Az egyik első probléma, amivel szembesültünk az érkezésünk után, a lakás keresés volt. Próbálkoztunk már Magyarországról is interneten keresztül, de mivel nem akartuk, hogy a gyerekek reggel órákat utazzanak az iskolába (plusz akkor még nem is tudtuk, hogy melyik iskolába mennek majd??), nem volt könnyű eldönteni, hogy egyáltalán melyik részére költözzünk a városnak.
Emellett újabb és újabb kérdések merültek fel!
Házba vagy lakásba költözzünk? A házaknál általában nincs a bérleti díjban a villany, víz és a fűtés költsége. Vajon mennyibe kerülhet egy házat felfűteni tartós mínusz 20 fokban?? És tényleg igaz, hogy a tél majdnem 6 hónapig tart?!! És másfél méter hó az átlagos mennyiség? Akkor ki fog havazni?? Mit jelent a hirdetésekben az, hogy 3 1/2-es?? Miért nem adják meg a lakás alapterületét?!
A kezdeti utánajárások után hamar kiderült, hogy itt kevesebb az olyan albérlet, ahol egy magánszemély adja ki a saját tulajdonú lakását, inkább ingatlan fejlesztő cégek kezelésébe tartoznak nagyobb épületek, épület csoportok.
Ennek számos előnye van: a szerződés hosszú távú, nem “dobhatnak ki csak úgy” a lakásunkból, illetve sok tevékenységet a cég lát el a ház körül – takarítja a járdákat, a kocsibeállót, tisztíttatja a lépcsőházakat, folyosókat, sőt, minden épületnek van saját gondnoka (superintendant), aki a lakók lakással kapcsolatos problémáit intézi és az adminisztratív feladatokat ellátja az üzemeltető cég felé.
Az első napokban nagyon furcsa volt, hogy a hirdetések általában nem adják meg a lakás méretét ahogy nálunk szokás, hanem 3 1/2-es, 4 1/2-es, stb. lakások vannak, ami a helyiségek száma alapján jön ki: egy fél a fürdőszoba, egy egész a konyha, majd minden helyiség egy egésznek számít. (ez egy 4 1/2-es lakás alaprajza például)
Így tehát semmi konkrétat nem lehet megtudni arról, hogy hány négyzetméteres a szóban forgó lakás. Ez így elsőre nagyon furcsa (másodszorra is!), de itt ez a szokás. A bérbeadók arra is figyelnek, hogy mekkora lakásba hány fős család költözhet be maximum.
Hosszú estéket töltöttünk az internet előtt a hirdetéseket böngészve, telefonálgatva időpontok után, utána pedig a biztos pontokért nyakunkba vettük a várost. Miután az iskola választás behatárolta a környéket – itt minden iskolának van egy “vonzás körzete”, ahonnan tanulókat fogad, ez főként az iskolabuszok útvonala miatt lényeges -, több lakást is megnéztünk, de vagy kicsinek találtuk őket, vagy a közlekedés nem volt biztosított (autóval kényelmes, de a tömegközlekedés messze esik).
Az is kiderült, hogy itt az online elérhető ingatlanok száma messze elmarad a magyar piactól, inkább szokás a lakásokat az utcára kiakasztott táblán hirdetni egy elérhetőségi telefonszámmal. Ez nekünk nagyon kényelmetlen volt, mert autó nélkül nehéz bejárni a várost telefonszámok után kutatva.
A jelenlegi lakásunkat (a kép csak illusztráció) végül véletlen találtam meg. A vicces szituáció: állok az épület előtt, felhívom a gondnokot, ő megkérdezte, hogy melyik házszám előtt állok és hiába mondtam neki, hogy itt, az épület előtt amit megbeszéltünk, ő egyre ragaszkodik a házszámhoz! Mint kiderült, a ház két főbejáratát kb. 20 méter választja el egymástól, és 50 házszám – ugyanarra az épületre!! Az egyik kiadó lakást megnézve javasolta a gondnok, hogy van még az épületben másik, hamarosan felszabaduló lakás is. A jelenlegi lakó beleegyezésével gyorsan körbenéztük, majd mivel nekem tetszett, elindítottuk az adminisztrációs lépéseket, majd kértem egy időpontot, hogy a család is megnézhesse.
A lakás kibérlése nem egyszerű: először is rögzítik az igényt, ahol meg kell adni az alapvető adatokat, illetve referenciát ahol érdeklődhetnek utánunk (ez lehet bármilyen kanadai ismerős), a munkáltató elérhetőségét, illetve az előző lakóhelyünk üzemeltetőjének elérhetőségét. A fenntartó cégek lelkiismeretesen utánajárnak a megadott adatoknak, a munkáltatónál teljesen természetes, hogy lekérdezik a havi keresetünket (igen, ez egyébként itt Kanadában elég publikus adat, több helyen is elkérik). Ebből következik persze, hogy nincs “fekete” albérlet – vagy nincs sok (?) -, a cégek és a magánszemélyek bejelentik a lakókat és például a lakbért csak évente, az inflációnak megfelelő mértékben emelhetik. Ez a huszonéve itt lakók esetében hihetetlen díjakat eredményez – pozitív értelemben! 🙂
Miután a “minősítés” lezajlott (a kép nem illusztráció) – kb. egy hét -, elkészítették a szerződést, amelyben a szokásos kitételek mellett szerepeltek érdekességek: a lakbért banki csekken egy évre előre kell fizetni – ez azt jelenti, hogy az ember kiállítja a csekket minden hónap első napjára, a cég pedig a megadott időpontban tudja a csekket a saját bankjánál beváltani, így leemelve a pénzt a mi bankszámlánkról. Illetve például szabályozzák azt is, hogy nem szerelhetünk fel saját ajtó zárat, milyen állatot tarthatunk a lakásban, vagy hogy a teraszra nem szerelhetünk fel parabola antennát – ez utóbbira jó példa, hogy az egyik kollégámat megbüntették a menőbb környéken lévő lakásában, mert a felesége a ruhaszárítót kitette a teraszra, és ez “rontja az utcaképet”!
Ez az ismerősöm nem is olyan rég költözött ki ebből a lakásból: meghatározták neki, hogy hétvégén nem lehet költözködni, valamint ki kellett bérelnie a liftet megadott időpontra. (3 óra lifthasználatért fizetett 25 e Ft-ot) Na, mi ennél egyszerűbb helyen lakunk, ilyen gond nem lesz. 🙂
A szerződéskötés előkészületeivel párhuzamosan egyeztettünk a helyi gondnokkal a beköltözés tudnivalóiról. A lakást minden esetben felújítják, tehát kifestik, az eredeti felszerelést visszaállítják – ez például azt jelenti, hogy az előző lakó elvitte a saját fürdőszoba szekrényét és zuhanyzó fejét, de azt is, hogy nemhogy függöny, de függöny tartó sem volt az ablakok felett, ami augusztusban elég brutális itt. Valamint Montreálban nem divat a nappali mennyezetére világítást szerelni, hanem hangulatos éjjelilámpákkal oldják meg a kérdést! – valakinek nagyon bejött az üzlet!! 🙂
Az elektromos tűzhelyek viszont másfélszer akkorák, mint otthon! – kell is, hogy beférjen Hálaadáskor a 10 kilós pulyka. 🙂
A padlót újracsiszolják és lakkozzák, mivel Kanadában általában keményfa parketta vagy hajópadló a burkolat, ez illik leginkabb az itteni teljesen fa szerkezetű házakhoz. Jut eszembe, ez is egy itteni érdekesség – a házakat egy minimális acél keretet felállítva teljesen fából ácsolják össze, majd ezt préselt lemez falakkal fedik, szigetelik, esetlegesen ragasztanak rá mű-kő burkolatot, csakis a külcsíny kedvéért. Ezzel a módszerrel villámgyorsan tudnak egész házsorokat felhúzni, és a fa szigetelése is nagyon jó a beton szerkezethez képest.
Hátránya persze a tűzveszélyesség, ezért is van az utcán kb. 50 méterenként tűzcsap (ami mellé parkolva már zsebre is tehetjük az 50-60 dolláros bírságot!), a házakban mindenfelé tűzoltó készülékek, illetve a tűzoltók a legkisebb riasztásra is perceken belül 3-4-5 autóval, teljes felszerelésben érkeznek.
A lakások bérleti díja általában tartalmazza a fűtés és a melegvíz díját is (a hideg vízről sehol nem írtak, ezt külön kellett megkérdeznem, de az egy kalap alá esik a meleg vízzel). Ez sokat jelent, hiszen egy családi ház fűtés költsége télen elérheti a 6-800 dolláros költséget is. Az áram viszont nem része a szerződésnek, így köteles voltam külön egyéni szerződést kötni a Hydro Quebec-el, aminek – számomra – megtévesztő módon semmi köze a vízhez, ez a helyi villamos művek. Minden lakásnak saját mérő órája van, amit a szolgáltató olvas le – sokszor online módon vannak bekötve! Valószínűleg azért ragaszkodnak az egyedi fogyasztáshoz, mert míg a társasház fűtése tervezhető, a nyári hűtéshez használt klíma berendezések változatosak a lakásokban.
Számunkra furcsa, hogy a régebbi építésű ingatlanokban (itt 30 évnél öregebb házakra gondoljunk) nincs lehetőség saját mosógép, szárítógép, mosogatógép beszerelésére, mert erre alkalmatlan az épület csövezése és a bérleti szerződés is határozottan tiltja. Cserébe az alagsorban van külön mosó szoba, pénzbedobós (vagy kártyás) mosó- és szárítógépekkel.
A megszerzett lakásunkat szeretjük – igaz, hogy zajosabb mint az otthoni kisvárosi családi házunk, hiszen egy 4 sávos útra néz, de éppen kényelmesen elférünk benne és a terasz mondjuk fantasztikus: 15 méter széles keményfa burkolat a legfelső (ötödik) emeleten. Igazából magyar szemmel ez a negyedik emelet, mert Quebecben a liftben így sorakoznak a gombok: RC-2-3-4-5. RC, tehát a Rez-de-chausée (redösosszé) francia rövidítése, ami a földszint, majd utána rögtön a második emelet következik – esetleg lefelé a garázs szint az SS gomb, azaz Sous-Sol (szuszol).
A terasz például grillezésre kiváló, aminek itt nagy hagyománya van – több gázégős, (óriási) automata grilleket láthatunk még a kisebb teraszokon is! Ki kell élvezni a jó idő mindenegyes percét a hosszú tél után! – és ebben nagyon jók a montreáliak 🙂
Amikor épp nem grillezek… 🙂