Elöljáróban csak annyit szeretnék elmondani, hogy ennek a posztnak az adta az alapját, hogy az elmúlt 2 hónapban többen is megkerestek azzal a szándékkal, hogy Montreálba szeretnének költözni hosszabb-rövidebb időre. Mivel nehezen lehet bármiféle információt beszerezni az itteni életről, ezért nagyon örülnének, ha próbálnék nekik a felmerülő kérdéseikre választ adni.

Emlékszem, 3 évvel ezelőtt én is ugyanebben a cipőben jártam, gondoltam, lehet aktuális lenne egy olyan poszt, amiben összegyűjtöm ezeket a kérdéseket – és igyekszem a lehető legjobb tudásom szerint megválaszolni. Ha esetleg olvassa valaki “Montreal-expert” az oldalt, hátha ki is egészíti a gondolataimat. 🙂
Nagyon sokat segítene vele nekem és a többi érdeklődőnek is!!

Szeretném hangsúlyozni, hogy én csak azokat a dolgokat tudom megosztani, elmesélni, amiket mi tapasztaltunk az elmúlt 2,5 év alatt…

Mivel Kanada francia részén található Montreal, talán a number 1 kérdés az, hogy:

– Mennyire szükséges a francia nyelv ismerete a mindennapi életben való boldoguláshoz?

– Véleményem szerint Kanada lehet nem is két nagy részből áll, hanem háromból… – szerintem élesen elkülönül az angol Kanada, a francia Kanada és Montreál, ami a kettő ötvözete. Fel tudnék sorolni nem egy személyt az ismerőseim közül, akik éveket töltöttek el ebben a városban francia nyelvtudás nélkül. Ugyanúgy boldogultak az angol nyelvvel a boltokban, egészségügyben, iskolában, ügyintézésben, DE…
Nagyon sokan meglepődve döbbentek rá, – köztük mi is -, hogyha elhagyjuk a várost, akkor onnantól kezdve szinte csak franciát lehet hallani, olvasni, és lehet hihetetlennek hangzik, de egy hamburger-rendelés sem megy zökkenőmentesen angol nyelven…

Valamint hozzá kell tennem azt is, hogy ezek az ismerősök nem kerestek munkát (mert vagy tanuló-vízummal, vagy az eredeti munkahelyükön keresztül érkeztek az országba), és nem is akartak letelepedni Québecben.
Ahhoz, hogy munkát találjunk, igenis beszélni kell valamilyen szinten francia nyelven! A letelepedéshez pedig nélkülözhetetlen, hisz nyelvvizsgát kell tenni franciából akár a lassabb, akár a gyorsabb letelepedési kérelmet adjuk be.

– Járhat-e angol iskolába a gyerekem vagy kötelező francia suliba íratni?

– Angol iskolába viszonylag kevés gyerek járhat, mivel 3 esetet sorol fel a beiskolázási törvény:

1. akiknek a szülei mindketten maguk is angol iskolába jártak
2. a temporary permittel rendelkezők (ideiglenes munkavállalók vagy ideiglenes tanulási engedéllyel rendelkezők)
3. azoknak a katonáknak, diplomatáknak a gyerekei, akiket ide helyeztek át

Tehát ez eléggé megszűri a létszámot. Ebből kifolyólag nincs túl sok angol iskola Montreálban…

http://www.emsb.qc.ca/emsb_en/pdf_en/schools_en/2016-2017/LIST%20OF%20SCHOOLS%202016-2017new.pdf

Aki viszont rendelkezik olyan dokumentummal, ami ezen feltételek közül valamelyiknek is megfelel, annak fel kell keresnie az EMSB-t (English Montreal School Board), hogy kiállítsanak a gyermeke számára egy igazolást (eligibility) és utána már nincs akadálya a beíratkozásnak!

Akinek nincs lehetősége angol iskolába menni, az pedig választhat azok közül a francia iskolák közül, ahol vannak felzárkóztató osztályok (classe d’acceuil). Itt a francia nyelvre fektetik a hangsúlyt, és amikor a gyerek megfelel egy bizonyos nyelvi szintnek, vizsgatétel után átkerülhet a “rendes osztályokba”.

– Tanulnak-e francia nyelvet az angol iskolákban?

– Az angol iskolákban is tanulnak francia nyelvet. Ezt az otthoni idegen nyelv oktatáshoz lehet hasonlítani: napi egy óra, vagy heti 3 – iskolánként változik -, amikor a kisebbek énekeket, szavakat tanulnak, a nagyobbak már nyelvtant, szövegértést, íráskészséget is.
Valamint meg kell említeni még az immersion school-okat is, ahol az oktatás vegyesen zajlik: egy nap angol, egy nap francia nyelven. Ezekben az osztályokban ennek megfelelően 2 vezető tanár néni is van: egy francia és egy angol.

– Hogyan válasszam ki, hogy melyik iskolába menjen a gyerekem?

– Az iskoláknak vonzáskörzetük van, amit az interneten prezentálnak, ezért csak a lakhelyünknek megfelelő iskolába irathatjuk be a gyereket (érdemes megfontolni ez alapján hová is költözünk). Ritka, de léteznek “open district” iskolák is, amelyek lakhelytől függetlenül fogadják a tanulókat, de ezek a túljelentkezés miatt vagy érkezési sorrendet állítanak fel, vagy sorsolással döntik el, ki juthat be, esetleg felvételihez kötik a beiratkozást.
Az iskolák weboldala általában részletes információkat közöl arról, hogy az adott iskolában milyen a nyelvi bontás (pl. immersion school – ami a franciára koncentrál, hogy felzárkóztassa az újonnan érkező gyerekeket), vagy hogy például milyen speciális lehetőségeket kínál – pl. iPadet használnak a felsős gyerekek a tanuláshoz.

Általában február elején van a beiratkozás, illetve októberben a felvételik, de az eddigi tapasztalataink alapján azt tudjuk mondani, hogy érdemes telefonon megkeresni őket az év bármely részében, nagyon szívesen segítenek.

A gyerekeket a nyelvtudásuk alapján bontják csoportokra, így a felzárkózók nem tartják fel a haladókat. Ez hihetetlenül jól működik itt, látszik, hogy sok az újonnan becsatlakozó tanuló, olajozottan kezelik a dolgot.

– Az óvoda hány éves kortól kezdődik?

– A “kindergarten” az általános iskolákon belül 5 éves kortól kezdődik. Igazából ez már az általános iskola részét képezi. Itt a foglálkozásokon belül írni és olvasni is tanulnak a gyerekek, matematikával, dalokkal, mondókákkal bővítik a nyelvtudásukat.
Ez előtt, akár pár hónapos kortól már járhat a gyerek “daycare”-be vagy a francia elnevezéssel élve “garderie”-be. Vannak családi óvodák – bölcsödék, ahova általában csak 5-6 gyerek jár és családi házaknál, lakásoknál van kialakítva a bölcsi-ovi. Ezen belül is megkülönböztetjük az államilag támogatottakat, amikor kb. napi 8 dollár térítési díj ellenében fogadják a gyerekünket – ebbe bele tartozik a tízórai, ebéd és az uzsonna is (a többi költséget az állam fedezi). Illetve vannak a nem-támogatottak, magyarán magán garderiek, ahol a napi díj kb. 45 dollár.
Az állami rendszerben működő daycarekbe, garderiekbe nagyon időben kell regisztrálni a gyereket – mivel sokkal kevesebb hely van, mint jelentkező – ezért is alakult ki a családi-óvoda rendszere, amely ugyanolyan értékű, mint az intézményesített garderie vagy daycare.

– Nehéz konkrét adatokat találni a mindennapi megélhetésre vonatkozóan és kíváncsi lennék kb. mennyibe kerül pl. a rezsi havonta?

Amikor ide költöztünk, sok embert megkérdeztünk, hogy melyik részét javasolják a városnak, ahol elérhető angol nyelvű iskola, sok a park (a három gyerek miatt ez lényeges), jó a közbiztonság, stb.
A válaszok szerint leginkább Westmountban (a város “rózsadombja”), NDG-ben és Cotes-des-Neiges-ben érdemes széjjelnézni – szerencsére ezek a negyedek a belvároshoz is közel esnek, tömegközlekedéssel is jól megközelíthetőek és kb. 35 – 40 perc alatt be lehet érni downtownba metróval és busszal.
NDG-ben és CDN-ben egy átlagos ház (6 1/2-es, erről kicsit később) bérlet $1600-1800 körül van. Ezek a legtöbb esetben duplexek, ami úgy néz ki, hogy két kétszintes ház van egymás mellett, a négy bejárati ajtó az utca fronton egymás mellett sorakozik. Zárójelben jegyzem meg, hogy általában a felsők kiadók, az alsókra nagyon gyorsan lecsapnak a bérlők – lehet, hogy senki nem szeret a lépcsőn cuccolni? 🙂
Fontos még megjegyezni, hogy a bérléshez szükséges a hiteltörténet vagy valamilyen biztosíték arra, hogy a költségeket fizetni tudod, mivel a törvények nagyon-nagyon védik az albérlőket, így a tulajdonosok megválogatják kinek adják ki a házat/lakást. Elfogadják például a munkaszerződést (felhívják a munkáltatót) vagy az első fizetési csekket is.
A rezsiben a nem-fűtés-jellegű áram és víz költsége a kisebbik tétel – általában $50-100 között mozog, a fűtés pedig télen kb. $200-300/hó.

A lakások valamivel olcsóbbak, és sokszor tartalmazzák a víz és fűtés költségét, azonban a villanyért mindenképpen külön kell fizetni. Egy hasonló méretű lakást kb. $1400-1600 körül lehet bérbevenni. A bérleti szerződések 12 hónapra szólnak, ezeket általában 3 hónappal a forduló előtt lehet felmodani. A szerződés időtartama alatt a tulajdonos évi 1% áremelésre jogosult, amennyiben ettől többet szeretne emelni, akkor bizonyítania kell, hogy milyen bővítést vagy újítást eszközölt az ingatlanban, ami szükségessé teszi a havi díj emelését. Ha ezt vitatjuk, úgy döntő bíróság elé lehet vinni az ügyet, de általában sikerül megállapodni.
Ha tervezünk autót (márpedig anélkül Kanadában nehezen lehet megélni), akkor vegyük figyelembe, hogy a parkoló hely a lakásoknál szinte mindig független a bérleménytől, ház esetén sok házhoz csak egy kocsibeállónyi helyet kapunk, nem fedett garázst.

Visszatérve a ház méretekre, itt nem az alapterületet adják meg, hanem egy furcsa számot: 3-1/2, 5-1/2, stb. Ez a helyiséget számát jelöli, a fél a fürdőszoba, és egy-egynek számít a konyha, a nappali és a lakószobák. Így egy 4-1/2-es lakásban van egy nappali, egy konyha, egy fürdőszoba és két valamilyen méretű szoba.

– Lehet-e könnyen részmunkaidős állást találni – anyaként?

– Montrealban csak el kell látogatni pl. a kijiji.ca oldalra (ez a helyi első számú apróhirdető oldal), ahol rengeteg ajánlatot lehet találni akár teljes-, akár részmunkaidős állásra keresünk rá.
Tehát könnyen lehet munkát találni. Viszont a kérdés második fele, anyaként, gondolom arra utal, hogy jó lenne délelőtt dolgozni, a délutánunkat, esténket pedig a családdal tölteni.
Erre viszont én kevesebb lehetőséget látok. Egyrészt, mert én is kerestem, és a legtöbb esetben megadják az óraszámot, pl. heti húsz óra, de azt inkább úgy képzelik el, hogy dolgozd le két vagy 3 nap alatt, vagy akár hetente változó elosztásban.
Ugyanígy az oviban is természetesebb, ha pl. heti 3 napot megy reggeltől estig a gyerek, mint az, hogy minden nap csak délig – ahogy ez Magyarországon szokás.
Tehát igazából megoldható, de mondjuk akkor arra a délutánra a suliban daycare-t (napközit) kell igényelni, ami kb. 11-12 dollár kiadást jelent egy-egy délutánra (a jelenlegi minimálbér óránként kb. bruttó 11 dollár).

– Mikor Kanadára gondolunk és kiváltképp Montrealra, a legtöbb embernek először csak egy havas táj képe ugrik be…. Mennyire embert próbáló a tél??

– Lehet ezt a kérdést a legnehezebb megválaszolni! 🙂 Ugyanis ez annyira szubjektív…
Igen, szokott nagyon-nagyon hideg lenni. Nem ritka a mínusz 25 fok sem, de… szerencsére ez a rettentő hideg csak pár napig tart. Épp úgy, mint a nagy hőség nyáron. Ráadásul az itt kapható téli ruházatot, csizmákat ennek megfelelően tervezték meg. Itt komolyan veszed a hideget – így ennek megfelelően fel is öltözöl, ergo lehet kevesebbet fázol, mint otthon, az enyhébb télben…
Szerencsére rengeteg hó is társul a hideghez – tehát ha eddig nem szeretted a téli sportokat, akkor majd itt meg fogod kedvelni! 🙂
Megnyugtatásképpen: az utakat egyből takarítják, tehát a város életében nem okoz akkora törést, mint azt mi feltételeznénk…
Pl. két hete esett több mint hatvan cm hó, de ennek ellenére az iskolások elutaztak 3 órányira északra lévő ifjúsági táborba, és senki nem mondta le az utat, vagy kérte meg a lakosságot, hogy ne mozduljon ki otthonról. 🙂
Komolyra fordítva a szót, talán nem is a hideg viselhető nehezen, hanem a tél hossza, hiszen 4-6 héttel tovább tart, mint amit otthon megszoktunk.

– Mennyire befogadó a társadalom? Lehet-e érezni a hátrányát, hogy külföldiek vagytok?

– A bevándorlás Kanadában annyira természetes, mindennapi jelenség, hogy igazából szerintem meg sem fordul a legtöbb ember fejében ez a kérdés… Montreálban meg pláne nem, hisz multikulturális és rettentően toleráns. A világ minden tájáról érkeznek ide emberek, és ennek megfelelően az iskolák, a munkahelyek, játszóterek stb. mind nagyon színes képet mutatnak. Kimész a játszótérre és mindenféle nyelvet hallhatsz az angol és a francia mellett… Ugyanígy a buszon utazva, és ez senkit nem zavar. Természetes.

Így kapcsolatokat teremteni, barátságokat létrehozni sem nehéz. Jönnek-mennek az emberek és lehet ez a nagy mozgás tartja életben ezt az egész várost, vagy az országot…