Még csak fél év telt el az előző búcsú parti óta, és már megint itt van a nyakunkon a következő… Mint egy kolonc… ami egyre súlyosabb…
Megérkeztünk egy idegen városba, egy idegen országba, ahol beköltöztünk egy idegen házba, ahol a lakók között van mindenféle a világ minden tájáról. Nem csak Montreál olyan, mint egy kicsinyített földgömb, de benne ez a ház is.
Szerencsések vagyunk, mert EGY családként jöttünk, így az otthontól való elszakadás sokkal könnyebben ment, mint szerintem azoknak, akik egyedül vágnak neki egy hosszú útnak.
Viszont így is vágytunk ismerősökre, baráti kapcsolatokra, és a mi esetünkben ez épp úgy alakult, hogy annak ellenére, hogy Kanadában vagyunk a barátaink többsége Dél-Koreából jött.
Mikor egy-egy fotót esetleg kiteszünk a facere, van is aki utána megkérdezi: Te, biztos, hogy Kanadában szálltatok le a gépről? Nem Koreában?
Szerintem sokan tapasztalták már, hogy egy kapcsolat kialakulásához sok idő kell, sok befektetett energia, figyelem, és talán egy nagyobb városban, lakásban lakva még nehezebb ismeretségeket kötni, barátkozni. Főleg nem egyszerű, ha annyiféle fajta ember lakik egy helyen különböző szokásokkal, viselkedéskultúrával.
Szerencsére Kanadában nyitottak az emberek! Én itt még soha nem éreztem azt, hogy valaki „Ferde szemmel nézett volna ránk”, – még a koreaiak sem 🙂 azért mondjuk, mert nem tősgyökeres kanadiak vagyunk. Itt ez a természetes.
Eddigi tapasztalataim szerint a város lakossága nagyon képlékeny: örökké mozgásban van. Nem olvastam ide vonatkozó statisztikát, de valahogy úgy képzelem, hogy van egy tősgyökeres mag, és körülöttük a nagyobb százaléka a lakosságnak állandó változást mutat.
Nem csak a városba érkezők száma magas, de a városon belül is rengetegen költözködnek. Rengeteg költöztető cég van épp emiatt.
Furcsa is volt először hallani a július elsejéről, mint a hivatalos québeci költözések napjáról (moving day – egyébként ez egy állami szabadnap, Canada Day), de azután kicsit megvilágosodott, mit jelent ez a fogalom.
A legtöbb albérleti szerződés fordulópontja július elsején van! Igen, lehet sejteni, hogy július elsején nem érdemes shoppingolni menni kocsival a város egyik végéből a másikba…. Órákat vehet igénybe!
És most a házunkban megint megüresedik egy lakás….
Szomorú vagyok, de szerencsésnek tartom magunkat, mert ideérkezésünk után elég hamar egymásra találtunk ezekkel a korei családokkal, akikről már írtam, hogy igazából csonka családok jelenleg, mert anyukák jöttek a gyerekekkel nyelvet tanulni, míg a családfenntartó apukák otthon maradtak dolgozni és biztosítani a hátteret nekik.
Nagyon sok mindent megtanultunk Koreáról, és még az is kiderült, hogy az apa szó koreaiul is ápá…. Így van olyan gyerek az ismerősök között, akinek egyszerűbb azt mondania a férjemnek, hogy Apa, mint a nevén szólítania. 🙂 (hm… vagy lehet gyanakvóbbnak kellene lennem?!!)
A névről jut eszembe: itt természetes, hogyha hivatalba megyünk, akkor engem Madame Mártának szólítanak, míg a férjem Monsieur Norbert. 🙂 Beni és Tami neve nem okoz problémát, viszont a Zsomborral megküzdenek. Volt már szegény Jumbo (dzsámbo), de Jean-Paul (zsanpol) is. 🙂
De ami még ennél is viccesebb, hogy nagyon sok ázsiai tetszőleges angol nevet választ magának, és pl. ezen a néven válik ismertté a montreáli életben. 🙂 Így próbálják kikerülni azt, hogy nem tudjuk helyesen kiejteni a neveiket… ami nem is csoda!!!! Ilyenkor nagyon meg tudom érteni miért is küzdenek annyit az angol kiejtéssel!! Elég távol áll a két nyelv hangzásban egymástól!
Épp egy éve voltunk már itt, mikor el kellett búcsúznunk az egyik kedves családtól, majd 3 hétre a másiknak szerveztünk búcsú partit…. Lejárt a két éves tanulói vízumuk és persze a család is várta őket vissza.
A héten pedig egy újabbra kerül sor…
Csakhogy azóta eltelt fél év, és ezalatt a fél év alatt sikerült még több közös emlékre, kalandra szert tenni…. Így egyre fájóbb szívvel megy a búcsúzkodás…
14 óra választ majd el és egy fél világ….
Kíváncsi vagyok, hogy a modern technikának köszönhetően ez a jelenlegi Viszlát! ott marad a kapcsolat végén, mint egy pont, vagy szépen átalakul „Hamarosan látjuk egymást!”-sá??
Good Bye or See you soon?! Addig is:
