A minap osztottam meg egy elgondolkodtató cikket az index.hu-ról. A hatásvadász címtől eltekintve a téma nagyon aktuális és elgondolkodtató. Friss adatok szerint 22 ezer programozó hiányzik a magyar munkaerő piacról!
Gyermekeink iskolájában komoly hangsúlyt fektetnek a digitális íráskészség fejlesztésére. Kísérleti jelleggel iPad alapú oktatást indítottak el múlt év szeptemberében az ötödikes és hatodikos tanulók részére.
A tanévkezdő szülői értekezlet után átballagtunk egy külön oktatásra, ahol elmagyarázták hogyan is képzelik el a digitális oktatást a tanév során. Kicsit vicces volt, ahogy a sok szülő helyben próbálta követni a beállítási utasításokat, néhányan fel is adták a próbálkozást. Pár szülő nyilvánvalóan életében először fogot iPadet a kezébe, így már a kezdeti beállításokon sem jutottak túl (oké, az iTunes account létrehozása nem biztos, hogy alapvető készsége a mostani 40-50-60 éves korosztálynak).
Az ötlet pedig nagyszerű, mivel gyermekeink – nézzünk szembe vele – már online élik az életük egy részét, akár tetszik ez a szülőknek és tanároknak akár nem! Ha motiválni szeretnénk őket – márpedig a motiváció a legjobb az eredmények elérésére -, akkor miért ne a legkönnyebb utat válasszuk erre?
Több hónapos munkával elkészítettek egy tervet, ami alapján a diákok iPadet használnak a mindennapi munkában, online kapják a házi feladatot, és online munkában kell részt venniük: fogalmazást írnak, kommentelik mások munkáját, vagy a tanár által felvetett témát. A gyerekek nagyon élvezik ezt, egyfajta játékká teszi a tanulást.
Mellesleg a tanárok is: az osztályfőnök SMSben küldi nekünk az emlékeztetőket!
Teljesen más érzés a mai kor gyerekeinek elkészíteni egy “kiselőadást” papíron, (hellyel-közzel) betanulva a szöveget és felolvasni az osztálynak, mint a mi időnkben volt. Manapság ez olyan “égés”. 🙂
De ugyanezt digitálisan elkészíteni?! Öröm volt nézni, ahogy csoport munkát kaptak a gyerekek: hármasával kellett kutatómunkát végezniük különböző témákban – a mieink éppen a Mars bemutatását vállalták. 3 iPaddel ültek össze többször is nálunk és leírásokat olvastak, képeket kerestek és az egészből egy videó prezentációt állítottak össze, ami alá ők rögzítették a felolvasott hanganyagot. Jó volt látni, ahogy küzdöttek a videó vágással és gurultak a röhögéstől, ahogy a másik már sokadszorra akadt bele vagy mondott hülyeséget a hanganyagra. Egyszerűen élvezték a munkát vele, és később az osztálynak az egészet levetítették az osztály smart boardjára (AirPlay-el egyszerűen átküldték a képernyőre), így nem kellett attól félniük, hogy élőben sülnek be vele. Az elvégzett munka szinte ugyanaz, viszont nem stresszeltek bemutatáskor! Ez sem egy utolsó szempont!
Több ilyen 2-3 hetes program futott már le: egy tipikus nemzeti étel elkészítése, a vulkán működése, megújuló energia források, sőt, az aktuális kanadai választások kapcsán kellett egy nekik szimpatikus pártot bemutatniuk (franciául!).
Nagy hangsúlyt fektetnek a kutatási részre is: minden forrást pontosan meg kellett jelölniük, linkekkel persze.
Mi tagadás, ehhez szükség van az eszközre: a tanév kezdésre mindenkinek be kellett szereznie egy iPad 4-et, vagy jelezni az iskolának, hogy erre anyagi okokból kifolyólag nem képes, és ebben az esetben az iskola biztosít a gyermeknek használatra egy eszközt, ezt azonban nem lehet hazavinni. Ez nem olcsó, igaz. De véleményem szerint sokkal jobban megéri, mint egy új TV a gyerekek szobájába – és abból az összegből már ki is jön.
Továbbá szükség volt bizonyos programok megvásárlására, de ez a gép árához képest elenyésző kiadás. Volt ebben többek között videó szerkesztő (iMovie), matematikai gyakorló program (Reflex Math), szövegszerkesztő (Evernote & Book Creator), prezentációs program (Explain Everything), belső rendszerű “Facebook” az osztály kapcsolattartására (Schoology). Illetve használták kreatív célokra a Minecraft-ot is, ezt inkább nem próbálnám magyarul megfogalmazni mi is… szerintem mindenki hallotta már.
Élvezik? Nagyon! Sőt, néha túlzottan is: az év elején heteket töltöttek az osztályban a gyerekek az iskolájuk modellezésével Minecraftban. Már majdnem készen voltak, amikor is az egyik “szabad játék” időben bekukkantott a “digitális terrorizmus” – az egyik tanuló felrobbantotta a fél iskola modellt. Ne ecseteljem mennyire ki volt akadva a felügyelő tanerő… 😀
A lényeg, hogy megtanulják mi mindenre tudják használni az eszközeiket, és ebbe beletartozott egy kis kóstoló a programozás világából is: részt vettek a “Hour of Code” programban, ahol egyszerű blokkok összehúzásával tudtak egyszerűbb programokat készíteni. Élvezték nagyon és ez segít eloszlatni azt a tévhitet, hogy a programozók valami különleges állatfaj, akik a legbonyolultabb matematikai problémákkal foglalkoznak.
Ez lehet hogy igaz volt egy emberöltővel ezelőtt, de manapság a programozási készség elsajátítása jobban hasonlít a nyelvtanuláshoz: a logikus gondolkodást és a szabályokat kell megérteni, utána a többi megy magától! Nem véletlen, hogy az USA próbál minden embert bevonni a programozás megismerésébe – ott mekkora lehet a munkaerő hiány, ha Magyarországon 22 ezer??
A digitális világ már itt van, és ha sikeresek akarnak lenni az életben akkor jobb, ha minél előbb megszerzik az alapvető készségeket ehhez.
Ha tetszik, ha nem, a világ megváltozott és változik napról napra. Gondoljunk bele, hogy 20-30-40 évvel ezelőtt mikor mi gyerekek voltunk, a szüleink még elképzelni sem tudták a “mobiltelefon szerelő”, “mobil alkalmazás fejlesztő” vagy “web designer” foglalkozásokat. Ugyanez a helyzet most is, de a világ tovább gyorsul, és csak most jön “a java” : az autóipar a teljes automatizálás felé halad, pár éven belül itt vannak az önvezető autók – és nem csak a személyszállításban, hanem a sokkal nagyobb falat teherszállításban is -, amik újabb és újabb szoftvereket igényelnek.
Fejlődésben vannak az “okos otthonok”, ami a kényelem miatt fog villámgyorsan elterjedni, nem is beszélve az energia hatékonyságról – hányszor jutott már eszedbe, hogy kihúztad-e a vasalót mikor már úton voltatok? 🙂 .
Egyre több és több a lehetőség: mobil játékokkal játszunk több ezer kilométeres távolságból, tartjuk a kapcsolatot napi szinten Skyepon/Messengeren/Viberen, online tanfolyamot végzünk, nyelvet tanulunk a szabadidőnkben otthonról és bizonyos munka területeken teljesen mindegy fizikailag hol tartózkodunk, ha online tudunk lenni és elvégezzük a feladatunkat.
A nagy cégek által fejlesztett “digitális asszisztensek” beszivárogtak az életünkbe (Siri/Cortana/Google, hmm?) és egyre több mindent inkább online érünk el.
A világ nem áll meg, és a kedvünkért lelassulni sem fog, mert mindenkinek az az érdeke, hogy előre lépjünk, ne pedig hátra. Milyen jó is lenne, ha ezt a változást egyre több iskola ismerné fel és próbálna lépést tartani a VALÓS ÉLETTEL!
A vámtiszt átvette a kb. 50 oldalra rúgó paksamétát (másolat mindegyikünk hivalatos iratairól, meghívó levél a cégtől, igazolás a kanadai munkaügyi minisztériumtól, stb.), majd pár perc lapozgatás után – miután meglátta a minisztériumi igazolást is – közölte, hogy nem akarja rabolni az időnket, gyorsan megcsináljuk a 
A következő hétfőn készültem nyakamba venni a várost, hogy beszerezzem a munkavállaláshoz kötelező iratokat: 
Egy szó mint száz, hitel kártyára esélyem nem volt, de mivel a néni tényleg mindent be szándékozott vetni az érdekemben, személyesen írt egy e-mailt a felettesének, hogy mivel én ugyanennél a cégnél dolgozom évek óta, így legyenek szívesek engedélyezni egy speciális hitelkártya típust nekem: ez a “
Egy telefon a bank ügyfélszolgálatára, és kiderült, hogy mindkét kártya adatait ellopták és az egyikkel eldobható kártya egyenleget vásároltak $400 összegben, a másikkal pedig Szlovániában próbáltak egy hotel számlát kiegyenlíteni – erre a tranzakcióra tiltotta le a bank a kártyákat, hiszen soha nem használták őket Montrealon kívül, nem hogy hirtelen Európában! Az ügyintéző kisasszony furcsálta az elképedésemet, hogy hogyan is történhetett ez meg – biztosított róla, hogy ez Észak-Amerikában (sajnos) elég mindennapi eset, valószínűleg egy olyan terminálnál fizettem, amibe a rosszfiúk másoló modult telepítettek. Pár perc után biztosított, hogy ők kivizsgálják az ügyet és az új kártyáimat pár nap múlva átvehetem, az ellopott összeget pedig visszatérik hamarosan (így is történt).
A fiúk nagyon boldogok voltak a héten, mert egy-egy nap bemehettek Norbival az irodába egy kicsit szétnézni, olvasni, tanulni és persze kütyüzni, amíg apa dolgozik. Annak is örültek, hogy végre megint utazhatnak a 
A legolcsóbb megoldás, ha valaki 
Sokáig furcsa volt, hogy nem találkoztunk se a buszon, se a metrón 
Viszont arra is volt nem egyszer példa, hogy valakinek nem volt egység a kártyáján, és a buszsofőr nem is foglalkozott vele, potyautazhatott az illető. (remélem ezt nem olvassák az STM-nél, nehogy bajba kerüljön valaki :))
Minden busz úgy van felszerelve, hogy 
Tavaly 
széken a kispárna, már jön a következő vendég vagy épp becsukjuk az ajtót integetve a távozóknak, és közben már húzzuk a csizmát, hogy útra keljünk mi is oda, ahol várnak minket. Hiányzott és most is hiányzik itt ez az érzés!
Ugyanis december 26-án a downtown tömve van emberekkel! De nem a hangulatvilágítás miatt, vagy azért, hogy romantikus sétákat tegyenek a belvárosban, hanem a 
Egyből eszembe is jutott, amit a rádióban hallottam többször is az ünnepek előtt – volt rá lehetőség, hisz 
Ha a montreáliak ezen a mai napon esetleg el is felejtették észrevenni a szép városukat, megtettük mi helyettük ma is, épp úgy mint tavaly!
A tér másik fele 
Ki is derült hamar, hogy 
Mikor pedig már annyi hó halmozódott fel a városban, hogy nagymértékben akadályozta a parkolást, közlekedést, akkor kamionokkal hordták ki parkokba, erdőkbe a hókupacokat. Ezek a nagyobb parkolók körül összehordott hóhegyek elérték a 4-5 méter magasságot is, sok helyen ki se látszottak a fák a hó alól.
A hó tavaly sokszor nagyon nagy hideggel párosult.
Mikor pedig megismerkedtünk az óvó nénivel is, akkor már végképp kezdtük látni a fényt az alagút végén!! Nagyon kedves, energikus, motiváló tanárnőről van szó, aki egyátalán nem lepődött meg a helyzetünkön, hanem közölte, hogy tavaly is volt kettő ilyen diákja és karácsonyra folyékonyan beszéltek angolul. Bejött a terembe az igazgató nő is, és hangsúlyozta, hogy jobb kezekbe nem is kerülhet a gyerekünk! És milyen igaza volt – mindkettejüknek!!!!
Közben férjem intézte a papírmunkát a titkárnővel, akiről azt hitte, hogy rettentően vicces hangulatában van, mikor azt mondja, hogy a tanítás reggel 7:52-kor kezdődik és délután 14:17-ig tart…. Bevallom, ezen mi még ma is olyan jókat derülünk! De mindez a beérkező iskolabuszok miatt van így…
Valamint még azt tudtunk meg akkor a napi rutinról, hogy a gyerekeknek tenni kell tízórait (snack) és ebédet (lunch), de lesz lehetőség hetente 3 nap 
Az első szinten a 
Van 
Mi rengeteg olvasás fejlesztő könyvet hozunk ki, mivel 
A 
A fiúk ma reggel izgatottan keltek!!! – na, nem szokott ez így lenni minden tanítási napon, és nem is akkor, amikor tesztet írnak valamiből!
Tavaly télen még nem merték bevállalni azt, hogy alvós ruhában menjenek suliba, hiába volt adott a lehetőség akkor is. De mivel látták, hogy nem csak a diákok, de a tanárok, sőt az igazgató nő is pizsamában ment aznap iskolába, felbátorodtak!
Kik ezek az anyukák, és mit csinálnak itt a világ másik végén?
Persze, hogy ennek is az iskolához van köze!! (néha úgy érzem, hogy az egész életünk az 
Ezek a 
Végig gondoltam a többi kapcsolatomat, barátságomat és rájöttem, hogy nekem a legfontosabb az 
(szeretünk, barátok vagyunk, tessék ajándék…) Ezt így kellett elfogadnom: ezért ha pl. valami project-munkás lecke van az iskolában, akkor evidens, hogy a csapat minden tagja nálunk van és itt együtt küzdünk rajta (és még az a felkiáltás is benne van, hogy nekünk van elég gyors netünk – haha). Vagy nálunk vannak kisebb partyk, játszódélutánok vagy én találom ki, hogy menjünk el együtt valahova. De már tudom, hogy nekik ez nem teher, sőt örömmel jönnek, és akkor már aktívan részt is vesznek, csak kell nekik egy kis kezdő ’lökés’. 🙂
Nagyon népszerű étkezési forma a reggel 10 és a délután 2-3 között elfogyasztható 
Mi ma otthonülősre vettük a figurát, és lekoppintva a kellemes kis brunchot, amit egyik alkalommal rendeltem egy hangulatos kis helyen, aminek már a neve is olyan jól hangzik – Le Passé Composé (löpásszékompozé- ez az egyik múlt idő a francia nyelvben) gyorsan rittyentettem mindkettőnknek harapnivalót.