Bonjour, hi! – Nagyon meglepődtem, mikor először beléptem egy boltba és ezzel a köszönéssel fogadtak! – Na, ez most mit jelent? Akkor franciául vagy angolul fogunk beszélni a pénztárnál?!
Utazásunk előtt olvastam több helyen is, hogy mivel Montreálba nagyon sok bevándorló, turista érkezik, annak ellenére, hogy a francia Québec legnagyobb városa Kanadán belül, azért a kétnyelvűség jellemzi. Vannak olyan kerületek, amik inkább francia és vannak olyanok, amik inkább az angol nyelvet preferálják!
Igazából ezt akkor nem nagyon értettem….
Így másfél év elteltével kezd körvonalazódni a dolog! Viszont előre elmondom, hogy ismételten csak a saját tapasztalataimat tudom leírni a nyelvhasználattal kapcsolatban is!
Tehát, mikor Montreálban a kasszához érünk, akkor tuti, hogy Bonjour, Hi-jal köszönnek, és ezután azon a nyelven folyik a társalgás, amelyiken a vásárló válaszol. A legtöbb kereskedelmi egységben igyekeznek olyan alkalmazottakat felvenni, akik valamilyen szinten beszélnek angolul és franciául is. Na ne tökéletes nyelvtudást képzeljünk el!! – itt nem él az emberekben az a belenevelt maximalizmus és feszélyezettség, hogy csak akkor szólalok meg angolul, ha legalább Shakespearet tudok olvasni eredetiben!! Sokkal magabiztosabbak, és kevésbé gátlásosak! Igyekeznek érvényesülni akár minimális nyelvtudással is!
Én ennek a kétnyelvűségnek rettenetesen megörültem, mivel beszélem mind a kettőt!
Azután jött pár kisebb csalódás! Az angollal nincs is semmi baj, mondhatom, hogy amerikai angolt használnak legtöbben. (persze a sok bevándorló miatt az az angol néha koreainak, néha indiainak vagy épp pakisztáninak hallatszik… De hosszabb vagy rövidebb idő alatt hozzászokik a fül és elég jól megérti a különböző kiejtéseket. – Erre példának hagy meséljem el, hogy férjem jól beszél angolul, viszont franciául nem, ezért ha valamit nem ért, akkor egyből megkéri az illetőt, hogy legyen szíves angolul beszélni. Ezt kérte egy eredeti québeci vizsgáztatótól is, aki azt válaszolta erre, hogy Igen, ez angol volt 🙂 Ez megadta a vizsga alaphangulatát, de ennek ellenére sikeresen letette Norbi a forgalmi vizsgát!)
Viszont a francia eléggé távol áll attól, amit Franciaországban, Párizsban beszélnek. Mikor először szóltak hozzám hosszabban québeci franciául, nem tudtam eldönteni, hogy az illető most angolul beszél vagy franciául vagy mi ez??!!! Teljesen magamba zuhantam!!
Azután másokkal is beszélgetve rájöttem, hogy semmi baj, ha az eredeti franciáknak is nehézséget okoz az eredeti québeciekkel a társalgás, akkor mit aggódjak én?!
Az igazat megvallva ezért is mentem el egy fogászati titkárnőképző tanfolyamra, hogy több eredeti, itteni kiejtést halljak. Hát volt mit fülelni!!
Szerencsére itt Montreálban, azért igyekeznek a helyiek is úgy beszélni a nyelvet, hogy mások is megértsék: hivatalban, üzletekben stb.
A bolt után a következő hely, ahova az első nyáron is sokat jártunk mielőtt még lettek ismerőseink, a játszótér!
Montreálban a játszótér egy nyelvi kavalkád!
A legtöbben használják a saját anyanyelvüket: orosz, héber, kínai, koreai, lengyel, spanyol stb. plusz emelett vagy az angolt vagy a franciát…
A helyiek legtöbbje pedig angolt és franciát!
De ezt a nyelvi sokszínűséget úgy kell elképzelni, hogy sokszor azt veszem észre, mikor a gyerekek szaladgálnak körülöttem, hogy az egyik angolul kiabál, a másik erre franciául válaszol!!
Hallottam már ilyen felnőtt beszélgetést is a buszon, amikor az egyik az egyik nyelven beszélt, a másik a másikon válaszolt. Azután meg közös nyelvre váltottak… Én meg álltam ott és csodálkoztam, hogy így is lehet beszélgetni?!
Sokan, akik kimondottan az angol nyelv miatt utaznak Montreálba, nagyon meglepődnek, mikor távolabb utaznak a tartományon belül a várostól. Mi is azt hittük, hogy bármerre megyünk Québecen belül, itt az emberek alapból két nyelvet beszélnek majd! (hisz iskolában tanulják mindkét nyelvet, a boltban kapható összes termékre minden adat két nyelven fel van tüntetve stb. )
De rá kellett jönnünk, hogy ez nem teljesen fedi a valóságot !
A nagyobb városokban a kereskedelmi egységekben igyekeznek az angolt is használni az ott dolgozók, de ha leülünk egy kávézóba, étterembe, akkor szinte csak francia beszélgetést hallhatunk.
Nem akarok politikai kérdésekkel foglalkozni, de azt még hozzátenném, hogy a montreáli ismerőseink között is van olyan, aki a világért meg nem szólalna franciául vagy ennek az ellenkezője, aki csak franciául hajlandó beszélni…
Visszatérve a poszt elején említett kérdésre, hogy egyik negyed az egyik nyelvet részesíti előnyben a másik pedig a másikat, nagy mértékben attól is függ, hogy eredetileg honnan érkeztek az oda költöző emberek. Ott is jellemző a kétnyelvűség, de egymás között a családban vagy a szomszédok inkább használják az egyiket: vagy franciául beszélnek, mert pl. volt francia gyarmatokról érkeztek, vagy eredeti québeciek vagy épp angolul szeretnek társalogni, mert pl. Kanada másik területéről vagy angol anyanyelvi környezetből költöztek ide. Vagy épp Magyarországról és a család angolul beszélt jobban 🙂 .
Ismerősöktől hallottam, hogy a ’80-as évek elején azzal a problémával kellett szembenéznie Québecnek, hogy a nyugdíjasok száma nő, míg az újszülötteké csak csökken. Hogy valami változás álljon be minél előbb, meghosszabbították az édesanyák számára a gyerekneveléssel otthon tölthető időt, lehetővé tették az apukák számára is, hogy 5 hét apaszabadságuk legyen az első évben valamint 
A kislányunk nagyon szereti ezt a családi bölcsit, ahol hatan vannak a csoportban – négy különböző országból – és egy felnőtt vigyáz rájuk. Mivel családi háznál van, olyan, mintha otthon lennének, vagy nagymamánál. Délelőtt rengeteget játszanak, rajzolnak, énekelnek, báboznak, gyerek jógáznak, jó idő esetén kinn vannak vagy a házhoz tartozó kis udvaron vagy pedig a közeli játszótéren.
Sok magán garderienek sincs udvara, így a játszóterek, parkok, amiből nagyon sok van Montreálban, népszerűek. Nekik könnyebb kijutni 5-6 gyerekkel: direkt erre a célra készült babakocsikat lehet vásárolni, amibe 4 vagy akár 6 gyerek is belefér, vagy pedig kis húzható vagy épp tolható kocsin (miniwagon) utaztatják ki az óvó nénik a legkisebbeket.
Mi az eddigi 
Tegnap csak 5 percet töltöttünk kint, de az épp elég volt, hogy felidézze a 
Arról már írtam, hogy ahogy elkezd esni a hó egyből nagy erőkkel bevetik a munkagépeket az utak, járdák tisztítására. Ma reggel pedig már hómarókkal takarítják a parkolóhelyeket az út szélén és szállítják el a havat parkokba. (ez a hatékonyság engem teljesen lenyűgöz…)
Több nagyobb 
A forgalmas hétvégi napokon még felügyelők is dolgoznak, hogy minden rendben menjen és rászólnak arra, aki pl. nem a kijelölt úton akar visszaszaladni a dombra, hanem mondjuk mindenkivel szemben.
A fiúk nagyon boldogok voltak a héten, mert egy-egy nap bemehettek Norbival az irodába egy kicsit szétnézni, olvasni, tanulni és persze kütyüzni, amíg apa dolgozik. Annak is örültek, hogy végre megint utazhatnak a 
A legolcsóbb megoldás, ha valaki 
Sokáig furcsa volt, hogy nem találkoztunk se a buszon, se a metrón 
Viszont arra is volt nem egyszer példa, hogy valakinek nem volt egység a kártyáján, és a buszsofőr nem is foglalkozott vele, potyautazhatott az illető. (remélem ezt nem olvassák az STM-nél, nehogy bajba kerüljön valaki :))
Minden busz úgy van felszerelve, hogy 
Tavaly 
széken a kispárna, már jön a következő vendég vagy épp becsukjuk az ajtót integetve a távozóknak, és közben már húzzuk a csizmát, hogy útra keljünk mi is oda, ahol várnak minket. Hiányzott és most is hiányzik itt ez az érzés!
Ugyanis december 26-án a downtown tömve van emberekkel! De nem a hangulatvilágítás miatt, vagy azért, hogy romantikus sétákat tegyenek a belvárosban, hanem a 
Egyből eszembe is jutott, amit a rádióban hallottam többször is az ünnepek előtt – volt rá lehetőség, hisz 
Ha a montreáliak ezen a mai napon esetleg el is felejtették észrevenni a szép városukat, megtettük mi helyettük ma is, épp úgy mint tavaly!
A tér másik fele 
Ki is derült hamar, hogy 
Mikor pedig már annyi hó halmozódott fel a városban, hogy nagymértékben akadályozta a parkolást, közlekedést, akkor kamionokkal hordták ki parkokba, erdőkbe a hókupacokat. Ezek a nagyobb parkolók körül összehordott hóhegyek elérték a 4-5 méter magasságot is, sok helyen ki se látszottak a fák a hó alól.
A hó tavaly sokszor nagyon nagy hideggel párosult.
Mikor pedig megismerkedtünk az óvó nénivel is, akkor már végképp kezdtük látni a fényt az alagút végén!! Nagyon kedves, energikus, motiváló tanárnőről van szó, aki egyátalán nem lepődött meg a helyzetünkön, hanem közölte, hogy tavaly is volt kettő ilyen diákja és karácsonyra folyékonyan beszéltek angolul. Bejött a terembe az igazgató nő is, és hangsúlyozta, hogy jobb kezekbe nem is kerülhet a gyerekünk! És milyen igaza volt – mindkettejüknek!!!!
Közben férjem intézte a papírmunkát a titkárnővel, akiről azt hitte, hogy rettentően vicces hangulatában van, mikor azt mondja, hogy a tanítás reggel 7:52-kor kezdődik és délután 14:17-ig tart…. Bevallom, ezen mi még ma is olyan jókat derülünk! De mindez a beérkező iskolabuszok miatt van így…
Valamint még azt tudtunk meg akkor a napi rutinról, hogy a gyerekeknek tenni kell tízórait (snack) és ebédet (lunch), de lesz lehetőség hetente 3 nap 
Az első szinten a 
Van 
Mi rengeteg olvasás fejlesztő könyvet hozunk ki, mivel 
A 
A fiúk ma reggel izgatottan keltek!!! – na, nem szokott ez így lenni minden tanítási napon, és nem is akkor, amikor tesztet írnak valamiből!
Tavaly télen még nem merték bevállalni azt, hogy alvós ruhában menjenek suliba, hiába volt adott a lehetőség akkor is. De mivel látták, hogy nem csak a diákok, de a tanárok, sőt az igazgató nő is pizsamában ment aznap iskolába, felbátorodtak!
Kik ezek az anyukák, és mit csinálnak itt a világ másik végén?
Persze, hogy ennek is az iskolához van köze!! (néha úgy érzem, hogy az egész életünk az 
Ezek a 
Végig gondoltam a többi kapcsolatomat, barátságomat és rájöttem, hogy nekem a legfontosabb az 
(szeretünk, barátok vagyunk, tessék ajándék…) Ezt így kellett elfogadnom: ezért ha pl. valami project-munkás lecke van az iskolában, akkor evidens, hogy a csapat minden tagja nálunk van és itt együtt küzdünk rajta (és még az a felkiáltás is benne van, hogy nekünk van elég gyors netünk – haha). Vagy nálunk vannak kisebb partyk, játszódélutánok vagy én találom ki, hogy menjünk el együtt valahova. De már tudom, hogy nekik ez nem teher, sőt örömmel jönnek, és akkor már aktívan részt is vesznek, csak kell nekik egy kis kezdő ’lökés’. 🙂