Január negyedike van: azaz ma reggel visszatértünk a megszokott kerékvágásba: munka, iskola, garderie (ejtsd: gárhdörhi).
Majdnem jubilálunk is, hisz a 3 éves kislányunk kb. egy évvel ezelőtt kezdte meg a garderiet!

Ismerősöktől hallottam, hogy a ’80-as évek elején azzal a problémával kellett szembenéznie Québecnek, hogy a nyugdíjasok száma nő, míg az újszülötteké csak csökken. Hogy valami változás álljon be minél előbb, meghosszabbították az édesanyák számára a gyerekneveléssel otthon tölthető időt, lehetővé tették az apukák számára is, hogy 5 hét apaszabadságuk legyen az első évben valamint CPE-ket (szépéö) hoztak létre. A CPE az az oktatási intézmény, ami iskolakezdés előtt fogadja a gyerekeket.

A reform úgy látszik megtette a hatását, mert egy idő után már kevésnek bizonyult az újonnan alapított állami bölcsi és óvoda, hisz jelenleg is évet, éveket kell várni, hogy valaki bekerüljön egy-egy jobb helyen lévő CPE-be.

A hiány enyhítésére és új munkahelyek teremtésére nagyon alkalmasnak bizonyulnak jelenleg a családi bölcsik-ovik, azaz a garderiek.

Aki ilyet szeretne működtetni, annak egy összetett tanfolyamot kell elvégeznie, majd szigorú előírásokat betartva otthon nyithat egy garderiet. A napi díj kevesebb, mint a minimál béres fizetés egy óra alatt megkereshető összege… az állam a többit kipótolja. Viszont ha megy a gyerek egy adott napon, ha nem, ezt az összeget akkor is ki kell fizetni! Az ár tartalmazza a tízórait és uzsonnát (collation-kolászion) és az ebédet is. (dîner- diné a québeci franciában)

Taminak is ilyet kerestünk a közelben: érződött rajta, hogy hiányzik neki a társasági élet, hisz kevés gyereket ismerünk az ő korosztályából, inkább idősebbeket. Plusz gondoltuk, hogy abban a korban van még, mikor  kemény magolás nélkül van esélye arra, hogy “felszedjen egy kis nyelvismeretet”.

Mikor felmerült az ötlet, hogy garderiebe menjen, akkor sokat tanakodtunk azon, hogy franciát vagy angolt válasszunk-e. Itthon főleg angolt hall (a magyar mellett persze), mert a fiúk angol iskolába járnak és az ismerőseink között is több az angol nyelvet használó, mint a franciát. Így ezzel a nyelvvel akkor már barátkozott. Ennek ellenére, mi végül a francia mellett döntöttünk…. Igaz, nagyon féltünk, hogy mi lesz, ha épp az ellenkezőjét érjük el, és majd keverni fogja a nyelveket, hisz akkor még magyarul se tudott teljesen tisztán beszélni. Mi lesz, ha az angolból és a franciából egy harmadik nyelvet “eszkábál össze” magának??!!

Reményekkel és kétségekkel tele, de sikerült az interneten találnunk egy francia családi bölcsödét a közelben, ahova épp felvétel volt. Lehetőségem volt a beszoktatásra és így jobban megismerhettem a ‘rendszert’ is.

Először fél naposnak szerettem volna beíratni, de itt ilyen nincs. Még azon is meg vannak lepődve, hogy délután négykor megyek jelenleg érte, mert annyira természetes számukra, hogy a nagyobb gyerekek is (hatodik osztály végéig biztos) napköziben vannak minimum délután 5-6 óráig.

A kislányunk nagyon szereti ezt a családi bölcsit, ahol hatan vannak a csoportban – négy különböző országból –  és egy felnőtt vigyáz rájuk. Mivel családi háznál van, olyan, mintha otthon lennének, vagy nagymamánál. Délelőtt rengeteget játszanak, rajzolnak, énekelnek, báboznak, gyerek jógáznak, jó idő esetén kinn vannak vagy a házhoz tartozó kis udvaron vagy pedig a közeli játszótéren.
Nekem újdonság volt, hogy sok állami óvodának, bölcsinek nincs saját udvara, hanem a közeli parkokba, játszóterekre viszik ki a gyerekeket napi szinten. Olyan kis viccesen néznek ki, mivel ilyenkor 10-12 kisgyerek össze van kötve egy közös vezető kötéllel. Viszont nagyon biztonságos, mert így biztos senki nem szalad az úttestre vagy szökik el. Persze, sokkal lassabban is haladnak, mert ha egy gyerek elesik, akkor lehet borul a sor 🙂 .

Sok magán garderienek sincs udvara, így a játszóterek, parkok, amiből nagyon sok van Montreálban, népszerűek. Nekik könnyebb kijutni 5-6 gyerekkel: direkt erre a célra készült babakocsikat lehet vásárolni, amibe 4 vagy akár 6 gyerek is belefér, vagy pedig kis húzható vagy épp tolható kocsin (miniwagon) utaztatják ki az óvó nénik a legkisebbeket.

Nagyon hálás vagyok a jelenlegi óvó néninek, aki igazán lelkes és nagyon lelkiismeretes. Neki köszönhetően Tami úgy tanulja a québeci franciát, mint a magyar nyelvet velünk. Először csak hallgatta, hallgatta, hogy mit is karattyolnak neki – mint például minden kisbaba, mielőtt megszólalna otthon az anyanyelvén.

Nagyon büszkék voltunk, mikor ezután következő lépésként szép lassan megértette az utasításokat: gyere ide, tedd oda, egyél, igyál stb.
Jelenleg pedig kezd szavakat, rövid mondatokat mondani, azaz beszélgetni. A sok foglalkozásnak köszönhetően pedig itthon a család örömére annyit énekel, hogy most már akár kórusban is nyomhatjuk a francia ABC-t 🙂 .

Mi az eddigi tapasztalatunk a 3 nyelv párhuzamos tanulásával kapcsolatban? – az első fél évben volt hatása a franciának a magyar kiejtésére. Átvette a francia intonációt, és noha én imádom a francia nyelvet, és kimondottan a hanglejtését, de a saját anyanyelvemet francia kiejtéssel hallgatni a saját gyerekemtől idegölő volt!! Még a magyarul nem tudó barátoknak is feltűnt, hogy Tami nem azt a nyelvet beszéli, mint mi…  Szerencsére ez nyár végére eltűnt és most már teljesen stabilan beszél magyarul, HELYES kiejtéssel és hanglejtéssel 🙂 .
Azt is megfigyeltem, hogy nem keveri a két idegen nyelvet: ha franciául szólok hozzá, úgy válaszol, ha pedig angolul, akkor angolul igyekszik, vagy ha nem megy akkor magyarul. Eddig nem keveredett a kettő, és reméljük ezután se romlik majd a helyzet!