……… majd ott lakunk a Szent Lőrinc-folyónál! 🙂

Tényleg! Milyen is ez a város?
Az első benyomásunk, amit egy országról szerzünk, az nem a megismert emberek jellemvonásain alapszik, hanem azon,  amit a szemünkkel látunk, mikor leszállt a repülő, végre kijutunk a reptérről a taxiállomásra és a taxi elvisz minket arra a címre, ahol megszállunk.
Ez az első út sok mindent elárul az országról és a helyről: nem csak azokat a gyönyörű részeit látjuk a városnak, tájnak, amivel tele vannak a prospektusok, hanem a valódi arcát.

Mit látunk, Montreál esetében? Mi jellemzi a várost?

Hatalmas, széles utak biciklisávval: ami itt két sáv, az otthon legalább három. Kell is, mert akkora kamionok és pickupok szaladgálnak, amilyenekkel Európában nem igazán találkozni. Pl. a szemetesautó is olyan nagy, és akkora motor van benne, hogy mikor beköltöztünk nyáron a lakásba, az ablak nyitva volt, egy pillanatra még a szusz is megállt bennem, mikor meghallottam a „bőgését”… Mint egy sárkány!!!

Ezeken az utakon látszik, hogy előre meg vannak tervezve: sokkal egyenesebbek, kevésbé kanyargósak, mint otthon és igyekeznek egy-egy égtájat követni. Ebből kifolyólag egyszerűbb a tájékozódás: könnyen tudhatod, merre menj Északnak vagy épp Délnek.

Már azt is megszoktuk, hogy a forgalmasabb utakból kiágazó mellékutak felváltva egyirányúak, pedig ezek is olyan szélesek, hogy két sáv is elférne rajtuk, de így van hely a parkolásra, no meg kisebb az esély a balesetre is.

A város felülnézetből így előre megszerkesztett négyzetrácsos füzetre hasonlít a leginkább.

Az utak mentén sorakozó épületek is a megtervezettséget sugallják: sokszor olyan egyformák egy-egy utcában a házak, hogy ha nem tudod a házszámot, akkor veszett ügy megtalálni a címet. Itt nem segít az, hogy ’Az a naracssárga ház fehér-fekete kerítéssel és fehér ablakokkal.’, mert kívülről szinte teljesen egyformák a házak többsége az adott utcában, kerítés pedig nincs. Ennek az egyik oka biztos az, hogy építő cégek sorozatban húzzák fel a házakat azonos tervek alapján, figyelve az adott környék stílusára, hogy ne bontsák meg a már kialakult városképet.

Az emeletes házak, amiből rengeteg van, nem sok esztétikai élményt nyújtanak, ezen nincs mit szépíteni… Hatalmas kocka, téglatest épületek, kívülről tégla burkolattal, ami vagy sötétbarna, szürke vagy olyan, ami valamikor fehér volt.

Nekem kicsit Minecraft-os feelingem van, mikor sétálok közöttük. 🙂

A bérházak földszintjén rengeteg kis üzletet lehet találni. Kívülről ezek a boltocskák sem túl hívogatóak! Mindig elcsodálkozom, hogy ezek a pöttömnyi boltok hogy tudnak megélni? Némelyik olyan dolgokra specializálódott, hogy jó ha van egy-két vásárló naponta…
Mekkora meglepetés volt, mikor DVD kölcsönző butik(ok)ra bukkantunk!! 2015-ben??!

Az emeletes házak mellett nagyon sok a duplex: ezek téglatest alakú épületek és általában négy ajtó szolgál bejáratként, amik közül kettő az emeleti lakásokba visz, kettő pedig a 2 földszintibe vezet.
A tervezett kivitelezést bizonyítja az is, ahogy a fák a házak előtt egyenlő távolságra vannak ültetve egymástól, ugyanolyan messze az épületektől a járda két-két oldalán.

Mikor az első hónap után elköltöztünk a „menő” belvárosból – ahol felhőkarcolók sorakoztak nem messze a Notre-Dame épületétől és az Öreg-Kikötőnek (Old Port of Montreal) nevezett turistaparadicsomtól, gyönyörű autókkal szaladgáltak az öltönyös és kiskosztümös dolgozni menő emberek, rá kellett jönnöm, hogy ez csak töredéke Montreálnak.

A nagyobb részt inkább az előbbiekben leírt építészet jellemzi. És ez európai szemmel nekem csalódás volt!  Sétálni a széles utak és az egyen-barna, téglaépületek között nem túl andalító….

Viszont ami igazán feldobja a város képét és olyan széppé és élhetővé teszi, az a rengeteg park és játszótér! Ezeknek köszönhetően nagyon sok zöld övezet van a városon belül.

Az első montreáli nyarunkon nem okozott problémát, hogy nincs kocsink, mert annyi remekül karbantartott parkja van a városnak, hogy minden hétvégére jutott program, hogy mikor hova menjünk el a gyerekekkel játszani, túrázni, piknikezni!

Mióta autónk is van, azóta pedig igyekszünk felfedezni a városon kívüli Kanadát is: erdők, tavak, vízesések!

Ezek alatt a kirándulások alatt fogalmazódott meg bennem, hogy szerintem a legnagyobb különbség Észak-Amerika és Európa között egy mondatban összegezhető számomra: Europe is culture and Canada is nature.

Számomra Európa kultúra, Kanada pedig természet. 🙂