Nyári táborok… Máris?

camp

Még csak január közepe van, de mikor belenéztem a levelezőmbe, már azzal az örömhírrel köszöntöttek a Y.M.C.A.-ből, (wájemsziéj) hogy megnyitották az interneten a nyári táborokra a regisztrálási lehetőséget!!
Sőt, hogy megkönnyítsék a szülők helyzetét, minden évben január végén megtartják Montreálban a nyári táborok börzéjét, ahol képviseltetik magukat a táborok és lehet érdeklődni, hogy ki mit ajánl és mennyiért.

Juhéj! – gondoltam! Kinéztem az ablakon: hó, hó, hideg, szél… Hiszen ezen a hétvégén kezdődött még csak a Téli Hó Fesztivál (Fêtes des Neiges) ?!!

Igazából még épp hogy csak kitaláltam, hogy hova menjünk majd el egy hétvégére téli kirándulásra, mégcsak most “melegedünk” bele a télbe – mert eddig elég kegyes volt az időjárás – és tényleg azt várják tőlem, hogy tudjam, ki, mikor, hova szeretne nyáron menni, mikor lesz a férjem szabadságon, hogy ne ütközzön a gyerekek táborával, hogy hova megyünk családi nyaralásra és mennyi a keret, amit erre az egészre tudunk akkor szánni??!!!

snow

Hát igen! Most már elkezdhetünk tervezni!
Ha tanultunk a tavalyi hibánkból! Ugyanis  „csak” március közepén regisztráltunk és akkorra a legmenőbb táborok már réges rég megteltek… Ki gondolta volna?

Pedig van ám rengeteg!!!! Szinte minden nagyobb parkba, sport központba, sok iskolába, művelődési házba, könyvtárba szerveznek táborozási lehetőségeket az egész nyári szünetet lefedve.

Meghirdetik a tábort 8-10 hetes periódusra: lehet csak egy táborba menni egész nyáron, mert hetente más és más programot ajánlanak, vagy lehet csipegetni, ide is, meg oda is jelentkezni. Természetesen vannak napközis és ott alvós táborok is, sőt,  különleges bánásmódot igényelő gyerekek számára is hirdetnek speciális táborokat. Szerintem nincs olyan gyerek, aki nem találhatja meg a tetszésének megfelelőt! – ha a szülők időben regisztrálnak persze. 🙂
Említés szintjén felsorolhatok párat: van minden tantárgyhoz kapcsolódó, vannak nyelvi táborok, lego tábor, robot programozás, városfelfedezés, cirkuszi foglalkozásokat tanító és mindenféle sportot és művészetetet gyakoroltató tábor…. – Olyan ez, mint Gombóc Artúr és a csokoládé. 🙂

ymca_ndgMiért annyira népszerűek ezek a táborok? – egyrészt a más anyagi életszínvonal miatt, másrészt pedig nagy szerepe van annak is, hogy 12 éves kor alatt a gyerek nem lehet otthon egyedül, felnőtt felügyelet nélkül, sem az utcán nem „csatangolhat” magában.
Ezért nem csak nyári táborokat szerveznek, de téli és tavaszi szünetre is találhat a szülő hasznos, de szórakoztató elfoglaltságot a csemetéjének, ha neki épp dolgoznia kell…

Tavaly márciusban a kerületünkhöz tartozó Y.M.C.A.-be sikerült sport táborba regisztrálni. Nem tudom, hogy másnak is mosolyt fakaszt-e az arcára az intézményhálózat neve, de nekem mindig eszembe jut az a bizonyos Village People dal és  az Irigy Hónaljmirigy, ahogy énekelik, hogy Na, gyere, kiabáld, hogy HóóónaljMirigy! ennek a dalnak a zenéjére. 🙂

Komolyra fordítva a szót, a rövidítés a Young Men’s Christian Association elnevezésből származik. Montreálban a legtöbb olyan céllal üzemel, mint egy sportcsarnok és művelődési ház egyben: rengeteg sportolási lehetőséget biztosít a legkisebbektől a legidősebbekig, de emellett tanulhatunk ott zenélni, nyelvet, vagy kérhetünk korrepetálást a gyerekünknek. Vannak ifjúsági klubbok, ahol főznek, társasoznak hétvégente.

camp_zsA regisztráláskor csak a 10%-át kellett előre kifizetni a tábor díjának, ami tekintettel a multikulturális gyerekanyagra nem tartalmaz étkeztetést (de előre megadott menüből választva van rá lehetőség). A többit majd a táborkezdéskor kell rendezni. A táborozás díjának egy részét pedig le lehet írni az éves adókeretből.

A napközis program reggel 9 és délután fél 4 közé szervezett helyi és kirándulós programot a gyerekeknek.
Az a szülő, aki reggel korábban szerette volna beadni a gyerekét vagy délután később menni érte, annak külön felügyeleti díjat kellett fizetnie az adott időtartamra. Ha késve érkezett valamelyik szülő délután, akkor háromnegyed négykor már bezárt kapukat talált és ki kellett fizetnie a megkezdett felügyeleti óra díját.

Mivel Magyarországon párszor én is segítettem táboroztatásban, tavaly nyáron is megfordult a fejemben, hogy utánanézek, kik lehetnek táborvezetők, kik dolgozhatnak táborban.
Meglepődtem, hogy itt főként nem gyakorló pedagógusok a nyári program szervezői, hanem inkább olyan fiatalok, akik még egyetemisták vagy fiatalabbak! A legtöbb táborvezető tanfolyamra a jelentkezési korhatár 25 év volt!! – Ne is mondjam, erről nem csak pár hónappal késtem le. 🙂
Viszont ez nagyon jó nyári munka lehetőség diákok számára!

camp_BeniA gyerekek otthon, kis szülővárosunkban is nagyon szívesen jártak színvonalas programokat ajánló táborokba, így volt összehasonlítási alapjuk, mikor júliusban megkezdték a két hetes napközis táborukat.

A programok változatosak voltak, a táborvezetők figyelmesek és megbízhatóaak. Könnyen találtak barátra a táborlakók között.
Érdekes volt számukra a nyelvi sokszínűség is.
A vezetők hol franciául, hol angolul beszéltek, míg voltak olyan táborlakók, akik egymás között a saját anyanyelvüket használták. De ez ma már nekünk is természetesebbnek tűnik. Viszont kicsit hiányolták a már megszokott családias hangulatot…

Szóval jövő heti lecke feladva: kideríteni, melyik barát melyik táborba megy, kb. mikor és valahogy ezt összeegyeztetni a még nem létező saját nyári programunkkal és költségvetésünkkel!

Szép város Kolo… akarom mondani Montreál!

montreal_folyo

……… majd ott lakunk a Szent Lőrinc-folyónál! 🙂

Tényleg! Milyen is ez a város?
Az első benyomásunk, amit egy országról szerzünk, az nem a megismert emberek jellemvonásain alapszik, hanem azon,  amit a szemünkkel látunk, mikor leszállt a repülő, végre kijutunk a reptérről a taxiállomásra és a taxi elvisz minket arra a címre, ahol megszállunk.
Ez az első út sok mindent elárul az országról és a helyről: nem csak azokat a gyönyörű részeit látjuk a városnak, tájnak, amivel tele vannak a prospektusok, hanem a valódi arcát.

Mit látunk, Montreál esetében? Mi jellemzi a várost?

Hatalmas, széles utak biciklisávval: ami itt két sáv, az otthon legalább három. Kell is, mert akkora kamionok és pickupok szaladgálnak, amilyenekkel Európában nem igazán találkozni. Pl. a szemetesautó is olyan nagy, és akkora motor van benne, hogy mikor beköltöztünk nyáron a lakásba, az ablak nyitva volt, egy pillanatra még a szusz is megállt bennem, mikor meghallottam a „bőgését”… Mint egy sárkány!!!

Ezeken az utakon látszik, hogy előre meg vannak tervezve: sokkal egyenesebbek, kevésbé kanyargósak, mint otthon és igyekeznek egy-egy égtájat követni. Ebből kifolyólag egyszerűbb a tájékozódás: könnyen tudhatod, merre menj Északnak vagy épp Délnek.

Már azt is megszoktuk, hogy a forgalmasabb utakból kiágazó mellékutak felváltva egyirányúak, pedig ezek is olyan szélesek, hogy két sáv is elférne rajtuk, de így van hely a parkolásra, no meg kisebb az esély a balesetre is.

A város felülnézetből így előre megszerkesztett négyzetrácsos füzetre hasonlít a leginkább.

utcaAz utak mentén sorakozó épületek is a megtervezettséget sugallják: sokszor olyan egyformák egy-egy utcában a házak, hogy ha nem tudod a házszámot, akkor veszett ügy megtalálni a címet. Itt nem segít az, hogy ’Az a naracssárga ház fehér-fekete kerítéssel és fehér ablakokkal.’, mert kívülről szinte teljesen egyformák a házak többsége az adott utcában, kerítés pedig nincs. Ennek az egyik oka biztos az, hogy építő cégek sorozatban húzzák fel a házakat azonos tervek alapján, figyelve az adott környék stílusára, hogy ne bontsák meg a már kialakult városképet.

Az emeletes házak, amiből rengeteg van, nem sok esztétikai élményt nyújtanak, ezen nincs mit szépíteni… Hatalmas kocka, téglatest épületek, kívülről tégla burkolattal, ami vagy sötétbarna, szürke vagy olyan, ami valamikor fehér volt.

Nekem kicsit Minecraft-os feelingem van, mikor sétálok közöttük. 🙂

metroshopA bérházak földszintjén rengeteg kis üzletet lehet találni. Kívülről ezek a boltocskák sem túl hívogatóak! Mindig elcsodálkozom, hogy ezek a pöttömnyi boltok hogy tudnak megélni? Némelyik olyan dolgokra specializálódott, hogy jó ha van egy-két vásárló naponta…
Mekkora meglepetés volt, mikor DVD kölcsönző butik(ok)ra bukkantunk!! 2015-ben??!

Az emeletes házak mellett nagyon sok a duplex: ezek téglatest alakú épületek és általában négy ajtó szolgál bejáratként, amik közül kettő az emeleti lakásokba visz, kettő pedig a 2 földszintibe vezet.
A tervezett kivitelezést bizonyítja az is, ahogy a fák a házak előtt egyenlő távolságra vannak ültetve egymástól, ugyanolyan messze az épületektől a járda két-két oldalán.

20150120_173820

Mikor az első hónap után elköltöztünk a „menő” belvárosból – ahol felhőkarcolók sorakoztak nem messze a Notre-Dame épületétől és az Öreg-Kikötőnek (Old Port of Montreal) nevezett turistaparadicsomtól, gyönyörű autókkal szaladgáltak az öltönyös és kiskosztümös dolgozni menő emberek, rá kellett jönnöm, hogy ez csak töredéke Montreálnak.

A nagyobb részt inkább az előbbiekben leírt építészet jellemzi. És ez európai szemmel nekem csalódás volt!  Sétálni a széles utak és az egyen-barna, téglaépületek között nem túl andalító….

Viszont ami igazán feldobja a város képét és olyan széppé és élhetővé teszi, az a rengeteg park és játszótér! Ezeknek köszönhetően nagyon sok zöld övezet van a városon belül.

20141012_113830_kAz első montreáli nyarunkon nem okozott problémát, hogy nincs kocsink, mert annyi remekül karbantartott parkja van a városnak, hogy minden hétvégére jutott program, hogy mikor hova menjünk el a gyerekekkel játszani, túrázni, piknikezni!

Mióta autónk is van, azóta pedig igyekszünk felfedezni a városon kívüli Kanadát is: erdők, tavak, vízesések!

Ezek alatt a kirándulások alatt fogalmazódott meg bennem, hogy szerintem a legnagyobb különbség Észak-Amerika és Európa között egy mondatban összegezhető számomra: Europe is culture and Canada is nature.

Számomra Európa kultúra, Kanada pedig természet. 🙂

IMG_1548
20150806_150949
IMG_1965k

Béreljünk lakást!

Screen Shot 2016-01-16 at 9.39.14 PMAz egyik első probléma, amivel szembesültünk az érkezésünk után, a lakás keresés volt. Próbálkoztunk már Magyarországról is interneten keresztül, de mivel nem akartuk, hogy a gyerekek reggel órákat utazzanak az iskolába (plusz akkor még nem is tudtuk, hogy melyik iskolába mennek majd??), nem volt könnyű eldönteni, hogy egyáltalán melyik részére költözzünk a városnak.
Emellett újabb és újabb kérdések merültek fel!
Házba vagy lakásba költözzünk? A házaknál általában nincs a bérleti díjban a villany, víz és a fűtés költsége. Vajon mennyibe kerülhet egy házat felfűteni tartós mínusz 20 fokban?? És tényleg igaz, hogy a tél majdnem 6 hónapig tart?!! És másfél méter hó az átlagos mennyiség? Akkor ki fog havazni??  Mit jelent a hirdetésekben az, hogy 3 1/2-es?? Miért nem adják meg a lakás alapterületét?!

A kezdeti utánajárások után hamar kiderült, hogy itt kevesebb az olyan albérlet, ahol egy magánszemély adja ki a saját tulajdonú lakását, inkább ingatlan fejlesztő cégek kezelésébe tartoznak nagyobb épületek, épület csoportok.
Ennek számos előnye van: a szerződés hosszú távú, nem “dobhatnak ki csak úgy” a lakásunkból, illetve sok tevékenységet a cég lát el a ház körül – takarítja a járdákat, a kocsibeállót, tisztíttatja a lépcsőházakat, folyosókat, sőt, minden épületnek van saját gondnoka (superintendant), aki a lakók lakással kapcsolatos problémáit intézi és az adminisztratív feladatokat ellátja az üzemeltető cég felé.

4_demiAz első napokban nagyon furcsa volt, hogy a hirdetések általában nem adják meg a lakás méretét ahogy nálunk szokás, hanem 3 1/2-es, 4 1/2-es, stb. lakások vannak, ami  a helyiségek száma alapján jön ki: egy fél a fürdőszoba, egy egész a konyha, majd minden helyiség egy egésznek számít. (ez egy 4 1/2-es lakás alaprajza például)
Így tehát semmi konkrétat nem lehet megtudni arról, hogy hány négyzetméteres a szóban forgó lakás. Ez így elsőre nagyon furcsa (másodszorra is!), de itt ez a szokás. A bérbeadók arra is figyelnek, hogy mekkora lakásba hány fős család költözhet be maximum.

CameraZOOM-20140718201830990Hosszú estéket töltöttünk az internet előtt a hirdetéseket böngészve, telefonálgatva időpontok után, utána pedig a biztos pontokért nyakunkba vettük a várost. Miután az iskola választás behatárolta a környéket – itt minden iskolának van egy “vonzás körzete”, ahonnan tanulókat fogad, ez főként az iskolabuszok útvonala miatt lényeges -, több lakást is megnéztünk, de vagy kicsinek találtuk őket, vagy a közlekedés nem volt biztosított (autóval kényelmes, de a tömegközlekedés messze esik).

Az is kiderült, hogy itt az online elérhető ingatlanok száma messze elmarad a magyar piactól, inkább szokás a lakásokat az utcára kiakasztott táblán hirdetni egy elérhetőségi telefonszámmal. Ez nekünk nagyon kényelmetlen volt, mert autó nélkül nehéz bejárni a várost telefonszámok után kutatva.

IMG_6266A jelenlegi lakásunkat (a kép csak illusztráció) végül véletlen találtam meg. A vicces szituáció: állok az épület előtt, felhívom a gondnokot, ő megkérdezte, hogy melyik házszám előtt állok és hiába mondtam neki, hogy itt, az épület előtt amit megbeszéltünk, ő egyre ragaszkodik a házszámhoz! Mint kiderült, a ház két főbejáratát kb. 20 méter választja el egymástól, és 50 házszám – ugyanarra az épületre!! Az egyik kiadó lakást megnézve javasolta a gondnok, hogy van még az épületben másik, hamarosan felszabaduló lakás is. A jelenlegi lakó beleegyezésével gyorsan körbenéztük, majd mivel nekem tetszett, elindítottuk az adminisztrációs lépéseket, majd kértem egy időpontot, hogy a család is megnézhesse.

A lakás kibérlése nem egyszerű: először is rögzítik az igényt, ahol meg kell adni az alapvető adatokat, illetve referenciát ahol érdeklődhetnek utánunk (ez lehet bármilyen kanadai ismerős), a munkáltató elérhetőségét, illetve az előző lakóhelyünk üzemeltetőjének elérhetőségét. A fenntartó cégek lelkiismeretesen utánajárnak a megadott adatoknak, a munkáltatónál teljesen természetes, hogy lekérdezik a havi keresetünket (igen, ez egyébként itt Kanadában elég publikus adat, több helyen is elkérik). Ebből következik persze, hogy nincs “fekete” albérlet – vagy nincs sok (?) -, a cégek és a magánszemélyek bejelentik a lakókat és például a lakbért csak évente, az inflációnak megfelelő mértékben emelhetik. Ez a huszonéve itt lakók esetében hihetetlen díjakat eredményez – pozitív értelemben! 🙂

IMG_0869Miután a “minősítés” lezajlott (a kép nem illusztráció) – kb. egy hét -, elkészítették a szerződést, amelyben a szokásos kitételek mellett szerepeltek érdekességek: a lakbért banki csekken egy évre előre kell fizetni – ez azt jelenti, hogy az ember kiállítja a csekket minden hónap első napjára, a cég pedig a megadott időpontban tudja a csekket a saját bankjánál beváltani, így leemelve a pénzt a mi bankszámlánkról. Illetve például szabályozzák azt is, hogy nem szerelhetünk fel saját ajtó zárat, milyen állatot tarthatunk a lakásban, vagy hogy a teraszra nem szerelhetünk fel parabola antennát – ez utóbbira jó példa, hogy az egyik kollégámat megbüntették a menőbb környéken lévő lakásában, mert a felesége a ruhaszárítót kitette a teraszra, és ez “rontja az utcaképet”!
Ez az ismerősöm nem is olyan rég költözött ki ebből a lakásból: meghatározták neki, hogy hétvégén nem lehet költözködni, valamint ki kellett bérelnie a liftet megadott időpontra. (3 óra lifthasználatért fizetett 25 e Ft-ot) Na, mi ennél egyszerűbb helyen lakunk, ilyen gond nem lesz. 🙂

lakas A szerződéskötés előkészületeivel párhuzamosan egyeztettünk a helyi gondnokkal a beköltözés tudnivalóiról. A lakást minden esetben felújítják, tehát kifestik, az eredeti felszerelést visszaállítják – ez például azt jelenti, hogy az előző lakó elvitte a saját fürdőszoba szekrényét és zuhanyzó fejét, de azt is, hogy nemhogy függöny, de függöny tartó sem volt az ablakok felett, ami augusztusban elég brutális itt. Valamint Montreálban nem divat a nappali mennyezetére világítást szerelni, hanem hangulatos éjjelilámpákkal oldják meg a kérdést! – valakinek nagyon bejött az üzlet!! 🙂
Az elektromos tűzhelyek viszont másfélszer akkorák, mint otthon! – kell is, hogy beférjen Hálaadáskor a 10 kilós pulyka. 🙂

A padlót újracsiszolják és lakkozzák, mivel Kanadában általában keményfa parketta vagy hajópadló a burkolat, ez illik leginkabb az itteni teljesen fa szerkezetű házakhoz. Jut eszembe, ez is egy itteni érdekesség – a házakat egy minimális acél keretet felállítva teljesen fából ácsolják össze, majd ezt préselt lemez falakkal fedik, szigetelik, esetlegesen ragasztanak rá mű-kő burkolatot, csakis a külcsíny kedvéért. Ezzel a módszerrel villámgyorsan tudnak egész házsorokat felhúzni, és a fa szigetelése is nagyon jó a beton szerkezethez képest.
Hátránya persze a tűzveszélyesség, ezért is van az utcán kb. 50 méterenként tűzcsap (ami mellé parkolva már zsebre is tehetjük az 50-60 dolláros bírságot!), a házakban mindenfelé tűzoltó készülékek, illetve a tűzoltók a legkisebb riasztásra is perceken belül 3-4-5 autóval, teljes felszerelésben érkeznek.

A lakások bérleti díja általában tartalmazza a fűtés és a melegvíz díját is (a hideg vízről sehol nem írtak, ezt külön kellett megkérdeznem, de az egy kalap alá esik a meleg vízzel). Ez sokat jelent, hiszen egy családi ház fűtés költsége télen elérheti a 6-800 dolláros költséget is. Az áram viszont nem része a szerződésnek, így köteles voltam külön egyéni szerződést kötni a Hydro Quebec-el, aminek – számomra – megtévesztő módon semmi köze a vízhez, ez a helyi villamos művek. Minden lakásnak saját mérő órája van, amit a szolgáltató olvas le – sokszor online módon vannak bekötve! Valószínűleg azért ragaszkodnak az egyedi fogyasztáshoz, mert míg a társasház fűtése tervezhető, a nyári hűtéshez használt klíma berendezések változatosak a lakásokban.

mosodaSzámunkra furcsa, hogy a régebbi építésű ingatlanokban (itt 30 évnél öregebb házakra gondoljunk) nincs lehetőség saját mosógép, szárítógép, mosogatógép beszerelésére, mert erre alkalmatlan az épület csövezése és a bérleti szerződés is határozottan tiltja. Cserébe az alagsorban van külön mosó szoba, pénzbedobós (vagy kártyás) mosó- és szárítógépekkel.

A megszerzett lakásunkat szeretjük – igaz, hogy zajosabb mint az otthoni kisvárosi családi házunk, hiszen egy 4 sávos útra néz, de éppen kényelmesen elférünk benne és a terasz mondjuk fantasztikus: 15 méter széles keményfa burkolat a legfelső (ötödik) emeleten. Igazából magyar szemmel ez a negyedik emelet, mert Quebecben a liftben így sorakoznak a gombok: RC-2-3-4-5. RC, tehát a Rez-de-chausée (redösosszé) francia rövidítése, ami a földszint, majd utána rögtön a második emelet következik – esetleg lefelé a garázs szint az SS gomb, azaz Sous-Sol (szuszol).

20141214_121946A terasz például grillezésre kiváló, aminek itt nagy hagyománya van – több gázégős, (óriási) automata grilleket láthatunk még a kisebb teraszokon is! Ki kell élvezni a jó idő mindenegyes percét a hosszú tél után! – és ebben nagyon jók a montreáliak 🙂

Amikor  épp nem grillezek… 🙂

 

Szeretek olvasni hét!

readA héten ismételten a KÖNYVEK körül forog az élet a suliban! Megint elérkezett a
„ Szeretek olvasni hét”!

Ez azt jelenti, hogy minden tanítási napon külön figyelmet kap az olvasás érdekes kis programokon keresztül, függetlenül attól, hogy milyen óra van.
A gyerekeknek be kell vinni a suliba a kedvenc könyvüket, lesz kedvenc-könyvem-és-én selfie készítés, könyv-haverok nap, amikor két osztály összejön és közös olvasási programon vesznek részt. Egyik nap le lehet venni az egyenruhát és feliratos pólót lehet viselni iskolába illő üzenettel. Pénteken pedig be lehet öltözni egész napra kedvenc mesehősödnek- könyvszereplődnek!

Mindezek mellett minden nap lesz 10 perc, amikor a legváratlanabb pillanatban megszólal a csengő arra figyelmeztetve, hogy dobj-el-mindent-és-olvass! Ekkor kötelező eldobni krétát, ceruzát, labdát, – gondolom ez lesz a nap fénypontja…- és mindenki olvashat kedvére 10 percet az osztálytársak által bevitt japán, koreai, héber, magyar – na jó, lehet még angol is – könyvekből  🙂

image-36b77c7ae3783bd69dbdeacfec4e24fbd1717a1cba1b6282416895e7142e1212-VEzen a héten “Utazó mesélők” is meglátogatják a gyerekeket, akik nem mások, mint az iskolában tanító tanárok, akik bármikor felbukkanhatnak bármelyik órán és elmesélhetik kedvenc történetüket, olvasmányukat.

Meghirdettek egy egész hétre szóló versenyt is: mindenki hozott haza egy lapot, amelyre fel kell tüntetni, hogy milyen könyvet, könyveket olvas a héten, hány oldalt és versenyben állnak az osztályok egymással értékes jutalmakért.
Ennek az olvasó-listának a segítségével pedig készíteni fognak egy nagy olvasói fát, melynek minden egyes levelére egy könyv címe kerül.
Még könyvjelző-készítő verseny is szerepel a heti listán.

Csizmás Kandúr 🙂

A ” Szeretek olvasni!”  iskolai programnak én nagyon örülök!

Először is, mert mind az öten szeretünk olvasni! – végre valami, amit mindenki szeret a családban és senki nem lóg ki a sorból!!
Másodsorban azért, mert az iskolában egy egyszerű hétköznap is nagy hangsúlyt fektetnek az olvasásra. A fiúk nagyon kevés leckét kapnak, de az mindig házi feladat, hogy hétfőtől csütörtökig írás-olvasás órára kötelező húsz percet olvasni tetszőleges könyvből és egy-egy rövid kifejtős kérdésre választ adni: Beninek, aki elsős csak egy-két mondatot, Zsombortól, aki hatodikos, már hosszabb, kreatívabb fogalmazásokat várnak el.
De a péntek délutánt vasárnap estig „leckementesnek” hagyják, pihenésre!

Így tényleg sok könyv fordult meg ez alatt a másfél év alatt a kezünk között és vannak olyanok, amiket kimondottan itt ismertünk meg és szerettünk meg. Nagyon!

wimpyHadd kezdjem az egyik sorozattal, amiből már tíz kötet jelent meg, és nagyon reméljük a nagyobbik fiammal közösen, hogy lesz még folytatás!!
Lehet sokan ismerik: Diary of a Wimpy Kid. Magyarul „Egy Ropi naplója” a címe és Jeff Kinney a szerző.

Mint ahogy a címe is elárulja, napló formában íródott: könnyen olvasható, átlátható, követhető a történet.
Egy tizenéves fiú, Greg Heffley és családja mindennapjait mutatja be, legtöbbször a kisebb kalamajkákat, amin keresztül kell menniük, valamint a fiú „nehéz, megpróbáltatásokkal teli” hétköznapjait.

wimpykEz nem hangzik olyan izgalmasan, de az író stílusa olyan magával ragadóvá teszi a sztorit: könnyed, olvasmányos, humoros, de egyátalán nem erőltetett. (összehasonlítva más torzszüleményekkel a műfajon belül….)

Hozzá az illusztráció is egyszerű, de mindent tökéletesen kifejez.

Angol szakos lévén csak ajánlani tudom minden angolul tanuló diáknak és felnőttnek egyaránt! A nyelvezete a mai beszélt amerikai angol, tele mindennap használt szófordulatokkal, kifejezésekkel, nem bonyolult nyelvtani szerkezettel. Ez a könyv tényleg az élő nyelvet adja vissza –  élő történeteken keresztül!

belly-bookA listán a következő a The Cat in the Hat (Dr. Seuss nevéhez fűződik, aki A macska a kalappal sorozat írója) védjeggyel ellátott könyvek, melyek direkt olvasni tanulóknak készültek. Ezek nem rövidített történetek, hanem egyszerűbb szókinccsel megfogalmazott mesék!

Esténként a kicsikkel leülünk a kanapéra, Beni olvassa a könyvet és igyekszünk közösen lefordítani, hogy Tami számára is teljesen érthető legyen.

Viszont rájöttem, hogy ezeknek a könyveknek az esetében erre nincs is szükség, mivel egyrészt nagyon jó illusztrációk készültek a szöveghez, másrészt verses, gyönyörűen csengő rímekben íródott a vicces mese.
Egy-egy ilyen olvasás után csak azt hallom a fürdőszobában fürdetés közben, hogy még a 3 éves kislányom is ezek közül a rímek közül szavalja a kedvenceit és nevetgél rajtuk.

belly-book-spreadA szuperkedvenc ezek közül a könyvek között a Belly book (Joe Harris), azaz a Pocak könyv, ami szemléletesen bemutatja, milyen vicces formájú hasak léteznek, majd a történet a végén egészséges életmód tanácsadó könyvvé alakul. Elmeséli, mit kell ennünk ahhoz, hogy mindenkinek vidám kis pocakja legyen!

Lehet a listát a kanadai Caillouval (káju) illett volna kezdenem, de befejezésnek is stílusos. Caillou egy kedves 4 éves kisfiú, aki szép lassan felfedezi a környező világot. Ha jól tudom, először oktató jellegű meseprogramként szerepelt a Tv-ben, majd könyv formájában is megjelentek az epizódok.

caillou

Taminak ez a number one. Mindegy, hogy angolul, vagy franciául! – ez a könyvsorozat mind a két nyelvterületen nagyon népszerű.
Szerintem megnyugtatja, hogy egyszerű, hétköznapi történeteket hall, egyszerű, hétköznapi szavakkal elmesélve, szép rajzokkal kísérve. Mivel kanadai, így a történetek, rajzok is most az Ő hétköznapi életét is tükrözik.

Szerintem nagyon jó gondolat egy egész heti programot összeállítani az iskolában a könyveknek és  olvasásnak szentelve!  Mennyivel szívesebben olvasnak a gyerekek úgy könyveket, ha azt nem egy tanár, vagy a szülő ajánlja, hanem valamelyik barát meséli el, hogy miért is szereti!

Kíváncsi vagyok, a héten találkoznak-e valami újdonsággal, ami felkerülhet a listánkra! 🙂

“Viszlát!” vagy “Hamarosan látjuk egymást!”?

Még csak fél év telt el az előző búcsú parti óta, és már megint itt van a nyakunkon a következő… Mint egy kolonc… ami egyre súlyosabb…

Megérkeztünk egy idegen városba, egy idegen országba, ahol beköltöztünk egy idegen házba, ahol a lakók között van mindenféle a világ minden tájáról. Nem csak Montreál olyan, mint egy kicsinyített földgömb, de benne ez a ház is.

friendsSzerencsések vagyunk, mert EGY családként jöttünk, így az otthontól való elszakadás sokkal könnyebben ment, mint szerintem azoknak, akik egyedül vágnak neki egy hosszú útnak.
Viszont így is vágytunk ismerősökre, baráti kapcsolatokra, és a mi esetünkben ez épp úgy alakult, hogy annak ellenére, hogy Kanadában vagyunk a barátaink többsége Dél-Koreából jött.
Mikor egy-egy fotót esetleg kiteszünk a facere, van is aki utána megkérdezi: Te, biztos, hogy Kanadában szálltatok le a gépről? Nem Koreában?

Szerintem sokan tapasztalták már, hogy egy kapcsolat kialakulásához sok idő kell, sok befektetett energia, figyelem, és talán egy nagyobb városban, lakásban lakva még nehezebb ismeretségeket kötni, barátkozni. Főleg nem egyszerű, ha annyiféle fajta ember lakik egy helyen különböző szokásokkal, viselkedéskultúrával.

Szerencsére Kanadában nyitottak az emberek! Én itt még soha nem éreztem azt, hogy valaki „Ferde szemmel nézett volna ránk”, – még a koreaiak sem 🙂 azért mondjuk, mert nem tősgyökeres kanadiak vagyunk. Itt ez a természetes.

Eddigi tapasztalataim szerint a város lakossága nagyon képlékeny: örökké mozgásban van. Nem olvastam ide vonatkozó statisztikát, de valahogy úgy képzelem, hogy van egy tősgyökeres mag, és körülöttük a nagyobb százaléka a lakosságnak állandó változást mutat.

koltozes

Nem csak a városba érkezők száma magas, de a városon belül is rengetegen költözködnek. Rengeteg költöztető cég van épp emiatt.
Furcsa is volt először hallani a július elsejéről, mint a hivatalos québeci költözések napjáról (moving day – egyébként ez egy állami szabadnap, Canada Day), de azután kicsit megvilágosodott, mit jelent ez a fogalom.
A legtöbb albérleti szerződés fordulópontja július elsején van! Igen, lehet sejteni, hogy július elsején nem érdemes shoppingolni menni kocsival a város egyik végéből a másikba…. Órákat vehet igénybe!

És most a házunkban megint megüresedik egy lakás….

louer

Szomorú vagyok, de szerencsésnek tartom magunkat, mert ideérkezésünk után elég hamar egymásra találtunk ezekkel a korei családokkal, akikről már írtam, hogy igazából csonka családok jelenleg, mert anyukák jöttek a gyerekekkel nyelvet tanulni, míg a családfenntartó apukák otthon maradtak dolgozni és biztosítani a hátteret nekik.
Nagyon sok mindent megtanultunk Koreáról, és még az is kiderült, hogy az apa szó koreaiul is ápá…. Így van olyan gyerek az ismerősök között, akinek egyszerűbb azt mondania a férjemnek, hogy Apa, mint a nevén szólítania. 🙂 (hm… vagy lehet gyanakvóbbnak kellene lennem?!!)

namesA névről jut eszembe: itt természetes, hogyha hivatalba megyünk, akkor engem Madame Mártának szólítanak, míg a férjem Monsieur Norbert. 🙂 Beni és Tami neve nem okoz problémát, viszont a Zsomborral megküzdenek. Volt már szegény Jumbo (dzsámbo), de Jean-Paul (zsanpol) is.  🙂

De ami még ennél is viccesebb, hogy nagyon sok ázsiai tetszőleges angol nevet választ magának, és pl. ezen a néven válik ismertté a montreáli életben. 🙂 Így próbálják kikerülni azt, hogy nem tudjuk helyesen kiejteni a neveiket… ami nem is csoda!!!! Ilyenkor nagyon meg tudom érteni miért is küzdenek annyit az angol kiejtéssel!! Elég távol áll a két nyelv hangzásban egymástól!

Épp egy éve voltunk már itt, mikor el kellett búcsúznunk az egyik kedves családtól, majd 3 hétre a másiknak szerveztünk búcsú partit…. Lejárt a két éves tanulói vízumuk és persze a család is várta őket vissza.

A héten pedig egy újabbra kerül sor…
Csakhogy azóta eltelt fél év, és ezalatt a fél év alatt sikerült még több közös emlékre, kalandra szert tenni…. Így egyre fájóbb szívvel megy a búcsúzkodás…

14 óra választ majd el és egy fél világ….

Kíváncsi vagyok, hogy a modern technikának köszönhetően ez a jelenlegi Viszlát! ott marad a kapcsolat végén, mint egy pont, vagy szépen átalakul „Hamarosan látjuk egymást!”-sá??

Good Bye or See you soon?! Addig is:

bucsu

Három gyerek, négy kerék?

licence

Majdnem egy teljes évet töltöttünk autó nélkül Montreálban, kizárólag tömegközlekedést használva. A busz, metró hálózat kiváló, kényelmes (villamos pedig nincs :)), viszont szerettünk volna megismerni Kanadát a nagyvároson kívül is egy picit. Persze utazhatunk vonattal és távolsági buszokkal is, de 3 gyerekkel és csomagokkal ez nem biztos hogy annyira kényelmes, főleg mivel a pici még pici :).

Hogyan is férjen be minden?
Hogyan is férjen be minden az bérautóba?

A következő, amit el kellett döntenünk, hogy autót béreljünk vagy vásároljunk.
A rövid távú bérlés itt gyors és kényelmes. Az ember lefoglalja interneten a kiválasztott autót  és reggel csak beugrik a kocsiért, amit akár az úticélnál is le lehet adni. Ezt a formát próbáltuk is, mikor a belvárosból költöztünk a mostani lakásunkba: egyszerű, de elég drága, főként mivel vaskos biztosítást kell fizetni az autóra – és magunkra is.
Lízingre nem vagyunk jogosultak – ehhez minimum letelepedési engedély kell. Maradt még a hosszú távú bérlés, amit például a koreai családok vesznek itt igénybe – ez is kényelmes, de költséges változat.
Montreálban létezik még a “percdíjas” autó is: online szerződéskötést követően az okostelefonunkon látjuk hol parkolnak éppen a cég kék-fehér kis Smartjai. A telefonunk ezután nyitja az adott autó ajtaját, majd azt is látjuk hol, melyik zónában tudjuk az autót leparkolni. A felhasznált percek költségét levonják az egyenlegünkről, a tankolással nem is kell foglalkoznunk.
Sajnos a Smartba nem fér be 5 ember. 🙁

Esetleg talán egy Bentley?
Esetleg talán egy Maserati?

Osztottunk, szoroztunk, és arra jutottunk, hogy egy használt autó vásárlással még mindig jobban jövünk ki a későbbiekben – lehet, hogy az az érzés is közrejátszik, hogy ugye Magyarországon is saját autóval rohangáltunk.
A döntés persze csak a kérdések számát gyarapította, hiszen ismeretlenek voltak számunkra a szabályok (szerződéskötés, “átírás”, biztosítás, adók, stb.). Szerencsénkre kedvenc segítőkész szomszédunk (legyen csak buddy – bádi, azaz angolul haver) azonnal a segítségünkre sietett – és első lendületével le is beszélt arról a Nissan Altimáról, amit egy ismerős ajánlott fel, mivel épp elköltözőfélben volt. Buddy szerint az egy jó autó, csak nem egy három gyerekes házaspárnak… illetve javasolta, hogy a mostoha montreáli időjárás miatt csakis négykerék-meghajtású autóban gondolkodjunk, ha jót akarunk magunknak télvíz idején is. Alig egy hét alatt hozott össze egy helyi javítóműhely tulajdonosával, akik használt autókat is forgalmaznak. A pár eladó autójuk közül egy Maserati-t (ha-ha, “á, kicsi a gyerekeknek hátul!”), illetve egy Subaru Outback-et ajánlottak, mivel az egy megbízható autó – magas építésű, négykerék hajtású (AWD) -, és olyan kombi-féle, aminek a hatalmas csomagtartója könnyedén elnyeli a szánkókat, bőröndöket. A foglalót nem mertem azon nyomban otthagyni, még egyeztetnünk kellett az egyéb költségeket, jogi tennivalókat, stb.

Aludtunk rá egyet, majd tüzetesebben átnéztük az autót, és kértük hogy az általunk kifogásolt részeket vizsgálják meg és hozzák helyre: jobb oldali ülés légzsák visszajelző – kiderült, hogy tényleg csak “visszajelez”, ez nem hiba; illetve a hátsó ablak fűtése – ezt megjavították, de saját bevallásuk szerinte vért izzadtak vele 😀 . Zárójelben teszem hozzá, hogy kb. 15 évvel ezelőtt pont az Outback volt álmaim autója, de az élet akkor máshogy hozta…

Subaru OutbackA következő héten aláírtuk az adásvételi szerződést, kifizettük az autót. A vételárba foglalt jelentős adómennyiséget az eladó fizeti be, mi pedig az autó cseréjekor tudjunk továbbvinni majd a következő autó vételárába (levonható a különbözet). Az eladó gondoskodott minden állami tennivalóról: egy fénymásolt jogosítvány alapján a nevemre tudta íratni az autót és ki tudta váltani hozzá a rendszámot. Québecben nincs jármű- vagy súlyadó, hanem a rendszám birtoklásáért kell fizetni minden évben, a vásárlás évfordulójával kb. 260 dollárt (amúgy tök laza, a rendszámtáblát egy csavarral felfúrták hátra, első rendszám pedig nincs). A meglepetéseknek még nem volt vége: Québecben nincsen kötelező műszaki vizsga az autókra (így néha hihetetlen hulladék autókkal lehet találkozni az utakon – annyira szét van rohadva a kocsi küszöbje, hogy azt lehet hinni, hogy kilóg valahol az utasok lába), viszont a tulajdonos saját felelőssége, hogy az autója milyen állapotban van. A felelősséget nem véletlenül hangsúlyozom, itt az autóra kötött biztosítás nagyon fontos, mivel ez nem az általunk ismert “felelősség biztosítás“, hanem ez fedezi az általunk okozott károkat (a más járművében, de akár a saját balesetünket is), illetve a saját biztosítónk fizet nekünk akkor is, ha belénk jöttek – majd ezt rendezi a vétkes biztosítója felé, ha kell, akkor jogi úton is. A biztosítás vaskos összeg – mondjuk úgy, lazán tartalmazza a műszaki vizsga költségeit -, nekünk egy évre 1200 dollár. Plusz a jogosítvány éves költsége 100 dollár, és már útra készek is vagyunk.

Az autót április óta élvezzük, megjártuk vele Québec Cityt, Kingstont, Torontót, Niagara-vízesést, és – lekopogom – soha nem hagyott még cserben az úton. A heti nagybevásárlás is teljes más autóval! Az eddigi egyetlen negatív meglepetést az akkumulátor okozta – az egyik reggel, mikor persze pont időpontra kellett volna beérnünk, az akku megadta magát (katt-katt-katt). A fent említett Buddy segítségével fél óra alatt szereztünk új akkut (Walmart rulez), betettük és már mentünk is!
A helyi parkba kimenni is teljesen más érzés télen, amikor csak bedobáljuk hátra a szánkókat, élvezzük a havas dombot, majd fáradtan hazagurulunk 5 perc alatt. Egyébként itt törvényi előírás a téli gumi, de a hómennyiséget elnézve ezt teljes mértékben támogatjuk. Szerencsére a helyi sportként űzött “ássuk ki az autót az éjjel leesett fél méter hó alól” versenyben még nem indultunk, sikerült télire beltéri garázst szerezni.

Pár Québeci érdekesség még:snow-sheds1

  • a sok hó miatt sokan fedett beállót építenek a garázs bejáró elé, ami fura utcaképet eredményez (jobbra)
  • vannak, akik külön téli és nyári autót használnak – a közlekedési hatóság lehetőséget biztosít a nyári autó tárolására egy fedett, őrzött telepen, így még a költségeket is meg lehet takarítani
  • nincs “közúti ellenőrzés”, csak akkor állítanak meg ha valami szabálytalanságot csináltunk
  • elől nincs rendszám, így csak hátulról mérnek sebességet 😀
  • a benzinkúton előre kell fizetni, azaz betesszük a kártyát, majd ha a kút ezt be tudja terhelni (általában magasabb összegre, mint amit tankolni szeretnénk), akkor tölthetjük meg az autót – és persze a végösszeget vonják le az egyenlegünkből
  • és a benzin ára kb. most 190 Ft….

 

 

Vezetnél? – Fél év után már nem…

Meglepő, igaz? De ha Kanadába érkezel, akkor fél év itt tartózkodás és vezetés után muszáj vizsgát tenni kreszből és vezetésből is!!! Hát nem vicces?! Mivel nincs megállapodás Kanada és Magyarország között, ezért az országba érkezés után fél évig érvényes a magyar jogosítványunk, de azután egyik napról a másikra már nem! Hát hol ebben a logika?!

Elméleti vizsgát kell tenni angolul vagy franciául valamint forgalmi vizsgát is….

Hát ez nem hiányzott!

autoecoleMint kiderült, szerencsére tanfolyamra nem kötelező járni, se gyakorlati órát venni vizsga előtt! Tehát minimális kiadással és időbefektetéssel is meg lehet ezt úszni!
– már annak, aki tehetségesebb mint én! 🙂

Elmesélem, hogy is esett, mert fél év távlatból már csak mosolygok ezen is…

Sikerült tankönyvet szerezni angolul beszélő ismerősöktől és lelkesen bele is vetettem magam a tanulásba! Lehet egy kicsit nem is ártott átnézni a szabályokat, mert annak ellenére, hogy aktívan vezetek , azért a KRESZ ismereteimet már kicsit belepte a por….

Volt egy–két szabály, amin jókat derültem. Mint például, hogy Kanadában lehet jobbra kanyarodni piros lámpánál, de ez alól kivétel Montreál! Na, nem elég, hogy Québec olyan kivételes tartomány Kanadában, de ezen belül még vannak szabályok, amik csak egy városra vonatkoznak?! Hm..

turnright

Tanultam, mint egy kisangyal, az online kitölthető teszteket 90% fölöttire töltöttem ki!

Telefonon kellett időpontot kérni a vizsgára az illetékes hivataltól (SAAQ) – véleményem szerint itt sokkal jobban szeretnek telefonon keresztül ügyet intézni, mint pl. online.

saaqRengetegen jelentkeztek vizsgára, de az ügyintézés gyorsan és megszervezetten történik. Egy időpontra kb. 20-30 embert hívnak. Percre pontosan szólított minket a biztonsági őr: gyorsan sorbaálltunk, mindenkit regisztráltak és adtak egy sorszámot. A következő teremben a digitális kijelző mutatta, hogy melyik sorszámmal melyik ablakhoz kell fáradni a majdnem 70 közül. Ellenőrizték az iratokat, befizettük, amit be kellett. Majd egy újabb sorszámot adtak. A következő ablaknál fényképet készítetenek a vizsgázóról, mert ha sikeres az elméleti vizsgája, akkor kap egy ideiglenes jogosítványt, amivel vezethet olyan felnőtt mellett, akinek legalább 2 éve van érvényes jogsija.

Mindezek után jöhetett a teszt írás – számítógépen.

Előre kijelölték, hogy melyik géphez ki ül, mert azon a gépen már meg is voltak az adataink.

saaq1Három részből állt a teszt, nem is volt olyan nehéz. Én személy szerint egyszerűen szétestem, mire a vizsgára került a sor: nem tudtam koncentrálni.

Azután egyik hiba jött a másik után, amit egyből kijelzett a gép. Na, ettől meg beparáztam! Jaj, a következőt már jól kell megválaszolni! Nagyon végig kell gondolni! – és ennek eredményeképpen jól meg is buktam. 🙂

Szerencsére a helyszínen egyből adtak is új időpontot! Így legközelebb már rutinosan álltam sorba, és még gyorsabban ment az ügyintézés!!

keepA gyakorlati része se alakult ám úgy, ahogy szerettem volna! Nem, az túl egyszerű lenne! 🙂

A sikeres második teszt után kaptam időpontot a forgalmi vizsgára. Mivel nem muszáj előtte órát venni, se kapcsolatba kerülni bármiféle autósiskolával, lehet a saját autóval vizsgázni, vagy akinek nincs, az ott helyben 50 dollárért bérelhet egyet 1 órára. Én inkább a sajátunkat választottam, mert azon már volt gyakorlatom, hisz az ideiglenes jogsival vezettem a városban.

Amúgy ez volt az a kuriózum reggel, mikor az addig szuperül működő autónk egyik pillanatról a másikra nem indult – akkumulátor miatt!! Így gyalog rohanhattam először egyik irányba a bölcsibe a kislányommal, és utána még messzebb a másik irányba a nyári táborba a fiúkkal, míg a férjem „elszaladt” a szomszéddal új aksit venni.
Így nem vetett rám jó fényt, hogy elkéstünk… Az sem, hogy mikor a vizsgáztató mondott valamit, megkértem, hogy beszéljünk angolul, mert eddig angolul tanultam a kreszt és lehet az így most egyszerűbb lenne. Erre közölte, hogy Ő angolul beszél… Na, ez már kínos volt…. Utána is csak rettentő nehezen értettem meg a dél-amerikai angolját… Mindezek után megkérdezte, hogy SUV– unk van-e és fogalmam se volt mi az. Igazából, akkor azt se tudtam volna megmondani, milyen kocsink van. 🙂 Most már tudom, hogy a SUV  terepjárót jelent..
Mindezek után közölte fél óra vezetgetés után, hogy megbuktam, mert nem álltam meg elég hosszú időre a Stop táblánál – amiből itt Dunát lehet rekeszteni, annyi van…

Na, el is keseredtem, úgy becsületesen!

Utána ismerősök próbáltak vigasztalni, hogy ne aggódjak, szinte senkinek sem sikerül elsőre.. és ez a tendencia lehet nem is a véletlen műve…

jogsiBefizettem a következő vizsgát – egy másik helyszínre, mert csak ott volt közeli időpont (azt hiszem egy hónapig nem is lehetett utána próbálkozni), és milyen boldog voltam, mikor sikerült és mehettem újabb fotót készíttetni ott a helyszínen, de már az első, igazi kanadai jogosítványomhoz !!! 🙂 Valamint akkor kellett kifizetni a jogosítvány éves díját is, amit minden születésnapomkor újból át is utalhatok!

Hurrá! Utazunk!!!

IMG_6095Miután sikerült megvenni az autót, – hangsúlyozom, tíz hónapig nem kocsikáztunk – úgy ült be a család a kocsiba egy egynapos kirándulásra készülve, mintha még életünkben nem ültünk volna autóban! – csak beülsz és az adott címen – pontosan ott, nem kilométerrekkel arrébb -, lazán kiszállsz belőle és tudod, hogy mikor már elfáradtál a sok nézelődésben, gyaloglásban, akkor nem kell még életet csiholni a gyerekekbe, hogy na, még a buszmegállóig sétáljunk el, hanem csak beülsz és irány haza!!!

És milyen jó, mikor hulla fáradtan hazaérsz, de Te nem pihenhetsz, mert a kicsik az úton teljesen kialudták magukat, még akkor is, ha csak 20 percük volt rá és tele energiával ébrednek fel… miközben Te legszívesebben csak bedőlnél az ágyba…. 🙂

Az első utunk egy közeli állatkertbe vezetett, ami nem is csak állatkert a szó hagyományos értelmében: Zoo Ecomuseum.

IMG_6159

Érdekessége, hogy a megnézhető állatállománya mindig változik, ugyanis a természetben talált megsebesült állatokat befogadják, gyógyítgatják, és mikor felerősödtek, akkor visszaengedik a természetbe – vagy ott töltik életük többi részét, mert már nem lennének képesek megélni magukra maradva.
Arról is olvashattunk angolul és franciául is, hogy a fogságban született kölyköket pedig próbálják megtanítani, hogyan boldoguljanak a természetes lakókörnyezetükben, majd mikor már önállónak tűnnek, akkor szabadon engedik őket.
Tehát az itt látható állatok sebesülten, betegen kerültek az Ecomuseumba, ahol gondoskodnak róluk, mivel a saját élőhelyükön elpusztultak volna.

IMG_6177

Az igaz, hogy sok állatot csak a kihelyezett táblán láthattunk, vagy hosszabb várakozás után bújtak elő – de azért, mert nappal a hirtelen jött tavaszi napsütésben inkább aludtak, és szerencsére nem csak kis ketrecekben vannak elhelyezve, hanem nagyobb életteret biztosítanak nekik, amivel együtt jár az, hogy van lehetőségük elrejtőzni a kíváncsi szemek elől.
Ez néha olyan vicces szituációkat is okoz, mint ami velünk történt: elolvastuk a táblát, hogy ezen a bekerített területen lehet látni a mosómedvéket – rájuk nagyon kíváncsiak voltunk! Már vagy tíz perce nyújtogattuk a nyakunkat hogy melyik tereptárgy mögött bújkálhatnak, amikor egy ismeretlen megütögette a vállamat és felfelé mutatott a hatalmas fára. A mosó macik pedig kényelmesen mászkáltak szerteszét az ágakon! 🙂

IMG_6210

Az épületbe belépve több időszakos kiállítás várja a látogatókat, és az alagsorban pedig akváriumok.  Utána kint meg lehet nézni az állatokat is. Kinézetre a hely nagyon hasonlít pl. egy hazai vadasparkhoz.
Rááadásul a park egy része mindig átalakítás, felújítás alatt áll, ami nem is csoda. Amikor megnéztük a bejáratnál az adományok táblát, mi is megdöbbentünk, nem volt ritka a 100.000 dolláros adományozó sem! 😮

farkaska

Amit én nagyon szeretek a kanadai kirándulóhelyeken, hogy tényleg arról szólnak, hogy a család érezze jól magát, töltsön el ott egy napot és mindemellett ne is kelljen csődbe mennie: az egész napos séta alatt megéhezünk. Van lehetőség büfében vásárolni, de ezt nagyon kevesen teszik. Ugyanis a legtöbb hely úgy van felszerelve, hogy alkalmas kinti és benti piknikre is! Jelen esetben is a büfé egy hatalmas ebédlő egyik sarkában állt, és az ebédlő többi része pedig szabadon használható padokkal és asztalsorokkal volt berendezve. Sőt! Még mikrohullámú sütőt is biztosítottak a látogatóknak….

IMG_6214

Akinek pedig kinn volt kedve elfogyasztani a kis harapnivalóját, az beülhetett egy fedett “ebédlőbe”, ami pont a játszótér mellett volt felállítva, vagy megtehette ezt távolabb is a szabad ég alatt, a fák között elhelyezett asztaloknál kultúrált, tiszta környezetben.

Ugyanezt mondhatom el a kanadai mosdóhasználatról is: még nem találkoztam olyan turistalátványossággal, ahol a mosdóért fizetni kellett volna, és meglepően tiszta, jó állapotban vannak, felszerelve a szükséges dolgokkal.

IMG_1311

Mivel Kanadáról nekünk mindig a kék tavak, a zöld erdők jutnak eszünkbe, alig vártuk már, hogy olyan helyre is eljussunk, ahol azt mondjuk: Na, igen! Ez Kanada!

Nagyon jó kirándulóhely és csak kb. fél óra távolságra van Montreáltól Terrebonne városka, melynek az öreg része nagyon hangulatos kis városközpont, és egy hídon átsétálva már kinn is vagyunk egy parkon keresztül a tó partjánál. Ezt a részét pedig Island of Mills, azaz a malmok szigetének nevezték el.

IMG_1380

A régi városrész sétálóutcáján boltocskák, éttermek, kávézók várták az ide látogatókat – nem, nem minket, mert a gyerekekkel leülni kávézni nem egy nagy móka. 🙂 A történelmi városrészen pedig lehetett kérni idegenvezetést, és egy kisebb, belső tavon pedig sétahajózni, idegenvezetéssel.
Itt először szembesültünk azzal, hogy elhagytuk Montreált és Jé, nem is mindenki tud angolul! Felszálltunk mi is a kis sétahajóra és az idegenvezető csak franciául mesélte el a mondandóját nekünk és a másik 5 utasnak. Ezen a helyen már sokkal több francia szót lehetett hallani és jóval kevesebb angolt.

IMG_1382

A duzzasztó feletti hídon átsétálva megérkeztünk az Island of Mills-re, azaz eljutottunk egy erdős parkba, ahol szintén lehet játszani, piknikezni és le lehetett menni a tó partjára is.

Táblák figyelmeztettek a kajakéregető erőszakos sirályokra, amiket levegőágyúval igyekeznek elijeszteni, de szerintem rajtam kívül senki se rezzent össze, amikor megszólalt egy… Pláne nem a sirályok!
Nagyon sok kanadai lúd sétálgatott a parkban, össze-össze veszve… Így kezdtem rájönni, hogy tud ez a Kanada veszélyes is lenni!! 🙂

IMG_1342

Bevallom, mivel vízről van szó és malomról, én azt hittem, hogy egy olyan szigetet kell elképzelni, ahol több vízimalom is épült a történelem folyamán. Ám rá kellett jönnöm, hogy nem a malmok maradtak meg – nincsenek nagy vízilapátok- , hanem a duzzasztók és a malmok régi kőépületei.

IMG_1321

Itt a parkban mi is egy jót piknikeztünk, frizbiztünk. Jó érzés, hogy ennyi nemzetiség békésen tud egymás mellett így játszani, biciklizni, eszegetni.

 

Upper Canada Village kontra la Plage d’Oka

20150919_111506

Egy napos kirándulás keretében látogattuk meg az Ontárió tartományban található Upper Canada Village –et is. Ez már kicsit messzebb van, 144 km, de kevesebb, mint 2 óra alatt meg lehet tenni az utat a nagyon jó Trans Canadian Highwaynek köszönhetően, mégha 100 is a maximum sebesség, amivel hivatalosan haladni lehet.
Az autópályát igyekeztek a lehető legbiztonságosabbra tervezni – mint annyi mindent itt- , ezért a szembe jövő két sávot legtöbbször csak 20-30 méterrel arrébb lehet észrevenni a füves, bokros sáv túloldalán.

Upper Canada Village egy szabadtéri múzeum, ami büszkén emlékezik meg az 1860-as évek mindennapi életéről, szokásairól, foglalkozásairól, életkörülményeiről. (hasonló Ópusztaszerhez…)

20150919_112030
Az ott dolgozók korhű ruhákat viselnek és a programot gazdagítja, hogy bizonyos időpontokban különböző műsorokat lehet megnézni: korabeli country zenekar adott egy rövid koncertet, majd bűvész show volt kicsit később, végül egy állatszépségversenyt is megnézhettünk. Gyerekeknek sorversenyt rendeztek, de sajnos ezt késő délután már elmosta az eső. (csak zárójelesen jegyzem meg, hogy amikor francia nyelvterületen csöppentünk egy francia előadó show-műsorába, akkor Ő kicsit csipkelődve beszélt az angolokról, majd mikor itt az angol műsort hallgattuk, akkor ugyanez történt a franciákkal kapcsolatban.. Mi meg jót somolyogtunk mind a kettő helyen.)  🙂

A műsorok alatt lehetett venni ott készült almalevet, kenyér -és sajtszeletet rágcsálni, kis desszerttel.

20150919_125756

Közben pedig be lehetett bandukolni a hatalmas területet, ahol egy-egy épületet berendeztek iskolának, szövőszobának, sajtüzemnek, pékségnek, parókiának vagy egyszerűen csak hétköznapi lakóházaknak istállókkal. De láttunk vízi meghajtású fűrészmalmot is, templomot valamint nyomdát is.
Az épületeket úgy szállították ide az országból több helyéről, hogy ezen a helyen megőrizzék a múltat az érdeklődők számára!!

20150919_132627

Mivel a nyári szezon legvégén érkeztünk, szeptember közepén, a központi helyen felállított sátorban épp az ott termelt legszebb gyümölcsök és zöldségek voltak kiállítva. Igaz, a gyerekek sokkal jobban élvezték azt, hogy az állatokat meg lehetett simogatni: Tami össze is barátkozott egy kismalaccal. 🙂

Nagy élmény ez a „lakótelepi városi” gyereknek 🙂 🙂

20150919_141021

A bejáratot biztosító főépületet elhagyva, a parkolóval szemben kisvasút várja az utasokat, ami egy kb. 25 perces út során körbevisz a környéken. A kisvonat feladata nem az előbb bemutatott szabadtéri múzeum körbelátogatása, hanem az épp ellenkező oldalon található mezők történelmének megismertetése. Ugyanis 1812-ben csaták dúltak ezen a helyen és a park többi része ezekről a csatákról emlékezik meg.

vonat

 

Tom Sawyer kalandjairól készült filmet 1973-ban  Upper Canada Villageben forgatták.

* * *

Igaz, hogy Kanadáról szinte mindenkinek a hó és a hideg jut eszébe, de szerencsére vannak itt is nagyon kellemes nyári hónapok! Igaz, nem hetekig tartó kánikulával, hanem Montreálban csak egy-két nap van 30 fok felett a hőmérséklet tartósan. – igaz, már ilyenkor hőségriadóról beszélnek…
Sokkal csapadékosabb a nyár – nem meglepő, ha egy-egy héten minden nap van egy fél órás kis zápor. Így a fű még augusztusban is szép zöld, de a meleg elég ahhoz, hogy a tavak sekély partján felmelegítse a vizet. Bár, ahogy megfigyeltem a québecieket, nagyon kemény fából faragták őket, mert olyan hideg vízben tudnak jó ízűen lubickolni, ami nálam a fakír kategóriába esik!

okapark

Kellemes meglepetés volt ellátogatni a la Plage d’Oka-ra (láplázs doká), ami az Oka Nemzeti Park közepén elterülő tóparti strand.
Mikor megérkeztünk a parkolóba, nem akartuk elhinni, hogy itt fürödni lehet: ugyanis egy fenyőerdő közepén voltunk és a fáktól nem is látszott a tó.
Közelebb menve, keresztül a keskeny erdősávon lehetett csak megpillantani a homokos partot és mögötte a kék tavat.

Csodálatos hely gyerekes családoknak: nagyon sekély a tó víze vagy 100 méterig, így kellőképpen fel tud melegedni.
A part tökéletes napozásra, homokvárak építésére. Nagyon biztonságos, mert kb. 100 méterenként úszómesterek ülnek kilátókban és onnan irányítják az életet!

okahomok

Montreálban sokkal több úszómesterrel lehet találkozni egy-egy uszoda vagy strand látogatáskor, mint Magyarországon. A tőlünk nem messze lévő strandon, ahol egy medence van és egy kis pancsoló gyerekeknek, legalább 5 úszómester vigyáz a fürdőzőkre és teszik ezt nagyon komolyan!!

A tónál, aminek szerintem gyönyörűen hangzó francia neve van: Lac des Deux Montagnes (lákdédőmontány) nem csak strandolásra alkalmas: lehet vizibiciklit is bérelni, csodaszép játszótér van kiépítve a fák alatt a gyerekeknek.  Itt is padok, asztalok várják a piknikezőket és felállított grillezők is a sütögetni vágyókat. Persze emelett is rengetegen hozzák a boltban kapható kis egyszer használatos mini grilleket, amiket begyújtanak, megsütik a finom falatokat rajta – miközben nekem a tóparton napozva majd kifolyik a nyálam a finom illatoktól- majd eldobják.

okakaja

Hogy mekkora hagyománya van itt a piknikezésnek, az is mutatja, hogy nagyon sok ember úgy felszerelkezve jön a parkba vagy épp a tó partra, hogy öröm nézni!
Kiskocsin húzzák maguk után a csomagot, amiben van szélfogó sátor, kinyitható napozó székek, de ebből hátizsák alakúakat is láttunk már, napernyők, hatalmas hűtőládák, amiben nem jégakkuk vannak, hanem zacsis jégkockák, amit sokan a boltban vesznek meg, grill felszerelés mindenféle kajával megpakolva!

Van itt egy fantasztikus fagyizó is! Mivel ismerem a fagyi evő képességemet, megkértem a férjem, hogy csak kis adagot hozzon. Erre egy kb. 3 gombócnak megfelelő fagyimennyiséggel jött vissza- mivel itt ez a kis adag… (sajnos az egészségtelen ételekből hatalmas adagokat tudnak adni. Pl. a Mekiben is a shake akkora, hogy azt szerintem családi adagként is forgalmazhatnák)
Legközelebb már csak bébi-adagot kértünk 🙂

A strand használata nem volt ingyenes. Pár kilométerrel a tó partjától négy beléptető kapu van felállítva, ahol az autókkal tovább lehet folytatni a parkolóig az utat, ha megvettük a nem drága belépőjegyeket. Viszont elmondhatjuk, hogy nagyon rendbentartott, tiszta, békés helyen tölthetjük cserében a napot este nyolcig.

20150725_144347

Québec city télen-nyáron I.

Hogy mennyire más arcát tudja mutatni egy város különböző évszakokban, arra nagyon szemléletes példa a hétvégén újra meglátogatott Québec city.

IMG_1418

Először nyáron néztük meg ezt a majdnem 300 km-el észak-keletre fekvő várost. Méreteit tekintve kisebb, mint Montreál, de ez a több mint 400 éves város a tartományi székhelye a francia Québecnek. Előtte csak annyit hallottunk róla, hogy a belváros gyönyörű, DE sokkal hidegebb van nyáron is és télen is, mint Montreálban. Jelentem, mindkét állítás fedi a valóságot!

Nem tudom, látta-e valaki az egyik kedvenc francia filmemet, aminek az a címe magyarul, hogy „Isten hozott az Isten háta mögött” (Bienvenue chez les ch’tis). Ez a vígjáték épp arról szól, hogy Franciaországban senki nem akar a messzi, hideg északra mégcsak látogatóba se utazni. Elég csak kiejteni a hely nevét, és mindenki együttérzően húzza össze magán a kabátot és lemondóan köszön el a postástól, akit oda helyeztek át, „előléptetésképpen”.
Hát Québec cityvel is ez a helyzet: sármos, hangulatos, de nyáron is olyan északi, jeges szél fújt a Szent Lőrinc-folyó felől, hogy azon gondolkodtunk, július ide vagy oda, el kell menni kabátot venni…

Júliusi hőség :)
Júliusi hőség 🙂

De a libabőrért cserébe kárpótolt az az érzés, amit az Óváros nyújtott: mintha egy európai, francia kisváros utcáin sétálgatnánk. Hangulatos kis boltok, éttermek, kávézók a sétáló utca két oldalán, egy-egy szűkebb sikátorban pedig a helyi festők, művészek alkotásai vannak kiállítva, hogy tudjon vásárolgatni, nézelődni a turista.

IMG_1443

Itt található a nagyon híres Fairmont Le Chateau Frontenac hotel is, ahol presztizs megszállni, ha valaki Québecbe látogat. Nagyon lenyűgöző látványt nyújt a folyó partján elterülő hatalmas épület több mint hatszáz szobával, nem messze a Citadellától.

IMG_1494

A hotel egyik szárnya a Terrasse Dufferrinre nyílik, ami egy sétáló rész kilátással a lentebb folyó Szent-Lőrinc folyóra.

IMG_1484

A másik szárnya a hotelnek pedig egy nagyobb parkra néz, ahol nyaranta különböző utcai művészek és bűvészek adják elő a mutatványaikat. Épp kezdődött egy akrobatikus műsor, amikor odaértünk és Norbit is beinvitálta a showman szereplőnek. Igaz, majd megfagytunk, de jókat nevettünk a viccein, amit a műsor közben franciául és persze angolul is elmondott a közönségnek.

IMG_1481

Mivel ez a tartományi főváros, sok fontos hivatal mellett közpönti helyet foglal el a Parlament épülete, ami előtt egy gyönyörű szökőkút látható. De csak óvatosan a nézelődéssel, mi is ott jöttünk rá, hogy a szökőkút körül működő körforgalom van, tehát a közlekedés szerves részét képezi! Szerencsére nem üttettük el magunkat 🙂 – azt majd otthon, mikor hazalátogatunk és elfelejtjük, hogy otthon nincs elsőbbsége a gyakorlatban a gyalogosnak. 🙂

IMG_1428

Ezt a szökőkutat, ami a La Fontaine de Tourny nevet viseli, a város 400. születésnapja alkalmából hozattak Bordeauxból, és az 1800-as évek második felében készültek Franciaországban.

IMG_1031

Hogy változatosabb legyen a kirándulásunk, nem csak a városban sétálgattunk, hanem ellátogattunk a kb. 10km-re található Montmorency vízeséshez. Érdekessége, amellett, hogy gyönyörű, az, hogy 30 méterrel magasabb, mint az Ontarióban található Niagara vízesés: 84 méter magas.
A pakolótól és a turisztikai központ épületétől jobbra lépcsőn is fel lehet sétálni a függőhídhoz, ami keresztül ível a vízesés felett, de van lehetőség felvonóval is megtenni ezt a távolságot. Utána is lehet még épp eleget sétálni, mire eljutunk a hídhoz és átsétálunk rajta! De megéri: nagyon szép élmény lenézni a mélybe!!

IMG_1693

Az első „nem otthon alvásunk” érdekesen alakult! Neten foglaltunk szállást és nagyon kedvező áron találtunk is egy szobát egy motelben, aminek a neve más képeket idézett fel bennem, mint a valóság. Ugyanis szerepelt benne a „kastély” szó, és igaz a szobákon látszott, hogy egyszerűek, de egy kis kupolás épületrész is le volt fotózva, és gondoltam, hogy miért ne lehetne ez egy szép kis hely? Akkor még nem tudtam, hogy az az ár tényleg nagyon-nagyon kedvező volt itteni viszonylatban.

Le_Chateauguay_Hotel_Motel-Quebec-Exterior_view-1-688439

Viszont mikor megérkeztünk a megadott címre, a gyerekek csak annyit kérdeztek: Anya, most komoly? Hát igen: egy olyan motelt sikerült kifogni, amit én eddig csak amerikai krimi és akció filmekben láttam!! Tényleg igaz, hogy volt egy kis része egy kis kupolával, de a többi a földszinten található, utcára nyíló szobákat jelentett, ahol pont a saját szobaajtaja elé parkolhat mindenki…
Mondtam, nem baj, szuper lesz, meglátjátok! Hát a recepciót valaki nagyon izlésficamos rendezhette be nehéz, sötét drapériákkal és rózsaszín masnikkal díszítve a jelentéktelen ablakokat. A szoba szerencsére korrekt volt, a fürdőmedence is tiszta – igaz belefagytunk -, csak furcsa volt utána is, hogy ezen a szűk belső udvaron parkol mindenki, pakolászik és volt olyan indiai család is, akik nem 5-en szálltak ki a kocsiból megérkezésük után nagy hangon beszélgetve.
De teljes nyugalom és béke volt egész éjszakán át. 🙂 Senki nem rúgta be az ajtót se nálunk, se a szomszéd szobában. 🙂

IMG_1558

Talán az én szívemhez a legközelebb az a kirándulásunk áll, amit másnap Québec cityt elhagyva ütemeztünk be!
A városból kb. 40 perc vezetés után érkeztünk meg a Sainte-Anne de Beaupré kanyonhoz, ami egy olyan vízesés, amit tényleg a természetben van, és csak minimálisan alakítgattak rajta, hogy a turisták számára is biztonságosan megközelíthető legyen.

IMG_1593

Számomra ez nagyobb élmény volt, mint a Niagara vízesés! A parkoló után egy kis sétával lehet eljutni az első hídhoz, ami alatt már vadul morajlik a folyó, és ezek után még kb. egy másfél órás sétával lehet bejárni a kanyont. Több függőhíd, kilátó van kiépítve, hogy minél közelebbről lehessen látni, hallani, sőt érezni is a gyorsfolyósú víz száguldását alattunk! A bátrabbak akár drótkötélcsúszdán is átszáguldozhatnak a víz felett pár tíz méter magasságban.

Ez a vízesés, az erdő, a sziklák számomra a legkanadiasabb élményem, amit eddig megéltem. 🙂

IMG_1578