Egy napos kirándulás keretében látogattuk meg az Ontárió tartományban található Upper Canada Village –et is. Ez már kicsit messzebb van, 144 km, de kevesebb, mint 2 óra alatt meg lehet tenni az utat a nagyon jó Trans Canadian Highwaynek köszönhetően, mégha 100 is a maximum sebesség, amivel hivatalosan haladni lehet.
Az autópályát igyekeztek a lehető legbiztonságosabbra tervezni – mint annyi mindent itt- , ezért a szembe jövő két sávot legtöbbször csak 20-30 méterrel arrébb lehet észrevenni a füves, bokros sáv túloldalán.
Upper Canada Village egy szabadtéri múzeum, ami büszkén emlékezik meg az 1860-as évek mindennapi életéről, szokásairól, foglalkozásairól, életkörülményeiről. (hasonló Ópusztaszerhez…)
Az ott dolgozók korhű ruhákat viselnek és a programot gazdagítja, hogy bizonyos időpontokban különböző műsorokat lehet megnézni: korabeli country zenekar adott egy rövid koncertet, majd bűvész show volt kicsit később, végül egy állatszépségversenyt is megnézhettünk. Gyerekeknek sorversenyt rendeztek, de sajnos ezt késő délután már elmosta az eső. (csak zárójelesen jegyzem meg, hogy amikor francia nyelvterületen csöppentünk egy francia előadó show-műsorába, akkor Ő kicsit csipkelődve beszélt az angolokról, majd mikor itt az angol műsort hallgattuk, akkor ugyanez történt a franciákkal kapcsolatban.. Mi meg jót somolyogtunk mind a kettő helyen.) 🙂
A műsorok alatt lehetett venni ott készült almalevet, kenyér -és sajtszeletet rágcsálni, kis desszerttel.
Közben pedig be lehetett bandukolni a hatalmas területet, ahol egy-egy épületet berendeztek iskolának, szövőszobának, sajtüzemnek, pékségnek, parókiának vagy egyszerűen csak hétköznapi lakóházaknak istállókkal. De láttunk vízi meghajtású fűrészmalmot is, templomot valamint nyomdát is.
Az épületeket úgy szállították ide az országból több helyéről, hogy ezen a helyen megőrizzék a múltat az érdeklődők számára!!
Mivel a nyári szezon legvégén érkeztünk, szeptember közepén, a központi helyen felállított sátorban épp az ott termelt legszebb gyümölcsök és zöldségek voltak kiállítva. Igaz, a gyerekek sokkal jobban élvezték azt, hogy az állatokat meg lehetett simogatni: Tami össze is barátkozott egy kismalaccal. 🙂
Nagy élmény ez a „lakótelepi városi” gyereknek 🙂 🙂
A bejáratot biztosító főépületet elhagyva, a parkolóval szemben kisvasút várja az utasokat, ami egy kb. 25 perces út során körbevisz a környéken. A kisvonat feladata nem az előbb bemutatott szabadtéri múzeum körbelátogatása, hanem az épp ellenkező oldalon található mezők történelmének megismertetése. Ugyanis 1812-ben csaták dúltak ezen a helyen és a park többi része ezekről a csatákról emlékezik meg.
Tom Sawyer kalandjairól készült filmet 1973-ban Upper Canada Villageben forgatták.
* * *
Igaz, hogy Kanadáról szinte mindenkinek a hó és a hideg jut eszébe, de szerencsére vannak itt is nagyon kellemes nyári hónapok! Igaz, nem hetekig tartó kánikulával, hanem Montreálban csak egy-két nap van 30 fok felett a hőmérséklet tartósan. – igaz, már ilyenkor hőségriadóról beszélnek…
Sokkal csapadékosabb a nyár – nem meglepő, ha egy-egy héten minden nap van egy fél órás kis zápor. Így a fű még augusztusban is szép zöld, de a meleg elég ahhoz, hogy a tavak sekély partján felmelegítse a vizet. Bár, ahogy megfigyeltem a québecieket, nagyon kemény fából faragták őket, mert olyan hideg vízben tudnak jó ízűen lubickolni, ami nálam a fakír kategóriába esik!
Kellemes meglepetés volt ellátogatni a la Plage d’Oka-ra (láplázs doká), ami az Oka Nemzeti Park közepén elterülő tóparti strand.
Mikor megérkeztünk a parkolóba, nem akartuk elhinni, hogy itt fürödni lehet: ugyanis egy fenyőerdő közepén voltunk és a fáktól nem is látszott a tó.
Közelebb menve, keresztül a keskeny erdősávon lehetett csak megpillantani a homokos partot és mögötte a kék tavat.
Csodálatos hely gyerekes családoknak: nagyon sekély a tó víze vagy 100 méterig, így kellőképpen fel tud melegedni.
A part tökéletes napozásra, homokvárak építésére. Nagyon biztonságos, mert kb. 100 méterenként úszómesterek ülnek kilátókban és onnan irányítják az életet!
Montreálban sokkal több úszómesterrel lehet találkozni egy-egy uszoda vagy strand látogatáskor, mint Magyarországon. A tőlünk nem messze lévő strandon, ahol egy medence van és egy kis pancsoló gyerekeknek, legalább 5 úszómester vigyáz a fürdőzőkre és teszik ezt nagyon komolyan!!
A tónál, aminek szerintem gyönyörűen hangzó francia neve van: Lac des Deux Montagnes (lákdédőmontány) nem csak strandolásra alkalmas: lehet vizibiciklit is bérelni, csodaszép játszótér van kiépítve a fák alatt a gyerekeknek. Itt is padok, asztalok várják a piknikezőket és felállított grillezők is a sütögetni vágyókat. Persze emelett is rengetegen hozzák a boltban kapható kis egyszer használatos mini grilleket, amiket begyújtanak, megsütik a finom falatokat rajta – miközben nekem a tóparton napozva majd kifolyik a nyálam a finom illatoktól- majd eldobják.
Hogy mekkora hagyománya van itt a piknikezésnek, az is mutatja, hogy nagyon sok ember úgy felszerelkezve jön a parkba vagy épp a tó partra, hogy öröm nézni!
Kiskocsin húzzák maguk után a csomagot, amiben van szélfogó sátor, kinyitható napozó székek, de ebből hátizsák alakúakat is láttunk már, napernyők, hatalmas hűtőládák, amiben nem jégakkuk vannak, hanem zacsis jégkockák, amit sokan a boltban vesznek meg, grill felszerelés mindenféle kajával megpakolva!
Van itt egy fantasztikus fagyizó is! Mivel ismerem a fagyi evő képességemet, megkértem a férjem, hogy csak kis adagot hozzon. Erre egy kb. 3 gombócnak megfelelő fagyimennyiséggel jött vissza- mivel itt ez a kis adag… (sajnos az egészségtelen ételekből hatalmas adagokat tudnak adni. Pl. a Mekiben is a shake akkora, hogy azt szerintem családi adagként is forgalmazhatnák)
Legközelebb már csak bébi-adagot kértünk 🙂
A strand használata nem volt ingyenes. Pár kilométerrel a tó partjától négy beléptető kapu van felállítva, ahol az autókkal tovább lehet folytatni a parkolóig az utat, ha megvettük a nem drága belépőjegyeket. Viszont elmondhatjuk, hogy nagyon rendbentartott, tiszta, békés helyen tölthetjük cserében a napot este nyolcig.
