Hogy mennyire más arcát tudja mutatni egy város különböző évszakokban, arra nagyon szemléletes példa a hétvégén újra meglátogatott Québec city.

Először nyáron néztük meg ezt a majdnem 300 km-el észak-keletre fekvő várost. Méreteit tekintve kisebb, mint Montreál, de ez a több mint 400 éves város a tartományi székhelye a francia Québecnek. Előtte csak annyit hallottunk róla, hogy a belváros gyönyörű, DE sokkal hidegebb van nyáron is és télen is, mint Montreálban. Jelentem, mindkét állítás fedi a valóságot!

Nem tudom, látta-e valaki az egyik kedvenc francia filmemet, aminek az a címe magyarul, hogy „Isten hozott az Isten háta mögött” (Bienvenue chez les ch’tis). Ez a vígjáték épp arról szól, hogy Franciaországban senki nem akar a messzi, hideg északra mégcsak látogatóba se utazni. Elég csak kiejteni a hely nevét, és mindenki együttérzően húzza össze magán a kabátot és lemondóan köszön el a postástól, akit oda helyeztek át, „előléptetésképpen”.
Hát Québec cityvel is ez a helyzet: sármos, hangulatos, de nyáron is olyan északi, jeges szél fújt a Szent Lőrinc-folyó felől, hogy azon gondolkodtunk, július ide vagy oda, el kell menni kabátot venni…

De a libabőrért cserébe kárpótolt az az érzés, amit az Óváros nyújtott: mintha egy európai, francia kisváros utcáin sétálgatnánk. Hangulatos kis boltok, éttermek, kávézók a sétáló utca két oldalán, egy-egy szűkebb sikátorban pedig a helyi festők, művészek alkotásai vannak kiállítva, hogy tudjon vásárolgatni, nézelődni a turista.

Itt található a nagyon híres Fairmont Le Chateau Frontenac hotel is, ahol presztizs megszállni, ha valaki Québecbe látogat. Nagyon lenyűgöző látványt nyújt a folyó partján elterülő hatalmas épület több mint hatszáz szobával, nem messze a Citadellától.

A hotel egyik szárnya a Terrasse Dufferrinre nyílik, ami egy sétáló rész kilátással a lentebb folyó Szent-Lőrinc folyóra.

A másik szárnya a hotelnek pedig egy nagyobb parkra néz, ahol nyaranta különböző utcai művészek és bűvészek adják elő a mutatványaikat. Épp kezdődött egy akrobatikus műsor, amikor odaértünk és Norbit is beinvitálta a showman szereplőnek. Igaz, majd megfagytunk, de jókat nevettünk a viccein, amit a műsor közben franciául és persze angolul is elmondott a közönségnek.

Mivel ez a tartományi főváros, sok fontos hivatal mellett közpönti helyet foglal el a Parlament épülete, ami előtt egy gyönyörű szökőkút látható. De csak óvatosan a nézelődéssel, mi is ott jöttünk rá, hogy a szökőkút körül működő körforgalom van, tehát a közlekedés szerves részét képezi! Szerencsére nem üttettük el magunkat 🙂 – azt majd otthon, mikor hazalátogatunk és elfelejtjük, hogy otthon nincs elsőbbsége a gyakorlatban a gyalogosnak. 🙂

Ezt a szökőkutat, ami a La Fontaine de Tourny nevet viseli, a város 400. születésnapja alkalmából hozattak Bordeauxból, és az 1800-as évek második felében készültek Franciaországban.

Hogy változatosabb legyen a kirándulásunk, nem csak a városban sétálgattunk, hanem ellátogattunk a kb. 10km-re található Montmorency vízeséshez. Érdekessége, amellett, hogy gyönyörű, az, hogy 30 méterrel magasabb, mint az Ontarióban található Niagara vízesés: 84 méter magas.
A pakolótól és a turisztikai központ épületétől jobbra lépcsőn is fel lehet sétálni a függőhídhoz, ami keresztül ível a vízesés felett, de van lehetőség felvonóval is megtenni ezt a távolságot. Utána is lehet még épp eleget sétálni, mire eljutunk a hídhoz és átsétálunk rajta! De megéri: nagyon szép élmény lenézni a mélybe!!

Az első „nem otthon alvásunk” érdekesen alakult! Neten foglaltunk szállást és nagyon kedvező áron találtunk is egy szobát egy motelben, aminek a neve más képeket idézett fel bennem, mint a valóság. Ugyanis szerepelt benne a „kastély” szó, és igaz a szobákon látszott, hogy egyszerűek, de egy kis kupolás épületrész is le volt fotózva, és gondoltam, hogy miért ne lehetne ez egy szép kis hely? Akkor még nem tudtam, hogy az az ár tényleg nagyon-nagyon kedvező volt itteni viszonylatban.

Viszont mikor megérkeztünk a megadott címre, a gyerekek csak annyit kérdeztek: Anya, most komoly? Hát igen: egy olyan motelt sikerült kifogni, amit én eddig csak amerikai krimi és akció filmekben láttam!! Tényleg igaz, hogy volt egy kis része egy kis kupolával, de a többi a földszinten található, utcára nyíló szobákat jelentett, ahol pont a saját szobaajtaja elé parkolhat mindenki…
Mondtam, nem baj, szuper lesz, meglátjátok! Hát a recepciót valaki nagyon izlésficamos rendezhette be nehéz, sötét drapériákkal és rózsaszín masnikkal díszítve a jelentéktelen ablakokat. A szoba szerencsére korrekt volt, a fürdőmedence is tiszta – igaz belefagytunk -, csak furcsa volt utána is, hogy ezen a szűk belső udvaron parkol mindenki, pakolászik és volt olyan indiai család is, akik nem 5-en szálltak ki a kocsiból megérkezésük után nagy hangon beszélgetve.
De teljes nyugalom és béke volt egész éjszakán át. 🙂 Senki nem rúgta be az ajtót se nálunk, se a szomszéd szobában. 🙂

Talán az én szívemhez a legközelebb az a kirándulásunk áll, amit másnap Québec cityt elhagyva ütemeztünk be!
A városból kb. 40 perc vezetés után érkeztünk meg a Sainte-Anne de Beaupré kanyonhoz, ami egy olyan vízesés, amit tényleg a természetben van, és csak minimálisan alakítgattak rajta, hogy a turisták számára is biztonságosan megközelíthető legyen.

Számomra ez nagyobb élmény volt, mint a Niagara vízesés! A parkoló után egy kis sétával lehet eljutni az első hídhoz, ami alatt már vadul morajlik a folyó, és ezek után még kb. egy másfél órás sétával lehet bejárni a kanyont. Több függőhíd, kilátó van kiépítve, hogy minél közelebbről lehessen látni, hallani, sőt érezni is a gyorsfolyósú víz száguldását alattunk! A bátrabbak akár drótkötélcsúszdán is átszáguldozhatnak a víz felett pár tíz méter magasságban.

Ez a vízesés, az erdő, a sziklák számomra a legkanadiasabb élményem, amit eddig megéltem. 🙂