Sorbanállás 2 nap, 2 éjjel …

Egyik nap a kutya-napközit üzemeltető szomszédommal mentem lefele a liftben, és ahogy ez lenni szokott a szokásos “Hogy vagy? – Remekül. És Te? – Nagyon, nagyon jól. :)” beszélgetés mellett most épp azt kérdezte meg, hogy melyik suliba járnak a gyerekek. Mikor említettem, hogy az idősebb a tőlünk nem messze lévő high schoolba jár, akkor nagyon elégedett volt, hogy ilyen jó iskolába került. Ezzel teljesen egyet értettem. Bár a története folytatását kicsit kétkedve hallgattam!
Azt mesélte el, hogy február elején kell az iskolák kindergarten osztályába beíratkozni, és mivel akkora a túljelentkezés ebbe az iskolába, a szülők már vasárnap elkezdenek sorban állni, hogy a hétfői irodanyitásnál bekerüljenek a kb. első 30 beíratkozó közé és biztosítsák a gyerekük jó iskoláztatását a következő cirka 11 évre….
Valamint hozzáfűzte, hogy igaz, neki nincs gyereke, de tavaly ilyenkor is ott töltötte a hétvégét – mert sorban állt – bérbe….
Na, ezek azok az infók, amikre hirtelenjében nem is szoktam tudni, hogyan reagáljak! Igyekszem én elrejteni a teljes rácsodálozás, kissé hitetlenkedés arckifejezését… több kevesebb sikerrel, … mert azért valljuk be, hogy mégha enyhébb is a tél, azért kinn a minuszokban tölteni 24 órát, azért szerintem emberpróbáló feladat!

A történet tegnap folytatódott, mikor egy kedves barát családdal épp korcsolyáztunk kinn a szabadban. Mesélték, hogy szeretnék, ha a lassan 5 éves kislányuk ebben az iskolában kezdhetné el a tanulmányait, ezért beadták a jelentkezési lapokat.

Az általános iskolák nagy része kerületekre van osztva: az a tanuló jelentkezhet az adott iskolába, aki az iskola vonzáskörzetén belül lakik. Vannak viszont olyan iskolák is, ahova szabad bárhonnan jelentkezni (open-district).
Az ilyen helyeken, és a legtöbb jó nevű iskolában lottóhúzás-szerűen döntik el, hogy kik kerülhetnek be az újonnan induló osztályokba túljelentkezés esetén. A magániskolákban – ahol a tandíj nagyon magas – pedig elbeszélgetés során döntik el, hogy kik a szimpatikus családok, akikkel a későbbiekben az iskola együtt szeretne dolgozni.

Viszont ebben a suliban tényleg ez a “hagyomány”, hogy sorban állnak az utcán a szülők, várva a beíratkozás pillanatát. Elsőre talán elmosolyodunk ezen a felvételi rendszeren… de talán így olyan gyerekek is részesülhetnek nagyon jó oktatásban, akiknek a szülei céltudatosak, de sajnos anyagilag nincsenek annyira szerencsés helyzetben, hogy menő magániskolába írassák a gyereküket.

Így ez a család is megtervezte ennek megfelelően a vasárnapját, beleértve a vasárnap éjszakát is, hogy melyik szülő mikor áll őrt és örültek, hogy van még egy szabad napjuk.
Javában korcsolyáztunk, mikor 11 óra után felkiáltott apuka, hogy: Elkezdődött!! Az első szülők megérkeztek!!
Ugyanis sms-ben kapott értesítést egy kedves baráttól, aki szemben lakik az iskolával és figyelte az iskola körül folyó eseményeket. Volt olyan rendes, hogy egyből kapta a kabátját és szaladt, hogy helyet foglaljon nekik, beálljon a sorba: kilencedik helyen!!
Így sebtében hagyták el a koripályát, és már szombaton 11 órakor megkezdték a sorban állást a hétfői regisztrációhoz.

Felkészülve jelentek meg: szék, plédek, forró tea termoszban, az éjszakázáshoz pedig sátor, kegyetlen minuszokat is kiálló hálózsákkal… És hogy az éjszaka kényelmesebben teljen, az iskola bérelt “konténert” is, mert azért nem tenne jót a hírnevüknek gondolom, ha hétfő reggel öszefagyott szülőkön keresztülmászva kellene megkezdeni a tanítási hetet. 🙂 🙂

Mivel jó barátságban vagyok az anyukával, ma délután gyorsan össze is dobtam egy kis áfonyás muffint meg almás-diós sütikét, hogy meglátogassam és esetleg lelkiekben támogassam, ha szüksége lenne rá. 🙂
Kellemes meglepetésben volt részem, mikor odaértem: nagy pelyhekben szakadt a hó egész délután, de szerencsére nem volt hideg. Fehér az egész táj, de a suli bejáratához közeledve már messziről lehet látni a nyári színekben pompázó sátrakat. Egy csoport szülő üldögélt-álldogált a suli főbejárata körül. Hangulatossá tette a várakozást a középen hordóban égő tűz, a nyugodt beszélgetés-kávézgatás.
Az érkezők névsora már kinn lógott a bejárat mellett, rajta 30 névvel. Ők már nyugodtak lehetnek: megcsinálták az első éjszakát, már csak ez a mai van hátra…
Az biztos, hogy ennek a hétvégének van közösségformáló hatása a leendő osztály szülői munkaközösségét illetően. 🙂

A high school részébe az iskolának már ugyanolyan felvételi rendszer van érvényben, mint más erősebb középiskolák esetében.
Szeptemberben megrendezésre kerülnek a ‘Nyitott napok’ programok, amelyek során meg lehet látogatni az iskolákat, be-be lehet lesni a tanórákra.
Ezek nagyon hasonlítanak a magyar nyílt napokra.
Tavaly szeptemberben mi is meglátogattunk két középiskolát is: az első a már említett iskola volt.
Az épület aulájában fogadták a szülőket, gyerekeket üdítővel, – az elmaradhatatlan hosszú kávéval, valamint prospektusokkal, amik részletesen bemutatják az iskolát.
Az ott tanuló diákok üdvözölték a szülőket és csaptak le egy-egy érdeklődő családra, kisebb csoportra. Két tanuló vezetett minket is körbe.
Ezalatt a kb. egy óra alatt engem nem is maga az iskola fogott meg, hanem az a stílus, ahogy a gyerekek körbevezettek!!
Szembetűnően magabiztosak, mondhatni talpraesettek voltak a 14 évükkel maguk mögött! Lehengerlő stílusban adták elő magukat: mint valami igazi menedzserek, vagy PR-osok, akiknek most az a feladatuk, hogy a lehető legjobb fényben mutassák be az iskolát, a diáktársaikat és a tanáraikat is!
Egy másik anyukával igyekeztünk keresztkérdéseket feltenni, kicsit ravaszkodni – de olyan öntudatról és magabiztosságról tettek tanubizonyságot, hogy nekünk kellett feladni a ‘kukacoskodást’.

Elég pozitív benyomást tett ránk az iskola már ezen a napon is, sok pozitív visszajelzést is kaptunk róla más szülőktől is! Nagy reményekkel ment az akkor hatodikos fiam október legelején megírni a felvételi tesztet matematikából, franciából és angolból.
A felvételi tantárgyi részei között voltak természetesen szünetek, amikor az iskola vendégül látta a diákokat, de a vizsga megkezdése előtt minden szülőnek el kellett hagynia az iskola épületét és csak a legutolsó vizsgarész után nyitották ki újra a kapukat.
Szerencsére kb. egy hónap elteltével pozitív visszajelzést kaptunk az iskolától.
Igaz, még csak a második harmadévet (nem félévek vannak, hanem 3 részre van osztva a tanév) tapossa Zsombor és épp most ért véget az első vizsgahét, aminek az eredményeit még nem tudjuk, de eddig elégedettek vagyunk az iskolával. És kicsit örülünk, hogy egy évvel ezelőtt nem kellett kinn tölteni az éjszakát. 😉

Téli szünet házi feladat nélkül? – Igen, létezik!!!

suli

Vagy ne bosszantsak senkit ezzel? – Nem is ez a szándékom. De ez tény: lecke hétfőtől csütörtök délutánig van, hétvégén nagyon-nagyon ritkán és szünetekben, vagy továbbképzési napokon ugyanez a helyzet.

Arra gondoltam, hogy egy kicsit jobban bemutatom azt az iskolát, ahova az elsős és a hatodikos fiam jár másfél éve. Pontosabban az iskolaválasztás történetét. Nem volt egyszerű!
Mikor kiderült, hogy Montreálba költözünk egy időre, egyből igyekeztünk minél több használható információt begyűjteni a neten a városról, mivel ismerőseink ezen a környéken egyátalán nem voltak. Hova is költözzünk egy kb. Budapest méretű vadidegen városban??!!

Kerestem magyar nyelvű blogokat többek közt, de sajnos nem sokat találtam, így maradtak a hivatalosabb információk.
A legtöbb helyen azt olvastuk, hogy kétnyelvű a város, de vannak olyan negyedek, ahol a francia, míg másokban az angol a dominánsabb nyelv. Bevallom, ezt el nem tudtam képzelni, hogy a valóságban mit jelent….
Szerettük volna a gyerekeket angol iskolába járatni, hisz férjem csak angolul beszél, és idősebb fiunk Zsombor is akkor beszélt már valamicskét angolul.

kanada

Montreál Québec tartományban található, azaz elsődlegesen francia része Kanadának.
Semmi rosszmájúsággal jegyzem meg, hogyha utána akarunk nézni bizonyos dolgoknak, pl. csak a munkaszüneti napoknak, adózásnak, iskolakötelezettségnek stb. Kanadában, akkor mindig az általános tudnivalók után megjegyezik: és lásd Québec – mert itt MINDENre más szabály van… Vagy nagyon, vagy kicsit….

Mivel férjem munkahelye adott volt, gondoltuk, akkor olyan helyre kellene majd költöznünk, ami a közelben van, hogy ne kelljen naponta annyit utaznia.
A következő intézmény, ahova napi szinten be kell járni, az iskola, – akkor még Beninek óvoda. Szerencsére nagyon sok alsó tagozat (1-6 osztály otthon) egy intézmény az ovival, vagy legalább az utolsó évfolyamával (itt kindergarten), így abban reménykedtünk, hogy a két fiú egy iskolába járhat.

Mivel Québecben vagyunk Kanadán belül, ezért ha bevándorlók lennénk, akkor egyből francia nyelvű iskolába kellene járnia a gyerekeknek – ami szerintem logikus is. Viszont ideiglenes munkavállalási engedéllyel érkeztünk, így beletartozunk azon kevesekbe, akik igénybe vehetik az angol nyelvű iskolarendszert. Azért írtam, hogy azon kevesekbe, mert csak pár pont a kitétel erre a jogszabályban, és a lakosságszámhoz képest nagyon kevés iskolát jelent ez.

Emellett azt is megemlíteném, hogy az iskola bizonyos vonzáskörzetén belül kell lakni, ami még egy kitétel volt. Ehhez nagyon viccesen a mai GPS, stb. hightechnika világában az internetre vaktérképek vannak feltöltve a legtöbb helyre, és így próbáltuk beazonosítani, hogy ugyan melyik utcába kellene költözni, hogy a gyerekek a kinézett suliba járhassanak majd!

Végre hosszas tépelődés után találtunk egy szimpatikus iskolát, és egy olyan albérletet is, ami ezen szempontoknak megfelelt!

Majd eljött a beíratkozás napja augusztus végén!!

Idegesen mentünk, mert nagyon aggódtunk, hogy mi is lesz majd Benivel, aki egy szót nem beszélt angolul akkor, és még ránk is hozta a frászt, mert hiába próbáltuk tanítgatni neki már előtte is a nyelvet, egyszerűen lepörgött róla!

Képzeletemben olyannak éreztem a helyzetét, mintha a magyar általános iskolák egyikébe egy semmi nyelvtudással érkező pl. kínai kisfiú akarna beilleszkedni…. Hát nem láttam túl rózsásan a helyzetét!
Persze megint mi lepődtünk meg! Ebbe az iskolába szinte a világ minden részéről érkezett gyerekek járnak, csak épp hivatalos québeciek nem, mert ők francia suliban vannak. Az osztálytársak között van német, korei, japán, kubai, haiti, izraeli, lengyel, horvát, szlovén, spanyol, amerikai, Costa Rica-i, Fülöp-szigeteki és az egész iskolában most már van két magyar tanuló is :).

20140902_083808Mikor pedig megismerkedtünk az óvó nénivel is, akkor már végképp kezdtük látni a fényt az alagút végén!! Nagyon kedves, energikus, motiváló tanárnőről van szó, aki egyátalán nem lepődött meg a helyzetünkön, hanem közölte, hogy tavaly is volt kettő ilyen diákja és karácsonyra folyékonyan beszéltek angolul. Bejött a terembe az igazgató nő is, és hangsúlyozta, hogy jobb kezekbe nem is kerülhet a gyerekünk! És milyen igaza volt – mindkettejüknek!!!!
A tanár néni egyből elkezdett Benivel foglalkozni, és bíztatni, hogy menni fog ez, majd a beszélgetést az itten olyan divatos pacsival – high five-al – akarta zárni. Csakhogy Beni ezen annyira meg volt lepődve, hogy egy felnőtt, aki mellesleg tanár, pacsizni szeretne vele, hogy nem tudott mit kezdeni a helyzettel! – ma már nincsenek ilyen problémái :).

clock7.52Közben férjem intézte a papírmunkát a titkárnővel, akiről azt hitte, hogy rettentően vicces hangulatában van, mikor azt mondja, hogy a tanítás reggel 7:52-kor kezdődik és délután 14:17-ig tart…. Bevallom, ezen mi még ma is olyan jókat derülünk! De mindez a beérkező iskolabuszok miatt van így…

Évnyitó ünnepség nincs, tanévkezdés reggelén üdvözölte az igazgató nő a gyerekeket 5 percben és kérte meg őket aktív és lelkiismeretes munkára!
IMG_5235Valamint még azt tudtunk meg akkor a napi rutinról, hogy a gyerekeknek tenni kell tízórait (snack) és ebédet (lunch), de lesz lehetőség hetente 3 nap meleg ebédet rendelni előzetesen (hot lunch).

Tankönyveket előre nem kellett venni, egész évben egy matek és egy francia könyvet vettünk, se füzetet vagy rajz-felszerelést, mert be kellett adni egy nem túl jelentős összeget és abból megveszik, amire szükség van: mindenkinek egyformát. (annál jobb, gondoltam!)

Igyekeznünk kellett az egyenruha beszerzésével, amit bizonyos alkalmakkor kell viselniük: ezek az iskola logójával ellátott szürke vagy burgundi színű ruhadarabok. – Nem, nem kék-fehér, vagy fekete-világoskék, mint oly sok iskolában, és amilyen színű ruhákból Dunát lehet rekeszteni! Nem! Hanem burgundi!! Na, ez megint jó hétvégi program volt!
Ugyanis egyszerű szürke (burgundi) hétköznapokon elég csak az egyen színt viselni!

Ezek után kezdtük volna a sulit 2014. szeptember elsején, hétfőn, de mivel szeptember első hétfője a munka ünnepe, így egyből munkaszüneti nappal indult a tanév! Gondoltuk, ez már rossz nem lehet :)!