Hogyan történhetett meg az ma, hogy nem abban az épületben parkoltunk le a mélygarázsba, ahova menni szerettünk volna korcsolyázni, hanem egy kb. 50 méterrel távolabb lévőben?

És hogy nem vettük ezt észre, csak akkor, mikor a beltéri korcsolyapályára megvettük a belépőjegyet és érvényesíteni szerettük volna a kedvezményes parkolójegyet?

És hogy véletlen majdnem bevezettünk Montreál egyik legnagyobb buszpályaudvarára? És mindez még sokba is került??!!

Minden útikönyvben lehet olvasni a montreáli földalatti városról, ami a belváros alatt helyezkedik el, majd 12 km –nyi területen. Bevallom, miután megtapasztaltam a minusz 20 – 30 fokot, egyből megértettem az előnyeit. Ugyanúgy nyáron a plusz 30-ban, valamint szakadó esőben is…

A belvárosi földalatti városrészt hét metrómegálló köti össze. Tehát ha eljutunk ezek közül valamelyikig tömegközlekedéssel – mert tételezzük fel, hogy addig nem fagytunk meg odakint, utána pedig nem olvadtunk el benn az aluljáróban, hisz van, amikor közel 50 fok is a hőmérsékletkülönbség-, akkor onanntól kezdve már arany életünk van: el tudjunk intézni bármilyen ügyünket anélkül, hogy ki kellene tennünk a lábunkat az utcára. Kiszállunk a metróból, és ha nem akarunk felmenni, akkor a metró szinten már mehetünk is valamelyik többszintes épületbe. Ha ott elintéztük, amit szerettünk volna, akkor szinte bármelyik szinten egy folyosón keresztül már mehetünk is a következőbe.

Ugyanis a belvárosi plázák, egyetemek, könyvtárak, hivatalok, irodaépületek, múzeumok, hotelek, bankok gyönyörű alagútrendszerrel vannak összekötve. Beletartozik még buszpályaudvar és vonatállomás is.
Néha észre sem lehet venni, hogy ez már egy másik épület, vagy akár azt sem, hogy már az utca másik oldalán sétálunk vagy épp átmentünk egy tér alatt.
Esetleg abból, hogy más az épület stílusa, vagy mások az információs táblák.

Nem csak földalatti város van Montreál alatt, de nagyon okosan a legforgalmasabb autópálya, a 720-as belvároson átvezető szakasza is egy hatalmas alagútnak köszönhetően a föld alatt megy keresztül. (Tunnel Ville-Marie) Hogy mennyi időt lehet ezzel megspórolni!!!!

Kétségtelen, hogy meg vannak ennek a föld alatti belvárosnak az előnyei: megvéd az időjárás viszontagságaitól, nem kell szagolni esetleg a belvárosi szmogot, nem üti el az el-el rohangáló gyerekeket autó (persze nem az enyéimről beszélek… 🙂 ), világhírű érdekességnek számít, ha télen mélygarázsból ideutazva mélygarázsban parkolunk, akkor elég csak tavaszias ruhát venni, elfelejthetjük a síruhát, nagycsizmát satöbbit.
Olyannal is találkoztam már, aki ennek köszönhetően még télen is csak egy ingben megy dolgozni, mert pont összeköti a munkahelyét és az otthonát ez az alagútrendszer.

Viszont….

Igen, vannak olyanok, mint MI, akik ennek köszönhetően nem vették észre, hogy nem abba a parkolóba álltak le, ahova érvényes korcsolyázás esetén a kedvezményes parkolójegy – ugyanis más esetben horribilis összegbe kerül a parkolás. Így mikor Norbi érvényesítettni szerette volna belépéskor a jegyet, közölték, hogy ez nem erre az épületre szól, át kell állni ide, és ott is csak a P5-ös szinetet lehet használni…
Így ment „megszerezni” az autót, ami 35 percet parkolt szomszédos épülettömb mélygarázsában – amiért egyből 2200 Ft-ot lehetett is fizetni.
Kifele menet pedig valahogy sikerült behajtani a buszpályaudvarra, ahol riasztóduda sípolta le, hogy azonnal hagyja el személyautóval a helyszínt…
De mindezek a megpróbáltatások után igenis sikerült megtalálni a megfelelő helyet (vagyis leautózni a P5 szintre – körbe-körbe az egész garázson, mert akinek nem bérlete van és nem itt dolgozik, az csak a legalsó szinten parkolhat) és érvényesítettni a KEDVEZMÉNYES parkolójegyet 🙂

És igenis korcsolyáztunk – vagy valami olyasmi – egy nagyon – nagyon jót 🙂 – hadd tegyem hozzá, hogy férjem nagyon lelkesen segített ma elkészülni a gyerekeknek, összecsomagolni, rágcsát tenni a kis kirándulásunkhoz. Nagyon bolodog is voltam, addig, amíg észre nem vettem, hogy az egyik pár jégkorcsolya helyett egy pár görkorcsolyát sikerült becsomagolnia… Akkor még nem sejtettem, hogy a parkolás is ilyen kalandos lesz ma!  🙂  🙂

Az egyik legnépszerűbb beltéri korcsolyapálya a Bonaventure metróállomásnál található és az Atrium Le 1000  nevet viseli..
Annak ellenére, hogy a belváros szívében található, az áraik teljesen elfogadhatóak és egész évben várják a korcsolyázni vágyókat.
A pálya kedvence a hatalmas pingvin, aki ott korcsolyázik a gyerekek között és megszeretgeti őket.

Nem csak ez az egy pingvin csúszkál a pályán, de a most korcsolyázni tanuló gyerekek kispingvinekbe kapaszkodva haladhatnak előre. Így számukra még izgalmasabb a móka 🙂
Először szokatlan volt számunkra, hogy csak 11-kor hajlandóak kinyitni, de ahogy egyre jobban megismertük Montreált, rá kellett jönnünk, hogy itt bizony az élet tényleg nem kezdődik el korábban hétvégén…
Sőt! Azt is kitapasztaltuk, hogy délután fél kettőig kevesebben vannak, viszont akkor elkezd “áradni a nép’ és utána alig lehet elférni a jégen.
Így mi mindig  elsőkként érkezünk, és mire megérkezik a tömeg a gyerekek már lefáradnak és mehetünk a jégpályát körbevevő éttermekbe ebédelni. Hisz pótolni kell az elveszett energiát 🙂