Halloweeni jó ha tudod…

img_4417

Nagy izgalomban vannak a gyerekek!! A kicsik a jelmezeket próbálgatják, közben tököt faragnak és arról beszélgetnek, hogy vajon idén több vagy kevesebb cukrot tudnak-e majd összegyűjteni hétfőn, október 31-e este, mint tavaly és az azt megelőző évben.

Ez a kérdés és ez a készülődés otthon, Magyarországon, nem merült fel október utolsó napja környékén. Egyszerűen azért nem, mert nem ünnepeltük Halloweent… – Ez a kérdés a fiúkat március végén, április elején kötötte le, a húsvéti locsolkodás előtt: Vajon mennyi csoki és cukor jön össze majd hétfőn? 🙂

20141031_205417

Idén már rutinosan fogunk útnak indulni, miután beköszönt az este. 🙂 Már nem lesz bennem annyi megválaszolatlan kérdés, mint első alkalommal, amikor igazából nem tudtuk, hogy mire is kell majd számítani.
Persze, a biztonsági intézkedéseket kivéve, mert az iskola erre is odafigyel!
Minden évben tartanak előadást a gyerekeknek és küldenek értesítőt a szülőknek, hogy mit kell szem előtt tartani a biztonságos ünneplés érdekében: viselj fényvisszaverőcsíkot, ne menj be, csak kopogj be az idegen házakba és idén felhívták a figyelmet arra is, hogy óvakodj a “Szomorú bohócoktól”!

Na, de ez azért sokat nem árult el arról, hogy hogyan is fog a halloweeni “trick-or-treat” (csokit vagy csalunk) tényleg zajlani…  Legalábbis Montrealnak azon a környékén, ahova mi megyünk ki ezen az estén.

20151031_193909

1, Már tudni fogom, hogy noha szinte minden amerikai filmben azt láthatjuk, hogy a gyerekek egy szál jelmezben járják este az utcákat, addig itt Kanadában érdemes olyan jelmezt kitalálni, ami alá vastag kabát, vastag nadrág, bundabugyi befér. 🙂
Csak azért, hogy egy óra kinnlét után ne gémberedjen el a gyerekek keze annyira, hogy meg se tudják fogni a kapott cukorkát és bele tudják rakni a külön erre a célra készített csokigyűjtő táskákba. 🙂
Persze, vannak itt nagyon melegvérű fiatalok, akik egy szál lepedőben se fagynak meg, de mi nem tartozunk ebbe a kategóriába. 🙂

20141031_191933

2, Először nem tudtuk, hogy egyátalán kihez lehet bekopogni?! Most tényleg sétáljunk az utcán, és kopogjunk be idegen emberekhez jelmezeket viselve és mondjuk azt, hogy “trick-or-treat” ? És tényleg ennek hatására csokit adnak a gyerekeknek?? – Bevallom, szkeptikus voltam… Mert az még oké, hogy húsvétkor elmennek a fiúk, meglocsolnak ismerős néniket, rokonokat, akik ettől annyira lelkesek, hogy sütivel kínálják őket és kapnak még Kinder tojást is! Na de itt, ahol senkit se ismerünk?!

20151031_201235

De rá kellett jönnöm, hogy ez tényleg így működik!!
Azok a házak, amelyeket már az előző napokban feldíszítettek, kitették a világító töklámpásokat, mondhatom tárt ajtókkal várták az oda érkező gyerekeket: ha ismerték őket, ha nem, (és itt inkább a “ha nem” érvényesült) mindenki kapott ugyanúgy édességet.
A legtöbb esetben a kinyitott ajtóban áll anyuka vagy apuka a gyerekekkel, mellettük hatalmas kosár, tele mindenféle finomsággal. Az utcán sétáló tömeg pedig hömpölyög egyik háztól a másikig. A gyerekek szépen sorban állnak a kapubejárótól az ajtóig a járda jobb oldalán. Mikor eljut a bejárati ajtóig, köszön, váltanak pár szót a házigazdákkal, majd a járda bal oldalán visszasétálnak az utcán várakozó szüleikhez hatalmas mosollyal az arcukon!

20151031_190943

3, Már nem leszünk meglepve, hogy a parkot villogó rendőrautók veszik körbe!
Tudni fogjuk, hogy a központi épületet “elátkozott háznak”  díszítik fel horrorfilmbe illő dekorációval, ahova a rettegni vágyók nyugodtan bemehetnek, ijedezhetnek egy kicsit, azután folytathatják az utcajáró, cukorkakéregető vándorútjukat.

Ezek körül a parkok körül a sok odalátogató miatt lehet találkozni rendőri- és polgárőri felügyelettel, akiknek igazából az a dolguk, hogy megkönnyítsék a közlekedést, ne legyen fennakadás, és hogy biztos mindenki betartsa a közlekedési szabályokat.

20151031_201225

4, De még mindig le fog esni az állunk a a dekorációk vég nélküli ötletességétől!! Mikor meglátjuk a hatalmas palotákat, amiket úgy feldíszítettek, hogy egy pillanatra azt képzelhettük, hogy egy Hollywoodi filmforgatás közepére csöppentünk és nem lepődtünk volna meg, ha megjelent volna egy filmrendező és megkért volna minket, hogy álljunk egy kicsit arrébb, mert mindjárt itt lesz egy amerikai filmsztár!!

img_4412

Rengeteg olyan bolt van, ami direkt erre az alkalomra szakosodott! Eszméletlen dolgokat lehet megvenni, kölcsönözni erre az estére, hogy a legemlékezetesebbé tudják a házukat és partyjukat varázsolni azok, akiknek ez a kedvenc ünnepe! Villogó, mozgó boszorkányok, szörnyek, csontvázak, vámpírok mindenféle méretben! Hang- és színefektek, amelyek még félelmetesebbé teszik a dekorációt! Füstgépek köpik a fehér, gomolygó füstöt!

20151031_195004

Egy alkalommal az egyik háznál elő zenekar játszott egy kidíszített tűzoltóautó tetején állva!! A házigazdák pedig – egy kb. 80 (!) év körüli házaspár – a pincében ülve osztogatta maga mellől a tömérdek csokit…
Igen, én is ezt kérdeztem: Most komolyan??!!

img_4422

Próbálok minél több fényképet feltölteni,- igaz, sajnos a minőségük nem túl tökéletes-  amelyek bizonyítják, hogy nem túlzok: ez az este eszméletlen meglepetést jelentett nekünk, akik először vehettünk részt egy halloweeni csokigyűjtésben! Bár lehet, hogy ezek a fotók se tudják visszaadni azt a hangulatot, amit Halloweenkor át lehet élni!

Azt hiszem, most már egy kicsit mindenki jobban érti, hogy miért is olyan izgatottak a gyerekek és miért is várják annyira, hogy hétfőn, suli és munka után, nyakunkba vegyük a várost és élvezzük mások munkájának a gyümölcsét. 🙂

Tökfaragás profi módra!

img_2316

Faragjuk, faragjuk a tököt Halloweenre készülve, bár nem annyira tehetségesen, mint Upper-Canada Village-ben, ahova október elején látogattunk el. Az internetet böngészve akadtam rá arra a kiállításra, ami  az első számú látnivalója volt ősszel Ontariónak.
A szabadtéri múzeum október hónapban egy 7000 töklámpásból álló kiállítást szervezett Pumpkinferno néven a helyben termelt tököket felhasználva! Mivel mi nem vagyunk túl tehetségesek tökfaragásban, gondoltuk, nézzük meg, mások mire mennek ebben a témában!!
Hát volt meglepetésben részünk!!!

img_2398

Először is szerencsére neten vettünk kis felárért elővételben jegyet, így megúsztuk a kb. 2 órás sorban állást a pénztár előtt este hétkor, nyitáskor. Sejtettük, hogy sokan lesznek, hisz a weboldalon lehetett olvasni, hogy kb. ötezer látogatójuk van egy este!!!
Amint beléptünk a sötétben a kapun, már teljesen más hangulat fogadott bennünket a töklámpásokkal kivilágított múzeum udvaron.

img_2413
Töklámpásokkal díszített boltíves kapun keresztül bejutva faragott tökarcok százai néztek a látogatóra – amiket a kisírtetiesen vibráló fények és halk zene tett még “vendégszeretőbbé”. 🙂

img_2337

Nagyon tetszettek a töklámpásokkal megdíszített fák, alattuk a különböző témákban – csigák, virágok – kifaragott tökös kiskertekkel.

img_2351

Ami külön meglepetés volt, hogy hatalmas nagy szobrokat, szoboregyütteseket is raktak ki faragott tökökből – mint egy 3D-s tökpuzzle nézett ránk a sárkány, a madarakból álló kép, ami gyönyörűen tükröződött egy nyugodt kis tó felszínén.

img_2358

img_2362

Soha nem gondoltam volna, hogy itt viszont fogom látni Elvis Presley-t, korabeli énekeseket, táncosokat, miközben szól a “Jailhouse Rock” és villognak a dekorációk! Igazi show volt, és voltak, akik táncra is perdültek a hűvös estén. 🙂

img_2378

Műalkotásokat is “fordítottak” le töklámpás nyelvezetre, 🙂 Mona Lisa, Van Gogh kivilágítva díszítette a sötét mezőt.

img_2402

Persze, mivel október a Halloween hónapja, volt rengeteg rémísztő alkotás is: boszorkányok, halálfejek.

Ha esetleg valakinek eddig nem volt ötlete, milyen faragással díszítse majd a ( majdnem azt írtam: tökét… :-D) – leendő töklámpását, akkor remélem sikerült egy-pár ötletet adni hozzá 🙂

Kívánok mindenkinek szép Halloweent! 🙂

img_2418

…. mert Québec egyszerűen gyönyörű!

Tegnap reggel, mikor fél cm vastag jég lebegett a felmosóvödörben a teraszon, rá kellett jönnöm egyrészt arra, hogy nem öntöttem ki a vizet… másrészt arra is, hogy milyen hipp-hopp szaladt el a nyár! (igen, jártam fél évet logikára 🙂 🙂 Látszik is, tudom… 🙂
Vagy mondhatjuk azt is, hogy már az ősz is lassan a végéhez közeleg…. De ezt még nem akarom elhinni – reménykedem benne, hogy legalább bő egy hónapig igyekszik még az időjárás kegyes lenni hozzánk és lesznek még szép, napsütéses őszi napjaink, mielőtt beköszönt a hosszú tél!

img_beaver
A harmadik nyarunk ért véget Kanadában…
Az első, ami igazából csak egy fél nyár volt, azzal telt, hogy megismerjük a várost, igyekezzünk minél több dolgot megtudni a montreali életről, albérletet és iskolát keressünk a gyerekeknek. A várost egy jó ideig nem is hagytuk el… magában is nyújtott elég felfedezni valót.

img_montreal

A következő nyáron, mikorra sikerült autót szerezni, arra gondoltunk, hogy igyekezünk megnézni azokat a img_7498nagyobb városokat, látnivalókat, amik még mondhatni könnyedén elérhetőek autóval is 3 gyerekkel a fedélzeten. Így eljutottunk Ottawába, Torontóba, a Niagara-vízeséshez, Québec citybe. Van, amelyik kirándulásról már beszámoltam, de van, amelyikről még nem sikerült mesélni! De sebaj! Mindjárt itt vannak a sötét, hosszú téli esték, amikor erre is jut talán idő. 🙂

Ezen a nyáron még továbbra is az volt a tervünk, hogy ha már Kanadában vagyunk, akkor ismerjük meg minél jobban Kanadát, azon belül is Québecet. Ezért még északabbra indultunk, Québec cityin is túl – nem, az üveghegyig azért sajnos nem jutottunk el :), de mikor 5-6 óra távolságra utazunk, a fenekem már úgy érzi. 😀

Egy kedves ismerősöm mesélte, hogyha szeretjük a természetet, szeretünk túrázni, és igazán egyedi dolgot szeretnénk látni, akkor ne hagyjuk ki a Fjordot Saguenay-ben, a Lac Saint-Jean partján! És milyen igaza volt!!!!

img_fjord_hiking

Saguenay Montrealtól kb. 530 km-re van észak-kelet irányban. Erősen hegyvidéki éghajlattal, amit már az odafele vezető úton is megtapasztaltunk.
Gyönyörű tájon vezetett keresztül az autópálya: hegyek, sziklák között, tavak partján,ahol a tájat az egyre sötétedő fenyőerdők tették még különlegesebbé. De nem csak az erdő színe lett egyre sötétebb, de az ég is, ahogy közeledtünk Chicoutimi városához, ahol a szállásunkat foglaltuk le a 4 napra. Szerintem ez volt életünk egyik legvadregényesebb nyaralása!

img_zivatar

Az utazás során többször is elkapott minket olyan felhőszakadás, hogy alig láttunk ki az autóból!! Egyik alkalommal pár másodpercig NEM is láttunk semmit!! Ez nagyon félelmetes volt, mert igyekeztünk tartani a sebességet, és az úton maradni, de nem lehetett tudni, hogy a többi autós hogyan reagál: lelassít? Esetleg oldalra húzódik?? Úgy éreztük magunkat, mintha egy száguldó dobozban ültünk volna, és igazából nem sejtettük, hogy mi fog következni, mert csak a szélvédőn leomló vizet láttuk!
Na, ekkor még a gyerekeknek is elakadt a szavuk és a lélegzetük!! – talán csak ennyi időre volt csend a kocsiban az 5 és fél óra alatt . 🙂

img_chicoutimi_mill

Chicoutimiben – a név is elárulja, hogy ősi indián településről van szó – először a duzzasztógátra épült Papírpép Gyár Múzeum maradványait néztük meg. (La Pulperie de Chicoutimi). Az egyik épületet renoválással sikerült múzeummá alakítani, de a régi gyárterület nagyobb részét meghagyták romos voltában. Egy sétálásra alkalmas romkertről van szó, aminek a bejáratánál egy múzeumépület helyezkedik el. A múzeum előtt egy több, mint 100 éves montreali gőzmozdony fogadja a látogatókat, amire fel lehet mászni, meg lehet nézni a belsejét.

Az 1890-es években ide is elért a vasútépítkezés, aminek hatására már nem csak egy fűrésztelep működött a városban, de megépítették az egyik legjelentősebb Pép- és Papírgyárat, ami 1910-ig nagy erőkkel dolgozott.

img_chicoutimi_mill2

Elég későn értünk már ide, így rajtunk kívül senki sem sétált az elhagyatott, romos falak között. A gyerekek nagyon élvezték, önfeledten ugra-bugráltak, rohangáltak a hosszú utazás után, és szaladtak fel a rohanó folyó partjára épített magasabb részekre is.
Majd hirtelen feltámadt a szél, teljesen beborult az ég, és ott álltunk szinte kiszolgáltatottan ég és robogó vízesés között a dühös szélben! Mivel az én életemből nem hiányoznak a “nagy kalandok”, gyorsan visszavonulást is fújtam a kocsihoz a kicsiknek.
Szédületes tempóval szedtük a lépcsőket lefele, és utána ahogy erősödött a szél, mi is egyre gyorsabban szaladtunk a kocsi felé. – Érdekes, most nem kellett könyörögni, hogy induljunk már, gyere már, ne maradj le!! 🙂

Az utolsó pillanatban szálltunk be – pár perccel később megérkeztek a többiek is – és hatalmas vihar kapott el bennünket, akkor már a kocsiban ülve. Szakadt az eső, és úgy fújt a szél, hogy a kocsit is meg-meg lökte! Azon a napon, ki tudja, hanyadik felhőszakadással futottunk össze… Vagy csak egy felhő vett minket üldözőbe???!!

Nyaralásunk során Chicoutimiben (a település eredetileg ‘Mély víz vége’ nevet viseli) lehetőségünk volt még meglátogatni a Musée de la Petite Maison Blanche-t. (Kis Fehér Ház Múzeuma)

20160719_174341

A kis házikó 1996 után vált híressé, mikor egy hatalmas árvízhullám mosta el a környező házakat nem csak Chicoutimiben, de más településen is, miután két hétig szakadt az eső. Ez a kis házikó túlélte a megpróbáltatásokat és ennek emlékére egy mini-múzeumot rendeztek be benne. Ez az 1996. júliusi árvíz volt talán a 20. század legnagyobb árvize Kanadában.
Találtam is a neten fényképet erről a természeti katasztrófáról a The Canadian Encyclopedia weboldalán:

An aerial view of an overflooded dam on the Chicoutimi river July 21, 1996; shows a house resisting a major flood in downtown Chicoutimi.Victims of current catastrophes in Canada could spend years battling the painful, psychological effects of losing their wordly possessions, according to post-disaster research. Mental health experts warn that the aftermath of natural disasters - like major floods and fires - can inflict deep, long-lasting psychological injuries for victims. THE CANADIAN PRESS/Jacques Boissinot

Ha már Saguenayben voltuk, nem hagyhattuk ki a kísértetváros néven emlegetett Val-Jalbert falucskát. De hogy is lett az 1900-as évek elején virágzó kistelepülésből kísértetváros a 1920-as évek végére??!!
Nagyon megható, de egyben nagyon tanulságos is volt megismerni a város rövid történetét. Miután megvettük a belépőjegyeket, nyitott kisbusszal szállították fel az ide látogatókat a vízesésig, ahol a valamikori Papírpép Gyár épülete áll.

img_van_jalbert_waterfall

Felvonóval fel lehetett jutni a kisebb vízeséshez, és akinek volt kedve szépen kiépített falépcsős úton lesétálhatott a nagyobb vízesés mentén a gyárépülethez, majd végig a településen.

img_chicoutimi_trail

Miután megérkeztünk a kis városnéző busszal a gyárépület elé, mindenkit betessékeltek a régi épületbe, ahol meglepetésünkre a gépházba kellett lemenni. Majd elsötétedett minden és 4D-s film segítségével keltették életre a város volt lakóit, akik a szoba 3 falára vetítve mesélték el fényképekkel, mozgó filmkockákkal illusztrálva, hogyan regulázták meg a hatalmas vízhozamú folyót. “Betörték” a 35 és 72 méter magas vízeséseket, amiknek az energiáját felhasználva felépítették a kor egyik legjelentősebb papírpép gyárát. Amerikába és Nagy-Britanniába is szállították az előállított papírpép lapokat!

img_van_jalbert_haziko

Munkahelyeket teremtettek, a gyár köré házakat építettek: egy igazi, virágzó települést hoztak létre iskolával, templommal. Olyan házakat nézhettünk meg, amikben már az 1900-as évek elején volt fürdőszoba, öblítős illemhely, elektromos világítás.

img_van_jalbert_bathroom

Az iskola épülete hatalmas volt a település méretéhez képest, mivel otthont adott a tanító apácáknak is.

img_van_jalbert_school

Mindez a Jalbert nevű beruházónak köszönhetően, aki után el is nevezték a települést. Sajnos ő 1904-ben hirtelen meghalt, de a termelés és a fejlődés folytatódott 1919-ig szakadatlanul. Ekkor a lakosságot spanyol nátha tizedelte meg: főleg a gyerekeket, időseket, kismamákat támadta meg a betegség.
Mindez még nem tette volna tönkre a városka életét, de kitört a Gazdasági Világválság is, aminek hatására be kellett zárni azt a gyárat, ami a megélhetést jelentette az ott élőknek. Kénytelenek voltak hátrahagyni az otthonaikat és elvándorolni más megélhetést keresve a környező településeken.

20160719_132553

Talán azért is olyan szívszorító ennek a kis falunak a története, mert nagyon könnyen állíthatunk párhuzamot napjaink eseményeivel: száz év telt el, de ez a történet akár most is megtörténhet… Vagy meg is történt…

A nyaralás programját tervezve reménykedtünk benne, hogy legalább lesz egy olyan nap, amikor szépen kiderül az ég, süt a nap és lehetővé teszi nekünk az időjárás, hogy tényleg pozitív élményekkel gazdagon térjünk majd haza a Fjordtól, miután egy jó kis gyalogtúrával lefárasztottuk – megint – magunkat :).

img_fjord_lake
Szóval mindenki izgatottan kelt útra, hogy meghódítsuk a Fjord környékét, amiről tudni érdemes, hogy ez a fjordok közül az egyik legdélebbre található.
Eddig is tudtuk, hogy Kanadában rengeteg tó van, de Saguenayben el lehet mondani, hogy tó hátán tó! Az egyik kisebb, a másik hatalmas, és van mikor csak pár méternyi szárazföld választja el egyiket a másiktól! És mindnek van neve!! Szépen kitáblázva! – meg kell hagyni, valaki nagyon szeretett “keresztelni”. 🙂

img_fjord_hiking2

Amikor megérkeztünk a Parc National de Saguenaybe, az itteni parkokhoz hasonló fogadtatásban volt részünk. Fizetni kellett minimális belépőt, majd a parkolás után egy nagy faház fogadja a kirándulókat, ahol be lehet szerezni térképet, hasznos információt, lehet szuvenirt vásárolgatni vagy épp harapnivalót. Esetleg túra után leülni a teraszon pihenni egyet. Persze enni-inni kinn a természetben is van lehetőség – sokat írtam már arról, hogy a nemzeti parkok, vagy akár csak a kisebb városi, falusi parkok is tele vannak padokkal, asztalokkal, hogy minél könnyebbé, kultúráltabbá tegyék a kirándulók, túrázók életét.

img_statueMi is beszereztünk egy kis térképet, kiválasztottunk a Szűz Mária útvonalat, ami a Miasszonyunk szoborhoz vezetett a hegy túloldalára, és nekiindultunk azzal a felkiáltással, hogy jutunk, ameddig jutunk, hisz messze is van, magasan is van! Igazi megkönnyebbülés volt, mikor kb.  2,5 óra gyalogolás után megpillantottuk végre a 9 méter magas, 3 tonnás szobrot: mert kemény menet volt, főleg, hogy Tami csak 3,5 éves!
Lehet rövidített és egyszerűsített verzióban éltük át azokat a megpróbáltatásokat, amiket azoknak kellett átélniük, akik segítettek egy kereskedőnek eljutattni és felállítani ezt a fehér szobrot  a Szentháromság Csúcsra.
A kereskedő kb. az 1870-es évek végén szeretett volna átkelni a befagyott Szent-János tavon (Lac Saint-Jean), amikor beszakadt alatta a jég, de csodával határos módon megmenekült. Nagyon megbetegedett, és ígéretet tett a Szűznek, hogyha megmenti az életét, akkor a tiszteletére egy szobrot fog emeltetni.

És mi közel 150 évvel később eljöhettünk, és megcsodálattuk nem csak a Fjordot, de a szobrot is:
– rendben, bevallom, mikor már kezdtünk kimerülni a gyalogolásban, akkor nem épp ez jutott eszembe, hanem pl. olyasmi, hogy mi a fenének kellett a lehető legnehezebben megközelíthető helyre tuszakolni ezt a szobrot??!!!
De mint tudjuk, az emlékek idővel megszépülnek. 🙂 Főleg, ha ilyen kilátás fogadja a fáradt túrázót! 🙂

img_fjord_view

Annyi természeti szépséget rejt ez az ország, hogy jó pár nyarat tölthetnénk még el azzal, hogy megnézzük mindazt, amit szeretnénk…. Igyekszünk maximálisan kihasználni a lehetőségeket, hisz ki tudja, mit hoz a jövő! 🙂
Addig is köszönöm, hogy elolvastad a nyári élményeink egy részét és nagyon örülök, hogy megírhattam ezt a posztot: jó volt feleleveníteni és megosztani Veletek egy kicsit Saguenay szépségét. 🙂