Az elmúlt hétvégénk volt talán ez első, igazán magyarosra sikeredett hétvége az elmúlt 2,5 év alatt…

Február lévén összejöttünk pár magyar családdal és gondoltuk megünnepeljük az itt nem honos farsangot. A gyerekek örültek neki, hisz így nem csak Halloweenre öltözhettek be, de velünk együtt jelmezbe bújva próbálták elűzni a telet, miközben különböző programokkal tettük színesebbé a szombat estét, mint a fánk-evő verseny vagy a pattogatott kukorica pakolás szívószállal.

A tombola pedig hatalmas sikert aratott a gyerekek között, az apró ajándékokat másnap is emlegették. Na, ez a tél-űzés olyan jól sikeredett, hogy másnap elkezdett szakadni a hó és 60 óra leforgása alatt leesett hatvan cm vastag fehér hótakaró! Erre már a kanadaiak is azt mondták: “Ejnye! Ez egy kicsit sok!”

Sokkal több meglepetést tartogatott számunkra a vasárnap délután, amikor is olyan találkozásra került sor, ami szerintünk szinte hihetetlen számba megy!
Szerintem volt már mindenki távol szülővárosától hosszabb-rövidebb időre, és tudja milyen jó az az érzés, mikor váratlanul, nem előre tervezett módon összefut egy-egy “otthoni” arccal az idegen városban. Legyen ez akár Magyarországon, de még inkább külföldön! Mikor akár egy-egy magyar szóra is felkapjuk a fejünket. Önkéntelenül is.

Le se tudom írni, mennyire meglepődtünk mi itt a több, mint 7000 km-re lévő Montreálban, mikor kiderült, hogy a Montreali Magyar Református Egyház előadótermében tart majd rendhagyó irodalomórát városunk közismert szavalója, történelem és testnevelés szakos pedagógusa! Szerencsére, a gyerekeket se kellett sokat noszogatni, hogy menjünk el megnézni az előadását, mivel mindketten jól ismerik és szívesen is emlékeznek vissza azokra az ovi-tornás foglalkozásokra és úszó-táboros élményekre, amik Peti bácsi nevéhez fűződnek.

Izgatottan indultunk útnak a szakadó hóesésben, miközben többször hitetlenkedve csóváltuk meg a fejünket: Hát ez hihetetlen! Pont itt találkozunk! És pont most!

Mikor megérkeztünk, kedvesen fogadtak a helyi szervezők, de a szemünk akkor csillant fel igazán, mikor megláttuk Pétert is! De az Ő arcára is kiült a mosoly! – nekünk se könnyű azért a mindennapi élet távol a régi barátoktól, ismerősöktől, családtól, de neki se lehet könnyű utazni a világban, verseket szavalni, vinni a magyar irodalom, történelem szavait a határon túlra!

Őszinte örömmel kezdtünk el beszélgetni az előadás előtt – kivel mi van, mi történt az elmúlt években. Majd az élménybeszámolót folytattuk a rendhagyó irodalomóra után is, miközben sokan mondtak köszönetet Petinek, hogy eljött hozzájuk, hogy mesélt azokról az eseményekről 1956 kapcsán, ami számukra még ismeretlen volt – hisz voltak nagyon fiatalok is a hallgatók között. De voltak, akik azért örültek annyira a látogatásának, mert a családjuk, vagy épp maguk is akkortájt hagyták el Hazájukat és nekik tényleg igazi megemlékezést jelentett ez a másfél óra. Nagyon sokat ad egy-egy ilyen előadás a hazájuktól távol élő magyaroknak!

Az előadás tartalmáról a héten meg is jelent egy összefogaló cikk fényképekkel a Kanadai Magyarok Országos híroldalán. (cikkért kattints a kék szövegre)

Nagyon köszönjük Péternek ezt a látogatást és reméljük, hogy hamarosan viszontlátjuk majd akár Kanadában, akár otthon; valamint azt is, hogy esetleg más “városunk-fia vagy -lánya” is ellátogat Kanadába 🙂