Elszaladt február is – a kedvesség és az odafigyelés hónapja…
Miért is ne? Miért is legyen csak egy hónap az évben, amikor külön figyelmet szentelünk ismerőseinknek, barátainknak, családunknak?
Miért is ne lehetne február is egy olyan hónap, amikor szintén kicsit jobban odafigyelünk a többiekre?
Mikor egyik héten megköszönjük barátainknak, családtagjainknak, szerelmünknek hogy ott vannak nekünk; a másik héten a tanárainknak, hogy annyit foglalkoznak a gyerekeinkkel; a következőn pedig próbáljuk arra is felhívni a figyelmet, hogy senkinek nincs joga kritizálni, bántani a másikat – sem szavakkal, pláne nem tettel-, csak azért, mert az illető esetleg nem ugyanolyan, mint mi… (ami itt Kanadában a sok bevándorló miatt azért elég általános…)
Ezen gondolatok jegyében telt el február!
Valentin nap: több, mint a szerelmesek ünnepe. Nem csak a szerelmesekről szól. Ez itt inkább a szeretet, barátság és a szerelem ünnepe!
Szól arról is, hogy diákok adnak egymásnak ezen a napon kis kártyákat, amin vicces kis versikékkel kimondják, hogy Köszi, hogy a barátom vagy! – tudom, hogy nem csak évente egyszer kell kifejezni, hogy valamiért hálásak vagyunk, de szerintem ez is egy jó módja annak, hogy tanítsuk a gyerekeket arra, hogyan fejezzék ki az érzelmeiket.
Mellé kis édességcsomagokat adnak, ami hasonlít a mi Mikulás csomagjainkhoz: van benne cukorka, csoki, rágó – persze a legtöbb szív alakú!
De nem csak gyerekek lepik meg egymást: tanárok is készítenek ilyen kis csomagot a tanulóiknak, ráírják, hogy ki miért szeretetreméltó. És gyerekek is meglephetik a tanáraikat.
Van ennek szervezett módja is: Candy graph-ot lehet titokban megrendelni az iskolában csekély összegért. Tavaly még én is azt kérdeztem, hogy ugyan mi az?? Idén már tudom, hogy az egy kis kártya, amire ráírják, hogy ki küldi kinek, és mellékelnek hozzá kis cukorkacsomagot. Lehet szülőként is venni a gyerkőcünknek és megkapja a suliban nagyszünetben. 🙂
És milyen jó látni a boldog gyerekarcokat, amikor hazajönnek a suliból és lelkesen mesélik, hogy ki mindenki adott nekik meglepit ezen a napon!
https://www.youtube.com/watch?v=JJnNxuNC-MY
„Nagyra értékelem a tanárom munkáját hét” – tudom, hogy otthon most ez a téma nagyon is aktuális.
Ezen a héten minden reggel megterített asztal várja az iskola pedagógusait, dolgozóit, hogy a szülők, gyerekek megköszönjék a munkájukat, törődésüket.
Idén még az egyik szülő 10 perces vállmasszázst is felajánlott azoknak a tanároknak, akik esetleg igényt tartanak rá. 🙂
Ha az ember nem csak az orra hegyéig néz, és nem az irigység beszél belőle, akkor szerintem rájön arra, hogy miért is ne tanulja meg a gyerekem azt, hogy nem csak az ÉN munkám a fontos, de másé is? Mért ne tanulja meg, hogy meg is lehet köszönni a másik fáradozásait apró figyelmességgel?
Ráadásul, mindenki érdeke, hogy a gyereke minél jobb hangulatú iskolában töltse el a mindennapjait, minél kiegyensúlyozottabb körülmények között, hisz akkor az elvégzett munka is eredményesebb, plusz nem kérdés, hogy a tanuló is kiegyensúlyozottabb, és szívesebben jár suliba.
A havi programot a február 24-ei “Anti-bullying day” – „Mondj nemet az erőszakra -nap” vagy más szóval a „Pink-T-shirt-day” (rózsaszín-pólós nap) zárta. Ezen a napon mindenki, aki egyet ért a fenti mottóval rózsaszínbe bújik és így ad hangot annak, hogy semmi jellegű bántalmazást nem lehet tolerálni!
Erre az iskolában nagyon nagy hangsúlyt fektetnek! Mindenhol ki vannak téve a figyelmeztető plakátok, órákat szentelnek arra, hogy megbeszéljék, hogy senkinek nincs joga bántani a másikat sem az iskolában, sem otthon, sem esetleg az Interneten.
Mondjam azt, hogy saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy ezek nem csak üres szavak, de ha történik a suliban valami „nem oda illő”, akkor a tettek mezejére lépnek!
Az eset tavaly tavasszal történt, amikor nagyobbik fiam ötödikes volt.
Volt a buszon egy osztálytársa, aki rendszeresen szamárfület mutogatott neki… azután az iskolában is.. Zsombor nem a „türelmesen szenvedünk” típusú gyerek, gondolta visszavág. Elkezdte csúfolni a kislányt, hogy tudja, hogy szerelmes X.Y.-ba és látta őket csókolózni… – ami persze nem volt igaz…
A kislány sírni kezdett… A tanárnő észrevette….
Leültek megbeszélni, kinek mi a baja, majd mind a kettőjüknek bocsánatkérő levelet kellett írnia. Plusz a szülők is kaptak hivatalos értesítő levelet a tanárnőtől, aminek egy másolata ment az igazgatóhoz, aki szépen le is fűzte a „nagykönyvbe”…
És felhívták a figyelmünket, hogyha lesz következő eset, akkor mehet Zsombor az igazgatói szobába, ahol valószínűleg iskolai eltiltás lesz a büntetés, ami bekerül a bizonyítványba és az bizony nem túl szerencsés, mert hatodikban már felvételik vannak (itt hatodik után következik a high school, azaz középiskola).
Először azt gondoltam, hogy ez nevetséges hűhó egy szamárfül és egy csúfolódás miatt. De nem!! Azzal, hogy nem lett úgymond szőnyeg alá söpörve a dolog, hanem egyből erősen rá lett koppintva az orrukra, lehiggadtak. Mind a ketten. 🙂
Az anti-bullying daynek Kanada-szerte hangot adtak. Rózsaszín pólós fiatalok osztottak prospektusokat, szerveztek rendezvényeket, hogy senki ne feledje:
„Ez a társadalom nem tolerálja a bántalmazókat!!”
Hogy eredményes-e ez a küzdelem, azt nehéz megmondani.
Azt viszont olvashatjuk mindenhol, hogy Montreál Észak-Amerika egyik legbiztonságosabb városa, holott ebben a városban él együtt talán a világ legtöbb nemzetisége!!!
És azért ez megnyugtató…. Lehet(ne) így is….
