A minap osztottam meg egy elgondolkodtató cikket az index.hu-ról. A hatásvadász címtől eltekintve a téma nagyon aktuális és elgondolkodtató. Friss adatok szerint 22 ezer programozó hiányzik a magyar munkaerő piacról!

Gyermekeink iskolájában komoly hangsúlyt fektetnek a digitális íráskészség fejlesztésére. Kísérleti jelleggel iPad alapú oktatást indítottak el múlt év szeptemberében az ötödikes és hatodikos tanulók részére.
A tanévkezdő szülői értekezlet után átballagtunk egy külön oktatásra, ahol elmagyarázták hogyan is képzelik el a digitális oktatást a tanév során. Kicsit vicces volt, ahogy a sok szülő helyben próbálta követni a beállítási utasításokat, néhányan fel is adták a próbálkozást. Pár szülő nyilvánvalóan életében először fogot iPadet a kezébe, így már a kezdeti beállításokon sem jutottak túl (oké, az iTunes account létrehozása nem biztos, hogy alapvető készsége a mostani 40-50-60 éves korosztálynak).
Az ötlet pedig nagyszerű, mivel gyermekeink – nézzünk szembe vele – már online élik az életük egy részét, akár tetszik ez a szülőknek és tanároknak akár nem! Ha motiválni szeretnénk őket – márpedig a motiváció a legjobb az eredmények elérésére -, akkor miért ne a legkönnyebb utat válasszuk erre?
Több hónapos munkával elkészítettek egy tervet, ami alapján a diákok iPadet használnak a mindennapi munkában, online kapják a házi feladatot, és online munkában kell részt venniük: fogalmazást írnak, kommentelik mások munkáját, vagy a tanár által felvetett témát. A gyerekek nagyon élvezik ezt, egyfajta játékká teszi a tanulást.
Mellesleg a tanárok is: az osztályfőnök SMSben küldi nekünk az emlékeztetőket!

Teljesen más érzés a mai kor gyerekeinek elkészíteni egy “kiselőadást” papíron, (hellyel-közzel) betanulva a szöveget és felolvasni az osztálynak, mint a mi időnkben volt. Manapság ez olyan “égés”. 🙂
De ugyanezt digitálisan elkészíteni?! Öröm volt nézni, ahogy csoport munkát kaptak a gyerekek: hármasával kellett kutatómunkát végezniük különböző témákban – a mieink éppen a Mars bemutatását vállalták. 3 iPaddel ültek össze többször is nálunk és leírásokat olvastak, képeket kerestek és az egészből egy videó prezentációt állítottak össze, ami alá ők rögzítették a felolvasott hanganyagot. Jó volt látni, ahogy küzdöttek a videó vágással és gurultak a röhögéstől, ahogy a másik már sokadszorra akadt bele vagy mondott hülyeséget a hanganyagra. Egyszerűen élvezték a munkát vele, és később az osztálynak az egészet levetítették az osztály smart boardjára (AirPlay-el egyszerűen átküldték a képernyőre), így nem kellett attól félniük, hogy élőben sülnek be vele. Az elvégzett munka szinte ugyanaz, viszont nem stresszeltek bemutatáskor! Ez sem egy utolsó szempont!
Több ilyen 2-3 hetes program futott már le: egy tipikus nemzeti étel elkészítése, a vulkán működése, megújuló energia források, sőt, az aktuális kanadai választások kapcsán kellett egy nekik szimpatikus pártot bemutatniuk (franciául!).
Nagy hangsúlyt fektetnek a kutatási részre is: minden forrást pontosan meg kellett jelölniük, linkekkel persze.

Mi tagadás, ehhez szükség van az eszközre: a tanév kezdésre mindenkinek be kellett szereznie egy iPad 4-et, vagy jelezni az iskolának, hogy erre anyagi okokból kifolyólag nem képes, és ebben az esetben az iskola biztosít a gyermeknek használatra egy eszközt, ezt azonban nem lehet hazavinni. Ez nem olcsó, igaz. De véleményem szerint sokkal jobban megéri, mint egy új TV a gyerekek szobájába – és abból az összegből már ki is jön.
Továbbá szükség volt bizonyos programok megvásárlására, de ez a gép árához képest elenyésző kiadás. Volt ebben többek között videó szerkesztő (iMovie), matematikai gyakorló program (Reflex Math), szövegszerkesztő (Evernote & Book Creator), prezentációs program (Explain Everything), belső rendszerű “Facebook” az osztály kapcsolattartására (Schoology). Illetve használták kreatív célokra a Minecraft-ot is, ezt inkább nem próbálnám magyarul megfogalmazni mi is… szerintem mindenki hallotta már.

Élvezik? Nagyon! Sőt, néha túlzottan is: az év elején heteket töltöttek az osztályban a gyerekek az iskolájuk modellezésével Minecraftban. Már majdnem készen voltak, amikor is az egyik “szabad játék” időben bekukkantott a “digitális terrorizmus” – az egyik tanuló felrobbantotta a fél iskola modellt. Ne ecseteljem mennyire ki volt akadva a felügyelő tanerő… 😀

A lényeg, hogy megtanulják mi mindenre tudják használni az eszközeiket, és ebbe beletartozott egy kis kóstoló a programozás világából is: részt vettek a “Hour of Code” programban, ahol egyszerű blokkok összehúzásával tudtak egyszerűbb programokat készíteni. Élvezték nagyon és ez segít eloszlatni azt a tévhitet, hogy a programozók valami különleges állatfaj, akik a legbonyolultabb matematikai problémákkal foglalkoznak.
Ez lehet hogy igaz volt egy emberöltővel ezelőtt, de manapság a programozási készség elsajátítása jobban hasonlít a nyelvtanuláshoz: a logikus gondolkodást és a szabályokat kell megérteni, utána a többi megy magától! Nem véletlen, hogy az USA próbál minden embert bevonni a programozás megismerésébe – ott mekkora lehet a munkaerő hiány, ha Magyarországon 22 ezer??

A digitális világ már itt van, és ha sikeresek akarnak lenni az életben akkor jobb, ha minél előbb megszerzik az alapvető készségeket ehhez.
Ha tetszik, ha nem, a világ megváltozott és változik napról napra. Gondoljunk bele, hogy 20-30-40 évvel ezelőtt mikor mi gyerekek voltunk, a szüleink még elképzelni sem tudták a “mobiltelefon szerelő”, “mobil alkalmazás fejlesztő” vagy “web designer” foglalkozásokat. Ugyanez a helyzet most is, de a világ tovább gyorsul, és csak most jön “a java” : az autóipar a teljes automatizálás felé halad, pár éven belül itt vannak az önvezető autók – és nem csak a személyszállításban, hanem a sokkal nagyobb falat teherszállításban is -, amik újabb és újabb szoftvereket igényelnek.
Fejlődésben vannak az “okos otthonok”, ami a kényelem miatt fog villámgyorsan elterjedni, nem is beszélve az energia hatékonyságról – hányszor jutott már eszedbe, hogy kihúztad-e a vasalót mikor már úton voltatok? 🙂 .

Egyre több és több a lehetőség: mobil játékokkal játszunk több ezer kilométeres távolságból, tartjuk a kapcsolatot napi szinten Skyepon/Messengeren/Viberen, online tanfolyamot végzünk, nyelvet tanulunk a szabadidőnkben otthonról és bizonyos munka területeken teljesen mindegy fizikailag hol tartózkodunk, ha online tudunk lenni és elvégezzük a feladatunkat.
A nagy cégek által fejlesztett “digitális asszisztensek” beszivárogtak az életünkbe (Siri/Cortana/Google, hmm?) és egyre több mindent inkább online érünk el.

A világ nem áll meg, és a kedvünkért lelassulni sem fog, mert mindenkinek az az érdeke, hogy előre lépjünk, ne pedig hátra. Milyen jó is lenne, ha ezt a változást egyre több iskola ismerné fel és próbálna lépést tartani a VALÓS ÉLETTEL!