Month: December 2015

Brunch

martee

brunchee

 

Már csak 2 tanítási nap és kezdődik a 16 napos téli szünet! Mivel ezt az időt együtt töltjük a gyerekekkel, gondoltam még csapok az egyik barátnőmmel egy görbe délelőttöt: meghívtam bruncsra – azaz a se-nem-reggeli-se-nem-ebédre- és megnéztünk egy romantikus-karácsonyos-zökkenjünk ki a hétköznapokból filmet :).
Persze, hogy az örök slágert, a Love Actually-t (Igazából szerelem) néztük, miközben jót ettünk, ittunk!!! Kell ennél több szünet előtti napokra??!!!

IMG_6233Nagyon népszerű étkezési forma a reggel 10 és a délután 2-3 között elfogyasztható brunch. Nem tudom van-e magyar neve? – reggebéd? Vagy csak rebéd?
Sok étterem szakosodott erre: az étlapjukon főleg bacont, omlettet, tükörtojást, sült kolbászt, sült krumplit, pirítóst kínálva az elengedhetetlen vödör méretű, de gyönge kávé mellé. A legtöbbjük franciás hangulatú, nagyon kedves kis hely.

Amúgy, ha ínyenc vagy és nagyon szeretnéd megismerni a világ nevezetesebb konyháit, akkor elég csak Montreálba repülőjegyet foglalnod!
Mivel ez egy soknemzetiségű (multikulturális) város – nem csak a nyelvek terén nevezhetjük Bábelnek, de nyugodtan kijelenthetem, hogy a világ minden tájáról érkeznek ide emberek, kisebb közösségek, akiknek van saját éttermük vagy akár saját, hazai termékeket áruló boltjuk is! (igen, magyar is!!)

Annál is inkább, mert az „eating out” – nem otthon evés – az egyik kedvenc időtöltésük meglátásom szerint a helyieknek, egyfajta életforma ez.
Rengeteg – de rengeteg étterem van. Természetesen nem csak speciális nemzeti ételeket kínálók, de egymás hegyén-hátán találunk gyorsétkezdéket (hamburger, pizza, hotdog, csirkéző stb.), kávézókat. A legtöbbnek van házhoz szállítási szolgáltatása és még így is mindig teltház van dél körül a legtöbben!!

IMG_6236Mi ma otthonülősre vettük a figurát, és lekoppintva a kellemes kis brunchot, amit egyik alkalommal rendeltem egy hangulatos kis helyen, aminek már a neve is olyan jól hangzik – Le Passé Composé (löpásszékompozé- ez az egyik múlt idő a francia nyelvben) gyorsan rittyentettem mindkettőnknek harapnivalót.

Mert nincs olyan dolog, amit egy magyar ne tudna megcsinálni akár otthon is magának 🙂

 

“Laundry today or naked tomorrow” – ma mosunk vagy holnap meztelenek leszünk ☺

martee

IMG_6109

Meg kell osztanom ezt a kis “intermezzót”, ami az önkiszolgáló mosodában történt velem!
Kezdem ott, hogy a nem új építésű lakások nincsenek felszerelve mosógéppel, és lehetőség sincs arra, hogy beszereltess egyet. Így vagy az épület alagsorában lehet mosni pénzbedobós mosógépekkel vagy vannak közmosodák, amik különböző méretű mosó- és szárítógépekkel vannak felszerelve.
Először nagyon idegenkedtem a gondolattól, hogy összeszedjem a koszos ruhákat és az utcán cipeljem magammal egy vad idegen helyre, ahol be kell raknom olyan gépbe, amit más is használ, majd hazacipelni a tiszta ruhákat… De mivel nem volt más választásom, át kellett esni az első mosásokon, és jelentem, most már mi sem természetesebb, mint az, hogy mosás előtt fogom a nagy húzós bevásárlótáskát, megpakolom, teszek bele egy–egy kisüveg mosószert, a zsetonos pénztárcát és egy jó könyvet – hogy hasznosan teljen az idő – noha van ingyen wifi is persze.

Szerencsére – amit nagyon szeretek ezekben a kanadai mosógépekben –, hogy nem mosnak egy-másfél órát, hanem ugyanazt a munkát 35 perc alatt végezik el! Ilyet szeretnék majd otthonra is!! Mennyi energiát megspórol és a ruha ugyanolyan tiszta lesz!

Az egyik ilyen mosós napon felfigyeltem egy középkorú férfira, aki nem olvasgatott vagy internetezett a ruhákra várva, hanem egyik géptől szaladt a másikig, majd a szárítóhoz, meg vissza. De olyan szinten, hogy lihegett, le volt izzadva és megszámoltam, hogy tíz mosógéppel és ki tudja hány szárítóval dolgozott egyszerre….
Mivel itt mindenféle munkát elvállaló emberekkel lehet találkozni – hivatásos kutyasétáltatás, beszélgetés idősekkel stb. – gondoltam, hogy vagy önkéntes, vagy talán az a munkája, hogy pl. idős emberek számára vállal mosást. Meg is kérdeztem tőle… Hát nem kellett volna 🙂

Elmesélte, hogy nem ez a munkája, hanem nem is tudom melyik kórházban orvos, csak van hat gyerekük, a felesége megharagudott valami miatt és kb. egy hónapja nem hajlandó mosni és házi munkát végezni, így gondolta otthon ezt már nem lehet elnézni, így most itt próbálja utolérni magát!

Jót mosolyogtam magamban, hogy na, ezek a québekiek! Akkor a gyerekek most meztelenül állnak otthon az ablak előtt kikukucskálva, hogy ugyan apa mikor jön már a rucikkal 🙂 Van ám temperamentum!! Tényleg igaz a mondás:

laundry

Hétvégi nagybevásárlás? – Irány a COSTCO!!!!

martee

Szombat reggelre ébredve ismételten megtapasztaltuk, hogy a hűtő gyorsan kiürül ha öten is fosztogatják kitartóan!
Így elérkezett a hétvégi nagybevásárlás ideje. És erre legalkalmasabb a helyi viszonylatban nagyon olcsónak számító, de jó minőségű termékeket forgalmazó Costco.

costco

Soha nem fogom elfelejteni azt a sokkot, amit az első montreáli bevásárláskor kaptam!! Több okból sem.

Egy: mielőtt kiköltöztünk, természetesen próbáltunk a neten információt szerezni arról, hogy mennyibe is kerül a megélhetés Montrealban. Viszont ez elég szubjektív. Az viszont nem, hogy az élelmiszer ára kétszer háromszor kerül annyiba, mint otthon – áfa nélkül, mert azt az polcon kiírt árak nem tartalmazzák… Szóval véletlen sem tudod összeadni, hogy mennyit is fizetsz majd a pénztárnál. Max. megsaccolni lehet, de azt sem könnyű, mert több áfa kategória van persze.
Első bevásárláskor egy szupermarketbe mentünk, ahol nem akartam elhinni, hogy 35 dkg kenyér 400 Ft, 10 tojás majdnem 600, egy darab alma közel 200, és a párizsi, amit itt bolognainak hívnak, előre csomagolva 15 deka ezer forint!
Rá kellett jönnöm: vagy leszokok az árak forintba történő átváltásáról, vagy éhen fogok halni – az elsőt választottam. 🙂

Másodszorra: teljesen más logika szerint vannak elrendezve a termékek a boltban, így rengeteg időbe került mire kitanultuk, hogy mit hol is kell keresni vagy egyátalán milyen csomagolásban van: zacsi, konzervdoboz, papírdoboz. A mennyiségekről nem is beszélve, hisz pl. ha veszel négy liter tejet, akkor a nagy csomagban nem 4 db egy literes tej van, hanem 3 kb. 1,33 literes!!

Harmadszor: Az első bevásárlás még azért is marad olyan emlékezetes, mert nyár volt, jó idő, sütött a nap. Viszont kb. 15 perc után már majd megfagytunk a boltban annyira le vannak nyáron klímázva… biztos így tartják magukat edzésben a nagyon kemény télre készülve.

Említhetem negyediknek, hogy itt az emberek sokkal, de sokkal türelmesebbek. Így a pénztáros se dolgozik valami eszeveszett tempóban, nyugodtan elbeszélget közben, nevetgél, megnézi milyen üzenetet kapott telefonon.
A bankkártyát mikor fizetéskor oda akartuk adni, teljesen sokkot kapott!!! Mit akarok én – most Ő nem értett minket és kapta el a kezét úgy, mintha forró vasalót adtam volna oda neki!! Odatolta a terminált és most már tudjuk, hogy Montrealban soha nem kell kiadni a saját kezünkből a kártyát, és szinte mindenhol lehet kártyával fizetni. Még a pizzafutárnak is…

Ötödikként egy pozitívumot említenék meg: a pénztárossal együtt dolgozik egy másik személy is, akinek csak az a dolga, hogy az általunk vásárolt dolgokat szépen elpakolja a táskánkba, vagy a kért nylon táskába.

Ha már a vásárlásnál tartunk, meg kell említeni azt is, hogy az élelmiszerboltok nem nyitnak ki 8 vagy 9 óránál előbb, még a hipermarketek se, viszont este 10-11-kor zárnak. Hétvégén pedig valamivel előbb, délután ötkor.
Ha reggel korán szeretnél reggelizni, akkor a munkába igyekvők Tim Hortonsban állnak meg kávéra (ez a helyi legnagyobb kávézó lánc), szendvicsre, muffinra és kávézókban szerzik be a reggelinek valót. Ez után az eset után volt lehetőségünk belerázódni a montreali mindennapos vásárlásokba. Szerencsére idő közben ismerkedtünk, beszélgettünk és akkor ajánlották a Costcot, ahova tényleg érdemes járni.

costco3

Első vásárláskor ki kellett váltani egy kártyát – azt hiszem 100 dollárért – és utána tetszés szerint lehet vásárolni. Rengeteget lehet spórolni így.
Csak arra kell figyelni, hogy mindenből hatalmas mennyiség tartozik egy kiszerelésbe. Pl. ceruza elem 4o db/csomag. Szívószálas gyümölcslé 50 db/kiszerelés vagy a konyhai papírtörlő, amiből 22 óriásit lehet venni egyszerre! – de mint tudjuk eláll, csak legyen hova elrejteni a kicsi lakásban  🙂

Mit NE tegyünk, ha lekéssük az iskolabuszt ☺

martee

IMG_5987Már lassan másfél éve érkeztünk meg Montreálba egy július eleji nyári estén három gyerekünkkel, akik akkor 10, 5 és másfél évesek voltak.
Ennek ellenére elmondhatom, hogy még mindig tudnak meglepetéseket okozni a kanadaiak, meg gondolom mi is nekik 🙂

Ezen a héten a 6 éves kisfiunk 3 napot nem ment iskolába valamilyen hasfájós nyavalya miatt. – szerencsére az elmúlt több mint fél évben semmi problémája nem volt senkinek! Szerintem az itteni éghajlat még a vírusokat is kiöli belőlünk 🙂

Így délutánként nem mentem le a bátyja elé az iskolabuszhoz, aminek a megállója pont az épületünk előtt van. Hadd érezze, hogy itt is lehet egy kicsit önálló!
Az első két nap minden rendben is volt! Viszont a harmadik délutánon kipirosodott fejjel ért haza, de időben.
Elmesélte, hogy eljátszotta az időt, így lekéste az iskolabuszt. Valahogy nem vették észre – ami nagy szó, mert mindig kikísérik őket a buszhoz, ellenőrzik, hogy aki aznap busszal megy haza, az felszállt-e, akit szülő visz el aznap, nem került-e fel véletlen a buszra stb. Nagyon alaposak, és noha kb. egy 200 fős iskoláról van szó, a tanárok walkie-talkieval vannak felszerelve és úgy tartják a kapcsolatot ha pl. keresnek valakit. Persze, mindig csúszhat hiba a terveinkbe, akármilyen alaposak is vagyunk! Főleg, ha gyerekekkel dolgozunk!! (tanár vagyok és bizton állíthatom, hogy csak két dolog szokta kerékbe törni csodálatos terveinket: az egyik a technika, a másik a gyerekek :))
Szóval, miután rájött, hogy a busz elment, Ő meg ott maradt, gondolta, hazafut, nehogy a busz előbb érjen haza, mint Ő. Mindig azt tanítottuk neki, hogyha van valami problémád, akkor próbálj nem nagy ügyet csinálni belőle, hanem oldd meg magad!

Ez sikerült is, mert a busz mindenféle kacskaringós útvonalon érkezik, így előbb hazaért, mint a járat.
Amint elmesélte, mi történt, megszólalt a telefonom, és persze az iskolából kerestek.
Egy kifulladt, ideges tanárnő hívott fel, hogy tudom-e hol van Zsombor, mert az egész iskola őt keresi…. Na itt már nagyon jól éreztem magam…. Ugyanis a buszsofőr fél úton észrevette, hogy nincs az egyik tanuló a buszon, ergo visszafordult és mindenki az elveszett gyerek keresésére indult…. Itt már izzadtam is….
Sűrű elnézéskérések közepette elmagyaráztam mi történt, hogy nem volt benne szándékosság, és megköszöntem, hogy ilyen alaposak és vigyáznak a gyerekemre…

Ezt a szemmelkövetést bizonyítja az az eset is, amikor egyszer nem ment iskolába az egyik fiam és gondoltam majd megírom az igazolást, és másnap beviszi. De 11 órakor már kerestek telefonon, hogy tudom-e hogy nincs suliban és hogy hol van.
Ha esetleg nap közben kell kikérni az iskolából, akkor pedig alá kell írni egy jelenléti ívet, hogy mikor, ki vitte magával és mikor hozza vissza a nap folyamán.

Viszont azt nem várják el a szülőtől, hogy a hiányzások miatt orvosi igazolásokon görcsöljön. Ha beteg a tanuló vagy ha elutazik is a család, elégnek tűnt eddig egy-egy szülői levél az iskola felé akár e-mailben is.

Ebből a kis incidensből is az derült ki számomra, hogy nagyon nyilvántartják, hogy ki, mikor hagyja el az iskolát és kivel – még ha néha fordul is elő baki.
Valamilyen szinten megnyugtatott a tudat, mégha épp akkor az agyvérzés kerülgetett is… 🙂