Téli szünet házi feladat nélkül? – Igen, létezik!!!

suli

Vagy ne bosszantsak senkit ezzel? – Nem is ez a szándékom. De ez tény: lecke hétfőtől csütörtök délutánig van, hétvégén nagyon-nagyon ritkán és szünetekben, vagy továbbképzési napokon ugyanez a helyzet.

Arra gondoltam, hogy egy kicsit jobban bemutatom azt az iskolát, ahova az elsős és a hatodikos fiam jár másfél éve. Pontosabban az iskolaválasztás történetét. Nem volt egyszerű!
Mikor kiderült, hogy Montreálba költözünk egy időre, egyből igyekeztünk minél több használható információt begyűjteni a neten a városról, mivel ismerőseink ezen a környéken egyátalán nem voltak. Hova is költözzünk egy kb. Budapest méretű vadidegen városban??!!

Kerestem magyar nyelvű blogokat többek közt, de sajnos nem sokat találtam, így maradtak a hivatalosabb információk.
A legtöbb helyen azt olvastuk, hogy kétnyelvű a város, de vannak olyan negyedek, ahol a francia, míg másokban az angol a dominánsabb nyelv. Bevallom, ezt el nem tudtam képzelni, hogy a valóságban mit jelent….
Szerettük volna a gyerekeket angol iskolába járatni, hisz férjem csak angolul beszél, és idősebb fiunk Zsombor is akkor beszélt már valamicskét angolul.

kanada

Montreál Québec tartományban található, azaz elsődlegesen francia része Kanadának.
Semmi rosszmájúsággal jegyzem meg, hogyha utána akarunk nézni bizonyos dolgoknak, pl. csak a munkaszüneti napoknak, adózásnak, iskolakötelezettségnek stb. Kanadában, akkor mindig az általános tudnivalók után megjegyezik: és lásd Québec – mert itt MINDENre más szabály van… Vagy nagyon, vagy kicsit….

Mivel férjem munkahelye adott volt, gondoltuk, akkor olyan helyre kellene majd költöznünk, ami a közelben van, hogy ne kelljen naponta annyit utaznia.
A következő intézmény, ahova napi szinten be kell járni, az iskola, – akkor még Beninek óvoda. Szerencsére nagyon sok alsó tagozat (1-6 osztály otthon) egy intézmény az ovival, vagy legalább az utolsó évfolyamával (itt kindergarten), így abban reménykedtünk, hogy a két fiú egy iskolába járhat.

Mivel Québecben vagyunk Kanadán belül, ezért ha bevándorlók lennénk, akkor egyből francia nyelvű iskolába kellene járnia a gyerekeknek – ami szerintem logikus is. Viszont ideiglenes munkavállalási engedéllyel érkeztünk, így beletartozunk azon kevesekbe, akik igénybe vehetik az angol nyelvű iskolarendszert. Azért írtam, hogy azon kevesekbe, mert csak pár pont a kitétel erre a jogszabályban, és a lakosságszámhoz képest nagyon kevés iskolát jelent ez.

Emellett azt is megemlíteném, hogy az iskola bizonyos vonzáskörzetén belül kell lakni, ami még egy kitétel volt. Ehhez nagyon viccesen a mai GPS, stb. hightechnika világában az internetre vaktérképek vannak feltöltve a legtöbb helyre, és így próbáltuk beazonosítani, hogy ugyan melyik utcába kellene költözni, hogy a gyerekek a kinézett suliba járhassanak majd!

Végre hosszas tépelődés után találtunk egy szimpatikus iskolát, és egy olyan albérletet is, ami ezen szempontoknak megfelelt!

Majd eljött a beíratkozás napja augusztus végén!!

Idegesen mentünk, mert nagyon aggódtunk, hogy mi is lesz majd Benivel, aki egy szót nem beszélt angolul akkor, és még ránk is hozta a frászt, mert hiába próbáltuk tanítgatni neki már előtte is a nyelvet, egyszerűen lepörgött róla!

Képzeletemben olyannak éreztem a helyzetét, mintha a magyar általános iskolák egyikébe egy semmi nyelvtudással érkező pl. kínai kisfiú akarna beilleszkedni…. Hát nem láttam túl rózsásan a helyzetét!
Persze megint mi lepődtünk meg! Ebbe az iskolába szinte a világ minden részéről érkezett gyerekek járnak, csak épp hivatalos québeciek nem, mert ők francia suliban vannak. Az osztálytársak között van német, korei, japán, kubai, haiti, izraeli, lengyel, horvát, szlovén, spanyol, amerikai, Costa Rica-i, Fülöp-szigeteki és az egész iskolában most már van két magyar tanuló is :).

20140902_083808Mikor pedig megismerkedtünk az óvó nénivel is, akkor már végképp kezdtük látni a fényt az alagút végén!! Nagyon kedves, energikus, motiváló tanárnőről van szó, aki egyátalán nem lepődött meg a helyzetünkön, hanem közölte, hogy tavaly is volt kettő ilyen diákja és karácsonyra folyékonyan beszéltek angolul. Bejött a terembe az igazgató nő is, és hangsúlyozta, hogy jobb kezekbe nem is kerülhet a gyerekünk! És milyen igaza volt – mindkettejüknek!!!!
A tanár néni egyből elkezdett Benivel foglalkozni, és bíztatni, hogy menni fog ez, majd a beszélgetést az itten olyan divatos pacsival – high five-al – akarta zárni. Csakhogy Beni ezen annyira meg volt lepődve, hogy egy felnőtt, aki mellesleg tanár, pacsizni szeretne vele, hogy nem tudott mit kezdeni a helyzettel! – ma már nincsenek ilyen problémái :).

clock7.52Közben férjem intézte a papírmunkát a titkárnővel, akiről azt hitte, hogy rettentően vicces hangulatában van, mikor azt mondja, hogy a tanítás reggel 7:52-kor kezdődik és délután 14:17-ig tart…. Bevallom, ezen mi még ma is olyan jókat derülünk! De mindez a beérkező iskolabuszok miatt van így…

Évnyitó ünnepség nincs, tanévkezdés reggelén üdvözölte az igazgató nő a gyerekeket 5 percben és kérte meg őket aktív és lelkiismeretes munkára!
IMG_5235Valamint még azt tudtunk meg akkor a napi rutinról, hogy a gyerekeknek tenni kell tízórait (snack) és ebédet (lunch), de lesz lehetőség hetente 3 nap meleg ebédet rendelni előzetesen (hot lunch).

Tankönyveket előre nem kellett venni, egész évben egy matek és egy francia könyvet vettünk, se füzetet vagy rajz-felszerelést, mert be kellett adni egy nem túl jelentős összeget és abból megveszik, amire szükség van: mindenkinek egyformát. (annál jobb, gondoltam!)

Igyekeznünk kellett az egyenruha beszerzésével, amit bizonyos alkalmakkor kell viselniük: ezek az iskola logójával ellátott szürke vagy burgundi színű ruhadarabok. – Nem, nem kék-fehér, vagy fekete-világoskék, mint oly sok iskolában, és amilyen színű ruhákból Dunát lehet rekeszteni! Nem! Hanem burgundi!! Na, ez megint jó hétvégi program volt!
Ugyanis egyszerű szürke (burgundi) hétköznapokon elég csak az egyen színt viselni!

Ezek után kezdtük volna a sulit 2014. szeptember elsején, hétfőn, de mivel szeptember első hétfője a munka ünnepe, így egyből munkaszüneti nappal indult a tanév! Gondoltuk, ez már rossz nem lehet :)!

 

BAnQ

banq_1

 

Elkezdődött a téli szünet és igyekszünk minden napra valami kis programot szervezni, hogy ne olvadjanak úgy egybe a – sajnos télinek nem nevezhető – napok. (itt sincs hó még….és valószínűleg az ünnepek alatt se esik most.) Mivel a családban mindenki szeret olvasni, így ma délelőttre a könyvtár jutott.

Szinte minden kerület szép könyvtárat mondhat magáénak Montreálban, rengeteg francia és angol nyelvű anyaggal. Idén a legnagyobb montreáli könyvtárba, a Grande Bibliothèque du Québec-be iratkoztunk be. A könyvtár látogatása ingyenes, bárki órákat tölthet bent bármiféle regisztráció, olvasójegy nélkül, és montreáli lakosoknak ingyen van az éves tagság is.

A könyvtárban több mint 4 millió dokumentum található, amiből közel egy millió könyv!!! Mikor először megláttam a sok francia és angol könyvet úgy éreztem magam, mint Dagobert bácsi a milliói között: legszívesebben úsztam volna bennük egyet. 🙂

aulaAz első szinten a gyermek- és ifjúsági részleg található, a többi emeleten pedig témák, kategóriák szerint osztályozva a felnőtt olvasók számára elérhető dokumentumok; a legfelső emeleten például csak DVDk és CDk vannak hihetetlen mennyiségben.
Mi szinte mindig a gyerek részleget látogatjuk – na, vajon miért?!
Ezen a szinten a gyerekek nézhetnek DVD filmet: egy-egy asztalkára három monitor van elhelyezve, előre bekészítve különböző mese-és ifjúsági filmek angol és francia nyelven. Egy-egy képernyőhöz 3 (működő) fülhallgató tartozik.

audioVan számítógép részleg is, valamint a DVD nézéshez hasonlóan felszerelt audió részleg is.
Van olyan kis sarok, ahova játszószőnyegek vannak leterítve és totyogó gyerekek játszanak, sikítoznak, szaladgálnak a polcok között. (Senki nem teszi szóvá.)

Nagyon sokan járnak könyvtárba, nem csak kölcsönzés végett, de rengetegen tanulnak benn vagy épp magánórát adnak diákoknak. (a magántanítást említve legtöbbször a tanár megy a diák címére vagy valami semleges helyen – kávézó, könyvtár – tartják az órát.) Sok asztalon van saját olvasólámpa, illetve mindenhol van csatlakozó a laptop és tablet töltéséhez (igen, USB csatlakozó!) és természetesen ingyenes Wifi van az egész területen.

olvasunkMi rengeteg olvasás fejlesztő könyvet hozunk ki, mivel angol és francia nyelvből is sok olvasást tanulni segítő kis könyvecske van- anyanyelvieknek is-, amelyek szintek alapján vannak besorolva. Az egyes szint például a legegyszerűbb szókinccsel, rövid mondatokkal mesél el egyszerű történeteket, majd egyre bonyolultabb és hosszabb történetek következnek az ennek megfelelő változatosabb és bonyolultabb mondatszerkezetekkel. (ezek nem rövidített kiadásai eredetileg hosszabb meséknek, regényeknek.)

IMG_5744A kölcsönzés önkiszolgáló módon működik: mind a könyvvisszavétel, mind a kikérés. A kicsik még mindig nagyon élvezik, hogy egy automatába kell beletenni a könyvet és a futószalag viszi el az alagsorba, ahol a könyvtárosok összegyűjtik a visszahozott könyveket. Kikölcsönzéskor pedig elég beírni a számítógépbe a kódunkat, majd a vonalkód leolvasó listázza a könyveket, újságokat, amiket szeretnénk kölcsönözni maximum 3 hétre.

Ez a kép a Westmount Library-ben készült, de annyira megtetszett a hangulata miatt, hogy kár lenne kihagyni 🙂

karifa

Mit NE tegyünk, ha lekéssük az iskolabuszt ☺

IMG_5987Már lassan másfél éve érkeztünk meg Montreálba egy július eleji nyári estén három gyerekünkkel, akik akkor 10, 5 és másfél évesek voltak.
Ennek ellenére elmondhatom, hogy még mindig tudnak meglepetéseket okozni a kanadaiak, meg gondolom mi is nekik 🙂

Ezen a héten a 6 éves kisfiunk 3 napot nem ment iskolába valamilyen hasfájós nyavalya miatt. – szerencsére az elmúlt több mint fél évben semmi problémája nem volt senkinek! Szerintem az itteni éghajlat még a vírusokat is kiöli belőlünk 🙂

Így délutánként nem mentem le a bátyja elé az iskolabuszhoz, aminek a megállója pont az épületünk előtt van. Hadd érezze, hogy itt is lehet egy kicsit önálló!
Az első két nap minden rendben is volt! Viszont a harmadik délutánon kipirosodott fejjel ért haza, de időben.
Elmesélte, hogy eljátszotta az időt, így lekéste az iskolabuszt. Valahogy nem vették észre – ami nagy szó, mert mindig kikísérik őket a buszhoz, ellenőrzik, hogy aki aznap busszal megy haza, az felszállt-e, akit szülő visz el aznap, nem került-e fel véletlen a buszra stb. Nagyon alaposak, és noha kb. egy 200 fős iskoláról van szó, a tanárok walkie-talkieval vannak felszerelve és úgy tartják a kapcsolatot ha pl. keresnek valakit. Persze, mindig csúszhat hiba a terveinkbe, akármilyen alaposak is vagyunk! Főleg, ha gyerekekkel dolgozunk!! (tanár vagyok és bizton állíthatom, hogy csak két dolog szokta kerékbe törni csodálatos terveinket: az egyik a technika, a másik a gyerekek :))
Szóval, miután rájött, hogy a busz elment, Ő meg ott maradt, gondolta, hazafut, nehogy a busz előbb érjen haza, mint Ő. Mindig azt tanítottuk neki, hogyha van valami problémád, akkor próbálj nem nagy ügyet csinálni belőle, hanem oldd meg magad!

Ez sikerült is, mert a busz mindenféle kacskaringós útvonalon érkezik, így előbb hazaért, mint a járat.
Amint elmesélte, mi történt, megszólalt a telefonom, és persze az iskolából kerestek.
Egy kifulladt, ideges tanárnő hívott fel, hogy tudom-e hol van Zsombor, mert az egész iskola őt keresi…. Na itt már nagyon jól éreztem magam…. Ugyanis a buszsofőr fél úton észrevette, hogy nincs az egyik tanuló a buszon, ergo visszafordult és mindenki az elveszett gyerek keresésére indult…. Itt már izzadtam is….
Sűrű elnézéskérések közepette elmagyaráztam mi történt, hogy nem volt benne szándékosság, és megköszöntem, hogy ilyen alaposak és vigyáznak a gyerekemre…

Ezt a szemmelkövetést bizonyítja az az eset is, amikor egyszer nem ment iskolába az egyik fiam és gondoltam majd megírom az igazolást, és másnap beviszi. De 11 órakor már kerestek telefonon, hogy tudom-e hogy nincs suliban és hogy hol van.
Ha esetleg nap közben kell kikérni az iskolából, akkor pedig alá kell írni egy jelenléti ívet, hogy mikor, ki vitte magával és mikor hozza vissza a nap folyamán.

Viszont azt nem várják el a szülőtől, hogy a hiányzások miatt orvosi igazolásokon görcsöljön. Ha beteg a tanuló vagy ha elutazik is a család, elégnek tűnt eddig egy-egy szülői levél az iskola felé akár e-mailben is.

Ebből a kis incidensből is az derült ki számomra, hogy nagyon nyilvántartják, hogy ki, mikor hagyja el az iskolát és kivel – még ha néha fordul is elő baki.
Valamilyen szinten megnyugtatott a tudat, mégha épp akkor az agyvérzés kerülgetett is… 🙂