Szenteste a Times Squaren. Karácsony esti vacsora Mekiben a Broadwayen csücsülve… Majd december 25-én, miközben a rádióban csakis a sült pulykáról beszélgetnek, majdnem éhenhalva nyomni a kilométereket az autópályán New York – Montreál között…

Igen, ez a karácsony, kicsit másképp alakult, mint ahogy eddig megszokott volt!
Aki ismer, az tudja, hogy az elmúlt 38 Szentestémet otthon töltöttem: családdal, anyuval közösen főzött és sütött ételeket fogyasztva, közösen díszítve a fát és együtt várva gyerekként a szüleimmel, szülőként a gyerekeimmel, hogy megérkezzen a Jézuska. 🙂

Viszont ha külföldre költözöl, akkor a karácsonyok kicsit másképp alakulnak… Pláne ha egyedül vágsz útnak…

Elég korán kezdtük el tervezni a téli szünetet, az ünnepeket, kimondottan a karácsonyt. Nehéz megfeledkezni róla, hiszen a boltok úgy vannak berendezve, hogy Halloween után már csak és kizárólag karácsonyi dolgokkkal vannak tele a polcok, majd a januári nyitással Valentin-napi termékáradattal és február 14 után máris a húsvéti árukészletet töltik fel az üzleteteket.

Sőt, november 20 körül a városba érkezik a hivatalos télapó – onnantól kezdve megy a rádióban a Last Christmas – non-stop….december 25 estig. Amikor ez hirtelen véget ér.

Tehát már októberben eldöntöttük, hogy jó lenne kihasználni a téli szünetet és elutazni valahova. Ezzel nem csak mi vagyunk így: ha valamilyen iskolai szünet van – téli, egy hetes tavaszi márciusban, akkor az mberek nagy része útra kel… Főleg melegebb éghajlatra küldik a családot – és saját magukat – a hosszú tél alatt: kocsival le Floridába, repülővel Kubába, Mexikóba… kb. mint nálunk nyáron a : “leugrunk a Balcsira egy hétre”.

Vagy nagyon sokan New Yorkba mennek – nem is annyira karácsonyozni, de szilveszterezni hatalmas tömeg szokott érkezni – ahogy olvastam, a Times Squaren kb. egy millióan szoktak ünnepelni…
Na, nekem ez egy kicsit sok emberből. 🙂 Arról nem is beszélve, hogy az ünnepnaphoz közeledve a hotel, stb. árak elkezdenek az addig is magasról még inkább az egek felé – nem is szökni – talán inkább magasat ugrani. 🙂

Mivel karácsony előtt indultunk pár nappal, így kb. 30 %-ot spóroltunk meg a szállás díjával.

Készülődéskor sokat vacilláltunk azon, hogy hol foglaljunk szállást: olcsóbban a külvárosban, vagy drágábban a belvárosban, értem ezalatt a Times Square-t. Mi végülis ez utóbbit választottuk, mert úgy gondoltuk, lehet olcsóbban is meg lehet úszni, de akkor csomó idő elmegy az utazgatással. Ha kocsival megyünk be, az sok idő, plusz a parkolás nagyon drága, és elég nehéznek is tűnt.. Ráadásul, nem ismerjük a tömegközlekedést – amit sokan szidtak a neten, kimondottan a metrót. Ha már ott vagyunk pár napot, akkor ne azzal töltsük már az időt, hogy kitanuljuk a New York-i tömegközlekedést! Valamint 3 gyerekkel nem is olyan egyszerű… Ráadásul a legkisebbik még igényli azt, hogy a délelőtti program után megebédeljünk, és ahhoz, hogy késő estig bírja a strapát, ebéd után tudjon pihenni, aludni egyet, majd megújúlt erővel indulhatunk neki újra a látnivalóknak.
Mikor Kanadában utazunk, az egyik fontos feltétel hotelkeresésnél – a beltéri medence mellett – az ingyenes parkolás és az ingyenes wifi. (nem, nem kimondottan az én kedvemért… de van ebben a családban kamasz is!! – szemeket forgató fejikon: 🙄 )
Na ilyet persze itt nem találsz… Külön fizetni kell a kocsi parkoltatását. Cserében olyan életünk volt, mint a filmekben: jött a “hotelszolga”, aki egyik kezével nyúlt a slusszkulcsért, hogy beálljon a parkolóházba a kocsival, a másikkal pedig a borravalóért…

Utazás előtt persze még vízumot is kellett intézni az USA-ba. Az ESTA formanyomtatványt már kitöltöttük a neten röpke másfék óra alatt ötünknek, meg kell adni az összes elképzelhető adatot, a szülők foglalkozásától az amerikai kapcsolattartó emberig bezárólag. Szerencsére az engedélyezés egy fél nap alatt megérkezett kb. 20e Ft ellenében.
Mindennek ellenére amikor a határhoz értünk, ami kb. bő egy órára van Montreáltól, le kellett parkolni a kocsival – amit átvizsgáltak – és folytatódott a papírok intézése, ujjlenyomatvétellel, és újabb ügyintézési illeték fizetésével.

Innen már nyugodtan folytathattuk az utunkat New York city felé a gyönyörűen szakadó hóesésben! A látvány tényleg csodás volt, csak a vezetés megy ilyenkor kicsit lassabban – hiába takarítják az utakat folyamatosan… Előttünk állt még durván 650 kilométer, de ahogy közeledtünk New Yorkhoz, úgy mutatott egyre melegebbet a hőmérő és lett egyre kevesebb hó.

Besötétedett, mire megjelent előttünk a város képe a semmiből. Eddig erdők, kisebb dombok között utazgattunk, majd hirtelen elénk toppant a megacity, melynek kb. annyi a lakossága, mint Magyarországnak… Azért ezt feldolgozni nem könnyű dolog! 🙂
Első célállomás: elvergődni a hotelig! 🙂 Az elején minden remekül ment! Gondoltuk is, hogy nem is olyan durva itt a forgalom, megy minden mint a karikacsapás… Mit riasztgatott akkor mindenki a neten a dugókról, araszolgatásról??

Aztán, mikor már csak pár blokknyira voltunk a hoteltől – történt valami.. Igazából sejtelmünk sincs, hogy mi, de több utca is le volt zárva – ezek általában egy irányúak… és megállt az élet! Haladni nem lehetett… Leparkolni mondjuk oldalt egy kávézó előtt, hogy beüljünk valahova, amíg elmegy a tűzoltóság, rendőrség, mentő stb. – nem lehetett… Nem volt hely! Így sordródtunk az árral – kb. 1 km/h sebességgel! 🙂 Bő egy fél óra után a gyerekek már kezdtek beijedni – sziréna, villogó fények, rengeteg kocsi jobbra, balra, keresztbe kasul nyomakodva, a dudáról le nem szállva… szóval kaotikusnak tűnt az egész számunkra.
Lassan eljutottunk a hotel utcácskájához, mikor megláttuk, hogy ott is keresztben áll egy rendőrautó – nem engedi be a járműveket, menni kellett volna tovább!
De gondoltunk egyet! Férjem odagurult a rendőr mellé, és megkértük, hogy engedjen már be minket az utcába, mert itt van a szállásunk. Megmutattuk a hotelfoglaló nyomtatványt – és! Beengedett! 🙂
Megkönnyebbülten sóhajtott fel mindenki!!!

Az első napon ragyogóan sütött a nap!! A kanadai nagyon mínuszok után a plusz 8-10 szinte nyárnak érződött!! Gyalog indultunk útnak, örültünk annyi utazás után, hogy nem kell a kocsiban gubbadni!!
Milyen volt az első benyomás? Talán azt mondhatom, hogyha Magyarországról érkezel, féleg ha kisebb városkából, ahol a legmagasabb épület a templom – mint a mi esetünkben is -, és este 6 után már senki nincs az utcán – na, akkor nagyon nagy a kultúrális sokk, amit átélhetsz. 🙂 De mivel Montreal egy nagyon pezsgő város, hatalmas irodaépületekkel a Downtownban – akkor viszont azt kell mondanom, hogy nem volt olyan nagy különbség.
Talán csak az, hogy sokkal több az ember… Rengeteg! Az autó szintúgy… Sárga taxik mint a méhecskék lepik el az utcákat. Az épületek nagyon magasak, és mivel azokból is rengeteg van, igazából nem tudnak érvényesülni. Nem úgy, mint pl. Egerben a Bazilika: már messziről látod, mert van körülötte tér, amiből ki tud emelkedni.
Itt, ha egy épület előtt vagy, lehet nem is látod a tetejét. Pláne nem egyben az egészet… Nagyon kicsinek éreztem magam ezek között az épületek között a rohanó, hömpölygő embertömegben.

Így elképzelhető, milyen nagy a zaj. Jövő-menő autók, szirénák, dudaszó egész nap.
A levegőt se nevezném frissnek, hisz minden kisebb utcácska eleje, ami egy forgalmasabb térhez, úthoz kapcsolódik, tele van foodtruckokkal, utcai ételárusokkal, akik egész nap kínálják a hot-dogot, hamburgert, gyrost, fánkot: mindenféle ételt-italt.

Rajtuk kívül nagyon sok az utcai árus, aki a földre, vagy egy kis asztalkára kipakolva árulja a portékáját: egyik nap napszemüveget, mert ezerrel sütött a nap, másik nap épp az esernyőt, mert szemerkélős idő volt – nagyon mobilak és gyorsan alkalmazkodnak a vásárlók igényeihez! 🙂

Sokan az utcai szórakoztatásból élnek meg. Beöltöznek különböző meseszereplőnek, rábeszélik a gyereket a közös fotóra, majd kérik érte a jussukat.
Montrealban is találkoztunk nem egyszer beöltözött alakokkal, akik szívesen fotózkodtak a gyerekekkel. A különbség pedig szerintem nagyon jól mutatja szerintem a amerikai és a kanadai hozzáállást az élethez: itt, ha adsz pénzt érte, akkor mosolyogva megköszönik, további szép napot kívánnak, és még integetnek a gyereknek. Ha nem adsz, akkor is elköszönnek és jó napot kívánnak.

Ezzel szemben New Yorkban, fényképezkedés után körbeálltak, megmondták utólag, hogy ez pénzbe kerül, aprót ne is adjak, mert nekik 1-2 dollár az semmi. Adjak nyugodtan nagy pénzt, adnak belőle vissza, nem gond!!
Én csak meglepetten lestem ki a kis napszemüvegem alól…

Tudtam, hogy nagyobb baj nem igazán érhet bennünket – akár fizetünk, akár nem – hisz minden utcasarkon rendőrautók voltak, rendőrök sétálgattak fel-le: azt hiszem eléggé megerősítették a város védelmét az ünnepekre készülve… Valamint a választás miatt is.

A Rockefeller Towerbe vezetett az utunk először, ahol megvettünk a jegyeket a földalatti szinten. A jegy konkrét időpontra szól, amikor is sorakozni kell a két lift előtt, majd felvisznek a kilátó terasszal ellátott emeleteire. Előtte természetesen mindenkit és minden táskát átvizsgálnak. A liftnek panorama teteje van, és az utazás közben az építésről vetítenek rá történeteket, igaz olyan sebességgel visz közben felfelé, hogy a fülünk rögtön bedugult.

A kilátás tökéletes volt: sütött a nap százegyágra, kicsit fújt a szél, de ennél jobb időt talán ki se foghattunk volna erre a programra.
Sokan javasolták, hogy ebbe a toronyba érdemes felmenni, ha látni akarjuk New York teljes panorámáját, mert így lehetőségünk lesz az Empire State Buildinget is megnézni a magasból. Jó ötlet volt! 🙂

A Rockefeller Center természetesen tele van shoppokkal, éttermekkel, köztük olyannal is, ami teljes panorámában a korcsolyapályára néz és miközben vacsizol, nézheted a korcsolyázó emberkéket.
A karácsonyfát – mondom A Karácsonyfát sajnos nem állt módunkban este megnézni, csak nappal – verőfényes naptűzésben! 🙂

A karácsonyi csillogást a 5th Avenuen tett kis esti sétánk pótolta, ami talán a világ egyik legdrágább bevásárlóutcája. Sejtheted, hogy nem karácsonyi ajándékot mentünk keresni az utolsó pillanatban. 🙂

Az utca a Central Parktól indul, és megtalálsz mindenféle divatos és fényűző boltot, székesegyházat és a hírekből jól ismert Trump Palotát is.

Elsétáltunk előtte mi is – vagyis csak a túl oldalon, mert akkora volt az ellenőrzés, hogy az épület előtt sem haladhattál el anélkül, hogy át ne nézzék a táskád, stb.
Mi arra nem mentünk 🙂 – nem mintha lett volna rejtegetnivalónk a táskában! 🙂 🙂
Az ünnepre teljes pompában ragyogtak a kirakatok: zene, fény, csillogás, gazdag vásárlók – rengeteg ember. Talán a legszebb és a leghíresebb karácsonyi díszbe öltöztetett üzlet a Saks tulajdona.

Hasonló varázslatos élmény végigsétálni szenteste a Times Squaren is – természetesen ez is csak a pénzről szól, és sok értéket nem közvetít, csak annyit, hogy vásárolj, vásárolj… de egyszer megnézni, megtapasztalni azért érdemes.

Hatalmas, ház méretű világító reklámfelületeknek köszönhetően szinte nappali világosság van este is. A Tér zsúfolásig van emberrel, nagyon figyelni kell a gyerekekre, nehogy elkeveredjenek. A sétát az utcai előadók körül kialakult kis csoportosulások teszik lassabbá. Egy-egy érdekes előadásnál – tánc, ének, akrobatikus mutatványok- mi is megálltunk.

Szájtátva figyeltem, milyen ügyesen csalogatják ki a turisták zsebéből a dollárokat – nem csak kiteszik a kalapot, de mikor kezdene érdekessé válni a műsor, akkor félbeszakították, és nem volt folytatás, amíg megfelelő összeg nem lapult a kalapkában. Valamint több szereplőt is bevontak a műsorba, – kifinomult érzékkel választották ki a legalkalmasabbnak tűnő emberkéket – és viccesen, de rábírták őket arra a közönség előtt, hogy fizessenek, mert szerepelhetnek… És itt 50 és 100 dollárosokról is volt szó… Ravasz kis banda!!! 🙂
Elég céltudatosaknak és talpraesettnek tűntek! – ők is…

A szentestei mekis vacsi után úgy gondoltuk, hogy stílusosan egy hot-doggal indítjuk a karácsony reggelt a Central Parkban egy hatalmas sétával egybekötve, ami nagyon jól esett a nagyvárosi dzsungel után!! 🙂 Ha már lúd, akkor…

Számunkra nagyon nagy élmény volt eljutni ebbe a világszerte ismert parkba! Tiszta tavasz volt, 12 fok körül, és sejtettük, hogy este, mikor már Montrealban leszünk, akkor is valami ilyesmi vár ránk, csak mínuszba! 🙂
Megnyugtató volt elsétálni a korcsolya pálya mellett, nézni a korizó embereket és a hatalmas sort, akik mind arra vártak, hogy bejussanak még azon a napon!

Sok Hollywoodi film jutott eszünkbe, miközben sétálgattunk, és amikor még azokat néztük, talán eszünkbe se jutott, hogy egyszer majd mi is megfordulhatunk itt!

Lassan a New Yorki karácsonyi történet végére érek…. De még adós maradtam azzal a résszel, hogy miért is akartunk éhen halni hazafelé.

Mivel az előttünk álló közel 700 km-t szinte végig autópályán terveztük, meg sem fordult a fejünkben, hogy az amúgy éttermektől hemzsegő pihenőhelyeken ezen a napon MINDEN zárva lesz!
Így esett meg, hogy a reggeli miniatűr, de baromi drága hot-dog után délután 4 körül már igazán kopogott a szemünk – és addigra már felfaltuk a maradék rágcsa maradékát is. Közben a rádió nyomta a karácsonyi szöveget a töltött pulykáról, a desszertekről… Elképzeltem, ahogy mindenki sopánkodik majd, hogy mennyit hízott az ünnepek alatt… mi meg majd mesélhetjük, hogy egész évben nem voltunk olyan éhesek, mint pont ezen az ünnepen! 🙂
De szerencsére, épp mielőtt meghaltunk volna (!) ráakadtunk egy benzinkútra, ahol melegszendvicset is árultak – és nyitva volt a bolt részleg is!!!!
Hát ilyen finom karácsonyi szenyót még soha nem ettünk!!!!!

Aztán jöttek a hosszú kilométerek… besötétedett, és ahogy mentek lefele a számok a hőmérőn, úgy nyugodtunk meg, hogy közeledik már a kanadai határ!!
Lehet nevetségesen fog hangozni, de amikor átértünk, és megláttam a francia táblákat a rengeteg szentről elnevezett településnévvel szinte meghatódtam!!
Még jobb érzés volt, mikor már Montreálhoz közeledve egyre több barré, détour – (útlezárás, elterelés-táblát láttunk 🙂 ) Szinte komfort érzetet adott!! Ugyanis Montrealban nem tudsz úgy közlekedni – mégha csak a szomszéd boltba mész, akkor se, hogy ne szaladj bele egy ilyen táblába – imádnak elterelni, lezárni… És ha találsz egy utat, ami nincs lezárva, akkor másnapra tuti azt is elterelik! 🙂

Nagyon jól éreztük magunkat New Yorkban ezen a kivételes, nem megszokott karácsonyunk alkalmával… De lehet nem bánom, ha idén a szokásos forgatókönyv szerint ünnepelünk majd! 🙂