December 24-én, a 16 fokos melegben, mikor esett az eső, majd sütött a nap százegyágra és fejet letépően fújt a szél, el nem tudtuk volna képzelni, hogy 5 nappal később arra ébredünk, hogy szakad a hó, és mínuszok szaladgálnak majd! Behavazott nekünk, úgy „embörösen”, ahogy mifelénk mondják majdnem 7000 km-re távolabb.  58 cm hó esett le egy szuszra.

Tegnap csak 5 percet töltöttünk kint, de az épp elég volt, hogy felidézze a kanadai tél emlékeit bennünk: szakadt a hó, kegyetlenül fújt a szél, ettől jegesre fagyott a hulló hó és vágta az arcunkba a megfagyott darabkákat.
Rosszabb volt a mínusz 9, amit a szél miatt mínusz 14-nek érezni, mint a mínusz 28 szél nélkül, napsütéssel.
Az időjárásjelentésben ezért szokták mindig megadni, hogy az adott hőmérsékletet igazából mennyinek is érezzük: nagyon sokat változtat rajta az északi szél. Nem használom a most divatos ’szibériai’ jelzőt, mert ez olyan szenzációéhesnek tűnik. Inkább csak azt mesélem el érzékeltetésképpen, hogy mikor télen befordulunk egy-egy utcába, ami épp Észak-Dél irányú és szembe kap a szél, akkor hiába van rajtunk bélelt sapka és kapucni, olyan érzés, mintha hajmosás után betennénk a fejünket a fagyóba… bár még nem próbáltam, de ilyen lehet 🙂
Ugyanez a szél nyáron is csodákra képes: szép meleg időben hirtelen keresztül szalad az emberen olyan hűvösen, hogy egy pillanatra akár meg is lepődsz, hogy mi volt ez.

Ennek ellenére az élet nem áll meg!

Arról már írtam, hogy ahogy elkezd esni a hó egyből nagy erőkkel bevetik a munkagépeket az utak, járdák tisztítására. Ma reggel pedig már hómarókkal takarítják a parkolóhelyeket az út szélén és szállítják el a havat parkokba. (ez a hatékonyság engem teljesen lenyűgöz…)

Mivel nagyon hosszú a tél , hisz kitart legalább április közepéig, és a rengeteg hó garantált, igazán kedvező hely Montreál a téli sportok szerelmeseinek. Már lehet is menni szánkózni a közeli parkba – ha szó szerint kiástad az utcán parkoló autódat. 🙂 (ma sokan szentségeltek és vágták földhöz a hólapátot!)

Több nagyobb parkot is előre „berendeznek” a tél tiszteletére: szalmabálákkal, kis kerítésekkel kijelölik a dombokra felvezető utat már november közepén és azt, hol lehet lecsúszni majd. Igyekeznek biztonságossá tenni, hogy minél kevesebb baleset történjen majd a tél beköszöntével.

A város szívében található Mont-Royal parkban is hatalmas szánkó-pályát készítenek elő a kis dombon. A nyáron dísztóként működő Beaver lakeből korcsolyapálya lesz. Ide bárki kilátogathat, és eltölthet egy egész napot is – belépődíjak nélkül. (behozzák a parkolójegy árán! 🙂

A forgalmas hétvégi napokon még felügyelők is dolgoznak, hogy minden rendben menjen és rászólnak arra, aki pl. nem a kijelölt úton akar visszaszaladni a dombra, hanem mondjuk mindenkivel szemben.
Ebben a nagy parkban található egy fűtött épület, tiszta mosdóval felszerelve. Itt esetleg át lehet öltözni, asztalokhoz le lehet ülni eszegetni, vagy az emeleti büfében kávé, rágcsa vásárlására is van lehetőség.

Ez az erdős rész, ami lehetővé teszi, hogy tavasztól késő őszig, de még télen is rengetegen fussanak, sétáljanak, túrázzanak vagy épp fatbike-oljanak (fetbájk – ez bazivastag kerekű mountainbike-on való bicajozást jelent) havazás után megtelik sífutókkal, hócipőben túrázókkal is.

A téli sportokról még többet szeretnék majd írni január közepén, amikor a városhoz tartozó Jean Drapeau szigeten megnyílik az egy hónapig tartó Fête des Neiges (fet dé nezs, azaz a hó ünnepe). Ez a rendezvény 4 hétvégén keresztül látogatható és igazából egy havas vidámparkra hasonlít.
Sajnos tavaly nem jutottunk ki, mert épp akkor jártam fogászati titkárnő képző tanfolyamra 🙂
De idén, azaz jövőre, hisz még csak december vége van,  nem fogjuk kihagyni!!!