Tegnap reggel, mikor fél cm vastag jég lebegett a felmosóvödörben a teraszon, rá kellett jönnöm egyrészt arra, hogy nem öntöttem ki a vizet… másrészt arra is, hogy milyen hipp-hopp szaladt el a nyár! (igen, jártam fél évet logikára 🙂 🙂 Látszik is, tudom… 🙂
Vagy mondhatjuk azt is, hogy már az ősz is lassan a végéhez közeleg…. De ezt még nem akarom elhinni – reménykedem benne, hogy legalább bő egy hónapig igyekszik még az időjárás kegyes lenni hozzánk és lesznek még szép, napsütéses őszi napjaink, mielőtt beköszönt a hosszú tél!
![img_beaver](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_beaver-1024x768.jpg)
A harmadik nyarunk ért véget Kanadában…
Az első, ami igazából csak egy fél nyár volt, azzal telt, hogy megismerjük a várost, igyekezzünk minél több dolgot megtudni a montreali életről, albérletet és iskolát keressünk a gyerekeknek. A várost egy jó ideig nem is hagytuk el… magában is nyújtott elég felfedezni valót.
![img_montreal](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_montreal-1024x576.jpg)
A következő nyáron, mikorra sikerült autót szerezni, arra gondoltunk, hogy igyekezünk megnézni azokat a
nagyobb városokat, látnivalókat, amik még mondhatni könnyedén elérhetőek autóval is 3 gyerekkel a fedélzeten. Így eljutottunk Ottawába, Torontóba, a Niagara-vízeséshez, Québec citybe. Van, amelyik kirándulásról már beszámoltam, de van, amelyikről még nem sikerült mesélni! De sebaj! Mindjárt itt vannak a sötét, hosszú téli esték, amikor erre is jut talán idő. 🙂
Ezen a nyáron még továbbra is az volt a tervünk, hogy ha már Kanadában vagyunk, akkor ismerjük meg minél jobban Kanadát, azon belül is Québecet. Ezért még északabbra indultunk, Québec cityin is túl – nem, az üveghegyig azért sajnos nem jutottunk el :), de mikor 5-6 óra távolságra utazunk, a fenekem már úgy érzi. 😀
Egy kedves ismerősöm mesélte, hogyha szeretjük a természetet, szeretünk túrázni, és igazán egyedi dolgot szeretnénk látni, akkor ne hagyjuk ki a Fjordot Saguenay-ben, a Lac Saint-Jean partján! És milyen igaza volt!!!!
![img_fjord_hiking](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_fjord_hiking-1024x768.jpg)
Saguenay Montrealtól kb. 530 km-re van észak-kelet irányban. Erősen hegyvidéki éghajlattal, amit már az odafele vezető úton is megtapasztaltunk.
Gyönyörű tájon vezetett keresztül az autópálya: hegyek, sziklák között, tavak partján,ahol a tájat az egyre sötétedő fenyőerdők tették még különlegesebbé. De nem csak az erdő színe lett egyre sötétebb, de az ég is, ahogy közeledtünk Chicoutimi városához, ahol a szállásunkat foglaltuk le a 4 napra. Szerintem ez volt életünk egyik legvadregényesebb nyaralása!
![img_zivatar](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_zivatar-1024x768.jpg)
Az utazás során többször is elkapott minket olyan felhőszakadás, hogy alig láttunk ki az autóból!! Egyik alkalommal pár másodpercig NEM is láttunk semmit!! Ez nagyon félelmetes volt, mert igyekeztünk tartani a sebességet, és az úton maradni, de nem lehetett tudni, hogy a többi autós hogyan reagál: lelassít? Esetleg oldalra húzódik?? Úgy éreztük magunkat, mintha egy száguldó dobozban ültünk volna, és igazából nem sejtettük, hogy mi fog következni, mert csak a szélvédőn leomló vizet láttuk!
Na, ekkor még a gyerekeknek is elakadt a szavuk és a lélegzetük!! – talán csak ennyi időre volt csend a kocsiban az 5 és fél óra alatt . 🙂
![img_chicoutimi_mill](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_chicoutimi_mill-1024x768.jpg)
Chicoutimiben – a név is elárulja, hogy ősi indián településről van szó – először a duzzasztógátra épült Papírpép Gyár Múzeum maradványait néztük meg. (La Pulperie de Chicoutimi). Az egyik épületet renoválással sikerült múzeummá alakítani, de a régi gyárterület nagyobb részét meghagyták romos voltában. Egy sétálásra alkalmas romkertről van szó, aminek a bejáratánál egy múzeumépület helyezkedik el. A múzeum előtt egy több, mint 100 éves montreali gőzmozdony fogadja a látogatókat, amire fel lehet mászni, meg lehet nézni a belsejét.
Az 1890-es években ide is elért a vasútépítkezés, aminek hatására már nem csak egy fűrésztelep működött a városban, de megépítették az egyik legjelentősebb Pép- és Papírgyárat, ami 1910-ig nagy erőkkel dolgozott.
![img_chicoutimi_mill2](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_chicoutimi_mill2-1024x768.jpg)
Elég későn értünk már ide, így rajtunk kívül senki sem sétált az elhagyatott, romos falak között. A gyerekek nagyon élvezték, önfeledten ugra-bugráltak, rohangáltak a hosszú utazás után, és szaladtak fel a rohanó folyó partjára épített magasabb részekre is.
Majd hirtelen feltámadt a szél, teljesen beborult az ég, és ott álltunk szinte kiszolgáltatottan ég és robogó vízesés között a dühös szélben! Mivel az én életemből nem hiányoznak a “nagy kalandok”, gyorsan visszavonulást is fújtam a kocsihoz a kicsiknek.
Szédületes tempóval szedtük a lépcsőket lefele, és utána ahogy erősödött a szél, mi is egyre gyorsabban szaladtunk a kocsi felé. – Érdekes, most nem kellett könyörögni, hogy induljunk már, gyere már, ne maradj le!! 🙂
Az utolsó pillanatban szálltunk be – pár perccel később megérkeztek a többiek is – és hatalmas vihar kapott el bennünket, akkor már a kocsiban ülve. Szakadt az eső, és úgy fújt a szél, hogy a kocsit is meg-meg lökte! Azon a napon, ki tudja, hanyadik felhőszakadással futottunk össze… Vagy csak egy felhő vett minket üldözőbe???!!
Nyaralásunk során Chicoutimiben (a település eredetileg ‘Mély víz vége’ nevet viseli) lehetőségünk volt még meglátogatni a Musée de la Petite Maison Blanche-t. (Kis Fehér Ház Múzeuma)
![20160719_174341](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/20160719_174341-1024x576.jpg)
A kis házikó 1996 után vált híressé, mikor egy hatalmas árvízhullám mosta el a környező házakat nem csak Chicoutimiben, de más településen is, miután két hétig szakadt az eső. Ez a kis házikó túlélte a megpróbáltatásokat és ennek emlékére egy mini-múzeumot rendeztek be benne. Ez az 1996. júliusi árvíz volt talán a 20. század legnagyobb árvize Kanadában.
Találtam is a neten fényképet erről a természeti katasztrófáról a The Canadian Encyclopedia weboldalán:
![An aerial view of an overflooded dam on the Chicoutimi river July 21, 1996; shows a house resisting a major flood in downtown Chicoutimi.Victims of current catastrophes in Canada could spend years battling the painful, psychological effects of losing their wordly possessions, according to post-disaster research. Mental health experts warn that the aftermath of natural disasters - like major floods and fires - can inflict deep, long-lasting psychological injuries for victims. THE CANADIAN PRESS/Jacques Boissinot](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/flood-1024x717.jpg)
Ha már Saguenayben voltuk, nem hagyhattuk ki a kísértetváros néven emlegetett Val-Jalbert falucskát. De hogy is lett az 1900-as évek elején virágzó kistelepülésből kísértetváros a 1920-as évek végére??!!
Nagyon megható, de egyben nagyon tanulságos is volt megismerni a város rövid történetét. Miután megvettük a belépőjegyeket, nyitott kisbusszal szállították fel az ide látogatókat a vízesésig, ahol a valamikori Papírpép Gyár épülete áll.
![img_van_jalbert_waterfall](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_van_jalbert_waterfall-1024x768.jpg)
Felvonóval fel lehetett jutni a kisebb vízeséshez, és akinek volt kedve szépen kiépített falépcsős úton lesétálhatott a nagyobb vízesés mentén a gyárépülethez, majd végig a településen.
![img_chicoutimi_trail](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_chicoutimi_trail-e1477615788769-768x1024.jpg)
Miután megérkeztünk a kis városnéző busszal a gyárépület elé, mindenkit betessékeltek a régi épületbe, ahol meglepetésünkre a gépházba kellett lemenni. Majd elsötétedett minden és 4D-s film segítségével keltették életre a város volt lakóit, akik a szoba 3 falára vetítve mesélték el fényképekkel, mozgó filmkockákkal illusztrálva, hogyan regulázták meg a hatalmas vízhozamú folyót. “Betörték” a 35 és 72 méter magas vízeséseket, amiknek az energiáját felhasználva felépítették a kor egyik legjelentősebb papírpép gyárát. Amerikába és Nagy-Britanniába is szállították az előállított papírpép lapokat!
![img_van_jalbert_haziko](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_van_jalbert_haziko-1024x768.jpg)
Munkahelyeket teremtettek, a gyár köré házakat építettek: egy igazi, virágzó települést hoztak létre iskolával, templommal. Olyan házakat nézhettünk meg, amikben már az 1900-as évek elején volt fürdőszoba, öblítős illemhely, elektromos világítás.
![img_van_jalbert_bathroom](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_van_jalbert_bathroom-1024x768.jpg)
Az iskola épülete hatalmas volt a település méretéhez képest, mivel otthont adott a tanító apácáknak is.
![img_van_jalbert_school](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_van_jalbert_school-1024x768.jpg)
Mindez a Jalbert nevű beruházónak köszönhetően, aki után el is nevezték a települést. Sajnos ő 1904-ben hirtelen meghalt, de a termelés és a fejlődés folytatódott 1919-ig szakadatlanul. Ekkor a lakosságot spanyol nátha tizedelte meg: főleg a gyerekeket, időseket, kismamákat támadta meg a betegség.
Mindez még nem tette volna tönkre a városka életét, de kitört a Gazdasági Világválság is, aminek hatására be kellett zárni azt a gyárat, ami a megélhetést jelentette az ott élőknek. Kénytelenek voltak hátrahagyni az otthonaikat és elvándorolni más megélhetést keresve a környező településeken.
![20160719_132553](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/20160719_132553-1024x576.jpg)
Talán azért is olyan szívszorító ennek a kis falunak a története, mert nagyon könnyen állíthatunk párhuzamot napjaink eseményeivel: száz év telt el, de ez a történet akár most is megtörténhet… Vagy meg is történt…
A nyaralás programját tervezve reménykedtünk benne, hogy legalább lesz egy olyan nap, amikor szépen kiderül az ég, süt a nap és lehetővé teszi nekünk az időjárás, hogy tényleg pozitív élményekkel gazdagon térjünk majd haza a Fjordtól, miután egy jó kis gyalogtúrával lefárasztottuk – megint – magunkat :).
![img_fjord_lake](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_fjord_lake-1024x768.jpg)
Szóval mindenki izgatottan kelt útra, hogy meghódítsuk a Fjord környékét, amiről tudni érdemes, hogy ez a fjordok közül az egyik legdélebbre található.
Eddig is tudtuk, hogy Kanadában rengeteg tó van, de Saguenayben el lehet mondani, hogy tó hátán tó! Az egyik kisebb, a másik hatalmas, és van mikor csak pár méternyi szárazföld választja el egyiket a másiktól! És mindnek van neve!! Szépen kitáblázva! – meg kell hagyni, valaki nagyon szeretett “keresztelni”. 🙂
![img_fjord_hiking2](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_fjord_hiking2-1024x768.jpg)
Amikor megérkeztünk a Parc National de Saguenaybe, az itteni parkokhoz hasonló fogadtatásban volt részünk. Fizetni kellett minimális belépőt, majd a parkolás után egy nagy faház fogadja a kirándulókat, ahol be lehet szerezni térképet, hasznos információt, lehet szuvenirt vásárolgatni vagy épp harapnivalót. Esetleg túra után leülni a teraszon pihenni egyet. Persze enni-inni kinn a természetben is van lehetőség – sokat írtam már arról, hogy a nemzeti parkok, vagy akár csak a kisebb városi, falusi parkok is tele vannak padokkal, asztalokkal, hogy minél könnyebbé, kultúráltabbá tegyék a kirándulók, túrázók életét.
Mi is beszereztünk egy kis térképet, kiválasztottunk a Szűz Mária útvonalat, ami a Miasszonyunk szoborhoz vezetett a hegy túloldalára, és nekiindultunk azzal a felkiáltással, hogy jutunk, ameddig jutunk, hisz messze is van, magasan is van! Igazi megkönnyebbülés volt, mikor kb. 2,5 óra gyalogolás után megpillantottuk végre a 9 méter magas, 3 tonnás szobrot: mert kemény menet volt, főleg, hogy Tami csak 3,5 éves!
Lehet rövidített és egyszerűsített verzióban éltük át azokat a megpróbáltatásokat, amiket azoknak kellett átélniük, akik segítettek egy kereskedőnek eljutattni és felállítani ezt a fehér szobrot a Szentháromság Csúcsra.
A kereskedő kb. az 1870-es évek végén szeretett volna átkelni a befagyott Szent-János tavon (Lac Saint-Jean), amikor beszakadt alatta a jég, de csodával határos módon megmenekült. Nagyon megbetegedett, és ígéretet tett a Szűznek, hogyha megmenti az életét, akkor a tiszteletére egy szobrot fog emeltetni.
És mi közel 150 évvel később eljöhettünk, és megcsodálattuk nem csak a Fjordot, de a szobrot is:
– rendben, bevallom, mikor már kezdtünk kimerülni a gyalogolásban, akkor nem épp ez jutott eszembe, hanem pl. olyasmi, hogy mi a fenének kellett a lehető legnehezebben megközelíthető helyre tuszakolni ezt a szobrot??!!!
De mint tudjuk, az emlékek idővel megszépülnek. 🙂 Főleg, ha ilyen kilátás fogadja a fáradt túrázót! 🙂
![img_fjord_view](http://martee.hu/blog/wp-content/uploads/2016/10/IMG_fjord_view-1024x768.jpg)
Annyi természeti szépséget rejt ez az ország, hogy jó pár nyarat tölthetnénk még el azzal, hogy megnézzük mindazt, amit szeretnénk…. Igyekszünk maximálisan kihasználni a lehetőségeket, hisz ki tudja, mit hoz a jövő! 🙂
Addig is köszönöm, hogy elolvastad a nyári élményeink egy részét és nagyon örülök, hogy megírhattam ezt a posztot: jó volt feleleveníteni és megosztani Veletek egy kicsit Saguenay szépségét. 🙂