Bonjour, hi! – Montreál a kétnyelvű város

montreal

Bonjour, hi! – Nagyon meglepődtem, mikor először beléptem egy boltba és ezzel a köszönéssel fogadtak! – Na, ez most mit jelent? Akkor franciául vagy angolul fogunk beszélni a pénztárnál?!

Utazásunk előtt olvastam több helyen is, hogy mivel Montreálba nagyon sok bevándorló, turista érkezik, annak ellenére, hogy a francia Québec legnagyobb városa Kanadán belül, azért a kétnyelvűség jellemzi. Vannak olyan kerületek, amik inkább francia és vannak olyanok, amik inkább az angol nyelvet preferálják!
Igazából ezt akkor nem nagyon értettem….

bonjourhi

Így másfél év elteltével kezd körvonalazódni a dolog! Viszont előre elmondom, hogy ismételten csak a saját tapasztalataimat tudom leírni a nyelvhasználattal kapcsolatban is!

Tehát, mikor Montreálban a kasszához érünk, akkor tuti, hogy Bonjour, Hi-jal köszönnek, és ezután azon a nyelven folyik a társalgás, amelyiken a vásárló válaszol. A legtöbb kereskedelmi egységben igyekeznek olyan alkalmazottakat felvenni, akik valamilyen szinten beszélnek angolul és franciául is. Na ne tökéletes nyelvtudást képzeljünk el!! – itt nem él az emberekben az a belenevelt maximalizmus és feszélyezettség, hogy csak akkor szólalok meg angolul, ha legalább Shakespearet tudok olvasni eredetiben!! Sokkal magabiztosabbak, és kevésbé gátlásosak! Igyekeznek érvényesülni akár minimális nyelvtudással is!

Én ennek a kétnyelvűségnek rettenetesen megörültem, mivel beszélem mind a kettőt!

english

Azután jött pár kisebb csalódás! Az angollal nincs is semmi baj, mondhatom, hogy amerikai angolt használnak legtöbben. (persze a sok bevándorló miatt az az angol néha koreainak, néha indiainak vagy épp pakisztáninak hallatszik… De hosszabb vagy rövidebb idő alatt hozzászokik a fül és elég jól megérti a különböző kiejtéseket. – Erre példának hagy meséljem el, hogy férjem jól beszél angolul, viszont franciául nem, ezért ha valamit nem ért, akkor egyből megkéri az illetőt, hogy legyen szíves angolul beszélni. Ezt kérte egy eredeti québeci vizsgáztatótól is, aki azt válaszolta erre, hogy Igen, ez angol volt 🙂  Ez megadta a vizsga alaphangulatát, de ennek ellenére sikeresen letette Norbi a forgalmi vizsgát!)

Viszont a francia eléggé távol áll attól, amit Franciaországban, Párizsban beszélnek. Mikor először szóltak hozzám hosszabban québeci franciául, nem tudtam eldönteni, hogy az illető most angolul beszél vagy franciául vagy mi ez??!!! Teljesen magamba zuhantam!!
Azután másokkal is beszélgetve rájöttem, hogy semmi baj, ha az eredeti franciáknak is nehézséget okoz az eredeti québeciekkel a társalgás, akkor mit aggódjak én?!
Az igazat megvallva ezért is mentem el egy fogászati titkárnőképző tanfolyamra, hogy több eredeti, itteni kiejtést halljak. Hát volt mit fülelni!!
Szerencsére itt Montreálban, azért igyekeznek a helyiek is úgy beszélni a nyelvet, hogy mások is megértsék: hivatalban, üzletekben stb.

parlezA bolt után a következő hely, ahova az első nyáron is sokat jártunk mielőtt még lettek ismerőseink, a játszótér!
Montreálban a játszótér egy nyelvi kavalkád!
A legtöbben használják a saját anyanyelvüket: orosz, héber, kínai, koreai, lengyel, spanyol stb. plusz emelett vagy az angolt vagy a franciát…
A helyiek legtöbbje pedig angolt és franciát!

De ezt a nyelvi sokszínűséget úgy kell elképzelni, hogy sokszor azt veszem észre, mikor a gyerekek szaladgálnak körülöttem, hogy az egyik angolul kiabál, a másik erre franciául válaszol!!

yes
Hallottam már ilyen felnőtt beszélgetést is a buszon, amikor az egyik az egyik nyelven beszélt, a másik a másikon válaszolt. Azután meg közös nyelvre váltottak… Én meg álltam ott és csodálkoztam, hogy így is lehet beszélgetni?!

Sokan, akik kimondottan az angol nyelv miatt utaznak Montreálba, nagyon meglepődnek, mikor távolabb utaznak a tartományon belül a várostól. Mi is azt hittük, hogy bármerre megyünk Québecen belül, itt az emberek alapból két nyelvet beszélnek majd! (hisz iskolában tanulják mindkét nyelvet, a boltban kapható összes termékre minden adat két nyelven fel van tüntetve stb. )

De rá kellett jönnünk, hogy ez nem teljesen fedi a valóságot !

falgA nagyobb városokban a kereskedelmi egységekben igyekeznek az angolt is használni az ott dolgozók, de ha leülünk egy kávézóba, étterembe, akkor szinte csak francia beszélgetést hallhatunk.

Nem akarok politikai kérdésekkel foglalkozni, de azt még hozzátenném, hogy a montreáli ismerőseink között is van olyan, aki a világért meg nem szólalna franciául vagy ennek az ellenkezője, aki csak franciául hajlandó beszélni…

Visszatérve a poszt elején említett kérdésre, hogy egyik negyed az egyik nyelvet részesíti előnyben a másik pedig a másikat, nagy mértékben attól is függ, hogy eredetileg honnan érkeztek az oda költöző emberek. Ott is jellemző a kétnyelvűség, de egymás között a családban vagy a szomszédok inkább használják az egyiket: vagy franciául beszélnek, mert pl. volt francia gyarmatokról érkeztek, vagy eredeti québeciek vagy épp angolul szeretnek társalogni, mert pl. Kanada másik területéről vagy angol anyanyelvi környezetből költöztek ide. Vagy épp Magyarországról és a család angolul beszélt jobban 🙂 .

Garderie familiale – családi bölcsi

Január negyedike van: azaz ma reggel visszatértünk a megszokott kerékvágásba: munka, iskola, garderie (ejtsd: gárhdörhi).
Majdnem jubilálunk is, hisz a 3 éves kislányunk kb. egy évvel ezelőtt kezdte meg a garderiet!

cpeIsmerősöktől hallottam, hogy a ’80-as évek elején azzal a problémával kellett szembenéznie Québecnek, hogy a nyugdíjasok száma nő, míg az újszülötteké csak csökken. Hogy valami változás álljon be minél előbb, meghosszabbították az édesanyák számára a gyerekneveléssel otthon tölthető időt, lehetővé tették az apukák számára is, hogy 5 hét apaszabadságuk legyen az első évben valamint CPE-ket (szépéö) hoztak létre. A CPE az az oktatási intézmény, ami iskolakezdés előtt fogadja a gyerekeket.

A reform úgy látszik megtette a hatását, mert egy idő után már kevésnek bizonyult az újonnan alapított állami bölcsi és óvoda, hisz jelenleg is évet, éveket kell várni, hogy valaki bekerüljön egy-egy jobb helyen lévő CPE-be.

A hiány enyhítésére és új munkahelyek teremtésére nagyon alkalmasnak bizonyulnak jelenleg a családi bölcsik-ovik, azaz a garderiek.

Aki ilyet szeretne működtetni, annak egy összetett tanfolyamot kell elvégeznie, majd szigorú előírásokat betartva otthon nyithat egy garderiet. A napi díj kevesebb, mint a minimál béres fizetés egy óra alatt megkereshető összege… az állam a többit kipótolja. Viszont ha megy a gyerek egy adott napon, ha nem, ezt az összeget akkor is ki kell fizetni! Az ár tartalmazza a tízórait és uzsonnát (collation-kolászion) és az ebédet is. (dîner- diné a québeci franciában)

franglais

Taminak is ilyet kerestünk a közelben: érződött rajta, hogy hiányzik neki a társasági élet, hisz kevés gyereket ismerünk az ő korosztályából, inkább idősebbeket. Plusz gondoltuk, hogy abban a korban van még, mikor  kemény magolás nélkül van esélye arra, hogy “felszedjen egy kis nyelvismeretet”.

garderieke

Mikor felmerült az ötlet, hogy garderiebe menjen, akkor sokat tanakodtunk azon, hogy franciát vagy angolt válasszunk-e. Itthon főleg angolt hall (a magyar mellett persze), mert a fiúk angol iskolába járnak és az ismerőseink között is több az angol nyelvet használó, mint a franciát. Így ezzel a nyelvvel akkor már barátkozott. Ennek ellenére, mi végül a francia mellett döntöttünk…. Igaz, nagyon féltünk, hogy mi lesz, ha épp az ellenkezőjét érjük el, és majd keverni fogja a nyelveket, hisz akkor még magyarul se tudott teljesen tisztán beszélni. Mi lesz, ha az angolból és a franciából egy harmadik nyelvet “eszkábál össze” magának??!!

Reményekkel és kétségekkel tele, de sikerült az interneten találnunk egy francia családi bölcsödét a közelben, ahova épp felvétel volt. Lehetőségem volt a beszoktatásra és így jobban megismerhettem a ‘rendszert’ is.

Először fél naposnak szerettem volna beíratni, de itt ilyen nincs. Még azon is meg vannak lepődve, hogy délután négykor megyek jelenleg érte, mert annyira természetes számukra, hogy a nagyobb gyerekek is (hatodik osztály végéig biztos) napköziben vannak minimum délután 5-6 óráig.

leashA kislányunk nagyon szereti ezt a családi bölcsit, ahol hatan vannak a csoportban – négy különböző országból –  és egy felnőtt vigyáz rájuk. Mivel családi háznál van, olyan, mintha otthon lennének, vagy nagymamánál. Délelőtt rengeteget játszanak, rajzolnak, énekelnek, báboznak, gyerek jógáznak, jó idő esetén kinn vannak vagy a házhoz tartozó kis udvaron vagy pedig a közeli játszótéren.
Nekem újdonság volt, hogy sok állami óvodának, bölcsinek nincs saját udvara, hanem a közeli parkokba, játszóterekre viszik ki a gyerekeket napi szinten. Olyan kis viccesen néznek ki, mivel ilyenkor 10-12 kisgyerek össze van kötve egy közös vezető kötéllel. Viszont nagyon biztonságos, mert így biztos senki nem szalad az úttestre vagy szökik el. Persze, sokkal lassabban is haladnak, mert ha egy gyerek elesik, akkor lehet borul a sor 🙂 .

miniwagonSok magán garderienek sincs udvara, így a játszóterek, parkok, amiből nagyon sok van Montreálban, népszerűek. Nekik könnyebb kijutni 5-6 gyerekkel: direkt erre a célra készült babakocsikat lehet vásárolni, amibe 4 vagy akár 6 gyerek is belefér, vagy pedig kis húzható vagy épp tolható kocsin (miniwagon) utaztatják ki az óvó nénik a legkisebbeket.

Nagyon hálás vagyok a jelenlegi óvó néninek, aki igazán lelkes és nagyon lelkiismeretes. Neki köszönhetően Tami úgy tanulja a québeci franciát, mint a magyar nyelvet velünk. Először csak hallgatta, hallgatta, hogy mit is karattyolnak neki – mint például minden kisbaba, mielőtt megszólalna otthon az anyanyelvén.

Nagyon büszkék voltunk, mikor ezután következő lépésként szép lassan megértette az utasításokat: gyere ide, tedd oda, egyél, igyál stb.
Jelenleg pedig kezd szavakat, rövid mondatokat mondani, azaz beszélgetni. A sok foglalkozásnak köszönhetően pedig itthon a család örömére annyit énekel, hogy most már akár kórusban is nyomhatjuk a francia ABC-t 🙂 .

IMG_1890Mi az eddigi tapasztalatunk a 3 nyelv párhuzamos tanulásával kapcsolatban? – az első fél évben volt hatása a franciának a magyar kiejtésére. Átvette a francia intonációt, és noha én imádom a francia nyelvet, és kimondottan a hanglejtését, de a saját anyanyelvemet francia kiejtéssel hallgatni a saját gyerekemtől idegölő volt!! Még a magyarul nem tudó barátoknak is feltűnt, hogy Tami nem azt a nyelvet beszéli, mint mi…  Szerencsére ez nyár végére eltűnt és most már teljesen stabilan beszél magyarul, HELYES kiejtéssel és hanglejtéssel 🙂 .
Azt is megfigyeltem, hogy nem keveri a két idegen nyelvet: ha franciául szólok hozzá, úgy válaszol, ha pedig angolul, akkor angolul igyekszik, vagy ha nem megy akkor magyarul. Eddig nem keveredett a kettő, és reméljük ezután se romlik majd a helyzet!