Bonjour, hi! – Nagyon meglepődtem, mikor először beléptem egy boltba és ezzel a köszönéssel fogadtak! – Na, ez most mit jelent? Akkor franciául vagy angolul fogunk beszélni a pénztárnál?!
Utazásunk előtt olvastam több helyen is, hogy mivel Montreálba nagyon sok bevándorló, turista érkezik, annak ellenére, hogy a francia Québec legnagyobb városa Kanadán belül, azért a kétnyelvűség jellemzi. Vannak olyan kerületek, amik inkább francia és vannak olyanok, amik inkább az angol nyelvet preferálják!
Igazából ezt akkor nem nagyon értettem….
Így másfél év elteltével kezd körvonalazódni a dolog! Viszont előre elmondom, hogy ismételten csak a saját tapasztalataimat tudom leírni a nyelvhasználattal kapcsolatban is!
Tehát, mikor Montreálban a kasszához érünk, akkor tuti, hogy Bonjour, Hi-jal köszönnek, és ezután azon a nyelven folyik a társalgás, amelyiken a vásárló válaszol. A legtöbb kereskedelmi egységben igyekeznek olyan alkalmazottakat felvenni, akik valamilyen szinten beszélnek angolul és franciául is. Na ne tökéletes nyelvtudást képzeljünk el!! – itt nem él az emberekben az a belenevelt maximalizmus és feszélyezettség, hogy csak akkor szólalok meg angolul, ha legalább Shakespearet tudok olvasni eredetiben!! Sokkal magabiztosabbak, és kevésbé gátlásosak! Igyekeznek érvényesülni akár minimális nyelvtudással is!
Én ennek a kétnyelvűségnek rettenetesen megörültem, mivel beszélem mind a kettőt!
Azután jött pár kisebb csalódás! Az angollal nincs is semmi baj, mondhatom, hogy amerikai angolt használnak legtöbben. (persze a sok bevándorló miatt az az angol néha koreainak, néha indiainak vagy épp pakisztáninak hallatszik… De hosszabb vagy rövidebb idő alatt hozzászokik a fül és elég jól megérti a különböző kiejtéseket. – Erre példának hagy meséljem el, hogy férjem jól beszél angolul, viszont franciául nem, ezért ha valamit nem ért, akkor egyből megkéri az illetőt, hogy legyen szíves angolul beszélni. Ezt kérte egy eredeti québeci vizsgáztatótól is, aki azt válaszolta erre, hogy Igen, ez angol volt 🙂 Ez megadta a vizsga alaphangulatát, de ennek ellenére sikeresen letette Norbi a forgalmi vizsgát!)
Viszont a francia eléggé távol áll attól, amit Franciaországban, Párizsban beszélnek. Mikor először szóltak hozzám hosszabban québeci franciául, nem tudtam eldönteni, hogy az illető most angolul beszél vagy franciául vagy mi ez??!!! Teljesen magamba zuhantam!!
Azután másokkal is beszélgetve rájöttem, hogy semmi baj, ha az eredeti franciáknak is nehézséget okoz az eredeti québeciekkel a társalgás, akkor mit aggódjak én?!
Az igazat megvallva ezért is mentem el egy fogászati titkárnőképző tanfolyamra, hogy több eredeti, itteni kiejtést halljak. Hát volt mit fülelni!!
Szerencsére itt Montreálban, azért igyekeznek a helyiek is úgy beszélni a nyelvet, hogy mások is megértsék: hivatalban, üzletekben stb.
A bolt után a következő hely, ahova az első nyáron is sokat jártunk mielőtt még lettek ismerőseink, a játszótér!
Montreálban a játszótér egy nyelvi kavalkád!
A legtöbben használják a saját anyanyelvüket: orosz, héber, kínai, koreai, lengyel, spanyol stb. plusz emelett vagy az angolt vagy a franciát…
A helyiek legtöbbje pedig angolt és franciát!
De ezt a nyelvi sokszínűséget úgy kell elképzelni, hogy sokszor azt veszem észre, mikor a gyerekek szaladgálnak körülöttem, hogy az egyik angolul kiabál, a másik erre franciául válaszol!!
Hallottam már ilyen felnőtt beszélgetést is a buszon, amikor az egyik az egyik nyelven beszélt, a másik a másikon válaszolt. Azután meg közös nyelvre váltottak… Én meg álltam ott és csodálkoztam, hogy így is lehet beszélgetni?!
Sokan, akik kimondottan az angol nyelv miatt utaznak Montreálba, nagyon meglepődnek, mikor távolabb utaznak a tartományon belül a várostól. Mi is azt hittük, hogy bármerre megyünk Québecen belül, itt az emberek alapból két nyelvet beszélnek majd! (hisz iskolában tanulják mindkét nyelvet, a boltban kapható összes termékre minden adat két nyelven fel van tüntetve stb. )
De rá kellett jönnünk, hogy ez nem teljesen fedi a valóságot !
A nagyobb városokban a kereskedelmi egységekben igyekeznek az angolt is használni az ott dolgozók, de ha leülünk egy kávézóba, étterembe, akkor szinte csak francia beszélgetést hallhatunk.
Nem akarok politikai kérdésekkel foglalkozni, de azt még hozzátenném, hogy a montreáli ismerőseink között is van olyan, aki a világért meg nem szólalna franciául vagy ennek az ellenkezője, aki csak franciául hajlandó beszélni…
Visszatérve a poszt elején említett kérdésre, hogy egyik negyed az egyik nyelvet részesíti előnyben a másik pedig a másikat, nagy mértékben attól is függ, hogy eredetileg honnan érkeztek az oda költöző emberek. Ott is jellemző a kétnyelvűség, de egymás között a családban vagy a szomszédok inkább használják az egyiket: vagy franciául beszélnek, mert pl. volt francia gyarmatokról érkeztek, vagy eredeti québeciek vagy épp angolul szeretnek társalogni, mert pl. Kanada másik területéről vagy angol anyanyelvi környezetből költöztek ide. Vagy épp Magyarországról és a család angolul beszélt jobban 🙂 .
Ismerősöktől hallottam, hogy a ’80-as évek elején azzal a problémával kellett szembenéznie Québecnek, hogy a nyugdíjasok száma nő, míg az újszülötteké csak csökken. Hogy valami változás álljon be minél előbb, meghosszabbították az édesanyák számára a gyerekneveléssel otthon tölthető időt, lehetővé tették az apukák számára is, hogy 5 hét apaszabadságuk legyen az első évben valamint 
A kislányunk nagyon szereti ezt a családi bölcsit, ahol hatan vannak a csoportban – négy különböző országból – és egy felnőtt vigyáz rájuk. Mivel családi háznál van, olyan, mintha otthon lennének, vagy nagymamánál. Délelőtt rengeteget játszanak, rajzolnak, énekelnek, báboznak, gyerek jógáznak, jó idő esetén kinn vannak vagy a házhoz tartozó kis udvaron vagy pedig a közeli játszótéren.
Sok magán garderienek sincs udvara, így a játszóterek, parkok, amiből nagyon sok van Montreálban, népszerűek. Nekik könnyebb kijutni 5-6 gyerekkel: direkt erre a célra készült babakocsikat lehet vásárolni, amibe 4 vagy akár 6 gyerek is belefér, vagy pedig kis húzható vagy épp tolható kocsin (miniwagon) utaztatják ki az óvó nénik a legkisebbeket.
Mi az eddigi