtöbbje pedig angolt és franciát!

De ezt a nyelvi sokszínűséget úgy kell elképzelni, hogy sokszor azt veszem észre, mikor a gyerekek szaladgálnak körülöttem, hogy az egyik angolul kiabál, a másik erre franciául válaszol!!

yes
Hallottam már ilyen felnőtt beszélgetést is a buszon, amikor az egyik az egyik nyelven beszélt, a másik a másikon válaszolt. Azután meg közös nyelvre váltottak… Én meg álltam ott és csodálkoztam, hogy így is lehet beszélgetni?!

Sokan, akik kimondottan az angol nyelv miatt utaznak Montreálba, nagyon meglepődnek, mikor távolabb utaznak a tartományon belül a várostól. Mi is azt hittük, hogy bármerre megyünk Québecen belül, itt az emberek alapból két nyelvet beszélnek majd! (hisz iskolában tanulják mindkét nyelvet, a boltban kapható összes termékre minden adat két nyelven fel van tüntetve stb. )

De rá kellett jönnünk, hogy ez nem teljesen fedi a valóságot !

falgA nagyobb városokban a kereskedelmi egységekben igyekeznek az angolt is használni az ott dolgozók, de ha leülünk egy kávézóba, étterembe, akkor szinte csak francia beszélgetést hallhatunk.

Nem akarok politikai kérdésekkel foglalkozni, de azt még hozzátenném, hogy a montreáli ismerőseink között is van olyan, aki a világért meg nem szólalna franciául vagy ennek az ellenkezője, aki csak franciául hajlandó beszélni…

Visszatérve a poszt elején említett kérdésre, hogy egyik negyed az egyik nyelvet részesíti előnyben a másik pedig a másikat, nagy mértékben attól is függ, hogy eredetileg honnan érkeztek az oda költöző emberek. Ott is jellemző a kétnyelvűség, de egymás között a családban vagy a szomszédok inkább használják az egyiket: vagy franciául beszélnek, mert pl. volt francia gyarmatokról érkeztek, vagy eredeti québeciek vagy épp angolul szeretnek társalogni, mert pl. Kanada másik területéről vagy angol anyanyelvi környezetből költöztek ide. Vagy épp Magyarországról és a család angolul beszélt jobban 🙂 .

Garderie familiale – családi bölcsi

Január negyedike van: azaz ma reggel visszatértünk a megszokott kerékvágásba: munka, iskola, garderie (ejtsd: gárhdörhi).
Majdnem jubilálunk is, hisz a 3 éves kislányunk kb. egy évvel ezelőtt kezdte meg a garderiet!

cpeIsmerősöktől hallottam, hogy a ’80-as évek elején azzal a problémával kellett szembenéznie Québecnek, hogy a nyugdíjasok száma nő, míg az újszülötteké csak csökken. Hogy valami változás álljon be minél előbb, meghosszabbították az édesanyák számára a gyerekneveléssel otthon tölthető időt, lehetővé tették az apukák számára is, hogy 5 hét apaszabadságuk legyen az első évben valamint CPE-ket (szépéö) hoztak létre. A CPE az az oktatási intézmény, ami iskolakezdés előtt fogadja a gyerekeket.

A reform úgy látszik megtette a hatását, mert egy idő után már kevésnek bizonyult az újonnan alapított állami bölcsi és óvoda, hisz jelenleg is évet, éveket kell várni, hogy valaki bekerüljön egy-egy jobb helyen lévő CPE-be.

A hiány enyhítésére és új munkahelyek teremtésére nagyon alkalmasnak bizonyulnak jelenleg a családi bölcsik-ovik, azaz a garderiek.

Aki ilyet szeretne működtetni, annak egy összetett tanfolyamot kell elvégeznie, majd szigorú előírásokat betartva otthon nyithat egy garderiet. A napi díj kevesebb, mint a minimál béres fizetés egy óra alatt megkereshető összege… az állam a többit kipótolja. Viszont ha megy a gyerek egy adott napon, ha nem, ezt az összeget akkor is ki kell fizetni! Az ár tartalmazza a tízórait és uzsonnát (collation-kolászion) és az ebédet is. (dîner- diné a québeci franciában)

franglais

Taminak is ilyet kerestünk a közelben: érződött rajta, hogy hiányzik neki a társasági élet, hisz kevés gyereket ismerünk az ő korosztályából, inkább idősebbeket. Plusz gondoltuk, hogy abban a korban van még, mikor  kemény magolás nélkül van esélye arra, hogy “felszedjen egy kis nyelvismeretet”.

garderieke

Mikor felmerült az ötlet, hogy garderiebe menjen, akkor sokat tanakodtunk azon, hogy franciát vagy angolt válasszunk-e. Itthon főleg angolt hall (a magyar mellett persze), mert a fiúk angol iskolába járnak és az ismerőseink között is több az angol nyelvet használó, mint a franciát. Így ezzel a nyelvvel akkor már barátkozott. Ennek ellenére, mi végül a francia mellett döntöttünk…. Igaz, nagyon féltünk, hogy mi lesz, ha épp az ellenkezőjét érjük el, és majd keverni fogja a nyelveket, hisz akkor még magyarul se tudott teljesen tisztán beszélni. Mi lesz, ha az angolból és a franciából egy harmadik nyelvet “eszkábál össze” magának??!!

Reményekkel és kétségekkel tele, de sikerült az interneten találnunk egy francia családi bölcsödét a közelben, ahova épp felvétel volt. Lehetőségem volt a beszoktatásra és így jobban megismerhettem a ‘rendszert’ is.

Először fél naposnak szerettem volna beíratni, de itt ilyen nincs. Még azon is meg vannak lepődve, hogy délután négykor megyek jelenleg érte, mert annyira természetes számukra, hogy a nagyobb gyerekek is (hatodik osztály végéig biztos) napköziben vannak minimum délután 5-6 óráig.

leashA kislányunk nagyon szereti ezt a családi bölcsit, ahol hatan vannak a csoportban – négy különböző országból –  és egy felnőtt vigyáz rájuk. Mivel családi háznál van, olyan, mintha otthon lennének, vagy nagymamánál. Délelőtt rengeteget játszanak, rajzolnak, énekelnek, báboznak, gyerek jógáznak, jó idő esetén kinn vannak vagy a házhoz tartozó kis udvaron vagy pedig a közeli játszótéren.
Nekem újdonság volt, hogy sok állami óvodának, bölcsinek nincs saját udvara, hanem a közeli parkokba, játszóterekre viszik ki a gyerekeket napi szinten. Olyan kis viccesen néznek ki, mivel ilyenkor 10-12 kisgyerek össze van kötve egy közös vezető kötéllel. Viszont nagyon biztonságos, mert így biztos senki nem szalad az úttestre vagy szökik el. Persze, sokkal lassabban is haladnak, mert ha egy gyerek elesik, akkor lehet borul a sor 🙂 .

miniwagonSok magán garderienek sincs udvara, így a játszóterek, parkok, amiből nagyon sok van Montreálban, népszerűek. Nekik könnyebb kijutni 5-6 gyerekkel: direkt erre a célra készült babakocsikat lehet vásárolni, amibe 4 vagy akár 6 gyerek is belefér, vagy pedig kis húzható vagy épp tolható kocsin (miniwagon) utaztatják ki az óvó nénik a legkisebbeket.

Nagyon hálás vagyok a jelenlegi óvó néninek, aki igazán lelkes és nagyon lelkiismeretes. Neki köszönhetően Tami úgy tanulja a québeci franciát, mint a magyar nyelvet velünk. Először csak hallgatta, hallgatta, hogy mit is karattyolnak neki – mint például minden kisbaba, mielőtt megszólalna otthon az anyanyelvén.

Nagyon büszkék voltunk, mikor ezután következő lépésként szép lassan megértette az utasításokat: gyere ide, tedd oda, egyél, igyál stb.
Jelenleg pedig kezd szavakat, rövid mondatokat mondani, azaz beszélgetni. A sok foglalkozásnak köszönhetően pedig itthon a család örömére annyit énekel, hogy most már akár kórusban is nyomhatjuk a francia ABC-t 🙂 .

IMG_1890Mi az eddigi tapasztalatunk a 3 nyelv párhuzamos tanulásával kapcsolatban? – az első fél évben volt hatása a franciának a magyar kiejtésére. Átvette a francia intonációt, és noha én imádom a francia nyelvet, és kimondottan a hanglejtését, de a saját anyanyelvemet francia kiejtéssel hallgatni a saját gyerekemtől idegölő volt!! Még a magyarul nem tudó barátoknak is feltűnt, hogy Tami nem azt a nyelvet beszéli, mint mi…  Szerencsére ez nyár végére eltűnt és most már teljesen stabilan beszél magyarul, HELYES kiejtéssel és hanglejtéssel 🙂 .
Azt is megfigyeltem, hogy nem keveri a két idegen nyelvet: ha franciául szólok hozzá, úgy válaszol, ha pedig angolul, akkor angolul igyekszik, vagy ha nem megy akkor magyarul. Eddig nem keveredett a kettő, és reméljük ezután se romlik majd a helyzet!

Adózás Québecben

blog_logo_revenu-qcHol volt, hol nem volt, volt egyszer egy adóhivatal. Nem, nem NAV, hanem Revenu Québec 🙂 .

Első találkozásunk az adózással még az adóhivatal hírét is megelőzte, ugyanis még az ideköltözés előtt szerettük volna megtudni előre, hogy ugye mennyi is az annyi. Azt hallottuk, hogy Kanadában Québecben a “legrosszabb” az adózás, ez alatt azt értették, hogy itt a legmagasabb a személyi jövedelem adó és az ÁFA is, sajnos. Érdeklődtünk a cég bérszámfejtési osztályán, az ismerősöktől és a neten, hogy a bruttó fizetés alapján mire kell számítani, de senki semmilyen konkrétumot nem tudott megadni! A cég pénzügyi osztályán nem értették a problémámat ezzel, én pedig ezt tartottam elképesztőnek! Hogy az égész még bonyolultabb legyen, a bruttó fizetést éves szinten adják meg, havonta számolják ki és két hetente utalják át… Szóval volt egy kb. tartományunk amire számítottunk (kb. 30% fel és lefelé), majd megvártuk az első fizetést 😀 .
Hát na, az alsó határát találta el a valóság…, de lásd lejjebb 🙂 .

Az adózási rendszer itt (is) bonyolult – poénosan szoktam megjegyezni, hogy valószínűleg kitelepült magyarok segítettek ezt kidolgozni. Képtelen voltam kibogozni melyik adózási sávba fogok tartozni, ezek A-tól Q-ig vannak beosztva, mindenféle trükkös szabályok és kivételek szerint.
Ugyanúgy mint az USÁban, itt is két szintű elszámolási rendszer van – az országos szintű (federal) és a helyi, Québeci szintű (provincial). A havi levonások kétfelé mennek, de adóbevallásból is kettőt kell készíteni és teljesen más címekre postázni azokat. Az adók tényleg magasak (magasabbak mint per pillanat Magyarországon), viszont cserében a szociális juttatások is bővebbek – vagy valahogy jobban érezhetőek: jut pénz a környék rendbe tételére (tiszta és teljesen karbantartott játszóterek), ingyenes könyvtár, ingyenes iskolák, ingyenes egészségügyi rendszer (oké, ez kb. addig a szintig ingyenes mint Magyarországon, de gondoljunk például az USÁra).

blog_RS_infographic_sal-v-home-_low-res-02Egyszer egy montreáli magyar mesélte, hogy a 70-as években emelték meg ennyire az adókat, akkor nagyon sok magyar elköltözött Québecből Ontarió tartományba, ahol alacsonyabbak az adókulcsok, viszont magasabbak a megélhetési költségek. Lásd az ábrát jobb oldalon egy átlagos lakás áráról.

Az adóbevallást április végéig kell elkészíteni. Érdeklődtem ismerősöktől, hogyan érdemes könyvelőt keresni ehhez – mivel nem biztos hogy angolul megértek minden adózási szakkifejezést -, de mindenki teljes természetességgel ajánlott egy softwaret, amit itt adóbevalláshoz használnak. Mivel szakmába vág, nem annyira idegenkedtem és nagyon meg voltam vele elégedve! A program részletesen kitér minden kérdésre, mivel visszaigényelhető összegek járnak a gyermek gondozásért, a gyerekek nyári táboráért, a rendszeres sportolásért, a havi tömegközlekedési bérletért, sőt, a családi adózást is figyelembe veszi: a házaspárok közül aki nem éri el az éves minimál bért, adókedvezményben részesül a másik fél által befizetett adó terhére! Igaz, családi pótlék csak két teljes itt töltött év után igényelhető.
És ez még mindig nem minden, Kanadában alanyi jogon vállalkozó mindenki – tehát adhat számlát egy éves értékhatárig automatikusan és azt egyszerűen elszámolja adóbevalláskor. Erről a gyakorlatban csak annyit, hogy amikor a reptérről behozott a taxis én számlát kértem tőle – mivel ezt a cégnél elszámolhattam -, ő pedig adott egy papírfecnit a cég logójával, amire ráfirkantotta, hogy $40, és ennyi! Gondoltam, majd jól körberöhögnek bent, de nem – elszámolták!
A kormányzat támogatja azokat, akik másodállásban magánvállalkoznak: amennyiben a vállalkozás veszteséges, a veszteséget (bizonyos keretek között) le lehet írni a főállásban befizetett adóból!!

Szóval elkészítettem a bevallásokat – a program tényleg nagyon profi, csak én izzadtam vért a nekem fura kanadai papírméretekkel a nyomtatásnál 🙂 . Életünk első bevallását ugyanis papíron kell benyújtani, aláírva. Az összes többit már interneten, az első visszajelzésnél megkapott kódot használva.
Az adóhatóság visszajelzését hosszú ideig vártam, remélve, hogy minden rendben van a bevallással. Nem hallottam róluk egészen augusztus elejéig – valljuk be, a sebesség itt már azért vetekedett a magyar hatósággal 😀 . Ekkor kaptam egy rövid levelet melyben leírták, hogy szerintük elszámoltam az összegeket kb. $100-al, ezt ők javították és mellékletként küldik (büntetés nélkül), illetve átutalták az adó visszatérítést, melyre – az augusztusig húzódó késedelem miatt – betéti kamatot fizettek ők nekem! Soha nem hittem volna, hogy adóhatósággal kapcsolatban ilyen élményem is lehet!

INFOGRAPHIC-about-the-Cost-of-Living-in-Canadian-Cities-by-RentSeeker.ca_