A fiúk nagyon boldogok voltak a héten, mert egy-egy nap bemehettek Norbival az irodába egy kicsit szétnézni, olvasni, tanulni és persze kütyüzni, amíg apa dolgozik. Annak is örültek, hogy végre megint utazhatnak a gumikerekű kocsikkal felszerelt metrón – ami amúgy síneken gurul… Ettől olyan kis vicces lesz, de halkabb sajnos nem.
Van autónk, de a parkolást csak horribilis összegért lehet megúszni a városban, így marad a napi metrózás. Miért ilyen drága, plusz nehéz dolog parkolóhelyet találni? – mert minden második emberre jut egy autó Montreálban!!
Ez komoly problámákat vet fel és mindig napirenden van az STM – hazai BKK megfelelője – fejlesztése, szervezése.
Mi személy szerint elégedettek vagyunk a helyi tömegközlekedéssel: megbízható, tiszta és kulturált.
A legolcsóbb megoldás, ha valaki OPUS smart kártyát vesz és havonta feltölti a bérlettel, vagy lehet rá jegyeket is venni, de akkor a darab jegy ára természetesen drágább, mint a bérlet.
A gyerekeknek hat éves korig ingyenes, az idősebbeknek pedig fényképes diákbérletként működik a kártya.
Az első évben mikor ideérkeztünk nagyon sokat utaztunk tömegközlekedéssel és kedvező volt, hogy péntek este hattól egész vasárnap estig és ünnepnapokon ingyenes a gyerekeknek 11 év alatt.
Az egyszer érvényesített jegy kettő óra hosszán keresztül használható, tehát át lehet vele annyiszor szállni, amennyiszer csak szeretnénk.
Azt is jó ötletnek tartjuk, hogy a kártya nem névre szóló, aminek megvan az az előnye, hogy a havi bérletet a családon belül többen is használhatjuk különböző időpontokban (pl. munkába járás – esti edzés). A kártyát be lehet online regisztrálni, így ha sikerül elhagyni, akkor egy minimális összegért visszakapjuk a megvásárolt bérletet és jegyeket is.
Sokáig furcsa volt, hogy nem találkoztunk se a buszon, se a metrón ellenőrrel: az automata kapuk csak a kártya vagy a jegy leolvasásával nyílnak ki és teszik lehetővé az utazást. Amin meg teljesen ledöbbentünk, nem is egyszer, hogy mikor valamelyik kapu nyitva volt karbantartás stb. végett, akkor se ment át rajta senki, hanem továbbra is mindenki sorban állt és csippentette a kis kártyáját! – nagyon betartják a szabályokat. Nincs kapun keresztül ugrálás sem….
Teljesen természetes, hogy a buszmegállóban sorban állunk egymás mögött mikor begurul a busz, és noha kinyitja a hátsó ajtót a leszállóknak, senki nem száll fel ott, hanem megvárja a sorát, hogy ezt az első ajtón tegye meg! Nem akartam elhinni!! Lehet szakadó eső, minusz 20 vagy plusz 30, ez akkor is így történik! Néha eljátszottam a gondolattal, hogy na, kipróbálom, mi lesz, ha csak hátul felpattanok… de nem tettem meg én sem… Lehet azért sem, mert a csippes leolvasásnak köszönhetően nagyon gyorsan halad a sor!
Viszont arra is volt nem egyszer példa, hogy valakinek nem volt egység a kártyáján, és a buszsofőr nem is foglalkozott vele, potyautazhatott az illető. (remélem ezt nem olvassák az STM-nél, nehogy bajba kerüljön valaki :))
Pedig van jegykiadó automata minden buszon.
Ha Montreálban utazol busszal, tanuld meg az útvonalat! Ugyanis nem mondják be, hogy mikor hol járunk, vagy melyik megálló következik… Igaz, ezek abszolut bokorugró buszok, szinte minden utcasarkon megállnak, így nem kell sokat gyalogolni ha véletlen tovább utazunk, de ekkor sem kell kétségbe esni, mert az iPhone alkalmazás tudja, hogy hol vagyunk és mikor jön a következő busz.
Igyekeznek a környezetre is figyelni: a buszok kipufogója a tetejüknél fenn van, és így nem közvetlenül az orrunk alá pöfékelnek, valamint egyre több a városban a hibrid busz.
Minden busz úgy van felszerelve, hogy mozgáskorlátozottak is tudjanak rajta utazni: a sofőr a padlót egy gombnyomással le tudja engedni a járda szintjére, így az idősebbek könnyen fel és le tudnak szállni. (mellékesen jegyzem meg, hogy az STM-nek van olyan szolgáltatása is, hogy ha valaki nagyon mozgásképtelen, de szeretne valahova eljutni a városban, akkor hívhat egy speciális járművet és a városon belül egy metrójegy áráért elviszik az adott címre…)
Nem csak a buszmegállóban ilyen türelmesek az emberek, de a buszon is: nagyon sokszor adták át a helyüket a gyerekeknek, hogy ne dőlöngéljenek, és ha tömve is van a busz, nem nyomakodnak, nem lökdösődnek és nem szólnak be a másiknak.
És mennyivel kultúráltabbnak tűnnek a gyerekek is, mikor reggel libasorba állva szállnak fel az iskolabuszra, nem eltaposva egymást…
A vámtiszt átvette a kb. 50 oldalra rúgó paksamétát (másolat mindegyikünk hivalatos iratairól, meghívó levél a cégtől, igazolás a kanadai munkaügyi minisztériumtól, stb.), majd pár perc lapozgatás után – miután meglátta a minisztériumi igazolást is – közölte, hogy nem akarja rabolni az időnket, gyorsan megcsináljuk a 
A következő hétfőn készültem nyakamba venni a várost, hogy beszerezzem a munkavállaláshoz kötelező iratokat: 
Egy szó mint száz, hitel kártyára esélyem nem volt, de mivel a néni tényleg mindent be szándékozott vetni az érdekemben, személyesen írt egy e-mailt a felettesének, hogy mivel én ugyanennél a cégnél dolgozom évek óta, így legyenek szívesek engedélyezni egy speciális hitelkártya típust nekem: ez a “
Egy telefon a bank ügyfélszolgálatára, és kiderült, hogy mindkét kártya adatait ellopták és az egyikkel eldobható kártya egyenleget vásároltak $400 összegben, a másikkal pedig Szlovániában próbáltak egy hotel számlát kiegyenlíteni – erre a tranzakcióra tiltotta le a bank a kártyákat, hiszen soha nem használták őket Montrealon kívül, nem hogy hirtelen Európában! Az ügyintéző kisasszony furcsálta az elképedésemet, hogy hogyan is történhetett ez meg – biztosított róla, hogy ez Észak-Amerikában (sajnos) elég mindennapi eset, valószínűleg egy olyan terminálnál fizettem, amibe a rosszfiúk másoló modult telepítettek. Pár perc után biztosított, hogy ők kivizsgálják az ügyet és az új kártyáimat pár nap múlva átvehetem, az ellopott összeget pedig visszatérik hamarosan (így is történt).
Az ötlet pedig nagyszerű, mivel gyermekeink – nézzünk szembe vele – már online élik az életük egy részét, akár tetszik ez a szülőknek és tanároknak akár nem! Ha motiválni szeretnénk őket – márpedig a motiváció a legjobb az eredmények elérésére -, akkor miért ne a legkönnyebb utat válasszuk erre?
De ugyanezt 
Élvezik? Nagyon! Sőt, néha túlzottan is: az év elején heteket töltöttek az osztályban a gyerekek az iskolájuk modellezésével Minecraftban. Már majdnem készen voltak, amikor is az egyik “szabad játék” időben bekukkantott a “digitális terrorizmus” – az egyik tanuló felrobbantotta a fél iskola modellt. Ne ecseteljem mennyire ki volt akadva a felügyelő tanerő… 😀
A 
Tegnap csak 5 percet töltöttünk kint, de az épp elég volt, hogy felidézze a 
Arról már írtam, hogy ahogy elkezd esni a hó egyből nagy erőkkel bevetik a munkagépeket az utak, járdák tisztítására. Ma reggel pedig már hómarókkal takarítják a parkolóhelyeket az út szélén és szállítják el a havat parkokba. (ez a hatékonyság engem teljesen lenyűgöz…)
Több nagyobb 
A forgalmas hétvégi napokon még felügyelők is dolgoznak, hogy minden rendben menjen és rászólnak arra, aki pl. nem a kijelölt úton akar visszaszaladni a dombra, hanem mondjuk mindenkivel szemben.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy adóhivatal. Nem, nem NAV, hanem 
Ismerősöktől hallottam, hogy a ’80-as évek elején azzal a problémával kellett szembenéznie Québecnek, hogy a nyugdíjasok száma nő, míg az újszülötteké csak csökken. Hogy valami változás álljon be minél előbb, meghosszabbították az édesanyák számára a gyerekneveléssel otthon tölthető időt, lehetővé tették az apukák számára is, hogy 5 hét apaszabadságuk legyen az első évben valamint 
A kislányunk nagyon szereti ezt a családi bölcsit, ahol hatan vannak a csoportban – négy különböző országból – és egy felnőtt vigyáz rájuk. Mivel családi háznál van, olyan, mintha otthon lennének, vagy nagymamánál. Délelőtt rengeteget játszanak, rajzolnak, énekelnek, báboznak, gyerek jógáznak, jó idő esetén kinn vannak vagy a házhoz tartozó kis udvaron vagy pedig a közeli játszótéren.
Sok magán garderienek sincs udvara, így a játszóterek, parkok, amiből nagyon sok van Montreálban, népszerűek. Nekik könnyebb kijutni 5-6 gyerekkel: direkt erre a célra készült babakocsikat lehet vásárolni, amibe 4 vagy akár 6 gyerek is belefér, vagy pedig kis húzható vagy épp tolható kocsin (miniwagon) utaztatják ki az óvó nénik a legkisebbeket.
Mi az eddigi 
A bolt után a következő hely, ahova az első nyáron is sokat jártunk mielőtt még lettek ismerőseink, a játszótér!
A nagyobb városokban a kereskedelmi egységekben igyekeznek az angolt is használni az ott dolgozók, de ha leülünk egy kávézóba, étterembe, akkor szinte csak francia beszélgetést hallhatunk.
A héten élményekkel teli meséltem az egyik kanadai szomszédunknak, hogy milyen jót 
Épp javában meséltem, hogy micsoda élmény volt a gyerekeknek, hogy odamentek hozzájuk a mókusok és a kezükből kapták ki a magvakat, mikor kiderült, hogy MINDENKI tudja, hogy 
Amúgy ha etetik a mókusokat, ha nem, Montreálban rengeteg van belőlük: Kanadai vörös mókust és Keleti szürkemókust láthatunk a leggyakrabban. Tavaly télen meglepetés volt számunkra, hogy a nagy hóban is kinn szaladgáltak a kemény mínuszok ellenére! Ráadásul én mindig azt hittem, hogy a mókus odúban él, de itt rá kellett jönnöm, hogy ezek fészket raknak a fákon és oda vackolják be magukat… Lehet helyhiány miatt? 🙂
Többször találkoztunk már 
Talán még azt mondhatom, hogy kutyával találkozunk sokat, ahogy sétáltatják az utcán őket, az időjárásnak megfelelő ruhában: télen kabátkában és némelyiken csizmácska is van, egyrészt biztos a minusz 20-30 fok miatt valamint az utak tisztítására, jég olvasztására használt sok só miatt…
Hozzá kell tennem, hogy a fogorvorsi kezelést nem tartalmazza az állami orvosi ellátás, ez mindenképpen külön díjas szolgáltatás. Ahogy az a “nyugaton” megszokhattuk, itt is csillagászati ára van a kezeléseknek – csak viszonyítási pontként, kb. $4500 (kb. 900e Ft) egy fog beültetése… egy jó fogorvos egy évben körülbelül 1 millió dollárt is megkereshet itt.
Visszatérve a kezelésre: az injekció előtt bekente az ínyemet valami piros folyadékkal, majd az érzéstelenítő injekció beszúrását egyáltalán nem éreztem. 😮 Az egész kezelés 3 fog fúrásával, tömésével, csiszolással együtt nem tartott 45 percig, mindenféle fájdalomtól mentesen! A hozzáállásuk is nagyon tetszik: a beteggel