Beköszöntött március! Az időjárás napról napra szebb, már lassan itt is lehet érezni, hogy jön a tavasz: olvad a hó, már pluszban van a hőmérő napok óta, és szinte hihetetlen, hogy nagykabát, nagysapka és sínadrág nélkül is ki lehet menni a lakásból!!

Mivel ilyenkor már végképp senkinek sincs kedve benn maradni a négy fal között, az első utunk egy félig benti, félig szabadtéri programra vezetett!

Március és április a juharfa-ültetvények látogatásáról szól Québecben.
Sok olyan, főleg családi vállalkozás hirdeti magát a neten Cabane à sucre (kábán á szükr) / Sugar shack (Cukor kunyhó) néven, ami kimondottan az év ezen időszakában látogatható. A legtöbbször egy étteremre kell gondolni, ahol a helyi juharszirup felhasználásával készült ételeket lehet megkóstólni, különböző juharszirupból készült termékeket vásárolni. Persze, mivel Québec adja a világ juharszirup termelésének közel 80%-át, így nagy a verseny, és igyekeznek valami plusz szolgáltatást is nyújtani, hogy minél több látogatót sikerüljön becsalogatniuk.

Az étteremben ebédelés a gyerekek számára nem jelent valami nagy programot,- örülnek, ha túlélik bealvás nélkül – pláne nem a szirup, kekszecske stb. vásárolgatás utána, ezért mi is olyan helyet kerestünk, ahol az egész család jól tudja érezni magát. Így akadtunk rá a Constantin család Cabane à Sucre-rére, ahol gyerekprogramok mellett kicsit betekintést nyerhetünk abba is, hogyan készül a világhírű juharszirup!

Mivel már nagyon ügyesen kitapasztaltuk, hogy a rendezvényekre nem nyitáskor érkezik a legtöbb ember, hanem inkább délután, így ma is inkább reggeli után keltünk útra. Na nem kell túl korainak gondolni minket, mert tíz előtt nem nyit ki semmi…

A Costantin család juharfa erdeje csak fél órára van Montreáltól. Ahogy megérkeztünk, már voltak akik ott reggeliztek. Mi megvettük az ebédjegyeinket, majd gondoltam gyorsan veszünk pár dolgot a boltocskában, ahol akkor még nem voltak vásárlók. Hogy milyen jó ötlet volt, ez kb. 2 óra múlva derült ki, amikor már hatalmas sor kacskaringózott a bolt előtt 🙂 – bevallom, ma is rácsodálkoztunk arra, hogy milyen türelemmel képesek itt az emberek sorban állni!! Mintha ez lenne a világ legjobb elfoglaltsága hétvégén!! Nincs tolakodás, nincs egy rossz szó se!

Mikor a boltban dolgozó néninek elmeséltem, hogy életünkben először vagyunk ilyen helyen, úgy nézett ránk, mint a marslakókra… De nagyon készséges volt, egyből tanácsokkal látott el, hogy ebéd előtt nézzünk körbe kint, ahol vannak ingyenes és belépőjegyes programok, a jegyről letéphető kisebb jeggyel pedig mehetünk juharszirup-nyalókát készíteni.
Érdekesség, hogy csak 40km-re voltunk a kétnyelvű Montreáltól, de errefele már sokkal több csak québeci zászlót lehetett látni és az angol nyelvű kiszolgálás se ment olyan zökkenőmentesen, mint a “városban”, ahol ez teljesen természetes… Viszont itt is nagyon kedvesek voltak hozzánk a franciául beszélők is.

A juharfa erdőben lehetett sétálni egy nagyot, játszóterezni, ami nagyon jól esett a kellemes 10 fokos melegben, de lovaskocsikkal is körbe lehetett járni a birtokot. Ezeket a juharfákat megcsapolják, hogy tavasszal kifolyjon belőlük a nedv. Régebben csak egyszerűen vödörbe fogták fel a folyadékot, de ma már műanyag vezeték-rendszeren szivattyú segítségével vezetik el hatalmas tartályokba.

A fák 45 éves koruk előtt nem alkalmasak arra, hogy megcsapolják őket. Viszont egy-egy fa akár a 300 évet is megérheti. Miután összegyűlt a víz színű folyadék, akkor forralással, szűréssel sűrűre főzik. Kb. 40 liter folyadékból lesz egy liter juharszirup. Ez általában egy fa éves termése….

Québecben a juharszirup általános étrendkiegészítőnek számít – egészségesebb, mint a cukor, így használják teába, kávéba, sütikbe, de sós ételek ízesítsére is. (juharszirup pálinkáról viszont még nem hallottunk… hm… lehet a jövő biznisze lenne??!!)

Ezt ma különösen megtapasztaltuk, ugyanis az ebéd szinte minden fogásában visszaköszönt a juharszirup.
Előételnek káposzta saláta volt.
A borsóleves után – ami otthon inkább a borsófőzelék nevet viselte volna, főfogásként kaptunk: juharszirupba forgatott minivirsliket, sonkás-szalonnás omlettet juharsziruppal meglocsolva, vörösbabot juharszirupban és főtt krumplit. Érdekes volt a sós és az enyhe karamellás íz keveredése!

Desszertnek amerikai palacsinta volt – juharsziruppal, juharszirup-pite vanilia jégkrémmel 🙂
Bevallom, mire az ebéd végére értünk, úgy éreztem, hogy cukor-sokkot kaptam…

Ez után pedig mehettünk juharszirup nyalókát készíteni! (tire d’érable / taffy)
Felforrósítják a juharszirupot, majd egy-egy kis merőkanálnyit kiöntenek a hóra. Várni kell kb. 15 másodpercet, amíg megdermed, és utána egy fapálcika segítségével fel lehet tekerni.

Majd pont időben érkeztünk a bábszínház előadására, amit a baba-múzeum egyik termében tartottak fél óránként egész délután.

A baba-múzeumban nagyon megtettszett az egyik polc, mert találtunk magyar Matyó babát is : )

Az étterem mögötti részen ekkora már elolvadt a maradék hó is, hatalmas sár és pocsolyák keletkeztek, de senkit nem zavart abban, hogy épp a kibérelt kis quadjával vagy pedálos mini-gokartjával rohangáljon, vagy leüljön a kültéri kiskemence mellé beszélgetni, juharszirupos fánkot majszolgatni vagy a gyerekekre vigyázni az ugráló vár mellett.

Összességében mindannyian pozitív tapasztalatokkal tértünk haza. Igaz, az ebéd kétszer olyan drága volt, mint akármelyik belvárosi gyorsétkezdében, de megnyugodtunk, mert lehet kalóriában is kétszer annyit kaptunk köszönhetően a sok juharszirupnak 🙂 🙂 🙂