Egyik nap a kutya-napközit üzemeltető szomszédommal mentem lefele a liftben, és ahogy ez lenni szokott a szokásos “Hogy vagy? – Remekül. És Te? – Nagyon, nagyon jól. :)” beszélgetés mellett most épp azt kérdezte meg, hogy melyik suliba járnak a gyerekek. Mikor említettem, hogy az idősebb a tőlünk nem messze lévő high schoolba jár, akkor nagyon elégedett volt, hogy ilyen jó iskolába került. Ezzel teljesen egyet értettem. Bár a története folytatását kicsit kétkedve hallgattam!
Azt mesélte el, hogy február elején kell az iskolák kindergarten osztályába beíratkozni, és mivel akkora a túljelentkezés ebbe az iskolába, a szülők már vasárnap elkezdenek sorban állni, hogy a hétfői irodanyitásnál bekerüljenek a kb. első 30 beíratkozó közé és biztosítsák a gyerekük jó iskoláztatását a következő cirka 11 évre….
Valamint hozzáfűzte, hogy igaz, neki nincs gyereke, de tavaly ilyenkor is ott töltötte a hétvégét – mert sorban állt – bérbe….
Na, ezek azok az infók, amikre hirtelenjében nem is szoktam tudni, hogyan reagáljak! Igyekszem én elrejteni a teljes rácsodálozás, kissé hitetlenkedés arckifejezését… több kevesebb sikerrel, … mert azért valljuk be, hogy mégha enyhébb is a tél, azért kinn a minuszokban tölteni 24 órát, azért szerintem emberpróbáló feladat!

A történet tegnap folytatódott, mikor egy kedves barát családdal épp korcsolyáztunk kinn a szabadban. Mesélték, hogy szeretnék, ha a lassan 5 éves kislányuk ebben az iskolában kezdhetné el a tanulmányait, ezért beadták a jelentkezési lapokat.

Az általános iskolák nagy része kerületekre van osztva: az a tanuló jelentkezhet az adott iskolába, aki az iskola vonzáskörzetén belül lakik. Vannak viszont olyan iskolák is, ahova szabad bárhonnan jelentkezni (open-district).
Az ilyen helyeken, és a legtöbb jó nevű iskolában lottóhúzás-szerűen döntik el, hogy kik kerülhetnek be az újonnan induló osztályokba túljelentkezés esetén. A magániskolákban – ahol a tandíj nagyon magas – pedig elbeszélgetés során döntik el, hogy kik a szimpatikus családok, akikkel a későbbiekben az iskola együtt szeretne dolgozni.

Viszont ebben a suliban tényleg ez a “hagyomány”, hogy sorban állnak az utcán a szülők, várva a beíratkozás pillanatát. Elsőre talán elmosolyodunk ezen a felvételi rendszeren… de talán így olyan gyerekek is részesülhetnek nagyon jó oktatásban, akiknek a szülei céltudatosak, de sajnos anyagilag nincsenek annyira szerencsés helyzetben, hogy menő magániskolába írassák a gyereküket.

Így ez a család is megtervezte ennek megfelelően a vasárnapját, beleértve a vasárnap éjszakát is, hogy melyik szülő mikor áll őrt és örültek, hogy van még egy szabad napjuk.
Javában korcsolyáztunk, mikor 11 óra után felkiáltott apuka, hogy: Elkezdődött!! Az első szülők megérkeztek!!
Ugyanis sms-ben kapott értesítést egy kedves baráttól, aki szemben lakik az iskolával és figyelte az iskola körül folyó eseményeket. Volt olyan rendes, hogy egyből kapta a kabátját és szaladt, hogy helyet foglaljon nekik, beálljon a sorba: kilencedik helyen!!
Így sebtében hagyták el a koripályát, és már szombaton 11 órakor megkezdték a sorban állást a hétfői regisztrációhoz.

Felkészülve jelentek meg: szék, plédek, forró tea termoszban, az éjszakázáshoz pedig sátor, kegyetlen minuszokat is kiálló hálózsákkal… És hogy az éjszaka kényelmesebben teljen, az iskola bérelt “konténert” is, mert azért nem tenne jót a hírnevüknek gondolom, ha hétfő reggel öszefagyott szülőkön keresztülmászva kellene megkezdeni a tanítási hetet. 🙂 🙂

Mivel jó barátságban vagyok az anyukával, ma délután gyorsan össze is dobtam egy kis áfonyás muffint meg almás-diós sütikét, hogy meglátogassam és esetleg lelkiekben támogassam, ha szüksége lenne rá. 🙂
Kellemes meglepetésben volt részem, mikor odaértem: nagy pelyhekben szakadt a hó egész délután, de szerencsére nem volt hideg. Fehér az egész táj, de a suli bejáratához közeledve már messziről lehet látni a nyári színekben pompázó sátrakat. Egy csoport szülő üldögélt-álldogált a suli főbejárata körül. Hangulatossá tette a várakozást a középen hordóban égő tűz, a nyugodt beszélgetés-kávézgatás.
Az érkezők névsora már kinn lógott a bejárat mellett, rajta 30 névvel. Ők már nyugodtak lehetnek: megcsinálták az első éjszakát, már csak ez a mai van hátra…
Az biztos, hogy ennek a hétvégének van közösségformáló hatása a leendő osztály szülői munkaközösségét illetően. 🙂

A high school részébe az iskolának már ugyanolyan felvételi rendszer van érvényben, mint más erősebb középiskolák esetében.
Szeptemberben megrendezésre kerülnek a ‘Nyitott napok’ programok, amelyek során meg lehet látogatni az iskolákat, be-be lehet lesni a tanórákra.
Ezek nagyon hasonlítanak a magyar nyílt napokra.
Tavaly szeptemberben mi is meglátogattunk két középiskolát is: az első a már említett iskola volt.
Az épület aulájában fogadták a szülőket, gyerekeket üdítővel, – az elmaradhatatlan hosszú kávéval, valamint prospektusokkal, amik részletesen bemutatják az iskolát.
Az ott tanuló diákok üdvözölték a szülőket és csaptak le egy-egy érdeklődő családra, kisebb csoportra. Két tanuló vezetett minket is körbe.
Ezalatt a kb. egy óra alatt engem nem is maga az iskola fogott meg, hanem az a stílus, ahogy a gyerekek körbevezettek!!
Szembetűnően magabiztosak, mondhatni talpraesettek voltak a 14 évükkel maguk mögött! Lehengerlő stílusban adták elő magukat: mint valami igazi menedzserek, vagy PR-osok, akiknek most az a feladatuk, hogy a lehető legjobb fényben mutassák be az iskolát, a diáktársaikat és a tanáraikat is!
Egy másik anyukával igyekeztünk keresztkérdéseket feltenni, kicsit ravaszkodni – de olyan öntudatról és magabiztosságról tettek tanubizonyságot, hogy nekünk kellett feladni a ‘kukacoskodást’.

Elég pozitív benyomást tett ránk az iskola már ezen a napon is, sok pozitív visszajelzést is kaptunk róla más szülőktől is! Nagy reményekkel ment az akkor hatodikos fiam október legelején megírni a felvételi tesztet matematikából, franciából és angolból.
A felvételi tantárgyi részei között voltak természetesen szünetek, amikor az iskola vendégül látta a diákokat, de a vizsga megkezdése előtt minden szülőnek el kellett hagynia az iskola épületét és csak a legutolsó vizsgarész után nyitották ki újra a kapukat.
Szerencsére kb. egy hónap elteltével pozitív visszajelzést kaptunk az iskolától.
Igaz, még csak a második harmadévet (nem félévek vannak, hanem 3 részre van osztva a tanév) tapossa Zsombor és épp most ért véget az első vizsgahét, aminek az eredményeit még nem tudjuk, de eddig elégedettek vagyunk az iskolával. És kicsit örülünk, hogy egy évvel ezelőtt nem kellett kinn tölteni az éjszakát. 😉