Egy olyan három gyerekes házaspár vagyunk, aki eddig pár napnál hosszabb időre nem hagyta el szülőhazáját.
Néha viszont éreztük úgy, hogy egy kis változás igenis feldobhatná az életünket és szívesen kipróbálnánk magunkat új körülmények között is. Angolul mind a ketten beszélünk, én franciául is. Így nyelvi akadálya nem lenne a dolognak.

Három gyerekkel az ember azonban nem indul csak úgy neki a vakvilágnak, ezért mikor 2014 elején felmerült férjem munkahelyén az a kérdés, hogy érdekelné-e külföldi munkavállalás ugyanannál az anyavállalatnál úgy, hogy segítenek a kiköltözésben és egy hónapig a lakhatást is megoldanák számunkra ott, úgy éreztük, hogy ennél biztosabb módja nem lehet egy család számára a világlátásnak.
Két várost ajánlottak fel: Sanghait és Montreált. Mi ezt az utóbbit választottuk… és nem bántuk meg!!!
Hosszas előkészületek után érkeztünk meg 2014. július elején a Montréal-Pierre-Elliott-Trudeau repülőtérre.

A beilleszkedés a vártnál sokkal jobban sikerült – mind nekünk, mind a gyerekeknek, és így lassan másfél év eltelte után úgy érezzük, hogy a mostani mindennapi életünkön keresztül megosztjuk azokkal a tapasztalatainkat, akik esetleg gondolkodtak azon, hogy Montreálba látogatnak, vagy csak esetleg úgy gondolják, szívesen olvasnának arról, hogy milyen is egy három gyermekes magyar család élete ebben a kanadai-québeci nagyvárosban.