Cabane à sucre

Beköszöntött március! Az időjárás napról napra szebb, már lassan itt is lehet érezni, hogy jön a tavasz: olvad a hó, már pluszban van a hőmérő napok óta, és szinte hihetetlen, hogy nagykabát, nagysapka és sínadrág nélkül is ki lehet menni a lakásból!!

Mivel ilyenkor már végképp senkinek sincs kedve benn maradni a négy fal között, az első utunk egy félig benti, félig szabadtéri programra vezetett!

juharkezdo

Március és április a juharfa-ültetvények látogatásáról szól Québecben.
Sok olyan, főleg családi vállalkozás hirdeti magát a neten Cabane à sucre (kábán á szükr) / Sugar shack (Cukor kunyhó) néven, ami kimondottan az év ezen időszakában látogatható. A legtöbbször egy étteremre kell gondolni, ahol a helyi juharszirup felhasználásával készült ételeket lehet megkóstólni, különböző juharszirupból készült termékeket vásárolni. Persze, mivel Québec adja a világ juharszirup termelésének közel 80%-át, így nagy a verseny, és igyekeznek valami plusz szolgáltatást is nyújtani, hogy minél több látogatót sikerüljön becsalogatniuk.

juharka

Az étteremben ebédelés a gyerekek számára nem jelent valami nagy programot,- örülnek, ha túlélik bealvás nélkül – pláne nem a szirup, kekszecske stb. vásárolgatás utána, ezért mi is olyan helyet kerestünk, ahol az egész család jól tudja érezni magát. Így akadtunk rá a Constantin család Cabane à Sucre-rére, ahol gyerekprogramok mellett kicsit betekintést nyerhetünk abba is, hogyan készül a világhírű juharszirup!

Mivel már nagyon ügyesen kitapasztaltuk, hogy a rendezvényekre nem nyitáskor érkezik a legtöbb ember, hanem inkább délután, így ma is inkább reggeli után keltünk útra. Na nem kell túl korainak gondolni minket, mert tíz előtt nem nyit ki semmi…

A Costantin család juharfa erdeje csak fél órára van Montreáltól. Ahogy megérkeztünk, már voltak akik ott reggeliztek. Mi megvettük az ebédjegyeinket, majd gondoltam gyorsan veszünk pár dolgot a boltocskában, ahol akkor még nem voltak vásárlók. Hogy milyen jó ötlet volt, ez kb. 2 óra múlva derült ki, amikor már hatalmas sor kacskaringózott a bolt előtt 🙂 – bevallom, ma is rácsodálkoztunk arra, hogy milyen türelemmel képesek itt az emberek sorban állni!! Mintha ez lenne a világ legjobb elfoglaltsága hétvégén!! Nincs tolakodás, nincs egy rossz szó se!

juharbolt
Mikor a boltban dolgozó néninek elmeséltem, hogy életünkben először vagyunk ilyen helyen, úgy nézett ránk, mint a marslakókra… De nagyon készséges volt, egyből tanácsokkal látott el, hogy ebéd előtt nézzünk körbe kint, ahol vannak ingyenes és belépőjegyes programok, a jegyről letéphető kisebb jeggyel pedig mehetünk juharszirup-nyalókát készíteni.
Érdekesség, hogy csak 40km-re voltunk a kétnyelvű Montreáltól, de errefele már sokkal több csak québeci zászlót lehetett látni és az angol nyelvű kiszolgálás se ment olyan zökkenőmentesen, mint a “városban”, ahol ez teljesen természetes… Viszont itt is nagyon kedvesek voltak hozzánk a franciául beszélők is.

juharlo

A juharfa erdőben lehetett sétálni egy nagyot, játszóterezni, ami nagyon jól esett a kellemes 10 fokos melegben, de lovaskocsikkal is körbe lehetett járni a birtokot. Ezeket a juharfákat megcsapolják, hogy tavasszal kifolyjon belőlük a nedv. Régebben csak egyszerűen vödörbe fogták fel a folyadékot, de ma már műanyag vezeték-rendszeren szivattyú segítségével vezetik el hatalmas tartályokba.

juharfa
A fák 45 éves koruk előtt nem alkalmasak arra, hogy megcsapolják őket. Viszont egy-egy fa akár a 300 évet is megérheti. Miután összegyűlt a víz színű folyadék, akkor forralással, szűréssel sűrűre főzik. Kb. 40 liter folyadékból lesz egy liter juharszirup. Ez általában egy fa éves termése….

juharvodor

Québecben a juharszirup általános étrendkiegészítőnek számít – egészségesebb, mint a cukor, így használják teába, kávéba, sütikbe, de sós ételek ízesítsére is. (juharszirup pálinkáról viszont még nem hallottunk… hm… lehet a jövő biznisze lenne??!!)

Ezt ma különösen megtapasztaltuk, ugyanis az ebéd szinte minden fogásában visszaköszönt a juharszirup.
Előételnek káposzta saláta volt.
A borsóleves után – ami otthon inkább a borsófőzelék nevet viselte volna, főfogásként kaptunk: juharszirupba forgatott minivirsliket, sonkás-szalonnás omlettet juharsziruppal meglocsolva, vörösbabot juharszirupban és főtt krumplit. Érdekes volt a sós és az enyhe karamellás íz keveredése!

juharebed
Desszertnek amerikai palacsinta volt – juharsziruppal, juharszirup-pite vanilia jégkrémmel 🙂
Bevallom, mire az ebéd végére értünk, úgy éreztem, hogy cukor-sokkot kaptam…

juharpite

Ez után pedig mehettünk juharszirup nyalókát készíteni! (tire d’érable / taffy)
Felforrósítják a juharszirupot, majd egy-egy kis merőkanálnyit kiöntenek a hóra. Várni kell kb. 15 másodpercet, amíg megdermed, és utána egy fapálcika segítségével fel lehet tekerni.

juhartaffika

Majd pont időben érkeztünk a bábszínház előadására, amit a baba-múzeum egyik termében tartottak fél óránként egész délután.

juharszinhaz

A baba-múzeumban nagyon megtettszett az egyik polc, mert találtunk magyar Matyó babát is : )

juharbaba

Az étterem mögötti részen ekkora már elolvadt a maradék hó is, hatalmas sár és pocsolyák keletkeztek, de senkit nem zavart abban, hogy épp a kibérelt kis quadjával vagy pedálos mini-gokartjával rohangáljon, vagy leüljön a kültéri kiskemence mellé beszélgetni, juharszirupos fánkot majszolgatni vagy a gyerekekre vigyázni az ugráló vár mellett.

juhartaffy

Összességében mindannyian pozitív tapasztalatokkal tértünk haza. Igaz, az ebéd kétszer olyan drága volt, mint akármelyik belvárosi gyorsétkezdében, de megnyugodtunk, mert lehet kalóriában is kétszer annyit kaptunk köszönhetően a sok juharszirupnak 🙂 🙂 🙂

A “legkedvesebb” hónap – február

Elszaladt február is – a kedvesség és az odafigyelés hónapja…

Miért is ne? Miért is legyen csak egy hónap az évben, amikor külön figyelmet szentelünk ismerőseinknek, barátainknak, családunknak?

Miért is ne lehetne február is egy olyan hónap, amikor szintén kicsit jobban odafigyelünk a többiekre?
Mikor egyik héten megköszönjük barátainknak, családtagjainknak, szerelmünknek hogy ott vannak nekünk; a másik héten a tanárainknak, hogy annyit foglalkoznak a gyerekeinkkel; a következőn pedig próbáljuk arra is felhívni a figyelmet, hogy senkinek nincs joga kritizálni, bántani a másikat – sem szavakkal, pláne nem tettel-, csak azért, mert az illető esetleg nem ugyanolyan, mint mi… (ami itt Kanadában a sok bevándorló miatt azért elég általános…)

Ezen gondolatok jegyében telt el február!

valentin

Valentin nap: több, mint a szerelmesek ünnepe. Nem csak a szerelmesekről szól. Ez itt inkább a szeretet, barátság és a szerelem ünnepe!
Szól arról is, hogy diákok adnak egymásnak ezen a napon kis kártyákat, amin vicces kis versikékkel kimondják, hogy Köszi, hogy a barátom vagy! – tudom, hogy nem csak évente egyszer kell kifejezni, hogy valamiért hálásak vagyunk, de szerintem ez is egy jó módja annak, hogy tanítsuk a gyerekeket arra, hogyan fejezzék ki az érzelmeiket.

Mellé kis édességcsomagokat adnak, ami hasonlít a mi Mikulás csomagjainkhoz: van benne cukorka, csoki, rágó – persze a legtöbb szív alakú!

De nem csak gyerekek lepik meg egymást: tanárok is készítenek ilyen kis csomagot a tanulóiknak, ráírják, hogy ki miért szeretetreméltó. És gyerekek is meglephetik a tanáraikat.

Van ennek szervezett módja is: Candy graph-ot lehet titokban megrendelni az iskolában csekély összegért. Tavaly még én is azt kérdeztem, hogy ugyan mi az?? Idén már tudom, hogy az egy kis kártya, amire ráírják, hogy ki küldi kinek, és mellékelnek hozzá kis cukorkacsomagot. Lehet szülőként is venni a gyerkőcünknek és megkapja a suliban nagyszünetben. 🙂

És milyen jó látni a boldog gyerekarcokat, amikor hazajönnek a suliból és lelkesen mesélik, hogy ki mindenki adott nekik meglepit ezen a napon!

https://www.youtube.com/watch?v=JJnNxuNC-MY

„Nagyra értékelem a tanárom munkáját hét” – tudom, hogy otthon most ez a téma nagyon is aktuális.

Ezen a héten minden reggel megterített asztal várja az iskola pedagógusait, dolgozóit, hogy a szülők, gyerekek megköszönjék a munkájukat, törődésüket.

Idén még az egyik szülő 10 perces vállmasszázst is felajánlott azoknak a tanároknak, akik esetleg igényt tartanak rá. 🙂

Ha az ember nem csak az orra hegyéig néz, és nem az irigység beszél belőle, akkor szerintem rájön arra, hogy miért is ne tanulja meg a gyerekem azt, hogy nem csak az ÉN munkám a fontos, de másé is? Mért ne tanulja meg, hogy meg is lehet köszönni a másik fáradozásait apró figyelmességgel?
Ráadásul, mindenki érdeke, hogy a gyereke minél jobb hangulatú iskolában töltse el a mindennapjait, minél kiegyensúlyozottabb körülmények között, hisz akkor az elvégzett munka is eredményesebb, plusz nem kérdés, hogy a tanuló is kiegyensúlyozottabb, és szívesebben jár suliba.

pink

A havi programot a február 24-ei “Anti-bullying day” – „Mondj nemet az erőszakra -nap” vagy más szóval a „Pink-T-shirt-day” (rózsaszín-pólós nap) zárta. Ezen a napon mindenki, aki egyet ért a fenti mottóval rózsaszínbe bújik és így ad hangot annak, hogy semmi jellegű bántalmazást nem lehet tolerálni!

Erre az iskolában nagyon nagy hangsúlyt fektetnek! Mindenhol ki vannak téve a figyelmeztető plakátok, órákat szentelnek arra, hogy megbeszéljék, hogy senkinek nincs joga bántani a másikat sem az iskolában, sem otthon, sem esetleg az Interneten.

20160224_104856Mondjam azt, hogy saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy ezek nem csak üres szavak, de ha történik a suliban valami „nem oda illő”, akkor a tettek mezejére lépnek!
Az eset tavaly tavasszal történt, amikor nagyobbik fiam ötödikes volt.
Volt a buszon egy osztálytársa, aki rendszeresen szamárfület mutogatott neki… azután az iskolában is.. Zsombor nem a „türelmesen szenvedünk” típusú gyerek, gondolta visszavág. Elkezdte csúfolni a kislányt, hogy tudja, hogy szerelmes X.Y.-ba és látta őket csókolózni… – ami persze nem volt igaz…

A kislány sírni kezdett… A tanárnő észrevette….
Leültek megbeszélni, kinek mi a baja, majd mind a kettőjüknek bocsánatkérő levelet kellett írnia. Plusz a szülők is kaptak hivatalos értesítő levelet a tanárnőtől, aminek egy másolata ment az igazgatóhoz, aki szépen le is fűzte a „nagykönyvbe”…

És felhívták a figyelmünket, hogyha lesz következő eset, akkor mehet Zsombor az igazgatói szobába, ahol valószínűleg iskolai eltiltás lesz a büntetés, ami bekerül a bizonyítványba és az bizony nem túl szerencsés, mert hatodikban már felvételik vannak (itt hatodik után következik a high school, azaz középiskola).
Először azt gondoltam, hogy ez nevetséges hűhó egy szamárfül és egy csúfolódás miatt. De nem!! Azzal, hogy nem lett úgymond szőnyeg alá söpörve a dolog, hanem egyből erősen rá lett koppintva az orrukra, lehiggadtak. Mind a ketten. 🙂

Az anti-bullying daynek Kanada-szerte hangot adtak. Rózsaszín pólós fiatalok osztottak prospektusokat, szerveztek rendezvényeket, hogy senki ne feledje:
„Ez a társadalom nem tolerálja a bántalmazókat!!”

Hogy eredményes-e ez a küzdelem, azt nehéz megmondani.

Azt viszont olvashatjuk mindenhol, hogy Montreál Észak-Amerika egyik legbiztonságosabb városa, holott ebben a városban él együtt talán a világ  legtöbb nemzetisége!!!
És azért ez megnyugtató…. Lehet(ne) így is….

20160224_104821