December 24-én, a 16 fokos melegben, mikor esett az eső, majd sütött a nap százegyágra és fejet letépően fújt a szél, el nem tudtuk volna képzelni, hogy 5 nappal később arra ébredünk, hogy szakad a hó, és mínuszok szaladgálnak majd! Behavazott nekünk, úgy „embörösen”, ahogy mifelénk mondják majdnem 7000 km-re távolabb. 58 cm hó esett le egy szuszra.
Tegnap csak 5 percet töltöttünk kint, de az épp elég volt, hogy felidézze a kanadai tél emlékeit bennünk: szakadt a hó, kegyetlenül fújt a szél, ettől jegesre fagyott a hulló hó és vágta az arcunkba a megfagyott darabkákat.
Rosszabb volt a mínusz 9, amit a szél miatt mínusz 14-nek érezni, mint a mínusz 28 szél nélkül, napsütéssel.
Az időjárásjelentésben ezért szokták mindig megadni, hogy az adott hőmérsékletet igazából mennyinek is érezzük: nagyon sokat változtat rajta az északi szél. Nem használom a most divatos ’szibériai’ jelzőt, mert ez olyan szenzációéhesnek tűnik. Inkább csak azt mesélem el érzékeltetésképpen, hogy mikor télen befordulunk egy-egy utcába, ami épp Észak-Dél irányú és szembe kap a szél, akkor hiába van rajtunk bélelt sapka és kapucni, olyan érzés, mintha hajmosás után betennénk a fejünket a fagyóba… bár még nem próbáltam, de ilyen lehet 🙂
Ugyanez a szél nyáron is csodákra képes: szép meleg időben hirtelen keresztül szalad az emberen olyan hűvösen, hogy egy pillanatra akár meg is lepődsz, hogy mi volt ez.
Ennek ellenére az élet nem áll meg!
Arról már írtam, hogy ahogy elkezd esni a hó egyből nagy erőkkel bevetik a munkagépeket az utak, járdák tisztítására. Ma reggel pedig már hómarókkal takarítják a parkolóhelyeket az út szélén és szállítják el a havat parkokba. (ez a hatékonyság engem teljesen lenyűgöz…)
Mivel nagyon hosszú a tél , hisz kitart legalább április közepéig, és a rengeteg hó garantált, igazán kedvező hely Montreál a téli sportok szerelmeseinek. Már lehet is menni szánkózni a közeli parkba – ha szó szerint kiástad az utcán parkoló autódat. 🙂 (ma sokan szentségeltek és vágták földhöz a hólapátot!)
Több nagyobb parkot is előre „berendeznek” a tél tiszteletére: szalmabálákkal, kis kerítésekkel kijelölik a dombokra felvezető utat már november közepén és azt, hol lehet lecsúszni majd. Igyekeznek biztonságossá tenni, hogy minél kevesebb baleset történjen majd a tél beköszöntével.
A város szívében található Mont-Royal parkban is hatalmas szánkó-pályát készítenek elő a kis dombon. A nyáron dísztóként működő Beaver lakeből korcsolyapálya lesz. Ide bárki kilátogathat, és eltölthet egy egész napot is – belépődíjak nélkül. (behozzák a parkolójegy árán! 🙂
A forgalmas hétvégi napokon még felügyelők is dolgoznak, hogy minden rendben menjen és rászólnak arra, aki pl. nem a kijelölt úton akar visszaszaladni a dombra, hanem mondjuk mindenkivel szemben.
Ebben a nagy parkban található egy fűtött épület, tiszta mosdóval felszerelve. Itt esetleg át lehet öltözni, asztalokhoz le lehet ülni eszegetni, vagy az emeleti büfében kávé, rágcsa vásárlására is van lehetőség.
Ez az erdős rész, ami lehetővé teszi, hogy tavasztól késő őszig, de még télen is rengetegen fussanak, sétáljanak, túrázzanak vagy épp fatbike-oljanak (fetbájk – ez bazivastag kerekű mountainbike-on való bicajozást jelent) havazás után megtelik sífutókkal, hócipőben túrázókkal is.
A téli sportokról még többet szeretnék majd írni január közepén, amikor a városhoz tartozó Jean Drapeau szigeten megnyílik az egy hónapig tartó Fête des Neiges (fet dé nezs, azaz a hó ünnepe). Ez a rendezvény 4 hétvégén keresztül látogatható és igazából egy havas vidámparkra hasonlít.
Sajnos tavaly nem jutottunk ki, mert épp akkor jártam fogászati titkárnő képző tanfolyamra 🙂
De idén, azaz jövőre, hisz még csak december vége van, nem fogjuk kihagyni!!!
Az ötlet pedig nagyszerű, mivel gyermekeink – nézzünk szembe vele – már online élik az életük egy részét, akár tetszik ez a szülőknek és tanároknak akár nem! Ha motiválni szeretnénk őket – márpedig a motiváció a legjobb az eredmények elérésére -, akkor miért ne a legkönnyebb utat válasszuk erre?
De ugyanezt 
Élvezik? Nagyon! Sőt, néha túlzottan is: az év elején heteket töltöttek az osztályban a gyerekek az iskolájuk modellezésével Minecraftban. Már majdnem készen voltak, amikor is az egyik “szabad játék” időben bekukkantott a “digitális terrorizmus” – az egyik tanuló felrobbantotta a fél iskola modellt. Ne ecseteljem mennyire ki volt akadva a felügyelő tanerő… 😀
A 
A vámtiszt átvette a kb. 50 oldalra rúgó paksamétát (másolat mindegyikünk hivalatos iratairól, meghívó levél a cégtől, igazolás a kanadai munkaügyi minisztériumtól, stb.), majd pár perc lapozgatás után – miután meglátta a minisztériumi igazolást is – közölte, hogy nem akarja rabolni az időnket, gyorsan megcsináljuk a 
A következő hétfőn készültem nyakamba venni a várost, hogy beszerezzem a munkavállaláshoz kötelező iratokat: 
Egy szó mint száz, hitel kártyára esélyem nem volt, de mivel a néni tényleg mindent be szándékozott vetni az érdekemben, személyesen írt egy e-mailt a felettesének, hogy mivel én ugyanennél a cégnél dolgozom évek óta, így legyenek szívesek engedélyezni egy speciális hitelkártya típust nekem: ez a “
Egy telefon a bank ügyfélszolgálatára, és kiderült, hogy mindkét kártya adatait ellopták és az egyikkel eldobható kártya egyenleget vásároltak $400 összegben, a másikkal pedig Szlovániában próbáltak egy hotel számlát kiegyenlíteni – erre a tranzakcióra tiltotta le a bank a kártyákat, hiszen soha nem használták őket Montrealon kívül, nem hogy hirtelen Európában! Az ügyintéző kisasszony furcsálta az elképedésemet, hogy hogyan is történhetett ez meg – biztosított róla, hogy ez Észak-Amerikában (sajnos) elég mindennapi eset, valószínűleg egy olyan terminálnál fizettem, amibe a rosszfiúk másoló modult telepítettek. Pár perc után biztosított, hogy ők kivizsgálják az ügyet és az új kártyáimat pár nap múlva átvehetem, az ellopott összeget pedig visszatérik hamarosan (így is történt).
A fiúk nagyon boldogok voltak a héten, mert egy-egy nap bemehettek Norbival az irodába egy kicsit szétnézni, olvasni, tanulni és persze kütyüzni, amíg apa dolgozik. Annak is örültek, hogy végre megint utazhatnak a 
A legolcsóbb megoldás, ha valaki 
Sokáig furcsa volt, hogy nem találkoztunk se a buszon, se a metrón 
Viszont arra is volt nem egyszer példa, hogy valakinek nem volt egység a kártyáján, és a buszsofőr nem is foglalkozott vele, potyautazhatott az illető. (remélem ezt nem olvassák az STM-nél, nehogy bajba kerüljön valaki :))
Minden busz úgy van felszerelve, hogy 
Tavaly 
széken a kispárna, már jön a következő vendég vagy épp becsukjuk az ajtót integetve a távozóknak, és közben már húzzuk a csizmát, hogy útra keljünk mi is oda, ahol várnak minket. Hiányzott és most is hiányzik itt ez az érzés!
Ugyanis december 26-án a downtown tömve van emberekkel! De nem a hangulatvilágítás miatt, vagy azért, hogy romantikus sétákat tegyenek a belvárosban, hanem a 
Egyből eszembe is jutott, amit a rádióban hallottam többször is az ünnepek előtt – volt rá lehetőség, hisz 
Ha a montreáliak ezen a mai napon esetleg el is felejtették észrevenni a szép városukat, megtettük mi helyettük ma is, épp úgy mint tavaly!
A tér másik fele 
Ki is derült hamar, hogy 
Mikor pedig már annyi hó halmozódott fel a városban, hogy nagymértékben akadályozta a parkolást, közlekedést, akkor kamionokkal hordták ki parkokba, erdőkbe a hókupacokat. Ezek a nagyobb parkolók körül összehordott hóhegyek elérték a 4-5 méter magasságot is, sok helyen ki se látszottak a fák a hó alól.
A hó tavaly sokszor nagyon nagy hideggel párosult.
Mikor pedig megismerkedtünk az óvó nénivel is, akkor már végképp kezdtük látni a fényt az alagút végén!! Nagyon kedves, energikus, motiváló tanárnőről van szó, aki egyátalán nem lepődött meg a helyzetünkön, hanem közölte, hogy tavaly is volt kettő ilyen diákja és karácsonyra folyékonyan beszéltek angolul. Bejött a terembe az igazgató nő is, és hangsúlyozta, hogy jobb kezekbe nem is kerülhet a gyerekünk! És milyen igaza volt – mindkettejüknek!!!!
Közben férjem intézte a papírmunkát a titkárnővel, akiről azt hitte, hogy rettentően vicces hangulatában van, mikor azt mondja, hogy a tanítás reggel 7:52-kor kezdődik és délután 14:17-ig tart…. Bevallom, ezen mi még ma is olyan jókat derülünk! De mindez a beérkező iskolabuszok miatt van így…
Valamint még azt tudtunk meg akkor a napi rutinról, hogy a gyerekeknek tenni kell tízórait (snack) és ebédet (lunch), de lesz lehetőség hetente 3 nap 
Az első szinten a 
Van 
Mi rengeteg olvasás fejlesztő könyvet hozunk ki, mivel 
A 
A fiúk ma reggel izgatottan keltek!!! – na, nem szokott ez így lenni minden tanítási napon, és nem is akkor, amikor tesztet írnak valamiből!
Tavaly télen még nem merték bevállalni azt, hogy alvós ruhában menjenek suliba, hiába volt adott a lehetőség akkor is. De mivel látták, hogy nem csak a diákok, de a tanárok, sőt az igazgató nő is pizsamában ment aznap iskolába, felbátorodtak!
Kik ezek az anyukák, és mit csinálnak itt a világ másik végén?
Persze, hogy ennek is az iskolához van köze!! (néha úgy érzem, hogy az egész életünk az 
Ezek a 
Végig gondoltam a többi kapcsolatomat, barátságomat és rájöttem, hogy nekem a legfontosabb az 
(szeretünk, barátok vagyunk, tessék ajándék…) Ezt így kellett elfogadnom: ezért ha pl. valami project-munkás lecke van az iskolában, akkor evidens, hogy a csapat minden tagja nálunk van és itt együtt küzdünk rajta (és még az a felkiáltás is benne van, hogy nekünk van elég gyors netünk – haha). Vagy nálunk vannak kisebb partyk, játszódélutánok vagy én találom ki, hogy menjünk el együtt valahova. De már tudom, hogy nekik ez nem teher, sőt örömmel jönnek, és akkor már aktívan részt is vesznek, csak kell nekik egy kis kezdő ’lökés’. 🙂