Három gyerek, négy kerék?

licence

Majdnem egy teljes évet töltöttünk autó nélkül Montreálban, kizárólag tömegközlekedést használva. A busz, metró hálózat kiváló, kényelmes (villamos pedig nincs :)), viszont szerettünk volna megismerni Kanadát a nagyvároson kívül is egy picit. Persze utazhatunk vonattal és távolsági buszokkal is, de 3 gyerekkel és csomagokkal ez nem biztos hogy annyira kényelmes, főleg mivel a pici még pici :).

Hogyan is férjen be minden?
Hogyan is férjen be minden az bérautóba?

A következő, amit el kellett döntenünk, hogy autót béreljünk vagy vásároljunk.
A rövid távú bérlés itt gyors és kényelmes. Az ember lefoglalja interneten a kiválasztott autót  és reggel csak beugrik a kocsiért, amit akár az úticélnál is le lehet adni. Ezt a formát próbáltuk is, mikor a belvárosból költöztünk a mostani lakásunkba: egyszerű, de elég drága, főként mivel vaskos biztosítást kell fizetni az autóra – és magunkra is.
Lízingre nem vagyunk jogosultak – ehhez minimum letelepedési engedély kell. Maradt még a hosszú távú bérlés, amit például a koreai családok vesznek itt igénybe – ez is kényelmes, de költséges változat.
Montreálban létezik még a “percdíjas” autó is: online szerződéskötést követően az okostelefonunkon látjuk hol parkolnak éppen a cég kék-fehér kis Smartjai. A telefonunk ezután nyitja az adott autó ajtaját, majd azt is látjuk hol, melyik zónában tudjuk az autót leparkolni. A felhasznált percek költségét levonják az egyenlegünkről, a tankolással nem is kell foglalkoznunk.
Sajnos a Smartba nem fér be 5 ember. 🙁

Esetleg talán egy Bentley?
Esetleg talán egy Maserati?

Osztottunk, szoroztunk, és arra jutottunk, hogy egy használt autó vásárlással még mindig jobban jövünk ki a későbbiekben – lehet, hogy az az érzés is közrejátszik, hogy ugye Magyarországon is saját autóval rohangáltunk.
A döntés persze csak a kérdések számát gyarapította, hiszen ismeretlenek voltak számunkra a szabályok (szerződéskötés, “átírás”, biztosítás, adók, stb.). Szerencsénkre kedvenc segítőkész szomszédunk (legyen csak buddy – bádi, azaz angolul haver) azonnal a segítségünkre sietett – és első lendületével le is beszélt arról a Nissan Altimáról, amit egy ismerős ajánlott fel, mivel épp elköltözőfélben volt. Buddy szerint az egy jó autó, csak nem egy három gyerekes házaspárnak… illetve javasolta, hogy a mostoha montreáli időjárás miatt csakis négykerék-meghajtású autóban gondolkodjunk, ha jót akarunk magunknak télvíz idején is. Alig egy hét alatt hozott össze egy helyi javítóműhely tulajdonosával, akik használt autókat is forgalmaznak. A pár eladó autójuk közül egy Maserati-t (ha-ha, “á, kicsi a gyerekeknek hátul!”), illetve egy Subaru Outback-et ajánlottak, mivel az egy megbízható autó – magas építésű, négykerék hajtású (AWD) -, és olyan kombi-féle, aminek a hatalmas csomagtartója könnyedén elnyeli a szánkókat, bőröndöket. A foglalót nem mertem azon nyomban otthagyni, még egyeztetnünk kellett az egyéb költségeket, jogi tennivalókat, stb.

Aludtunk rá egyet, majd tüzetesebben átnéztük az autót, és kértük hogy az általunk kifogásolt részeket vizsgálják meg és hozzák helyre: jobb oldali ülés légzsák visszajelző – kiderült, hogy tényleg csak “visszajelez”, ez nem hiba; illetve a hátsó ablak fűtése – ezt megjavították, de saját bevallásuk szerinte vért izzadtak vele 😀 . Zárójelben teszem hozzá, hogy kb. 15 évvel ezelőtt pont az Outback volt álmaim autója, de az élet akkor máshogy hozta…

Subaru OutbackA következő héten aláírtuk az adásvételi szerződést, kifizettük az autót. A vételárba foglalt jelentős adómennyiséget az eladó fizeti be, mi pedig az autó cseréjekor tudjunk továbbvinni majd a következő autó vételárába (levonható a különbözet). Az eladó gondoskodott minden állami tennivalóról: egy fénymásolt jogosítvány alapján a nevemre tudta íratni az autót és ki tudta váltani hozzá a rendszámot. Québecben nincs jármű- vagy súlyadó, hanem a rendszám birtoklásáért kell fizetni minden évben, a vásárlás évfordulójával kb. 260 dollárt (amúgy tök laza, a rendszámtáblát egy csavarral felfúrták hátra, első rendszám pedig nincs). A meglepetéseknek még nem volt vége: Québecben nincsen kötelező műszaki vizsga az autókra (így néha hihetetlen hulladék autókkal lehet találkozni az utakon – annyira szét van rohadva a kocsi küszöbje, hogy azt lehet hinni, hogy kilóg valahol az utasok lába), viszont a tulajdonos saját felelőssége, hogy az autója milyen állapotban van. A felelősséget nem véletlenül hangsúlyozom, itt az autóra kötött biztosítás nagyon fontos, mivel ez nem az általunk ismert “felelősség biztosítás“, hanem ez fedezi az általunk okozott károkat (a más járművében, de akár a saját balesetünket is), illetve a saját biztosítónk fizet nekünk akkor is, ha belénk jöttek – majd ezt rendezi a vétkes biztosítója felé, ha kell, akkor jogi úton is. A biztosítás vaskos összeg – mondjuk úgy, lazán tartalmazza a műszaki vizsga költségeit -, nekünk egy évre 1200 dollár. Plusz a jogosítvány éves költsége 100 dollár, és már útra készek is vagyunk.

Az autót április óta élvezzük, megjártuk vele Québec Cityt, Kingstont, Torontót, Niagara-vízesést, és – lekopogom – soha nem hagyott még cserben az úton. A heti nagybevásárlás is teljes más autóval! Az eddigi egyetlen negatív meglepetést az akkumulátor okozta – az egyik reggel, mikor persze pont időpontra kellett volna beérnünk, az akku megadta magát (katt-katt-katt). A fent említett Buddy segítségével fél óra alatt szereztünk új akkut (Walmart rulez), betettük és már mentünk is!
A helyi parkba kimenni is teljesen más érzés télen, amikor csak bedobáljuk hátra a szánkókat, élvezzük a havas dombot, majd fáradtan hazagurulunk 5 perc alatt. Egyébként itt törvényi előírás a téli gumi, de a hómennyiséget elnézve ezt teljes mértékben támogatjuk. Szerencsére a helyi sportként űzött “ássuk ki az autót az éjjel leesett fél méter hó alól” versenyben még nem indultunk, sikerült télire beltéri garázst szerezni.

Pár Québeci érdekesség még:snow-sheds1

  • a sok hó miatt sokan fedett beállót építenek a garázs bejáró elé, ami fura utcaképet eredményez (jobbra)
  • vannak, akik külön téli és nyári autót használnak – a közlekedési hatóság lehetőséget biztosít a nyári autó tárolására egy fedett, őrzött telepen, így még a költségeket is meg lehet takarítani
  • nincs “közúti ellenőrzés”, csak akkor állítanak meg ha valami szabálytalanságot csináltunk
  • elől nincs rendszám, így csak hátulról mérnek sebességet 😀
  • a benzinkúton előre kell fizetni, azaz betesszük a kártyát, majd ha a kút ezt be tudja terhelni (általában magasabb összegre, mint amit tankolni szeretnénk), akkor tölthetjük meg az autót – és persze a végösszeget vonják le az egyenlegünkből
  • és a benzin ára kb. most 190 Ft….

 

 

“Viszlát!” vagy “Hamarosan látjuk egymást!”?

Még csak fél év telt el az előző búcsú parti óta, és már megint itt van a nyakunkon a következő… Mint egy kolonc… ami egyre súlyosabb…

Megérkeztünk egy idegen városba, egy idegen országba, ahol beköltöztünk egy idegen házba, ahol a lakók között van mindenféle a világ minden tájáról. Nem csak Montreál olyan, mint egy kicsinyített földgömb, de benne ez a ház is.

friendsSzerencsések vagyunk, mert EGY családként jöttünk, így az otthontól való elszakadás sokkal könnyebben ment, mint szerintem azoknak, akik egyedül vágnak neki egy hosszú útnak.
Viszont így is vágytunk ismerősökre, baráti kapcsolatokra, és a mi esetünkben ez épp úgy alakult, hogy annak ellenére, hogy Kanadában vagyunk a barátaink többsége Dél-Koreából jött.
Mikor egy-egy fotót esetleg kiteszünk a facere, van is aki utána megkérdezi: Te, biztos, hogy Kanadában szálltatok le a gépről? Nem Koreában?

Szerintem sokan tapasztalták már, hogy egy kapcsolat kialakulásához sok idő kell, sok befektetett energia, figyelem, és talán egy nagyobb városban, lakásban lakva még nehezebb ismeretségeket kötni, barátkozni. Főleg nem egyszerű, ha annyiféle fajta ember lakik egy helyen különböző szokásokkal, viselkedéskultúrával.

Szerencsére Kanadában nyitottak az emberek! Én itt még soha nem éreztem azt, hogy valaki „Ferde szemmel nézett volna ránk”, – még a koreaiak sem 🙂 azért mondjuk, mert nem tősgyökeres kanadiak vagyunk. Itt ez a természetes.

Eddigi tapasztalataim szerint a város lakossága nagyon képlékeny: örökké mozgásban van. Nem olvastam ide vonatkozó statisztikát, de valahogy úgy képzelem, hogy van egy tősgyökeres mag, és körülöttük a nagyobb százaléka a lakosságnak állandó változást mutat.

koltozes

Nem csak a városba érkezők száma magas, de a városon belül is rengetegen költözködnek. Rengeteg költöztető cég van épp emiatt.
Furcsa is volt először hallani a július elsejéről, mint a hivatalos québeci költözések napjáról (moving day – egyébként ez egy állami szabadnap, Canada Day), de azután kicsit megvilágosodott, mit jelent ez a fogalom.
A legtöbb albérleti szerződés fordulópontja július elsején van! Igen, lehet sejteni, hogy július elsején nem érdemes shoppingolni menni kocsival a város egyik végéből a másikba…. Órákat vehet igénybe!

És most a házunkban megint megüresedik egy lakás….

louer

Szomorú vagyok, de szerencsésnek tartom magunkat, mert ideérkezésünk után elég hamar egymásra találtunk ezekkel a korei családokkal, akikről már írtam, hogy igazából csonka családok jelenleg, mert anyukák jöttek a gyerekekkel nyelvet tanulni, míg a családfenntartó apukák otthon maradtak dolgozni és biztosítani a hátteret nekik.
Nagyon sok mindent megtanultunk Koreáról, és még az is kiderült, hogy az apa szó koreaiul is ápá…. Így van olyan gyerek az ismerősök között, akinek egyszerűbb azt mondania a férjemnek, hogy Apa, mint a nevén szólítania. 🙂 (hm… vagy lehet gyanakvóbbnak kellene lennem?!!)

namesA névről jut eszembe: itt természetes, hogyha hivatalba megyünk, akkor engem Madame Mártának szólítanak, míg a férjem Monsieur Norbert. 🙂 Beni és Tami neve nem okoz problémát, viszont a Zsomborral megküzdenek. Volt már szegény Jumbo (dzsámbo), de Jean-Paul (zsanpol) is.  🙂

De ami még ennél is viccesebb, hogy nagyon sok ázsiai tetszőleges angol nevet választ magának, és pl. ezen a néven válik ismertté a montreáli életben. 🙂 Így próbálják kikerülni azt, hogy nem tudjuk helyesen kiejteni a neveiket… ami nem is csoda!!!! Ilyenkor nagyon meg tudom érteni miért is küzdenek annyit az angol kiejtéssel!! Elég távol áll a két nyelv hangzásban egymástól!

Épp egy éve voltunk már itt, mikor el kellett búcsúznunk az egyik kedves családtól, majd 3 hétre a másiknak szerveztünk búcsú partit…. Lejárt a két éves tanulói vízumuk és persze a család is várta őket vissza.

A héten pedig egy újabbra kerül sor…
Csakhogy azóta eltelt fél év, és ezalatt a fél év alatt sikerült még több közös emlékre, kalandra szert tenni…. Így egyre fájóbb szívvel megy a búcsúzkodás…

14 óra választ majd el és egy fél világ….

Kíváncsi vagyok, hogy a modern technikának köszönhetően ez a jelenlegi Viszlát! ott marad a kapcsolat végén, mint egy pont, vagy szépen átalakul „Hamarosan látjuk egymást!”-sá??

Good Bye or See you soon?! Addig is:

bucsu

Szeretek olvasni hét!

readA héten ismételten a KÖNYVEK körül forog az élet a suliban! Megint elérkezett a
„ Szeretek olvasni hét”!

Ez azt jelenti, hogy minden tanítási napon külön figyelmet kap az olvasás érdekes kis programokon keresztül, függetlenül attól, hogy milyen óra van.
A gyerekeknek be kell vinni a suliba a kedvenc könyvüket, lesz kedvenc-könyvem-és-én selfie készítés, könyv-haverok nap, amikor két osztály összejön és közös olvasási programon vesznek részt. Egyik nap le lehet venni az egyenruhát és feliratos pólót lehet viselni iskolába illő üzenettel. Pénteken pedig be lehet öltözni egész napra kedvenc mesehősödnek- könyvszereplődnek!

Mindezek mellett minden nap lesz 10 perc, amikor a legváratlanabb pillanatban megszólal a csengő arra figyelmeztetve, hogy dobj-el-mindent-és-olvass! Ekkor kötelező eldobni krétát, ceruzát, labdát, – gondolom ez lesz a nap fénypontja…- és mindenki olvashat kedvére 10 percet az osztálytársak által bevitt japán, koreai, héber, magyar – na jó, lehet még angol is – könyvekből  🙂

image-36b77c7ae3783bd69dbdeacfec4e24fbd1717a1cba1b6282416895e7142e1212-VEzen a héten “Utazó mesélők” is meglátogatják a gyerekeket, akik nem mások, mint az iskolában tanító tanárok, akik bármikor felbukkanhatnak bármelyik órán és elmesélhetik kedvenc történetüket, olvasmányukat.

Meghirdettek egy egész hétre szóló versenyt is: mindenki hozott haza egy lapot, amelyre fel kell tüntetni, hogy milyen könyvet, könyveket olvas a héten, hány oldalt és versenyben állnak az osztályok egymással értékes jutalmakért.
Ennek az olvasó-listának a segítségével pedig készíteni fognak egy nagy olvasói fát, melynek minden egyes levelére egy könyv címe kerül.
Még könyvjelző-készítő verseny is szerepel a heti listán.

Csizmás Kandúr 🙂

A ” Szeretek olvasni!”  iskolai programnak én nagyon örülök!

Először is, mert mind az öten szeretünk olvasni! – végre valami, amit mindenki szeret a családban és senki nem lóg ki a sorból!!
Másodsorban azért, mert az iskolában egy egyszerű hétköznap is nagy hangsúlyt fektetnek az olvasásra. A fiúk nagyon kevés leckét kapnak, de az mindig házi feladat, hogy hétfőtől csütörtökig írás-olvasás órára kötelező húsz percet olvasni tetszőleges könyvből és egy-egy rövid kifejtős kérdésre választ adni: Beninek, aki elsős csak egy-két mondatot, Zsombortól, aki hatodikos, már hosszabb, kreatívabb fogalmazásokat várnak el.
De a péntek délutánt vasárnap estig „leckementesnek” hagyják, pihenésre!

Így tényleg sok könyv fordult meg ez alatt a másfél év alatt a kezünk között és vannak olyanok, amiket kimondottan itt ismertünk meg és szerettünk meg. Nagyon!

wimpyHadd kezdjem az egyik sorozattal, amiből már tíz kötet jelent meg, és nagyon reméljük a nagyobbik fiammal közösen, hogy lesz még folytatás!!
Lehet sokan ismerik: Diary of a Wimpy Kid. Magyarul „Egy Ropi naplója” a címe és Jeff Kinney a szerző.

Mint ahogy a címe is elárulja, napló formában íródott: könnyen olvasható, átlátható, követhető a történet.
Egy tizenéves fiú, Greg Heffley és családja mindennapjait mutatja be, legtöbbször a kisebb kalamajkákat, amin keresztül kell menniük, valamint a fiú „nehéz, megpróbáltatásokkal teli” hétköznapjait.

wimpykEz nem hangzik olyan izgalmasan, de az író stílusa olyan magával ragadóvá teszi a sztorit: könnyed, olvasmányos, humoros, de egyátalán nem erőltetett. (összehasonlítva más torzszüleményekkel a műfajon belül….)

Hozzá az illusztráció is egyszerű, de mindent tökéletesen kifejez.

Angol szakos lévén csak ajánlani tudom minden angolul tanuló diáknak és felnőttnek egyaránt! A nyelvezete a mai beszélt amerikai angol, tele mindennap használt szófordulatokkal, kifejezésekkel, nem bonyolult nyelvtani szerkezettel. Ez a könyv tényleg az élő nyelvet adja vissza –  élő történeteken keresztül!

belly-bookA listán a következő a The Cat in the Hat (Dr. Seuss nevéhez fűződik, aki A macska a kalappal sorozat írója) védjeggyel ellátott könyvek, melyek direkt olvasni tanulóknak készültek. Ezek nem rövidített történetek, hanem egyszerűbb szókinccsel megfogalmazott mesék!

Esténként a kicsikkel leülünk a kanapéra, Beni olvassa a könyvet és igyekszünk közösen lefordítani, hogy Tami számára is teljesen érthető legyen.

Viszont rájöttem, hogy ezeknek a könyveknek az esetében erre nincs is szükség, mivel egyrészt nagyon jó illusztrációk készültek a szöveghez, másrészt verses, gyönyörűen csengő rímekben íródott a vicces mese.
Egy-egy ilyen olvasás után csak azt hallom a fürdőszobában fürdetés közben, hogy még a 3 éves kislányom is ezek közül a rímek közül szavalja a kedvenceit és nevetgél rajtuk.

belly-book-spreadA szuperkedvenc ezek közül a könyvek között a Belly book (Joe Harris), azaz a Pocak könyv, ami szemléletesen bemutatja, milyen vicces formájú hasak léteznek, majd a történet a végén egészséges életmód tanácsadó könyvvé alakul. Elmeséli, mit kell ennünk ahhoz, hogy mindenkinek vidám kis pocakja legyen!

Lehet a listát a kanadai Caillouval (káju) illett volna kezdenem, de befejezésnek is stílusos. Caillou egy kedves 4 éves kisfiú, aki szép lassan felfedezi a környező világot. Ha jól tudom, először oktató jellegű meseprogramként szerepelt a Tv-ben, majd könyv formájában is megjelentek az epizódok.

caillou

Taminak ez a number one. Mindegy, hogy angolul, vagy franciául! – ez a könyvsorozat mind a két nyelvterületen nagyon népszerű.
Szerintem megnyugtatja, hogy egyszerű, hétköznapi történeteket hall, egyszerű, hétköznapi szavakkal elmesélve, szép rajzokkal kísérve. Mivel kanadai, így a történetek, rajzok is most az Ő hétköznapi életét is tükrözik.

Szerintem nagyon jó gondolat egy egész heti programot összeállítani az iskolában a könyveknek és  olvasásnak szentelve!  Mennyivel szívesebben olvasnak a gyerekek úgy könyveket, ha azt nem egy tanár, vagy a szülő ajánlja, hanem valamelyik barát meséli el, hogy miért is szereti!

Kíváncsi vagyok, a héten találkoznak-e valami újdonsággal, ami felkerülhet a listánkra! 🙂

Béreljünk lakást!

Screen Shot 2016-01-16 at 9.39.14 PMAz egyik első probléma, amivel szembesültünk az érkezésünk után, a lakás keresés volt. Próbálkoztunk már Magyarországról is interneten keresztül, de mivel nem akartuk, hogy a gyerekek reggel órákat utazzanak az iskolába (plusz akkor még nem is tudtuk, hogy melyik iskolába mennek majd??), nem volt könnyű eldönteni, hogy egyáltalán melyik részére költözzünk a városnak.
Emellett újabb és újabb kérdések merültek fel!
Házba vagy lakásba költözzünk? A házaknál általában nincs a bérleti díjban a villany, víz és a fűtés költsége. Vajon mennyibe kerülhet egy házat felfűteni tartós mínusz 20 fokban?? És tényleg igaz, hogy a tél majdnem 6 hónapig tart?!! És másfél méter hó az átlagos mennyiség? Akkor ki fog havazni??  Mit jelent a hirdetésekben az, hogy 3 1/2-es?? Miért nem adják meg a lakás alapterületét?!

A kezdeti utánajárások után hamar kiderült, hogy itt kevesebb az olyan albérlet, ahol egy magánszemély adja ki a saját tulajdonú lakását, inkább ingatlan fejlesztő cégek kezelésébe tartoznak nagyobb épületek, épület csoportok.
Ennek számos előnye van: a szerződés hosszú távú, nem “dobhatnak ki csak úgy” a lakásunkból, illetve sok tevékenységet a cég lát el a ház körül – takarítja a járdákat, a kocsibeállót, tisztíttatja a lépcsőházakat, folyosókat, sőt, minden épületnek van saját gondnoka (superintendant), aki a lakók lakással kapcsolatos problémáit intézi és az adminisztratív feladatokat ellátja az üzemeltető cég felé.

4_demiAz első napokban nagyon furcsa volt, hogy a hirdetések általában nem adják meg a lakás méretét ahogy nálunk szokás, hanem 3 1/2-es, 4 1/2-es, stb. lakások vannak, ami  a helyiségek száma alapján jön ki: egy fél a fürdőszoba, egy egész a konyha, majd minden helyiség egy egésznek számít. (ez egy 4 1/2-es lakás alaprajza például)
Így tehát semmi konkrétat nem lehet megtudni arról, hogy hány négyzetméteres a szóban forgó lakás. Ez így elsőre nagyon furcsa (másodszorra is!), de itt ez a szokás. A bérbeadók arra is figyelnek, hogy mekkora lakásba hány fős család költözhet be maximum.

CameraZOOM-20140718201830990Hosszú estéket töltöttünk az internet előtt a hirdetéseket böngészve, telefonálgatva időpontok után, utána pedig a biztos pontokért nyakunkba vettük a várost. Miután az iskola választás behatárolta a környéket – itt minden iskolának van egy “vonzás körzete”, ahonnan tanulókat fogad, ez főként az iskolabuszok útvonala miatt lényeges -, több lakást is megnéztünk, de vagy kicsinek találtuk őket, vagy a közlekedés nem volt biztosított (autóval kényelmes, de a tömegközlekedés messze esik).

Az is kiderült, hogy itt az online elérhető ingatlanok száma messze elmarad a magyar piactól, inkább szokás a lakásokat az utcára kiakasztott táblán hirdetni egy elérhetőségi telefonszámmal. Ez nekünk nagyon kényelmetlen volt, mert autó nélkül nehéz bejárni a várost telefonszámok után kutatva.

IMG_6266A jelenlegi lakásunkat (a kép csak illusztráció) végül véletlen találtam meg. A vicces szituáció: állok az épület előtt, felhívom a gondnokot, ő megkérdezte, hogy melyik házszám előtt állok és hiába mondtam neki, hogy itt, az épület előtt amit megbeszéltünk, ő egyre ragaszkodik a házszámhoz! Mint kiderült, a ház két főbejáratát kb. 20 méter választja el egymástól, és 50 házszám – ugyanarra az épületre!! Az egyik kiadó lakást megnézve javasolta a gondnok, hogy van még az épületben másik, hamarosan felszabaduló lakás is. A jelenlegi lakó beleegyezésével gyorsan körbenéztük, majd mivel nekem tetszett, elindítottuk az adminisztrációs lépéseket, majd kértem egy időpontot, hogy a család is megnézhesse.

A lakás kibérlése nem egyszerű: először is rögzítik az igényt, ahol meg kell adni az alapvető adatokat, illetve referenciát ahol érdeklődhetnek utánunk (ez lehet bármilyen kanadai ismerős), a munkáltató elérhetőségét, illetve az előző lakóhelyünk üzemeltetőjének elérhetőségét. A fenntartó cégek lelkiismeretesen utánajárnak a megadott adatoknak, a munkáltatónál teljesen természetes, hogy lekérdezik a havi keresetünket (igen, ez egyébként itt Kanadában elég publikus adat, több helyen is elkérik). Ebből következik persze, hogy nincs “fekete” albérlet – vagy nincs sok (?) -, a cégek és a magánszemélyek bejelentik a lakókat és például a lakbért csak évente, az inflációnak megfelelő mértékben emelhetik. Ez a huszonéve itt lakók esetében hihetetlen díjakat eredményez – pozitív értelemben! 🙂

IMG_0869Miután a “minősítés” lezajlott (a kép nem illusztráció) – kb. egy hét -, elkészítették a szerződést, amelyben a szokásos kitételek mellett szerepeltek érdekességek: a lakbért banki csekken egy évre előre kell fizetni – ez azt jelenti, hogy az ember kiállítja a csekket minden hónap első napjára, a cég pedig a megadott időpontban tudja a csekket a saját bankjánál beváltani, így leemelve a pénzt a mi bankszámlánkról. Illetve például szabályozzák azt is, hogy nem szerelhetünk fel saját ajtó zárat, milyen állatot tarthatunk a lakásban, vagy hogy a teraszra nem szerelhetünk fel parabola antennát – ez utóbbira jó példa, hogy az egyik kollégámat megbüntették a menőbb környéken lévő lakásában, mert a felesége a ruhaszárítót kitette a teraszra, és ez “rontja az utcaképet”!
Ez az ismerősöm nem is olyan rég költözött ki ebből a lakásból: meghatározták neki, hogy hétvégén nem lehet költözködni, valamint ki kellett bérelnie a liftet megadott időpontra. (3 óra lifthasználatért fizetett 25 e Ft-ot) Na, mi ennél egyszerűbb helyen lakunk, ilyen gond nem lesz. 🙂

lakas A szerződéskötés előkészületeivel párhuzamosan egyeztettünk a helyi gondnokkal a beköltözés tudnivalóiról. A lakást minden esetben felújítják, tehát kifestik, az eredeti felszerelést visszaállítják – ez például azt jelenti, hogy az előző lakó elvitte a saját fürdőszoba szekrényét és zuhanyzó fejét, de azt is, hogy nemhogy függöny, de függöny tartó sem volt az ablakok felett, ami augusztusban elég brutális itt. Valamint Montreálban nem divat a nappali mennyezetére világítást szerelni, hanem hangulatos éjjelilámpákkal oldják meg a kérdést! – valakinek nagyon bejött az üzlet!! 🙂
Az elektromos tűzhelyek viszont másfélszer akkorák, mint otthon! – kell is, hogy beférjen Hálaadáskor a 10 kilós pulyka. 🙂

A padlót újracsiszolják és lakkozzák, mivel Kanadában általában keményfa parketta vagy hajópadló a burkolat, ez illik leginkabb az itteni teljesen fa szerkezetű házakhoz. Jut eszembe, ez is egy itteni érdekesség – a házakat egy minimális acél keretet felállítva teljesen fából ácsolják össze, majd ezt préselt lemez falakkal fedik, szigetelik, esetlegesen ragasztanak rá mű-kő burkolatot, csakis a külcsíny kedvéért. Ezzel a módszerrel villámgyorsan tudnak egész házsorokat felhúzni, és a fa szigetelése is nagyon jó a beton szerkezethez képest.
Hátránya persze a tűzveszélyesség, ezért is van az utcán kb. 50 méterenként tűzcsap (ami mellé parkolva már zsebre is tehetjük az 50-60 dolláros bírságot!), a házakban mindenfelé tűzoltó készülékek, illetve a tűzoltók a legkisebb riasztásra is perceken belül 3-4-5 autóval, teljes felszerelésben érkeznek.

A lakások bérleti díja általában tartalmazza a fűtés és a melegvíz díját is (a hideg vízről sehol nem írtak, ezt külön kellett megkérdeznem, de az egy kalap alá esik a meleg vízzel). Ez sokat jelent, hiszen egy családi ház fűtés költsége télen elérheti a 6-800 dolláros költséget is. Az áram viszont nem része a szerződésnek, így köteles voltam külön egyéni szerződést kötni a Hydro Quebec-el, aminek – számomra – megtévesztő módon semmi köze a vízhez, ez a helyi villamos művek. Minden lakásnak saját mérő órája van, amit a szolgáltató olvas le – sokszor online módon vannak bekötve! Valószínűleg azért ragaszkodnak az egyedi fogyasztáshoz, mert míg a társasház fűtése tervezhető, a nyári hűtéshez használt klíma berendezések változatosak a lakásokban.

mosodaSzámunkra furcsa, hogy a régebbi építésű ingatlanokban (itt 30 évnél öregebb házakra gondoljunk) nincs lehetőség saját mosógép, szárítógép, mosogatógép beszerelésére, mert erre alkalmatlan az épület csövezése és a bérleti szerződés is határozottan tiltja. Cserébe az alagsorban van külön mosó szoba, pénzbedobós (vagy kártyás) mosó- és szárítógépekkel.

A megszerzett lakásunkat szeretjük – igaz, hogy zajosabb mint az otthoni kisvárosi családi házunk, hiszen egy 4 sávos útra néz, de éppen kényelmesen elférünk benne és a terasz mondjuk fantasztikus: 15 méter széles keményfa burkolat a legfelső (ötödik) emeleten. Igazából magyar szemmel ez a negyedik emelet, mert Quebecben a liftben így sorakoznak a gombok: RC-2-3-4-5. RC, tehát a Rez-de-chausée (redösosszé) francia rövidítése, ami a földszint, majd utána rögtön a második emelet következik – esetleg lefelé a garázs szint az SS gomb, azaz Sous-Sol (szuszol).

20141214_121946A terasz például grillezésre kiváló, aminek itt nagy hagyománya van – több gázégős, (óriási) automata grilleket láthatunk még a kisebb teraszokon is! Ki kell élvezni a jó idő mindenegyes percét a hosszú tél után! – és ebben nagyon jók a montreáliak 🙂

Amikor  épp nem grillezek… 🙂

 

Szép város Kolo… akarom mondani Montreál!

montreal_folyo

……… majd ott lakunk a Szent Lőrinc-folyónál! 🙂

Tényleg! Milyen is ez a város?
Az első benyomásunk, amit egy országról szerzünk, az nem a megismert emberek jellemvonásain alapszik, hanem azon,  amit a szemünkkel látunk, mikor leszállt a repülő, végre kijutunk a reptérről a taxiállomásra és a taxi elvisz minket arra a címre, ahol megszállunk.
Ez az első út sok mindent elárul az országról és a helyről: nem csak azokat a gyönyörű részeit látjuk a városnak, tájnak, amivel tele vannak a prospektusok, hanem a valódi arcát.

Mit látunk, Montreál esetében? Mi jellemzi a várost?

Hatalmas, széles utak biciklisávval: ami itt két sáv, az otthon legalább három. Kell is, mert akkora kamionok és pickupok szaladgálnak, amilyenekkel Európában nem igazán találkozni. Pl. a szemetesautó is olyan nagy, és akkora motor van benne, hogy mikor beköltöztünk nyáron a lakásba, az ablak nyitva volt, egy pillanatra még a szusz is megállt bennem, mikor meghallottam a „bőgését”… Mint egy sárkány!!!

Ezeken az utakon látszik, hogy előre meg vannak tervezve: sokkal egyenesebbek, kevésbé kanyargósak, mint otthon és igyekeznek egy-egy égtájat követni. Ebből kifolyólag egyszerűbb a tájékozódás: könnyen tudhatod, merre menj Északnak vagy épp Délnek.

Már azt is megszoktuk, hogy a forgalmasabb utakból kiágazó mellékutak felváltva egyirányúak, pedig ezek is olyan szélesek, hogy két sáv is elférne rajtuk, de így van hely a parkolásra, no meg kisebb az esély a balesetre is.

A város felülnézetből így előre megszerkesztett négyzetrácsos füzetre hasonlít a leginkább.

utcaAz utak mentén sorakozó épületek is a megtervezettséget sugallják: sokszor olyan egyformák egy-egy utcában a házak, hogy ha nem tudod a házszámot, akkor veszett ügy megtalálni a címet. Itt nem segít az, hogy ’Az a naracssárga ház fehér-fekete kerítéssel és fehér ablakokkal.’, mert kívülről szinte teljesen egyformák a házak többsége az adott utcában, kerítés pedig nincs. Ennek az egyik oka biztos az, hogy építő cégek sorozatban húzzák fel a házakat azonos tervek alapján, figyelve az adott környék stílusára, hogy ne bontsák meg a már kialakult városképet.

Az emeletes házak, amiből rengeteg van, nem sok esztétikai élményt nyújtanak, ezen nincs mit szépíteni… Hatalmas kocka, téglatest épületek, kívülről tégla burkolattal, ami vagy sötétbarna, szürke vagy olyan, ami valamikor fehér volt.

Nekem kicsit Minecraft-os feelingem van, mikor sétálok közöttük. 🙂

metroshopA bérházak földszintjén rengeteg kis üzletet lehet találni. Kívülről ezek a boltocskák sem túl hívogatóak! Mindig elcsodálkozom, hogy ezek a pöttömnyi boltok hogy tudnak megélni? Némelyik olyan dolgokra specializálódott, hogy jó ha van egy-két vásárló naponta…
Mekkora meglepetés volt, mikor DVD kölcsönző butik(ok)ra bukkantunk!! 2015-ben??!

Az emeletes házak mellett nagyon sok a duplex: ezek téglatest alakú épületek és általában négy ajtó szolgál bejáratként, amik közül kettő az emeleti lakásokba visz, kettő pedig a 2 földszintibe vezet.
A tervezett kivitelezést bizonyítja az is, ahogy a fák a házak előtt egyenlő távolságra vannak ültetve egymástól, ugyanolyan messze az épületektől a járda két-két oldalán.

20150120_173820

Mikor az első hónap után elköltöztünk a „menő” belvárosból – ahol felhőkarcolók sorakoztak nem messze a Notre-Dame épületétől és az Öreg-Kikötőnek (Old Port of Montreal) nevezett turistaparadicsomtól, gyönyörű autókkal szaladgáltak az öltönyös és kiskosztümös dolgozni menő emberek, rá kellett jönnöm, hogy ez csak töredéke Montreálnak.

A nagyobb részt inkább az előbbiekben leírt építészet jellemzi. És ez európai szemmel nekem csalódás volt!  Sétálni a széles utak és az egyen-barna, téglaépületek között nem túl andalító….

Viszont ami igazán feldobja a város képét és olyan széppé és élhetővé teszi, az a rengeteg park és játszótér! Ezeknek köszönhetően nagyon sok zöld övezet van a városon belül.

20141012_113830_kAz első montreáli nyarunkon nem okozott problémát, hogy nincs kocsink, mert annyi remekül karbantartott parkja van a városnak, hogy minden hétvégére jutott program, hogy mikor hova menjünk el a gyerekekkel játszani, túrázni, piknikezni!

Mióta autónk is van, azóta pedig igyekszünk felfedezni a városon kívüli Kanadát is: erdők, tavak, vízesések!

Ezek alatt a kirándulások alatt fogalmazódott meg bennem, hogy szerintem a legnagyobb különbség Észak-Amerika és Európa között egy mondatban összegezhető számomra: Europe is culture and Canada is nature.

Számomra Európa kultúra, Kanada pedig természet. 🙂

IMG_1548
20150806_150949
IMG_1965k

Nyári táborok… Máris?

camp

Még csak január közepe van, de mikor belenéztem a levelezőmbe, már azzal az örömhírrel köszöntöttek a Y.M.C.A.-ből, (wájemsziéj) hogy megnyitották az interneten a nyári táborokra a regisztrálási lehetőséget!!
Sőt, hogy megkönnyítsék a szülők helyzetét, minden évben január végén megtartják Montreálban a nyári táborok börzéjét, ahol képviseltetik magukat a táborok és lehet érdeklődni, hogy ki mit ajánl és mennyiért.

Juhéj! – gondoltam! Kinéztem az ablakon: hó, hó, hideg, szél… Hiszen ezen a hétvégén kezdődött még csak a Téli Hó Fesztivál (Fêtes des Neiges) ?!!

Igazából még épp hogy csak kitaláltam, hogy hova menjünk majd el egy hétvégére téli kirándulásra, mégcsak most “melegedünk” bele a télbe – mert eddig elég kegyes volt az időjárás – és tényleg azt várják tőlem, hogy tudjam, ki, mikor, hova szeretne nyáron menni, mikor lesz a férjem szabadságon, hogy ne ütközzön a gyerekek táborával, hogy hova megyünk családi nyaralásra és mennyi a keret, amit erre az egészre tudunk akkor szánni??!!!

snow

Hát igen! Most már elkezdhetünk tervezni!
Ha tanultunk a tavalyi hibánkból! Ugyanis  „csak” március közepén regisztráltunk és akkorra a legmenőbb táborok már réges rég megteltek… Ki gondolta volna?

Pedig van ám rengeteg!!!! Szinte minden nagyobb parkba, sport központba, sok iskolába, művelődési házba, könyvtárba szerveznek táborozási lehetőségeket az egész nyári szünetet lefedve.

Meghirdetik a tábort 8-10 hetes periódusra: lehet csak egy táborba menni egész nyáron, mert hetente más és más programot ajánlanak, vagy lehet csipegetni, ide is, meg oda is jelentkezni. Természetesen vannak napközis és ott alvós táborok is, sőt,  különleges bánásmódot igényelő gyerekek számára is hirdetnek speciális táborokat. Szerintem nincs olyan gyerek, aki nem találhatja meg a tetszésének megfelelőt! – ha a szülők időben regisztrálnak persze. 🙂
Említés szintjén felsorolhatok párat: van minden tantárgyhoz kapcsolódó, vannak nyelvi táborok, lego tábor, robot programozás, városfelfedezés, cirkuszi foglalkozásokat tanító és mindenféle sportot és művészetetet gyakoroltató tábor…. – Olyan ez, mint Gombóc Artúr és a csokoládé. 🙂

ymca_ndgMiért annyira népszerűek ezek a táborok? – egyrészt a más anyagi életszínvonal miatt, másrészt pedig nagy szerepe van annak is, hogy 12 éves kor alatt a gyerek nem lehet otthon egyedül, felnőtt felügyelet nélkül, sem az utcán nem „csatangolhat” magában.
Ezért nem csak nyári táborokat szerveznek, de téli és tavaszi szünetre is találhat a szülő hasznos, de szórakoztató elfoglaltságot a csemetéjének, ha neki épp dolgoznia kell…

Tavaly márciusban a kerületünkhöz tartozó Y.M.C.A.-be sikerült sport táborba regisztrálni. Nem tudom, hogy másnak is mosolyt fakaszt-e az arcára az intézményhálózat neve, de nekem mindig eszembe jut az a bizonyos Village People dal és  az Irigy Hónaljmirigy, ahogy énekelik, hogy Na, gyere, kiabáld, hogy HóóónaljMirigy! ennek a dalnak a zenéjére. 🙂

Komolyra fordítva a szót, a rövidítés a Young Men’s Christian Association elnevezésből származik. Montreálban a legtöbb olyan céllal üzemel, mint egy sportcsarnok és művelődési ház egyben: rengeteg sportolási lehetőséget biztosít a legkisebbektől a legidősebbekig, de emellett tanulhatunk ott zenélni, nyelvet, vagy kérhetünk korrepetálást a gyerekünknek. Vannak ifjúsági klubbok, ahol főznek, társasoznak hétvégente.

camp_zsA regisztráláskor csak a 10%-át kellett előre kifizetni a tábor díjának, ami tekintettel a multikulturális gyerekanyagra nem tartalmaz étkeztetést (de előre megadott menüből választva van rá lehetőség). A többit majd a táborkezdéskor kell rendezni. A táborozás díjának egy részét pedig le lehet írni az éves adókeretből.

A napközis program reggel 9 és délután fél 4 közé szervezett helyi és kirándulós programot a gyerekeknek.
Az a szülő, aki reggel korábban szerette volna beadni a gyerekét vagy délután később menni érte, annak külön felügyeleti díjat kellett fizetnie az adott időtartamra. Ha késve érkezett valamelyik szülő délután, akkor háromnegyed négykor már bezárt kapukat talált és ki kellett fizetnie a megkezdett felügyeleti óra díját.

Mivel Magyarországon párszor én is segítettem táboroztatásban, tavaly nyáron is megfordult a fejemben, hogy utánanézek, kik lehetnek táborvezetők, kik dolgozhatnak táborban.
Meglepődtem, hogy itt főként nem gyakorló pedagógusok a nyári program szervezői, hanem inkább olyan fiatalok, akik még egyetemisták vagy fiatalabbak! A legtöbb táborvezető tanfolyamra a jelentkezési korhatár 25 év volt!! – Ne is mondjam, erről nem csak pár hónappal késtem le. 🙂
Viszont ez nagyon jó nyári munka lehetőség diákok számára!

camp_BeniA gyerekek otthon, kis szülővárosunkban is nagyon szívesen jártak színvonalas programokat ajánló táborokba, így volt összehasonlítási alapjuk, mikor júliusban megkezdték a két hetes napközis táborukat.

A programok változatosak voltak, a táborvezetők figyelmesek és megbízhatóaak. Könnyen találtak barátra a táborlakók között.
Érdekes volt számukra a nyelvi sokszínűség is.
A vezetők hol franciául, hol angolul beszéltek, míg voltak olyan táborlakók, akik egymás között a saját anyanyelvüket használták. De ez ma már nekünk is természetesebbnek tűnik. Viszont kicsit hiányolták a már megszokott családias hangulatot…

Szóval jövő heti lecke feladva: kideríteni, melyik barát melyik táborba megy, kb. mikor és valahogy ezt összeegyeztetni a még nem létező saját nyári programunkkal és költségvetésünkkel!

Fogorvos

dentist

A múlt heti fogorvosi látogatásom alkalmából jutott eszembe, hogy írhatnék valamit az itteni fogászati rendszerről.

Röviddel ideérkezésünk után szükségünk volt fogorvosra sajnos. Bizonytalanul kérdezősködtünk hova is kellene fordulni, mivel még az orvosi rendszer működésével sem voltunk tisztában, rááadásul nem voltunk biztosak a saját nyelvtudásunkban sem az orvosi szakszavakkal kapcsolatban.

Nagyon megörültem, amikor találtam a közelünkben egy rendelőt, ami kimondottan magyarok számára hirdette magát! Mint kiderült, a recepciós hölgy nem tud magyarul, de biztosított, hogy a rendelő főorvosa/tulajdonosa igen. Pár nappal később találkoztunk vele, és  egy erdélyi származású, nagyon kedves hölgyről van szó, aki már 20 éve él Montreálban.

A fogorvosi ellátás kicsit más itt: mindenki időpontra érkezik, amit percre pontosan betartanak (illetve előző nap felhívnak, hogy ugye számíthatnak a megjelenésemre másnap – ez nagyon kényelmes, a lemondással sincsen problámájuk, hiszen keresnek az időpontra olyan beteget, akinek sürgős kezelésre van szüksége). A recepciós hölgy feladata kizárólag a számlázás és az egyeztetés az ügyfelekkel. A főorvos asszony alatt 4-5 ember dolgozik, akik higiénikusként, asszisztensként a megelőző kezeléseket, előkészítést, vizsgálatokat végzik el. Az első alkalommal teljes felmérést végeznek, ami teljes panoráma röntgent, átvizsgálást és konzultációt tartalmaz. A röntgen alapján 3 dimenziós modellen beszéltük meg a szükséges kezeléseket és azok időzítését. A fogorvos néni tényleg anyanyelvi szinten beszél magyarul, amit néha angol/francia szakszavakkal kever, ami nagyon aranyos. 🙂

blog_dental_iconHozzá kell tennem, hogy a fogorvorsi kezelést nem tartalmazza az állami orvosi ellátás, ez mindenképpen külön díjas szolgáltatás. Ahogy az a “nyugaton” megszokhattuk, itt is csillagászati ára van a kezeléseknek – csak viszonyítási pontként, kb. $4500 (kb. 900e Ft) egy fog beültetése… egy jó fogorvos egy évben körülbelül 1 millió dollárt is megkereshet itt.
Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a céges biztosítás fedezi a fogászati költségeket évi 2000 dollár összegig, fejenként. A biztosítási szolgáltatás keretében tudják egyébként ezt az emberek itt kigazdálkodni, kinek a munkáltató, ki pedig saját maga finanszírozza ezt a havi keretet. Az éves keretet a rendelőben maximálisan figyelembe veszik, a kezeléseket ehhez igazítják és mindent elkövetnek azért, hogy az embernek “ne kerüljön semmibe”. Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy magas fizetéseket így lehet biztosítani egy gazdaságban: az ember költ arra, amire igazán szüksége van, de ezt meg tudja tenni a munkáltató és a biztosító segítségével, akik megtöbbszörözik a havi keretet.

A múlt heti élményem annyira pozitív volt, igazából el sem tudtam hinni. Mindannyian félünk fogorvoshoz menni, de a csúcstechnika, amit a rendelőben alkalmaztak, igazán kitett magáért. Amikor a doktornő a második percben elővett egy kb. 25 centis fecskendőt – azt a fajtát, amin két fém karika van a mutató és középső ujjnak -, bevallom kezdtem beparázni. Világ életemben tű-fóbiám volt, ami néha igen vicces szituációkat teremt – véradáson például úgy pattogott a vérnyomásom le és fel, hogy a doki kezdett kétségbe esni… pedig én szóltam előre! 😀
blog_Dentist-blue-iconVisszatérve a kezelésre: az injekció előtt bekente az ínyemet valami piros folyadékkal, majd az érzéstelenítő injekció beszúrását egyáltalán nem éreztem. 😮 Az egész kezelés 3 fog fúrásával, tömésével, csiszolással együtt nem tartott 45 percig, mindenféle fájdalomtól mentesen! A hozzáállásuk is nagyon tetszik: a beteggel megbeszélnek mindent előre, hónapokra előre egyeztetik a tisztítások időpontját és egészében kifogástalan a bánásmód és kezelés. Ez a három tömés végül $567 lett, több mint 100e Ft. De a biztosítás a teljes összeget fedezi…

A kezelés végén pedig a titkárnővel kell egyeztetni a következő időpontról, valamint közlik, hogy a számlát elküldik a biztosítóhoz és e-mailben a páciensnek is.

Ez a fogászati kezelés kb. olyan élmény volt összehasonlítva a magyar “állami” ellátáshoz képest, mint business class-on repülni a turista osztály helyett. 🙂